Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-12 / 239. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1994. OKTÓBER 12., SZERDA 9 Tanácsadóim lesznek a kerületi polgármesterek Beszélgetés Szentgyörgyvölgyi Péter államtitkárral, az MDF főpolgármester-jelöltjével A módosított önkormányzati törvény megszünteti a köztársasági megbízottak státusát. Többek között erről, a törvénymódosítás hiányosságairól, a főváros gondjainak enyhítéséről beszélgetett Szentgyörgyvölgyi Péter fővárosi köztársasági megbízottal és címzetes államtitkárral Vödrös Attila főszerkesztő, illetve Bánó Attila és Deregán Gábor főszerkesztő-helyettesek. Szentgyörgyvölgyi Péter: Nem kerülök ellentétbe az elveimmel Erdősi Agnes felvétele — Ön Budapestet szép, ám piszkos és rossz levegőjű városnak tartja. — Valóban, de ez nem egy köztisztviselő véleménye, hanem egy budapesti lakosé. 1961 óta élek a fővárosban, mondhatnám azt is, hogy Budapest szerelmese vagyok. Sajnos egyre gyakrabban fordul elő, hogy rossz érzésekkel megyek végig egyes városrészeken, ahol sok a szemét és a piszok. Sok belvárosi utcán is nehéz úgy végigmenni, hogy az ember bele ne lépjen valamibe. Ha pedig felfelé tekintünk, akkor az omladozó vakolatú, rossz állapotú bérházak, középületek szomorítják el az embert. Az egykor gyönyörű Budapest — néhány részétől eltekintve — az elhasználódás siralmas jeleit mutatja, és ez kihat az itt élők közérzetére is. Az új hivataloknak nehéz dolga lesz — Sok múlik a polgárok szemléletén és magatartásán. Miként lehetne ezen javítani? — Egyrészt a jól bevált módszerrel, hogy aki vét a tisztaság ellen, azt meg kell bírságolni, másrészt úgy, hogy többet fordítunk a közparkok, az utcák, a terek tisztaságára, rendben tartására. Ahol tisztaság van, ott többen ódzkodnak a szemeteléstől, mint ahol a szemétkupacok láttán arra gondolnak: kicsivel több nem számít. Az utóbbi években sokat romlott a helyzet. Budapest olyan piszkos, amilyen tán soha nem volt. Ezen mihamarabb változtatni kell. — Az ön státusát az ön- kormányzati törvény módosítása megszünteti. Meddig szólt a megbízatása? — A jövő évben, augusztus 3-án szűnt volna meg, ugyanis a működési periódusunk egybeesett a köztársasági elnökével. — Mondhatjuk-e, hogy a köztársasági megbízott egy sajátos jogi konstrukció volt? — Mondhatjuk, hiszen a köztársasági megbízott személye szinte intézménynek tekinthető. Alapfeladatai így az önkormányzatok törvényességi ellenőrzése, a hatósági ügyek másodfokú, a kiemelt hatósági ügyek elsőfokú intézése és a különböző dekoncentrált szervek közötti koordinációk, mind a köztársasági megbízott személyére szabott feladatok voltak. A köztársasági megbízott természetes és jogi személy is, akinek a munkáját — ezt jogszabály mondta ki — hivatal segíti. Tehát nem a hivatal a különféle ügyek címzettje, hanem maga a köztársasági megbízott. A törvénymódosítás az intézményt, tehát a személyt szünteti meg. — Mi lesz helyette? — A köztársásági megbízott feladatát és hatáskörét a meglévő hivatal veszi át Közigazgatási Hivatal néven. Mi nyolc régióban tevékenykedtünk. Ezzel szemben az új hivatalok megyénként látják el a teendőiket, vagyis összesen húsz területen. — Miben különbözik az új konstrukció a régitől? — Mindenekelőtt abban, hogy a hivatal a belügyi tárca dekoncentrált szervévé válik. Eddig ugyanis a köz- társasági megbízottakat a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezte ki, a munkáltatója pedig a mindenkori miniszterelnök volt. Az új helyzet a jogosítványok területén is változást jelent. A különböző szakminisztériumok, illetve országos hatáskörű szervek helyi szervei gyakran azonos, egymással összefüggő ügyekkel foglalkoznak, amelyeket valahogy össze kell hangolni. Ez az összehangolás volt a mi esetünkben a már említett koordinációs feladat. Ennek csak úgy tudtunk eleget tenni, hogy volt egy címzetes államtitkári titulusunk, amelynek a révén hatni tudtunk e szervekre, és segíthettük ezt a folyamatot. Az új hivatalok e feladatnak nehezen tudnak majd eleget tenni. Az ellenőrzés nem konfrontálódás — A köztársasági megbízottak törvényes kötelezettségeiknek eleget téve gyakran pereskedtek, mondhatni konfrontálódtak azokkal az önkormányzatokkal, amelyek törvénysértő lépéseket tettek. Az önkormányzati törvény módosítását el lehet-e választani a belpolitikai folyamatok alakulásától? — Bizonyára nem lehet elválasztani. Már olyan elképzelésekről is hallottam, amelyek szerint a törvényességi ellenőrzésre nincs is különösebb szükség, -s elegendő szúrópróbaszerűen ellenőrizni az önkormányzatok tevékenységét. Ha ez bekövetkezik, úgy várható, hogy formálissá válik ez a munka. Ami a konfrontáló- dást illeti, ez egy meglehetősen csúnya kifejezés, és úgy érzem, hogy én soha nem konfrontálódtam. Csupán a munkámat végeztem. Az önkormányzatok munkájának törvényességét ellenőriztem abból a szempontból, hogy az általuk hozott rendelet vagy határozat nem ellenkezik-e valamely magasabb jogforrással. Mivel az önkormányzati jogok az állampolgárt illetik meg, nem mindegy, hogy az ő nevében és helyett a választott képviselők mit és hogyan tesznek, törvényesen jámak-e el, vagy sem. Magyarán, ha az önkormányzat által hozott határozat vagy rendelet egy magasabb jogszabállyal ellentétes, és a köztársasági megbízott ezért megteszi a maga észrevételét, akkor ez nem konfrontálódás, legfeljebb az önkormányzat azon tagjai vélhetik annak, akik nem érzik át az önkormányzatiság lényegét. — Volt-e lényeges különbség a vidéki és a fővárosi önkormányzatok magatartásában ? — Lényeges különbség volt, hiszen a vidéki önkormányzatok a köztársasági megbízottak észrevételeit követően rendszerint helyreállították a törvényességet, míg a fővárosban ez csak elvétve fordult elő. A perek kilencven százalékát a fővárosi, tíz százalékát a vidéki önkormányzatok ellen kezdeményeztük. Ebből is lfe- het következtetni a fővárosi (főként szabaddemokrata irányítású — a szerk.) ön- kormányzatok magatartására. Velük kapcsolatban beszélhetünk az ellenőrzéssel szembeni ellenérzésről. — A fővárosi önkormányzati vezetők nem érezhették úgy, hogy itt az ellenzéki és a kormányzati oldal áll szemben egymással? — De igen. Olyannyira, hogy gyakran a fejemre olvasták: a kormány előrenyújtott keze, sőt a kormány bérence vagyok. Mondták ezt annak ellenére, hogy az önkormányzati törvény kimondta: a törvényességi ellenőrzést a kormány a Belügyminisztériumon keresztül a köztársasági megbízott útján végzi. Ez a jogszabályból adódott, és nem volt mögötte semmiféle politikai indíttatás. Elavult szabályzat, kései szmogriadóterv — A vád mégiscsak ez volt. Szerepe lehetett ennek a köztársasági megbízotti intézmény megszüntetésében ? — Meggyőződésem, hogy szerepe volt. — Ön pártonkívüliként a Magyar Demokrata Fórum főpolgármester-jelöltje, s tán senki nem ismeri önnél jobban a fővárosi önkormányzat tevékenységét. A tapasztaltak alapján mely területeken lát hiányosságokat? — A legnagyobb hibát abban látom, hogy amikor jogszabályi kötelezettség folytán valamit meg kellett volna tennie az önkormányzatnak, akkor azt gyakran nem tette meg. — Például? — Az országos építési szabályzat többször módosult az elmúlt év során, ám a budapesti építési szabályzat ezt nem követte. Nem módosult, ezért azután számos területen nem képes megfelelni a mai követelményeknek. Ez a hatósági munkát is megnehezíti. Például megszűnt a zártkert fogalma. Ennek ellenére a budapesti építési szabályzatban még mindig van zártkert, a rá vonatkozó különleges építési előírásokkal. Ez a napi munkában számos kellemetlenséget okozhat. Ma már van a fővárosnak szmogriadóterve, de lehetne beszélni arról, hogy miért nem volt három és fél évig. Szerencsére nem történt katasztrófa, de rossz rágondolni, mi lett volna, ha ez bekövetkezik. Megfelelő terv és jogszabály nélkül ugyanis nehéz lett volna csökkenteni a járműforgalmat, leállítani a légszennyező ipari üzemeket. — Nemegyszer láthattuk, hogy a fővárosi önkormányzat megpróbált rátelepedni a kerületi önkormányzatokra, amelyek viszont, érthető módon, meg akarják őrizni az önállóságukat. Feloldha- tók-e az ellentétek hosszú távon? — Amikor Budapestről beszélünk, tudnunk kell, hogy az ország húsz százalékáról, a kulturális intézmények, egyetemek, főiskolák nagy részéről van szó. Mindez komoly hatalmi bázissá tehető. A fővárosi ön- kormányzat nyilván felismerte ezt, és megpróbálkozott a centralizációval, vagyis azzal, hogy a hatáskörét kiterjessze a kerületekre. A módosítás kiélezte az ellentéteket — Volt-e erre törvényes lehetősége? — Nem, hiszen az önkormányzati törvény szerint az önkormányzatok alapjogai egyenlőek, tehát nincs alávagy fölérendeltség. Ez vonatkozik a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok viszonyára is. A jogaik azonosak és csak a feladataiban térnek el egymástól. így például léteznek olyan, a város egészét érintő feladatok, amelyek nem tehetők függővé egy- egy kerület döntésétől. A fővárosi törvény tizenöt pontban határozza meg azokat a feladatcsokrokat, amelyek kifejezetten a fővárosi ön- kormányzat tevékenységi körébe tartoznak. A többi azonban a kerületeké. A centralizálási kísérletnek a kerületek ellenálltak, s végül a főváros bekebelezési kísérlete kudarcot vallott. Az önkormányzati törvény módosításakor gondolni kellett volna arra, hogy jogszabálymódosítással kiküszöbölhetők legyenek az ilyen ellentétek. — Nem ez történt? — Sajnos még inkább kiélezték az ellentéteket. A főváros bevételeinek egy része a fővárosi önkormányzatot illeti, más részét viszont meg kell osztania a kerületekkel. Ezeket a fővároshoz befolyó összegeket eddig a kerületi képviselő-testületek egyetértésével kellett szétosztani. Most viszont már csak a kerületek véleményét kell kikérni, vagyis nincs szükség az egyetértésükre. A főváros úgy oszthatja el a pénzeket a kerületek között, ahogy neki tetszik. — A kerületek lélekszá- mával, az önkormányzati létesítmények, intézmények számával összefüggő szabályozás nem létezik? — A közös bevételek elosztásánál ilyesmit nem kell figyelembe venni. A korábbi fővárosi törvény azt mondta, hogy a kerületek mindegyike delegálhat a fővárosi közgyűlésbe egy-egy személyt, és ő képviselővé válik. Most viszont az ilyen küldöttek csak tanácskozási joggal rendelkeznek. Az lenne a jó megoldás, ha maguk a polgármesterek lehetnének tagjai a közgyűlésnek, méghozzá automatikusan. Erről azonban nincs szó. Pedig a kerületeknek, mint a főváros részeinek, vannak közös ügyeik. Az itt élő emberek is úgy érzik, hogy ők budapestiek, de ugyanakkor újpestiek, rákospalotaiak, kispestiek, kőbányaiak, óbudaiak, csepeliek, pesterzsébetiek, angyalföldiek, ferencvárosiak, rózsadombiak vagy lágymányosiak is, és sorolhatnám. A különféle kerületekben élőknek tehát van valamilyen önállósági törekvésük, és ez nem baj. Miért is ne legyen? Ám ettől még megmaradhatna a közös ügyek alakításának, az érdemi beleszólásnak a joga is. Visszahozták a régi leosztásos módszert — A kerületek felé elosztható pénzek feletti rendelkezés alkalmas lehet a nyomás- gyakorlásra, a renitens kerületek megbüntetésére. — Sajnos visszahozták a régi tanácsi rendszer leosztásos módszerét. Azt, hogy a kerületek versengjenek a főváros kegyeiért, mert ettől függ valamely városrész fejlesztése, vagy mostohább helyzete. Persze nem a főpolgármester hozza a döntéseket, hanem a közgyűlés, de azért a főpolgármester szerepe korántsem mellékes, hiszen a javaslatot ő terjeszti elő. — Ha megválasztják önt Budapest főpolgármesterének, vajon ellentétbe kerül-e az elveivel? — Azért nem fogok ellentétbe kerülni az elveimmel, mert be fogom tartani a jogszabályokat. Említettem, hogy a kerületi polgármesterek nem lesznek a közgyűlés tagjai, ám megválasztásom esetén úgy fogom tekinteni őket, mint a személyes tanácsadóimat. Létre fogom hozni a polgármesterek tanácsát, ahol pártállástól függetlenül, kifejezetten a kerületek érdekeire, szempontjaira figyelve beszéljük meg a tennivalókat. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy Szentgyörvölgyi Péter ezután hetenként válaszol a hozzá intézett olvasói kérdésekre. Kérjük, hogy leveleiket szerkesztőségünkbe küldjék.
