Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-14 / 241. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. OKTÓBER 14., PÉNTEK 3 Sajtótájékoztató a televízióról Levél az Érdekegyeztető' Tanácstól Leépítés és egyszerűsítés A Magyar Televízió működésével kapcsolatos vitáknak nem kívánunk heiyet adni a műsorban — indokolta bevezetésében a tegnapi sajtótájékoztató összehívását Horváth Ádám tévéelnök. Túlbonyolított és komplikált szervezetet vettünk át, ezért első teendőnk volt ennek egyszerűsítése. A széleskörűen elterjedt rémhírekkel szemben csak 23 főt bocsátottunk el, többségüket nyugdíjaztuk — derült ki a további beszámolóból. A 2,4 milliárd forintos hiányt Horváth Ádám szerint kizárólag a Nahlik-éra hozta össze, és még másfél mil- liárdra lenne szükség az éves működés biztosításához. — Megtettük az első lépést a hatékonyabb és jobb televízió felé, amely nem áll politikai irányítás és befolyás alatt. Nem politikusok vagyunk, hanem szakemberek -— jelentette ki az elnök —, feladatunk, hogy a televízió mélyre süllyedt erkölcsi morálját újra felemeljük. Tényeket, háttér- magyarázatokat kívánunk közvetíteni kommentár nélkül. Lapunk kérdésére adott válaszában — miszerint hány ember elbocsátása várható még — elhangzott: a leépítést humánusan, további munkalehetőségek megkeresésével és biztosításával szeretnénk folytatni, a televízió a jövendő magánmédiák felé igyekszik majd feleslegétől megszabadulni. A létszámra konkrét válasz még nincs, mivel ezt a jövő évi költségvetés is nagyban megszabhatja. További érdeklődésünkre Székely Ferenc alelnök elmondta: nem tiltották le Czakó Gábor interjúját, hanem a műsor szűnt meg. Az alelnök ígéretet tett arra. hogy az interjúval együtt a lapunk főszerkesztőjével készült anyag is látható lesz a közeljövőben a képernyőn. Aggodalomra különben sincs ok — fejtette ki Székely Ferenc —, hiszen az ellenzéki vélemény parlamenti képviseleténél nagyobb súllyal jelentkezik a köz- szolgálati médiában. Nánási Tamás Megdöbbent a kabinet A kormány a törvények felhatalmazása alapján rendeletet alkotott arról, hogy a nyugdíjasoknak novemberben egy összegben, havi járandóságukkal együtt fizetik ki a januárig visszamenő- leges 8 százalékos emelésből fakadó összeget. A nyugdíjszerű ellátások esetében — a rendszeres szociális járadék kivételével — ezt a pénzt szintén novemberben folyósítják. A rendszeres szociális segélyezettek viszont decemberben kapják kézhez januárig visszamenő- legesen a havi 300 forintos pluszjárandóságot — jelentette be Kovács Pál népjóléti miniszter a kormány döntéseit ismertető tegnap délutáni tájékoztatón. Hozzátette: a visszamenőlegesség a nyugdíjaknál 21,2 milliárd, a nyugdíjszerű ellátásoknál pedig 1,4 milliárd forinttal terheli az államkasszát. Forró Evelyn kormány- szóvivő elmondta, hogy napirenden kívül szó esett arról a levélről, amit az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalának soros elnöke küldött Horn Gyula miniszterelnökhöz. A feladó ultimátumszerűén azt követelte, hogy a kormány hagyja abba a jövő évi költségvetés tervezését, amíg nem egyeztet az ÉT-vel. A levél megdöbbenést keltett a miniszterek körében, s a javaslatot elfogadhatatlannak minősítették. Kinyilvánították, hogy a jövő évi költségvetés tervezését az eredeti elképzeléseknek megfelelően folytatják, érdemi munkát végeznek, és nem tartják lehetségesnek, hogy e tevékenységet megszakítsák, felborítsák. Az ÉT-vel folytatandó konzultációt az eredeti terveknek megfelelően a jövő hétre időzítik, és bíznak abban, hogy sikerül egyetértésre jutniuk. — A jövő évi költségvetés tervezetét a kormány az ÉT-vel folytatandó tárgyalás után nyújtja be a parlamentnek — közölte Forró Evelyn. — A kormány sürgős tárgyalást kérve benyújtja az Országgyűlésnek az om- budsmantörvény módosítására, illetve az ezzel kapcsolatos alkotmánymódosításra vonatkozó előterjesztéseit — jelentette be Vastagh Pál igazságügy-miniszter. Pálfy G. István a „médiabékéről” Tovább csatáznak a győztesek (Folytatás az L oldalról) Azoknak a száma viszonylag csekély, akiket rövid úton és drasztikus módon eltávolítottak, és nagyon nagy a számuk azoknak, akik el lesznek távolítva. Eddig több száz újságíró került bizonytalan helyzetbe azáltal, hogy a régi munkahelyét vagy munkakörét megszüntették, őt pedig hazaküldték azzal, hogy időnként érdeklődjön a feladatai iránt. Ezek a kollégák rendre betelefonálnak a televízióba, mert ha nem tennék, okot szolgáltatnának az újabb szankciókra, de érdemi választ nem kapnak. Embertelen megaláztatás ez. De vállalják, nem utolsósorban azért, mert legtöbbjük családfenntartó. — Ismerjük el: ügyes, ravasz megoldás ez, hiszen tulajdonképpen törvénytelenség nem történt... — De történt. Az egész folyamat azzal kezdődött: a miniszterelnök úgy írta alá a televíziós és a rádiós vezetők kinevezését, hogy a pártokkal az egyeztetés jóformán az elején tartott. Európában ilyent nem szokás csinálni. Ugyancsak Európa alatti, hogy az érvényben lévő szervezeti és működési szabályzatot kijátszva szervezték át a televíziót, s utólag szentesítették ezt egy új szabályzat; tál, a kormány utólag hagyta jóvá azt. Ami a munkatársakat illeti, mint említettem, viszonylag kevesen vitathatják eltávolításuk jogszerűségét, ők azonban, például Stefka István, Sugár András, Várkonyi Balázs s mások igazukért bírósághoz fordultak. Felteszem, hogy a később elbocsátan- dók sem tesznek mást. Hacsak... Hacsak nem a készülő médiatörvény, vagy a Tv 2 privatizációja nyomán rúgják ki őket az állásukból. Az a médiatörvény-tervezet, amely jelenleg a pártok egyeztetésére vár, a sokadik és a legrosszabb változat. A televízió és a rádió munkatársai számára semmi jót nem ígér. Nem véletlen, hogy még a médiaelnökök is tiltakoznak ellene. Lám csak, vannak olyan szakmai csomópontok, ahol a mi véleményünk találkozik a másik oldal véleményével. — Mit gondol, ezeket a törvény- tervezeteket, jelesül a mostani változatot alkalmatlan, buta, vagy nagyon is okos emberek sugalmazták, állították össze? — A második állítás az igaz. Nem szakmáról, hanem politikáról van itt szó, s a tollat minden jel szerint a Szabad Demokraták Szövetsége fogja. Jellemző például, hogy a közszol- gálatiság egy új fogalomba, a közhasznúságba csúszik át, pedig a kettő nem ugyanaz, sőt óriási a különbség közöttük. A Tv 2 privatizációjára pedig gondolni sem jó, számos ok miatt. Nem utolsósorban azért, mert televíziósok tömegeit, s nemcsak újságírókat, riportereket, hanem műszakiakat, gyártásiakat, gazdaságisokat kellene elbocsátani. Ma is nagy a fenyegetettség a televízióban, akkor azonban teljessé válna. Ma sem célszerű kilógni a sorból, a hivatalostól eltérő úgymond magánvéleményt hangoztatni, a jövőben azonban ezeknek még a gondolata sem merülhet fel. Mert azt ne higgye valaki, hogy a televízió több mint háromezer-hat- száz dolgozója közül szakmailag csak mi, három-négyszázán valljuk, amit vallunk! Az ott dolgozók túlnyomó többsége a maga területén kitűnő szakember, a munkáját, a hivatását teljesíti, s nem politizálni jár be, s nem elkötelezettje valamely pártnak. — Olvasóink leveleikben gyakran kérdik, hogy hová lett jól ismert televíziósok egész sora, s kérdik, hogy hová, illetve mivé lettek nézett és szeretett műsorok? — Itt nem az a legfontosabb, hogy elbocsátott, mellőzött szakemberek sorsa szerencsétlenre fordult, bár természetesen efölött sem lehet egy kéz- legyintéssel napirendre térni. Főleg a fiatalok esetében nem. Sok fiatal került be az utóbbi négy évben a televíziós körforgásba, lett képernyős személyiség, s most lesöprik őket. Még igazából el sem indultak karrierek, s máris kettétörtek. Nem a magyar társadalom száműzi őket, ki tudja hová, hanem a politika, s, annak is egy nagyon szűk rétege. Ez a politika az egyéni egzisztenciák mellett szerkesztőségeket, műhelyeket, műsorokat is szétvert, s a nézők, a társadalom szempontjából ez a nagy kár. Életveszélyes, ami történt, s ami történik folyamatosan, mert ez a televízió már nem a tájékoztatás, hanem az elbutítás, a becsapás televíziója. Nem a manipulációé, hanem az agyak kiradírozásáé. Való igaz, hogy a televízióban szőnyegbombázás ment végbe, amely hatalmas pusztítást vitt végbe a műsorokban, s — láthatja a néző — nemcsak a Híradóban, a Panorámában, a művelődési műsorokban, hanem szinte mindenütt. Mint amikor az elefánt beszabadul a porcelánboltba. A naiv néző, a naiv állampolgár, talán még a naiv újságíró is azt hiszi: nem baj, majd jön a legközelebbi választás, és helyükre kerülnek a dolgok; csakhogy ha egy érték elpusztul, annak már vége. A Magyar Televíziót most végérvényesen verték szét. — Nem dramatizáljuk-e túl, ami a kormányváltozással a médiákban történt, s történik? A nyugati demokráciákban rendszeresek a kormányváltozások, hogyan élik meg azokat ók? — A társadalmi élet kiemelt helyein ott is bizonyos változásokat vonnak maguk után a kormányváltások, bizonyos posztokon bizonyos személyiségek előtérbe kerülnek, mások pedig háttérbe vonulnak, háttérbe szorulnak. De ez utóbbiak nem az egzisztenciális kiszolgáltatottságba, nem a semmibe, nem az árokpartra kerülnek. A szakmában maradnak, és képességeiknek megfelelő feladatokat látnak el. Mindez Nyugat-Euró- pában természetes jelenség, senki nem sértődik meg. Ott azonban egy kormányváltozás után nem vernek szét szerkesztőségeket, s nem büntetik a gyakornokot is a főszerkesztő „bűne” miatt. Ami nálunk most történt, az nem nyugat-európai megoldás, ezt mondanom sem kell, de még csak nem is kelet-európai, hanem valamilyen sajátosan magyar megoldás. Kelet-Éurópában valami ilyesmit egyszer alkalmaztak, amikor a szalondiktatúrából áttértek, Prágában például, vagy Kelet-Berlinben, a polgári demokráciára. Akkor elzavarták a régi rendszer embereit, s szerkesztőségeket vertek szét. Azóta azonban ez a gyakorlat ismeretlen. Ott. Felmerül tehát a kérdés: akkor mi történik nálunk most? Kézenfekvő a válasz: itt nem kormányváltozás zajlik, hanem visszarendeződés, a szalondiktatúra irányába. Remélem, hogy ez a tendencia nem lesz tartós. (d. g.) Kérem, döntsenek! A közeli napokban két levelet kaptunk Ceglédről. Mindkettőt közzétesszük, s kérem, ezeknek ismeretében döntsék el, vajon milyenfajta ember lehet Szabó Zoltán, akit a Pest Megyei Hírlapnál — mint írja — nem tisztelünk. Lehet, hogy nem azok közé a tisztes munkásemberek közé tartozik, akiket, mint a második levélből kiderül, nagyon is tisztelünk. Kérjük, kedves olvasóink maguk döntsék el ezt a kérdést. (Vödrös Attila) * Tisztelt Vödrös Úr! * Hónapok óta olvasom piszkos mocskolódásait a kormány ellen! A politikához nem értek, de az ön mocs- kolódása annyira felháborít, hogy nem bírok már hallgatni. Hogy merészeli azt mondani, hogy a Kádár-kormány eredménytelen volt. Az önök forradalma szétverte az országot. Amit Kádár felépített. Lakások sokaságát építette a munkásoknak, amit az ön által dicsőített Antall-kormány újra eladott a munkásoknak. A metrót talán az ön dicsőített rendszere építette? Nem ismerem az ön életkorát, nem tudom, mikor tanulta ezt a dicső szakmát, ami nem is olyan dicső az ön számára. A legbosszantóbb számomra és az egész nép számára, hogy a maga fajta ember minket nagyon butának néz!? Hogy kérhetnek maguk elszámolást hetven-egynéhány napos vezetés után a kormány munkájáról, mikor négy év alatt az ország több mint egyharmadát eladták, több mint 5 milliárd dollárral nőtt az ország adóssága?! Mondja meg, írja meg, hogy mer maga az olvasói szemébe nézni? Üres kasszát vett át az új kormány és most is csak keresztbe raknak és vádaskodnak a segíteni akarás helyett. (Torgyán, Orbán, Szabó Iván és még sorolhatnám.) (...) Nem írom, hogy tisztelettel, mert mint ahogy ön nem tiszteli a magamfajta embert, úgy én sem tisztelem önt. (...) Szabó Zoltán * Cegléd Tisztelt Vödrös Attila Főszerkesztő Úr! Az elmúlt hetekben a Penomah ceglédi gyárának és ötszázötven munkatársának kilátástalannak látszó sorsa gyakran foglalkoztatta az országos és napi lapokat, a rádiót és televíziót. Számunkra nagyon sokat jelentett a nyilvánosság lehetősége. Alighanem a sajtónak is szerepe volt abban, hogy ügyünk kedvezően alakult. (Ezért köszönet mindenkinek.) Véleményem szerint a Pest Megyei Hírlap — s az önök ceglédi munkatársa, Fehér Ferenc — írt legtár- gyilagosabban és legegyüttérzőbben az eseményekről. E levélben a magam és az ötszázötven kollégám nevében köszönjük a figyelmüket, segítségüket. A végeredmény azt bizonyítja, hogy érdemes volt küzdeni. Önnek és a Pest Megyei Hírlapnak további sikeres esztendőket kívánok. Tisztelettel: Nagy Béláné szakszervezeti titkár Cegléd
