Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-19 / 245. szám

§ PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAÍ 1994. OKTOBER 19.. SZERDA Az MDF szombathelyi nyilatkozata Megütközéssel értesültünk arról, hogy a szombathe­lyi önkormányzat SZDSZ-es vezetése az október 23-i városi ünnepség szónokául Konrád György írót, az SZDSZ alapító tagját, az úgynevezett „De­mokratikus Charta” vezetőjét kérte fel. Ezzel a vá­rosvezetés megszegte a pártok előzetes megállapodá­sát, amely szerint nemzeti ünnepünkön olyan sze­mély szóljon, akit minden politikai szervezet tiszte­lettel fogad. Konrád György írói munkásságát nem szeretnénk minősíteni, arról a szakemberek véleménye is meg­oszlik. Az október 23-i szónoklat megtartására azon­ban több okból is alkalmatlannak tartjuk: 1. Konrád György kifejezetten pártpolitikus, az SZDSZ szellemi vezetője. 2. Az elmúlt 4 év során rendszeresen támadta a ki­alakuló demokratikus rendet, sorozatosan nacionaliz­mussal, antiszemitizmussal, és demokráciaellenesség- gel vádolta a nép által választott vezetőket. Az egyik létrehozója és vezetője volt a „Demokratikus Char- tá”-nak, amely a sajtószabadság védelmének ürügyén az MSZP és az SZDSZ közös hatalmát készítette elő. A legutóbbi hónapokban ténylegesen veszély fenyege­ti a sajtószabadságot, az SZDSZ—MSZP uralma alatt újságírók százai kerültek utcára, de ez ellen Konrád Györgynek egy szava sincs. 3. Konrád György nemrégiben a sajtóban követelte a kábítószerek egy részének engedélyezését. Ezzel a botrányos fölvetéssel joggal váltotta ki az ifjúság egészségéért aggódók haragját. Fenntartásaink nyilvánosságra hozatalával az ügyet a magunk részéről lezártnak tekintjük. Tagjaink a nemzeti forradalmunk és szabadságharcunk emlékére rendezendő ünnepségen a nap méltóságához illő tisz­telettel és fegyelmezettséggel fognak részt venni. (OS) Kovács László Brüsszelben Érdem szerinti elbírálás Tegnap Brüsszelben Sir Leon Brittan EK-bizottsági taggal lebonyolított talál­kozójával megkezdte kétnapos hivata­los programját Kovács László magyar külügyminiszter. A bizottság külgazdasági és kelet-eu­rópai kérdésekért felelős tagjával folyta­tott délelőtti eszmecseréje után a ma­gyar diplomácia vezetője magyar újság­íróknak elmondta, hogy a találkozón vá­zolta az új magyar kormány integrációs politikáját, külön is kitérve az Európai Unió most alakuló — és majd a decem­beri esseni EU-csúcson végleges formát öltő — új kelet-európai stratégiájával kapcsolatos magyar észrevételekre. A Sir Leon Brittan által kifejtett gon­dolatok közül Kovács László kiemelte: a bizottság brit biztosa egyetértett azzal a megközelítéssel, hogy az EU-val már társulási szerződést aláírt kelet-európai „hatok” — köztük Magyarország — majdani tagfelvételi kérelmének elbírálá­sakor differenciált, azaz minden jelent­kező ország esetében a felkészültséget fi­gyelembe vevő értékelésre lesz szükség. „Ez nem előnyt, hanem érdem szerinti elbírálást jelent majd, és pontosan ez az, amit mi is igénylünk” — jegyezte meg ennek kapcsán a magyar miniszter. Sir Leon Brittan egyúttal jelezte, hogy az EU egy sor területen igyekszik jobban alkalmazkodni a felvételre váró országok igényeihez. A térítésmentes PHARE-segélyek esetében Brüsszel a jövőben arra készül, hogy a különböző pénzeszközök odaítélésekor előnyben részesíti a felvételre váró, azaz a társult státussal rendelkező országokat. Pál László és Bariba Ferenc tárgyalásai Orosz üzletrészeket kaphatnánk? Választási szövetség A Független Kisgazda, Földmunkás- és Polgári Párt is csatlakozott a Vesz­prém Városi Jobbközép Vá­lasztási Szövetséghez. A jobbközép szövetség tagjai: az MDF, az FKGP, a KDNP, a Konzervatív Párt, valamint a Keresztény Értel­miségiek Szövetsége, és a Pofosz városi szervezete. Közös polgármesterjelölt­jük Marton Ferenc építő­mérnök. A brit kormány erőteljes er­kölcsi támogatásban részesí­ti a magyar kormány stabili­zációs terveit és a minél gyorsabb végrehajtást. E tá­mogatás része az is, hogy a brit kormány megértést ta­núsít, ha a nemzetközi pénz­intézetekkel folytatott tár­gyalásokon nehéz kompro­misszumra lesz szükség, mert nem teljesíthető a nem­zetközi pénzintézetek min­den feltétele. A brit vezetés azt is szorgalmazza, hogy az EU mielőbb közölje Ma­gyarországgal a csatlakozás feltételeit, 1996 után pedig kezdődjenek meg a csatla­kozási tárgyalások. Minderről Pál László ipa­ri és kereskedelmi miniszter számolt be újságíróknak teg­nap. Pál László és Bartha Ferenc, a kormány privatizá­lási biztosa a Brit Gyáripa­ros Szövetség meghívására kétnapos látogatást tett Lon­donban, és Pál László ked­den a brit külügyminisztéri­um és a kereskedelmi és ipa­ri minisztérium vezetőivel is találkozott. A politikusok Londonban az Európai Újjá­építési és Fejlesztési Bank­ban is jártak. Ott arról volt szó, hogy az EBRD be akar szállni a magyar vállalatok exportképességét növelő fi­nanszírozásokba, támogatni kívánja a kelet—keleti keres­kedelem klíringelszámolását szolgáló konstrukciókat, és esetleg azt is megtárgyalják majd, miként vehetne részt az EBRD az orosz privatizá­ciókba való magyar bekap­csolódás finanszírozásában. Az orosz adósság fejében az orosz kormány üzletrészeket adhatna át a magyar kor­mánynak, s ezeket magyar cégek megszerezhetnék az orosz adósságrész átvállalá­sa fejében — magyarázta Pál László. Parlamenti napló — Folytatódott a világkiállítási vita Kudarcpropagandát kapunk a kormánytól (Folytatás az 1. oldalról) Ez azt jelenti, hogy a je­lenlegi kabinet elfogadta az előző kormány koncepció­ját a hazai igazságügy szer­kezeti átalakításáról. Öröm az is, hogy teljes konszen­zus kíséri a tervezet elfoga­dását; minden parlamenti párt egyetért a javaslattal. A javaslat elfogadása ese­tén Magyarország az ENSZ-tagállamok közül a negyedik lesz, amely a vi­lágszervezet mintatörvénye szerint rendezi a kérdést. Balsai István azonban óvott attól, hogy csodákat vár­junk a törvénytől. lsépy Tamás (KDNP) is dicsérte a törvényjavaslatot, mert annak elfogadásával hazánk jogrendje közelebb kerül az európai normák­hoz. Hozzátette: a válasz­tott bíróságok által jelentő­sen felgyorsulhat a gazdasá­gi jogviták megnyugtató rendezése. Erre mindenkép­pen szükség van, hiszen a májusi adatok szerint több mint 15 ezer — ilyen termé­szetű — peres ügy van fo­lyamatban az ország bírósá­gain. Ader János (Fidesz) rá­mutatott, hogy az igazság­szolgáltatás napjainkban tra­gikus helyzetben van, az ál­lampolgárok legfeljebb elégségesnek minősítenék a tevékenységét. Ma ugyanis az emberek százszor is meg­gondolják, hogy vitás ügye­ikkel a bíróságokhoz fordul­janak, mert azok lassan és drágán dolgoznak, gyakran a formális győztesnek kihir­detett felek is rosszabbul járnak, mintha nem fordul­tak volna az állami igazság­szolgáltatáshoz. A fideszes képviselő támogatásáról biz­tosította a javaslatot. Haller Zoltán (MSZP) arra hívta fel a figyelmet, hogy a törvény elfogadása után hazánk a térség válasz­tott bírósági központja lehet. A felszólalások után Kó- ródi Mária lezárta az általá­nos vitát. Az Országgyűlés ezt követően folytatta az 1996-os expó lemondásáról szóló törvényjavaslat általá­nos vitáját. Tardos Márton (SZDSZ) arra emlékeztette a tisztelt házat, hogy a kormány meg­vizsgálta a világkiállítás megrendezésének lehetősé­gét, és csak ezután döntött arról, hogy javasolja a le­mondást. A határozat azért született meg, mert az expó lemondásával a költségve­tés jelentős összeget, 45 mil­liárd forintot takaríthat meg. Sasvári Szilárd (Fidesz) arra emlékeztetett, hogy a Fidesz 1990-ben ellenezte az expót, és most is ellenez­ne egy új világkiállítást. Most azonban másról — egy már megkezdett beruhá­zásról — van szó, amelyről csak úgy lehet dönteni, ha a kormány alternatívákat ter­jeszt a tisztelt ház elé. Sas­vári Szilárd ezután aggodal­mát fejezte ki amiatt, hogy a törvényjavaslat nem ren­dezi a felsőoktatási fejlesz­tési program és az infrast­rukturális beruházások jövő­jét. A képviselő végül úgy vélekedett, hogy egy szűkí­tett expó ráfizetés nélkül is megrendezhető volna. Pozsgai Balázs (MSZP) elmondta: Győr és Nyugat- Magyarország térsége az expó megrendezésére már évek óta készül. Erőfeszíté­seiket sokáig nem vette ko­molyan sem a kormányzat, sem az expóiroda. A térség vállalkozói összesen 1,8 milliárd forintot fektettek volna be infrastrukturális fejlesztések céljára. Végül leszögezte: Győrnek a meg­rendezés nagy előnyt jelen­tene, de tudomásul veszi, hogy ez az országtól nagy áldozatot követelne. „Több nem után most az expóra is nemet kíván mon­dani a kétharmados kor­mánytöbbség” — hangsú­lyozta Lezsák Sándor (MDF). A képviselő a világ- kiállítás hazai történetét az SZDSZ „nemjének” nevez­te, s azt is hangsúlyozta, hogy a főváros szabadde­mokrata vezetése mindvé­gig nehezítette az expó elő­készítését. A felszólaló egyetértett Horn Gyula egy korábbi kijelentésével, hogy a világkiállítás a párt- csatározások áldozata. —- Az expó lemondásának nincs alternatívája, helyette legfeljebb kudarcpropagan­dát kapunk — mondta vé­gül Lezsák Sándor. Homoki János (FKGP) a vidék Magyarországának érveit sorolta az expó mel­lett. Szerinte a világkiállí­tás össznemzeti ügy, és el­maradásával a többszörö­sen hátrányban lévő vidéki gazdálkodók, vállalkozók esnek el egy történelmi le­hetőségtől. Reméljük, Pető téved Az MSZP nincs döntési helyzetben! — Ezt a kijelen­tést a Népszabadságból vettem át, amelyik lap az MSZP és az SZDSZ között föllángolt médiavitáról szóló írásában idéz Petó' Ivántól. Ez alatt azt kell ér­teni, hogy az MSZP valóban nincs döntési helyzet­ben, hiszen jó, ha az MSZP Horn Gyula miniszterel­nököstül tudomásul veszi: ezt az országot nem ők irányítják az 54 százalékukkal, hanem a Mélykúti Ilonák, a Frei Tamások, a Friderikuszok, vagyis akik egyértelműen a Szabad Demokraták Szövetsé­géhez tartoznak. Egyáltalán nem érdekel, hogy szár­mazási alapon-e avagy a Mérleg utcában veszik fel a Fizetésüket, csupán az, hogy Horn Gyula és pártjá­nak tagjai — tömörüljenek benne Beregből parasz­tok, Dunaújvárosból munkások avagy Szegedről ér­telmiségiek — soha az életben nem lesznek olyan helyzetben, amilyenben az elmúlt évtizedek alatt egy Bölcs István vagy egy Mester Ákos került. Ezek az urak a nemzetközi, tudja Isten miféle pénzvilágból élvezett támogatásokkal képesek arra, hogy a szá­mukra nem tetsző politikai erőt — s ez adott eset­ben az MSZP is lehet — olyan színben tüntessék fel, hogy az egész ország nevessen rajtuk. Aki nyitott szemmel és füllel élte végig az elmúlt négy esztendőt, az nagyon jól tudja, hogy az úgynevezett média ho­gyan képes jó dolgokat sárba taposni s szemetet az égbe magasztalni. Ezt a tömegekre igen nagy hatású tényezőt az összes Magyarországon működő pártok közül valami oknál fogva (nem érdekel, hogy szár­mazási alapon, avagy abból kifolyólag, hogy a Mér­leg utcában veszik fel a fizetésüket) egyedül a Sza­bad Demokraták Szövetsége képes kezelni. Az előre­tolt frontembereknek pedig ma ezerszer fontosabb az egyetlen esti híradóért kiutalt bruttó kilencvene­zer forint, mint az, hogy mit szeretne és hogyan sze­retné az a magyar ember ott Beregben, Dunaújvá­rosban vagy Szegeden, aki az MSZP tagja, az MSZP-re adta májusban a voksát. Biztos voltam benne, hogy a médiaügyben az SZDSZ és az MSZP között szakadás fog beállni, hiszen e két párt hata­lomra kerülése óta nem a tinglitangli kultuszminisz­ter körül alakultak vizesárkok és bástyák, hanem igenis a Magyar Rádió és a Magyar Televízió körül, amelyeket pluralizmus ide, pluralizmus oda, egysze­rűen megszálltak a szabaddemokraták. Először is száműzték a nemzetieket, most pedig cudarul el fog­nak bánni azokkal, akikről — szagról — megérzik, hogy MSZP-szimpatizánsok. A magyar nemzet nagy részének tudomásul kell vennie, hogy az elmúlt négy esztendőben Mester Ákosék egyszerűen becsapták őket. Eszük ágába sem volt azért lobogtatni az emlé­kezetes kék szalagokat, hogy megmeneküljenek a munkanélküliségtől, például a ceglédi Húsipar elbo­csátásra szánt munkásai, hanem azért lobogtatták, hogy fölvehessék milliós végkielégítéseiket a 168 óra című, közéletet mételyező műsor igenis kívánatos megszüntetése után. Később, hogy ezeket a milliókat ne kelljen visszafizetni, Mester Ákos a Rádióból a Televízióba költözött át. Ám ha a magyar emberek­nek, a választóknak arra van szükségük, hogy ha­vonta milliókat kereső, nézőket lenézőket bámulja­nak leesett állal a képernyőn, akkor hát tegyék. Ám Horn Gyula miniszterelnöknek a rá voksolók szá­mát tekintve is kötelessége, hogy megakadályozza Mester Ákos, Mélykúti Ilona, Bölcs István, Frei Ta­más és a többiek nemzetidegen, népet-nemzetet alá­becsülő tevékenységét. Igenis döntéshelyzetben van a Magyar Szocialista Párt. El kell döntenie, vajon önálló karakteres politikát folytat-e, például a tájé­koztatásban, vagy nemzetközi kalandorok kezébe te­szi le a sorsát. Ez utóbbi esetben más dolgunk nem lehet, minthogy rádió- és tévékészülékekből bariká­dot emelünk. (Vödrös)

Next

/
Thumbnails
Contents