Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-20 / 246. szám
r 1 PEST MEGYEI HÍRLAP TERMÉSZETBARÁT 1994. OKTÓBER 20., CSÜTÖRTÖK 7 Magyar gyógyászat Művészet és orvostudomány Általában a betegségekkel, a gyógyítással, az orvostudománnyal kapcsolatban nem szoktunk a művészetekre gondolni, noha ez a kapcsolat már több évezredes múltra tekinthet vissza. Ezen igen figyelemreméltó összefüggéseket mutatja be Vida Mária szép kiállítású „Művészet és orvostudomány a történelmi Magyarországon ” című könyve, elsősorban a mintegy 185, a tárgykörhöz tartozó festmény, grafika és szobrászati alkotás felsorakoztatásával. A többségében színes képek szemléletesen mutatják be, hogyan ábrázolták a múltban általában az emberiséget sújtó betegségeket és a gyógyítás folyamatát. A szerző eredményesen bebizonyította, hogy a vizuális művészetek jelentéstartalma az orvostörténet megismerésének elengedhetetlen forrása. A sokak érdeklődésére számot tartó összeállítás nyolc témakör szerint csoportosítja tartalmát. Az első az „orvosi mesterség”-gel, a „művészi-tudományos anatómia”, valamint a „szent orvoslás” művészetével kapcsolatos ábrázolásokat gyűjti össze. Továbbá igen érdekes része a könyvnek az Európa nagy járványaival foglalkozó fejezet. A „Betegség-képek, esetek, csodák” című részben a németalföldi mesterek alkotásai mellett láthatjuk például id. Markó Károly: „Krisztus meggyógyítja az ördöngösöket” című festményét is. Igen figyelemreméltóak a gyógyszerészet- tel kapcsolatos ábrázolások, tárgyak, patikai berendezések képei. Talán legérdekesebbek a „sebgyógyítás” művészetével foglalkozó ábrázolások és a hozzájuk fűzött alapos magyarázatok. A továbbiakban láthatjuk, tanulmányozhatjuk a fogorvoslással, a szemészettel foglalkozó részt. Végül a szülészet, a bábamesterség, a szülési rendellenességek bemutatására, tárgyalására kerül sor. Még a hajdani „szülőszékeket” is láthatjuk. Számos magyar művész képe mellett Leonardo da Vinci, Massaccio, id. Pieter Brueghel, Al- bercht Altdorfer, Correggio tárgyra vonatkozó festményei kerülnek bemutatásra. A könyv borítójára ismeretlen magyar művész a gyógyító szenteket, Szent Kozmát és Szent Damjánt ábrázoló gyönyörű képe került. Az Antall József és Schulthe- isz Emil bevezetését tartalmazó kötet a Magyar Képek Kiadó, az F. Szelényi Ház gondozásában és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár kiadványaként látott napvilágot. Vida Mária most megjelent értékes könyve egyaránt számot tarthat a laikus érdeklődők és a szakemberek figyelmére. B. Gy. Kíváncsiak könyve Haj ószerencsétlenséget okozó polipok Napokon belül megjelenik a könyvpiacon a Penna Lap-és Könyvkiadó kötete, melynek címe: Miértek és hogyanok. Kíváncsiak könyve ez, tulajdonképpen mindenkié, s aki kézbe veszi egyszer, az nem tudja letenni. Ennek oka, hogy a kérdések és válaszok nincsenek témakörök szerint rendszerezve, egy oldalon legalább két-három olyan kérdés vetődik fel, mely mindenkit érdekel, egyszóval az olvasást nem lehet megunni. Az érdeklődő választ kaphat arra, hogy mi a lidérc- fény, vagy mondjuk arra, hogy melyik hal mászik fára. Hogyan jön létre a délibáb? Mikor kezdődött az idő mérése? Van-e emlékezőtehetségük az állatoknak? Ezek és más hasonló érdekességek találhatóak a több mint kétszáz oldalas könyvben. A kötet egyszerre tanulságos és szórakoztató, szakszerű, de mentes a szaktudományok merevségétől, vagyis mindenki számára érthető. Olvashatja kis- és nagydiák, szülő és nevelő egyaránt. Bizonyára kevesen tudják, hogy az óriáspolip keltette fel a babonás hajósok hitét a tengeri szörnyekben. Ennek az élőlénynek a súlya sokszor meghaladja az ezer kilogrammot, egy karjának hosz- sza a hat métert, szemének átmérője a 38—40 centimétert. (A legnagyobb szemű állat.) Az óriáspolipok nem egyszer okoztak hajószerencsétlenséget is — tudhatjuk meg a kötetből —, puszta felbukkanásuk, különösen éjszaka, a hatalmas kerek szemek, a sok világítószerv, az idomtalan test, kígyózó karok s a roppant gyors színváltozás (túltesz a kaméleonon) hatalmas riadalmat keltett a tengerészek között. Az olvasók többségét bizonyára az is érdekli, miért kíséri a villámot dörgés. Azért, mert a villám útja mentén, az úgynevezett vil- lámcsatomában a levegő erősen felmelegszik és hirtelen kitágul, míg a kisülés végeztével lehűl és hirtelen összehúzódik. Ezek a heves térfogatváltozások robbanásszerű hangot adnak, amelyet mint dörgést észlelünk. Összesen 831 kérdésre kap választ az olvasó e kötetből, mely korszerű módon közvetíti az alapműveltséget, úgy hogy közben egy pillanatra sém válik unalmassá vagy tudálékossá. V. Cs. Győrtől Sydneyig Veres Gyula találmánya a siker útján Mint ismeretes, korunk egyik legnagyobb problémája környezetünk eíszennyezó'dése. Erről ma már mind többet és többet hallunk, ezért az újrafeldolgozásnak a jelentősége is egyre növekszik. A Nyugat-Ausztráliában élő magyar mérnök, Veres Gyula egy olyan módszert talált fel, amely lehetővé teszi az elhasznált gumikerék újrafelhasználását. Századunk embere egyre- másra új anyaggal ismerkedik meg, olyanokkal, amelyek nem találhatók készen a természetben, hiszen az emberi leleményesség hozta létre őket. A tömeges előállítás módszereinek jóvoltából az új műanyagok mindenki számára elérhetőek, munkánkat segítik, szórakozásunkat szolgálják. A probléma akkor állt elő, amikor az elhasznált árucikkek anyagát a szeméttelepek már nem tudták befogadni, mert az új anyagok legnagyobb része nem környezetbarát, vagyis a természet nem tudja ezeket az ember teremtette anyagokat önmaga anyagába visszafogadni, alkotóelemeire úgy lebontani, hogy ismét a természetben fellelhető nyersanyaggá váljon. Egyik ilyen műanyag a járművek gumiabroncsa. A járművek elszaporodásával egyre nagyobb gond lett az elhasznált gumiabroncs tárolása. Iszonyatos mennyiségről van szó, hiszen a kerékabroncs tömegének csak egy jelentéktelen százaléka kopik el, a többit egyszerűen el kell dobni. Volt néhány próbálkozás hasznos felhasználásukra, de semmi nem bizonyult gazdaságosabbnak, mint a kihordásuk a szemétgödörbe. Egyelőre ma még itt tartunk, de a növekvő mennyiség itt is új parancsot ad: más megoldást kell találni. Minden gondolkodó emberben felmerül az ötlet: az elhasznált gumiabroncs anyagát más célra kell használni. A probléma viszont az, hogy a gumiabroncs nem homogén. A megoldás tehát az alkotórészekre való lebontás. Természetesen Veres Gyula is olyan eljáráson törte a fejét, ami az abroncs minden alkotórészét különválasztja a többitől. Az eljárás lényege, hogy több újra felhasználható anyagra választja szét a gumiabroncsot, mint más eddigi eljárások, ami'gazdaságosabb és nagyobb ■ számú anyagvisszanyerést jelent. Más eljárások kidolgozói nem ismerték fel, hogy a hajlékonyabb gumi oldalfal anyagi állagában egészen más tulajdonságú, mint a kopásellenálló futófelület és az alatta lévő réteg. Ezért egyszerűen csak apró darabokra vagdosták az abroncsot, és csak azután igyekeztek eltávolítani az acél-, fém- és egyéb szövöttanyag- darabkákat. A Veres által kidolgozott eljárással a peremdrót és acélövezet egészben marad, ilyen állapotban sokkal értékesebb, mint a szétaprított részekből kinyert állapotában. Az acélövezet magas húzóerejű drótjai szétdarabolt formában elpárologtak az újraolvasztó kemencében. A gumialkatrészeknek két típusára válogatás után a futófelület anyaga bedarálható és felhasználható az új- rafutózásra, míg a hajlékonyabb oldalanyag bedarált állapotban bitumenbe keverve hasznos anyaga az útépítésnek. Veres Gyula találmányát egy kis csoport tagjai,támogatták, akik újságcikkből értesültek róla. Fontos szerepük volt, hiszen a kísérletezés nagyon költséges. A feldolgozást végző vállalat (CMHT) szoros kapcsolatban áll a/ magyar Rába Célgépgyárral. Egyébként Veres Gyula már a kezdetekkor kifejtette, hogy szeretné, ha a feldolgozásban használatos gépeket Magyarország állítaná elő. A kísérleti gépek Győrben készültek el és a Rába Célgépgyár gyártja a Sydneyben felállításra kerülő üzemegység gépeinek egy részét. A felszerelés egyes részeit a Malomipari Gépgyár (MAG) és a Budapesti Vegyipari Gépgyár (BVG) készíti. Csapó Endre A természet kalendáriuma Október — ősz,hó I. Az előző hónapokhoz hasonlóan október hónapunk neve is a rómaiaktól származik, akik eredetileg márciustól kezdték számítani az esztendő hónapjait. Innen ered az október név is, ami latinul nyolcadikat jelent. Régi kalendáriumokban találkozhatunk az október régies neveivel is. így hajdan nevezték mindszent havának vagy őszhónak. Szeptember második és október első felét hagyományosan vénasszonyok nyaraként emlegetik, amely Európa és Eszak-Amerika mérsékelt övében évről évre megismétlődő jelenség. Napközben még nyárias meleg van, ám hiányzik az augusztus izzó lobogása, és a rövid nappalok, valamint a hűvös éjszakák figyelmeztetnek, hogy az igazi nyárnak immár visszavonhatatlanul vége. Ám a gyümölcs- és termésérlelésnél a vénasz- szonyok nyarával járó napsütésnek igen fontos a szerepe. „... kedves kalendáriumolvasó, ha azt hiszed, hogy a kilobbanó verőfény az október sarába fullad, vedd kezedbe a szőlőfürtök hamvas gerezdjét, ízleld a húsos körték illatos zamatét, s bennük meg fogod találni az éltető napsugár csodás átalakulását,...” — írja kalendáriumában Xántus János. Október a legszínesebb őszi hónapunk, amikor teljes pompájában díszlenek az őszi lombok. Különösen szépek a cserszömörcés karsztbokorer- dők, amelyek néha narancspiros, máskor tűzpiros paplanként borítják a hegyoldalakat. A virágos kőrisek me-* legsárga lombkoronája mellett a moly- hos tölgyek késő őszig haragoszöld levelei még változatosabbá teszik a táj képét. Az őszi erdő színpompája mellett októberben még tömegesen nőnek a különböző gombafajok, amelyek ebben az időben a legszínesebbek. Tömegesen nő a fenyőtinóru, aranytinó- ru, kerti tintagomba, nagy őzlábgomba, mezei szegfűgomba. A gombák között igazi színfoltot képviselnek a lila különböző árnyalataiban pompázóak. Legismertebb a lila tölcsérpereszke, amelynek a kalapja és a tönkje is egyaránt lila színű. Ez a faj erdőkben gyűjthető, míg a hozzá hasonló lila tönkű tölcsérpereszke a mezőkön, réteken nő. Sajnos nem minden lilás színű gomba fogyasztható. így -a lilás-ibo- lyás színű törékeny galambgomba sem, melynek csípős, keserű húsa élvezhetetlen. Az őszi erdők színpompáját csak fokozzák a tömegesen beérő termések. Már messziről díszlenek a galagonyák vérpiros, a vadrózsa skarlátpiros, a kökény hamvaskék, valamint a kecskerágó narancsvörös terméses ágai. Október folyamán érnek be az ismert lucfenyő, fekete- és erdeifenyők tobozai. Az utóbbi két fajnál a toboz beérésé- hez két esztendő szükséges. A hónap folyamán érnek az égerek, kőrisek, tölgyek, hársak, berkenyék termései is. Október virágzó növényei alig vehetők észre az őszi lombszíneződés mellett. Ekkor már csak olyan fajokkal találkozhatunk, amelyek már az előző hónapok során is virágoztak. Cserjéink közül legismertebb a hibiszkusz. Feltűnően nagy virágai, melyek mályva-, bíboros vagy fehér színűek lehetnek, augusztustól októberig díszítik környezetünket. Réti imola Októberben még virágzanak a késő ősz jellegzetes virágai, a lila vagy bí- boros-ibolyás színű kikericsek. A gyakoribb, sokfelé előforduló őszi kikerics mellett a Duna—Tisza közén találkozhatunk a kisebb termetű homoki kikericcsel is. Elsősorban löszpuszta- réteink védett ritkasága a vetővirág. Viszonylag nagy, dekoratív, citromsárga virágai a talajon ülnek, éppen ezért nehezebb is észrevenni. Érdekessége, hogy csak kellő őszi csapadék esetén nyílik, és az egyes virágok élettartama nagyon rövid. Ä tárnicsok alkotják az ősz másik jellegzetes, dekoratív csoportját. Többségük már elvirágzott, ám a prémes tárnicska (lásd 1. ábra) nagy, élénkkék színű virágaival még október eljén is találkozhatunk. A. virágokra jellemző, hogy a 4 cimpa töve hosszan rojtos. A hónap folyamán még néhány kevésbé feltűnő növényt is megfigyelhetünk virágzó állapotban, mint a farkas kutyatejet, a sziki ürmöt, a közönséges aggófüvet és a parlagfüvet. Ebből a sorból feltűnőbb virágaikkal kiemelkednek a piros vagy liláspiros virágú imolák, melyek közül a régi imola (lásd 2. ábra) és a magyar imola még októberben is virágzik. Andrási Pál
