Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-18 / 244. szám
i PEST MEGYE1 HÍRLAP SZÜKEBB HAZÁNK 1994. OKTÓBER 18., KEDD 5 Újra indulnak-e a polgármesterek a megyében? Bíznak bennük Újra jelöltetik-e magukat a közelgő önkormányzati választásokon? — tettük fel a kérdést megyénk néhány települése polgármesterének, kiknek válaszát sorozatban közöljük. Kisebbségi önkormányzatok Tökölön Számukra az óhaza már elveszett Emlékszem egy beszélgetésre. Évekkel ezelőtt I valaki úgy fogalmazott, hogy ez az egész nemzetiségi hovatartozási kérdés egy nagy szamárság. A magyarországi kisebbségeknek el kellene dönteniük végre, hová tartoznak. Ha ide, akkor hagyjanak fel a bicskanyitogató hagyományápolásukkal, ha amoda, akkor meg szedjék a cókmókju- kat és menjenek szépen haza. Kummer János, Sóskút polgármestere: indulok a választáson, mert meggyőződésem, hogy mi, akik a rendszerváltás után vállalkoztunk erre a feladatra, hosszabb távban gondolkodtunk. A megkezdett munka folytatásához több évre van szükség. Elkezdtünk valamit, jó lenne, ha nem kellene máris átadni másnak. Engem az FKGP, a KDNP és az MDF jelölt négy évvel ezelőtt, s ők továbbra is bíznak bennem, újra támogatják a jelölésemet. Ez a feladat nagyon sok nehézséggel jár, de úgy vélem, hogy az országgyűlési választások után nagy szükség van a másképp gondolkodó településpolitikusokra is, akik a helyi politikát esetleg az országos irányvonallal szemben képviselik. A családommal keveset tudtam törődni az elmúlt négy évben, ezen változtatni kell. A munkám körül sok a szépség és az indulat, ők általában csak az indulatokat érzékelik. Féltenek engem, de megértik, ha folytatni szeretném, amit elkezdtem, s ők is azt szeretnék, ha nem kellene átadnom a stafétabotot. A választás nagy kihívás lesz, most mérettetünk meg igazán. Négy évvel ezelőtt megelőlegezték nekünk a bizalmat, most Nagymaros egykor híres volt idegenforgalmáról, vendéglátásáról. A településen több szálloda és étterem működött, melyet nemcsak hazai, hanem a külhoni vendégek is előszeretettel kerestek fel. Ez ma már nem mondható el, de szerencsére vannak olyan emberek, akik bíznak abban, hogy ismét idegenforgalmi központtá válhat a község. Sőt nemcsak reménykednek, de tesznek is ezért. így a Verhanovits család is. Ok pizzériát, éttermet és szállodát építettek, illetve építenek a faluba. A pizzé- ria már megnyílt, s hamarosan elkészül az étterem és a huszonegy szobás hotel is. Nem tapasztalatlan kezdőként fogtak bele a vállalkozásba, hiszen a család tagjai már 1880 óta vendéglátással foglalkoznak. Verhanovits Istvánná szerint természetes, hogy itt létesítenek szállodát, hiszen már húsz éve élnek Nagymaroson. Ebből következik. hogy szeretnének valamit tenni a településért. A már működő pizzériá- val — ahol a fatüzelésű kemencében eredeti oiasz re- T cept alapján készül a pizza — elsősorban a fiatalokra gondoltak, s ehhez igazítotítélik meg az emberek, hogy rászolgáltunk-e erre. Harmat Béla, Érd polgár- mestere: természetesen indulok a választáson. Négy évvel ezelőtt az MDF támogatott, de idén februárban felfüggesztették a tagságomat, a fellebbezésemet azóta sem bírálták el. Ennek ellenére úgy érzem, nem az MDF támogatását veszítettem el, hanem 20-25 emberét. A város civil szerveződései felajánlották támogatásukat, s ennek nagyon örülök. Hogy az érdiek elégedettek-e a munkámmal, erre nagyon nehéz válaszolni. Szemtől szembe nagyon sok elismerést kaptam, kritikát is természetesen, de az ember csak a saját környezetében tapasztalható változásokon keresztül tudja lemérni az eredményességét. Egy polgármesternek nincs meg az a hatásköre, hogy az egész várost lényegesen befolyásoló döntéseket hozzon, és ezekért személyes felelősséggel is tartozzon. A családom négy éve kénytelen tudomásul venni, hogy a munkaidőm nulla órától huszonnégy óráig tart. Minden otthoni teher a feleségemre hárul, és én nagyon hálás vagyok neki, amiért kész ezt viselni, mintegy tudomásul véve, hogy ezt szánta neki a sors. P. M. ták áraikat. A szállodában olyan lehetőséget teremtenek, amely az üzletemberek számára előnyös. A tárgyaló felek részére konferencia- terem készül, de lesz iroda is. A kapcsolódáshoz rendelkezésre áll majd szauna, tornaterem és bár. Mint azt Verhanovits Istvánná megfogalmazta: a vendégek szeretik, ha mindent egy helyen találnak meg. A kerthelyiséget kis patakok szelik át, hangulatossá téve az étkezést. A szálloda ablakaiból pedig a visegrádi várra, s a Dunakanyarra nyílik gyönyörű kilátás. Az étterem természetesen nem csak a szállóvendégek számára áll majd nyitva. Noha ennek árai alkalmazkodnak a minőséghez, de ez nem olyan kategóriát jelent, amely csak keveseknek megfizethető. Inkább az árrés legyen kisebb, de mindig telt házzal üzemeljünk — foglalta össze üzlet- politikájukat Verhanovits Is- vánné. /Remélik, hogy tevékenységükkel sikerül fellendíteni Nagymaros idegenforgalmát, ám ehhez nem elegendő pusztán az ő akaratuk. Ehhez az egész településnek össze kell fognia. (nádai) No igen, így is lehet nézni ezt a kérdést, bár a dolog annál azért bonyolultabb, semhogy ilyen egyszerűen meg lehessen oldani. A tököli rácok — akiket annak neveztek, de valójában horvátok — eredetileg nem akartak örökre itt maradni. Több mint háromszáz éve menekültek ide a törökök és az elviselhetetlen ínség elől, s akkoriban még úgy tervezték, hogy idővel visszatérnek az óhazába. Csakhogy tel- tek-múltak az évek, évtizedek, ők ideragadtak, mára számukra az óhaza már elveszett. Származásukat azonban nem felejtik, és ez így van jól, a gyökereket ápolni kell, hiszen abból táplálkozik a lélek. — Nálunk jelentős hor- vát és német kisebbség él — mondja Hoffman Pál, Tököl polgármestere. — Őrzik a hagyományokat, a kultúrájukat, bár mára már Néhány napra visszatért a nyárutó. Levélhullató októberi fényben járom a tápió- györgyei utcákat, gyönyörködöm a köztéri szobrokban. Rendhagyó ez a Tápió menti község, sehol nem látni annyi szobrot, mint Györgyén. A községháza melletti parkban hármat is találni, kettő közülük alig tízéves, míg a harmadik — látszatra — műemlék jellegű alkotás. — Az elődőm érdeme — hárítja el a dicséretet Jó- zsa László polgármester, amikor szóvá teszem a szobrokat. — Varró István tanácselnöksége idején készültek, illetve a Szent Kristóf-szobrot ő szerezte valahol Pesten. Nem szokványos jelenség, hogy a jelen dicséri a múltat, viszont Varró István azon kevesek közé tartozik, akik valóban rászolgáltak az elismerésre. — A Hajnal, Rajki László szentendrei szobrászművész alkotása, 1980-ban készült. A Termést, Farkas Adám kompozícióját, 1983-ban avattuk fel — meséli Varró István. — Somogyi József, a Képzőművészeti Főiskola azóta elhunyt rektora leplezte le. Ő és Hegyi György mozaikművész hívták fel a figyelmemet a Vajdahunyad- vár udvarán tárolt vallási témájú szobrokra, amelyeket a Rákosi-érában paranjelentősen asszimilálódtak. Kevesen vannak, akik vállalják hovatartozásukat, *a többség már nem hozza azokat az alapokat, ami a valódi kisebbséget jelenti, így nálunk nemcsak a hagyományőrzés fontos, hanem annak a kialakítása is, az, hogy a gyerekeink örököljék a vonzódást a származásukhoz. Tökölön évszázadok óta élnék egymás mellett békében a magyarok, a horvátok és a németek, s a mi településünk éppen ettől más, mint a többi, ez adja az erősségét, a sokszínűségét. — Az eljövendő önkormányzati választáson lehetőség lesz kisebbségi önkormányzatok kialakítására is. Tökölön szükség van erre? — Tökölön korábban is biztosítottak voltak a kisebbségek jogai. Az előző választáson indult egy hor- vát és egy német képvisecsoltak le a közterekről. .Elmentem, körülnéztem, s úgy találtam, hogy a Szent Kristóf nem kimondottan vallási témájú. A vállán tartott gyerek révén bele lehetett „magyarázni” olyan eszmei tartalmat, amin lőjelölt, s meg is választották őket. Rajtuk kívül a képviselők többségének van származási kapcsolat ta. Azt hiszem, azért nagyon fontos, hogy legyen, mert ezáltal lehetővé válik a hagyományőrző munka. Azokon a településeken, ahol működik kisebbségi kulturális csoport, létszükséglet, hogy legyen kisebbségi önkormányzat is. Finanszírozási szempontból ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy a kisebbség megmutatja magát, vagy sem. — Milyen szerepet kap a település önkormányzatában a kisebbségi önkormányzat? —’Ezek hatásköre, jogosítványa, működés} feltételei még pontosan nem tisztázottak. A legfontosabb az, hogy a mostani testület megértette, a kisebbségi ön- kormányzatok nem vetély- társai lesznek a települési önkormányzatnak, hanem éppen ellenkezőleg: elsősorban a saját ügyeikben döntenek majd, s ezzel át is vállalják a felelősséget. A képviselő-testület munkája ettől könnyebbé válik. — Más lehetőséget is lát a kisebbségi önkornem ütköztek meg a községbe vetődő ateisták. Megigényeltem, megkaptam. Hazahoztuk és felállítottuk. Nem lett belőle fegyelmi, ám ettől eltekintve nemegyszer kaptam fejmosást, mert túl jó volt a kapmányzatok megalakulásában? — Valószínű, hogy magasabb szinten is változásokat idéz majd ez elő. A mostani kisebbségi szövetségek válaszút elé kerülnek, vagy átalakulnak, vagy megszűnnek, de bárhogyan is alakul, a települési kisebbségi képviselőkből fölálló országos testület biztosan új embereket mutat majd fel. — Hol tart jelenleg Tökölön a választás előkészítése? — Mindkét kisebbségnek öt-öt tagú önkormányzata lesz, de a jelölésnél több emberben gondolkodnak. Tudok róla, hogy van olyan jelölt, aki kisebbségi és települési képviselőként is indul majd. Négy évvel ezelőtt két fontos célt tűztünk magunk elé: egyrészt azt, hogy legyenek Tökölön gazdasági eredmények, másrészt, hogy kialakuljon a pozitív falukép. A folyamat elkezdődött, s ahhoz, hogy ezeket a célokat el is érje a település, nagyon fontos a kisebbségi mag, az ős-tököli családok támogatása, hiszen ők meghatározói az itteni életnek. csolatom a plébánosunkkal — mondja nevetve az egykori tanácselnök, aki Szent Kristófon túl egy Szent Or- bán-szobrot is „belopott” a falumúzeumba, sőt anyagilag támogatta a Szentháromság-szobor felújítását. Két Pándi Kis János- szobor jelenléte is neki köszönhető, a Korsós lány és az Integető. És ő rendelte meg, ő „ügyeskedte” ki a rávalót a faluház nagytermét díszítő mozaikképre is. A Lángoló búzakalász című kompozíció Hegyi György munkája, méreteit és művészi értékét tekintve egyedüli a térségben. — Elfojtott, megvalósulatlan művészi ambíciók, vagy más motiválja a képzőművészeti alkotások iránti vonzalmát? — kérdem Varró Istvántól. — Soha nem festettem, s még kevésbé formáltam agyagot vagy más anyagot. Nincs hozzá tehetségem. Viszont szeretem a szülőfalumat, s mint vezető mindent megtettem, hogy Tápiógyörgye szép legyen. Nemcsak a kerítéseken belül, de azon kívül is. Dicséretes, sőt megszívlelendő igyekezet, amit azok figyelmébe ajánlunk, akik most készülnek felvállalni az elkövetkező négy év községfejlesztő, községszépítő feladatait. Kép és szöveg: Matula Gy. Oszkár Visszaszerezhető a régi hírnév Megfizethető árakkal (pável) Nem kapott érte fegyelmit Szobrokat szerzett a falunak Szent Kristóf, vállán az ateistákat megtévesztő kis gyermekkel
