Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-15 / 242. szám
HITELET PEST MEGYEI HÍRLAP 1994. OKTOBER 15., SZOMBAT Hibridek Nagyon szerettem az állatokat, gyerekkoromban többféle díszgalambot tartottam, és amikor először voltam egy postagalambházban, megdöbbentem, hogy milyen érdekes, okos, szigorú a tekintetük. Olyanok voltak, mint a sólyom meg a díszgalamb gyermekei. Sok esztendővel később egyszer elgondolkoztam azon, hogy milyen hülye tekintetük van a téeszben a hibridcsirkéknek, milyen idétlenek. Nem olyanok, mint a mi udvarunkban keltek. Aztán orvos barátommal néztük a tévét, ahol arról volt szó, hogyha az anyának nincs is teje, vegye a mellére a csecsemőt és úgy cumiztassa, mert megnyugtatja őt és biztonságérzetet ad az anyai szív dobogása4 ami kilenc hónapig az élet zenéje volt számára. Aha, ugrottam fel. Megvan. Mi bajod? Kérdezte Pista bátyám. Azért lehet olyan hülye tekintete a hibrid állatoknak, mert keltetőgéppel hozzák a világra. Megvan a hőmérséklet, páratartalom, mindennap meg is forgatják a tojásokat. De nincs meg az, hogy az a le- csupaszodott, vérerekkel megtelt kotlóshas dobogtassa felettük szívét. Az embereknek is van valami űr, ha sosem érezte Isten szívdobogását. Hit nélkül is lehet élni. A hibrid-emberek sokszor még egészségesebbek és nagyobb hozamúak, mint a parlagi, „elmaradott vallásos emberek. ” Az elmúlt időben propagált és reménylett internacionalizmus a jó példája a rossz hibridizációnak. Nem lehet összemosni a népeket. Ha mindenki megbecsülné a más nemzet értékeit és kultúráját, béke lenne. Aki a mások népzenéjét, viseletét, irodalmát nem szereti, az igazában a magáét se értékeli és nem tudja hova helyezni. A hibrideket nem lehet továbbtenyészteni. Vagy visz- szaütnek a kétféle fajtára, vagy elkorcsosodnak. E század végére véres bábeli zűrzavar zúdult a világra. Ezt pedig nehéz béketárgyalásokon elintézni. Egy megoldás volna, mi, sokféle csibék, vörösök, kendermagosak, fehérek, feketék, sárgák, egy szívdobbanásra figyelnénk. Hogy ne legyen üres a tekintetünk és a lelkünk. Hogy a Jézus szíve dobogjon bennünk. Hörömpő Gergely református lelkész Diósjenő Teoctist látogatása Holnap hazánkba érkezik Teoctist bukaresti pátriárka. A görögkeleti román egyház feje a Magyarországi Román Ortodox Egyház és a Magyarországi Románok Szövetsége meghívására tölt három napot hazánkban. Ardelean Pál vikárius, a magyarországi román egyház vezetője elmondotta, hogy az 1946-ban alapított hazai román vikáriátusba most látogat először bukaresti pátriárka. Vasárnap délelőtt Gyulán a nagyromán városi templomot szenteli fel Teoctis pátriárka; a misén ereklyéket helyez el az öltáron. Ugyanaznap délután Méhkerék román templomát szenteli fel a bukaresti pátriárka, s a misén ott is ereklyéket helyez el. Templomok a felvidéki Podolinban, Krúdy Gyula ifjúkori lakóhelyén Bánó Attila felvétele Galga menti zarándokok a Mátrában Új szobrot szenteltek Fallóskúton A Galga menti dombtetőkről tiszta időben ellátni a Mátráig. A galgahévízi híveknek mégsem kell a szőlőhegyre kapaszkodniuk. Lelki szemeik előtt is megjelenik a fallóskúti Mária- kápolna. A kegyhelyet eddig is gyakran felkeresték, de ezután még több indíttatásuk lesz a zarándoklatokra. Október 8-án a bagi- akkal együtt négy autóbusz- szal indultak a hatszáz méteres magasságba. Ünnepi szentmisén vettek részt, melynek keretében Nagy Árpád főesperes, címzetes prépost, galgahévízi atya megszentelte az általuk állíttatott Mária-szobrot. 1948-ban emelték itt az első kápolnát, a Rokonlátogató Szűzanya szentélyét. Történetéről a következőket írja a Zarándokok könyvében Berecz Sándor: „1947. július elsején a hasznosi Sánta Lászlóné — akit egyszerűen csak Klára asszonynak neveztek — férjével aratni volt a hasznosi határban. Késő este — mielőtt pihenni tért volna — szokása szerint elimádkozta háromszor az Úrangyala imát, miközben lelki szemei előtt megjelent egy szépséges táj, amely egy bokros hegy oldalában levő kis forrást is jelzett. Közben ezt a sürgető felhívást hallotta: »Keresd meg!« Férjével többnapi habozás után, július 8-án indult el A körmenet az uj Maria-szobor előtt megkeresni a jelzett helyet. Meg is találták hosz- szas kutatás után a számukra eddig ismeretlen oldalt, a Mátraszentimre határát képező Fallóskút dűlőjében. Mária Magdolna napján, majd Szent Anna ünnepén, illetve Szent Lőrinc éjszakáján Klára asz- szony sok más lelki indítás hatására elhatározta, hogy ember nagyságú szobrot készíttet a Rokonlátogató Szűzanyáról, amely rózsaszínű ruhában, kék palásttal, kitárt karokkal ábrázolja az Isten anyját. Szent István királyunk ünnepén pedig utasítást kapott, hogy a kegyszobor befogadására építtessen egy kis kápolnát a Mária-forrás közelében, Hasznostól mintegy 15 kilóméternyire, fenn a hegyoldalban.” Néhány évvel ezelőtt új kápolnát emeltek a régi helyén. A kegyhely azóta is gazdagodik, szépül. Ennek a folyamatnak volt állomása a Mária-szobor állítása. A megszentelés előtti napokban még termőföldet is szállítottak ide a hévíziek. A négy virágtartó a bagiak adomáA szerző felvétele nya. Mint Kacsik Árpád, a környező hegyi települések plébánosa fogalmazott; immár kialakult a kegyhely „topográfiája”. Az ágyásokat a szentmise napjára tíz centiméteres hó borította be. A természet nyári, őszi és téli színekkel várta a kápolna vendégeit, akik közül számosán érkeztek Nagykátá- ról, Tápiószentmártonból. A körmenettel befejeződött szentmisén Basa Antal szakorvos, Galgahévíz polgármestere végzett egyházzenei szolgálatot. Balázs Gusztáv Világszerte követőkre talaltak A pallottiak Bécsben Az idegen, ha Bécsben a Pallotti-há- zat keresi, nem biztos, hogy a város jó ismerőitől pontos információt fog kapni. A kellemes, kertvárosias Hiet- zingben, a 13. kerületben azonban már ismerősen cseng az épület neve, mely a schönbrunni kastély közelében, a csendes Auhofstrasse többi háza között húzódik meg. Csak az előtérben álló modern kápolna mutatja, hogy nem szokványos lakóházba lépünk. Pontos megnevezését „alkotó- és vendégház”-nak fordíthatnánk, s a környezet valóban ideális tanulásra, elmélyülésre. Magam is egy irodalmi-művészeti szemináriumsorozaton vettem részt a közelmúltban a Pallotti-ház vendégeként. Megragadott a környezet varázsa és a kis kápolna, melynek ajtaja a környékbeliek előtt is nyitva áll. Az előcsarnokban a híres bécsi festőművész, Kokoschka életnagyságú olajképe látható a ház névadójáról, akinek személyéről és az általa elindított egyházi mozgalomról beszélgettünk a Pallotti-ház rektorával, Alfred Gruber páterrel. — Vincenzo Pallotti 1795-ben született Rómában — tájékoztat a páter —, teológiát és filozófiát tanult; majd életét egészen embertársainak szentelte. Alma az egyház teljes nyitottsága, minél több laikust (nem egyházi személyt) szeretett volna bevonni munkájába. Minden ember „missziós küldetését” hirdette, vagyis azt, hogy felelősek vagyunk egymásért. Még életében szentként tisztelték, s a nép Róma apostolának nevezte. Már saját korában számos követője akadt, noha eszméi a „világegyházról” A Pallotti-ház kápolnája még igencsak modemnek számítottak a 19. század első felében. 1835-ben alapította a Katolikus Apostoli Társaságot (Societas Apostolatus Catholici), mely nem hagyományos értelemben vett szerzetesrend, inkább teológusok fogadalom nélküli lazább egyesülete. Népszerű néven „Pallottiak”, és számos világi hívő tömörült csoportjaik körül. Központjuk az olaszországi Onda ferences kolostora, az itteni kápolnában nyugszik Vincenzo Pallotti, aki 54 évesen halt meg, és akit 1963-ban valóban szentté avattak, programjának mintegy hivatalos elismeréseként. — Kérdésemre páter Gruber elmondja, hogy azóta számos róla elnevezett, az ő szellemében működő társaság alakult világszerte. 1985-től a mozgalom új lendületet vett. Tevékenységük igen sokirányú, az élet minden területét átfogják: meditációs szobáik vannak nagy repülőtereken, lelkészeik működnek vándorcirkusz-társulatoknál, tengerjáró hajókon, kórházakban. Ausztriában például nagy hangsúlyt fektetnek az ifjúság továbbképzésére és a felnőttek oktatására. A mozgalom Salzburgban a legerősebb, néhány rendezvényt közösen szerveznek, így az október 25—30. között sorra kerülő „Bevezetés a misztikába” című szemináriumot, melynek székhelye Bécs. Az épületről megtudtam, hogy a múlt század végén épült egy török hercegnő nyári lakhelyeként, s a Pallottiak 1949-től működnek itt. Később emelték hozzá a modem kis kápolnát. Páter Gruber 6 éve rektor, ő vezette a ház felújításának munkáit is. 1988—90. között. A helyiségeket bérbe is adják oktató-, vagy tudományos rendezvények céljára. A ház egyre népszerűbb, nemzetközi szemináriumokat is rendeznek falai között. Kényelmes vendégszobái minden igényt kielégítenek, egy 70 ülőhelyes nagyterem, 3 kisebb szemináriumi szoba szolgálja az oktatást, valamint pihenő-, meditációs- és tévésszoba a kikapcsolódást. Az étteremben megőrizték a századvég szecessziós faldíszítését. Egyéni vendégeket is fogadnak, s néhány napot itt eltöltve az ember valóban úgy érzi, hogy testben és lélekben megújult, és hazatérve is sokáig őrzi még a Pallotti-ház különleges hangulatát. M. Á. G.
