Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-08 / 236. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. OKTOBER 8.. SZOMBAT Kiállítás az aszódi galériában Petőfi egy lettországi művész képén Bús és szigorú szemmel néz ránk Petőfi, éppen úgy, mint egyetlen fennmaradt fényképéről ismerhetjük, az aszódi Petőfi Múzeum galériája faláról. A fénykép alapján készített krétarajzot költőnkről a jelenleg a galériában kiállító Artur Nyikityin Rigában élő lett festőművész. Mint Asztalos István, a múzeum igazgatója a kiállításmegnyitón elmondta, Artur Nyikityin Leningrádban (a korábbi és mostani Szentpéterváron) született 1936- ban. Átélte a város ostromát, az akkori borzalmak máig hatnak művészetére. Rigába költözve először az orvosegyetemre járt, majd a rigai képzőművészeti akadémiát végezte el, melynek ma tanára. Több mint négyszáz bel- és külföldi tárlaton vett részt, gyűjteményeseken és önállóakon egyaránt. Képei gazdagítják a moszkvai Tretyakov Képtár és a Puskin Múzeum anyagát, s mintegy háromszáz alkotása található szerte a világ múzeumaiban. Hazájában elnyerte az „érdemes művész” címet. A megnyitón elhangzott, a képeket nézve tapasztalhatjuk, hogy Artur Nyikityin nagyon sokféle technikával dolgozik. Igen érdekes az eredmény, mikor sötét alapot alkalmaz, így Petőfi arcképét sötétbarna, szép női portréját fekete papírra rajzolta élénk, erős színű vonalakkal, árnyalással. Akvarelljein a természet jelenségeinek lényegét igyekszik megragadni. Címei: Szimbiózis, Elő vízi fauna. Madárijesztő, Kos, Március, Fejlődés, Torzszülött, Két papagáj kalitkában... Hosszasan maguk előtt tartanak megfejtendő titokként kőnyomatai. Az Emlékmű a halnak. Fáradt palackzöld háttér előtt kék talapzatra emelve egy szürke és egy fekete halforma látszik rajta. Az Őszi szonett barna kép, két fekete emberfejjel — csak fehér szemük világít — az egyik sarkában, fehér formákkal, melyek: kövek, levelek? Kombinált technikájú képei, tus és akvarell a Családi portré és a Pajzs. Rézkarcok: Szabadesés, Edison emlékére. Utóbbi alig tűnik rézkarcnak, melytől azt szoktuk meg, hogy vonalakkal ábrázol. Itt a mélyfekete háttérből egy lámpa sejlik elő. Első pillantásra petróleumlámpának hisszük, de aztán felfedezzük, hogy villanykörte a feje. Bartók Béla emlékére — ruhátlan női torzóból virágok nyúlnak ki, tulipánok. A háttér fekete és narancs. A népdal és a meglepő, új, modem zene egységére érezhetünk szemlélése közben. Az utolsó vacsora, s zárójelben a Tanító a címe annak a képnek, melyen Jézust és tanítványait látjuk. Menynyire másként, mint megszokhattuk. Nem nyugodtan asztal körül ülő, de izgatott csoport ez. A tanítványok, kevés kivétellel szakállas férfiak, legtöbbje áll. Ruhájuk redőzött, megérintik egymást, beszélnek egymáshoz. Krisztus nem vesz részt az általános izgalomban, haja, szakálla neki színes egyedül, s a háttér is színes mögötte — a glóriája. Fél arcát eltakarja felénk fordított tenyerű kezével. Másik keze az asztalon hever, az asztalon, melyen korsó, talpas poharak, egy tálon halak és egy kenyér vannak. A kenyér éppen olyan, formára, színre, mint amilyet ma vehetünk a boltban. A kiállítás egyetlen olaj- festménye a dr. Fedinecz és lánya. Dr. Fedinecz ungvári festőművész, akit a megnyitón összehasonlíthattunk portréjával, jelen volt barátként, alkalmi tolmácsként. Orosz mondatok hangzottak. De — hiszen éppen A Karamazov testvéreket olvasgatom ez idő tájt — most erről csak az jutott eszembe: Dosztojevszkij nyelve. (nádudvari) Korniss-tárlat a Barcsay-iskolában Korniss Dezső műveiből állít ki ma délután 5 órától a szentendrei Barcsay-iskola Galéria (Kálvária út 18.). A rendezvényt megnyitja Bak Imre festőművész Művészete a magyar népé Szőnyi-emlékkiállítás Rómában Szőnyi István születésének 100. évfordulójára emlékezve a neves magyar festő műveiből rendezett emlékkiállítás nyílt meg szerdán Rómában, a Magyar Akadémia épületében. A most kiállított 58 alkotást a nagyközönség alig ismeri, mivel a képek a festő Rómában élő lánya, Triznya Szőnyi Zsuzsa tulajdonában vannak. A megnyitón Szörényi László nagykövet elemezte Szőnyi István munkásságát, majd a hazai, viszonylag csendes Szőnyi-centenári- um kapcsán támadt vitákra kitérve hangsúlyozta: „Szőnyi tulajdonképpen egész életében így járt. A valódi műértők mindig rajongtak érte, de a hivatalos kultúrpolitika nem tudott vele mit kezdeni sem a Horthy-korszakban, sem utána. Túl nagy volt, túl szuverén, és az ő teremtett világa nem egy párté, nem egy irányzaté volt, hanem Magyarországé.” Szőnyi Istvánnak nem volt túl sok személyes kapcsolata Olaszországgal. Igaz az elsők között kapta meg, pályázat nélkül, Gere- vich Aladár igazgató személyes felkérésére a római Magyar Akadémia ösztöndíját 1929-ben, de alig négy hónap után összecsomagolt, és valósággal hazamenekült. Később már — rövid időre — csak Rómában élő lányát, s szintén festő vejét, Triznya Mátyást látogatta meg. A Magyar Akadémián nyílt kiállítás viszont azt tanúsítja, hogy a Szőnyi-életmű egy jelentős része Rómába került. Újságírás alapfokon Ingyenes kiadvány Zsámbékon Art' húr címmel kortárs művészeti és kulturális kiadvány jelenik meg kéthavonta, ingyenesen, 2500 példányban. A gyermekek részére két pályázatot hirdettek meg a szerkesztők. A fotó- pályázat témakörei: Emberi arcok, kezek, gesztusok és Állatkerti portrék. A díjazott munkákat december 20-án a Budapest Kongresz- szusi Központban tartandó rendezvényükön mutatják be és jutalmazzák. Az irodalmi pályázatra (Gyerekszemmel) műfaji megkötés nélkül várják a gyerekek írásait, s a legsikerültebbeket, legígéretesebbeket a lapban meg is jelentetik. De azok a gyerekek, akik vonzalmat éreznek az újságírói munkához, jelentkezhetnek az Art' húr szerkesztősége címén írásban vagy személyesen — Zsámbékon, a Mányi út 46-ban. Székely fafaragó Csíkszeredán él Orbán Ferenc fafaragó. Az idős mester korábban mentősofőr volt, és kb. húsz éve kezdett el autodidakta módon faragni. Jellegzetes munkái a székely emberek és vallásos témájú portrék. A mester egy székely férfi portréját faragja. MTI-felvétel Tanfolyam indul Csepelen A Magyar Hagyomány Műhelye hároméves tanfolyamot szervez a természetes műveltség (organikus kultúra) értékeinek megismerésére és továbbéltetésére a Kárpát-medencében kialakult sajátos formák alapján. A tanfolyam elméleti műhelyeiben foglalkoznak többek között a magyar irodalom és költészet népi gyökereivel, őstörténetükkel, ősmítoszainkkal és továbbélésünkkel a népéletben; az ének, a mese, a tánc szerepével a régi és a mai faluban, illetve a nevelésben. Elemzik a falusi családi nevelés és a közösségi nevelés mintáit, a népi lélekgyógyítás eszközeit, a rajztanítás természetes módszereit. A tanfolyamot a szervezők óvodai és iskolai pedagógusoknak, de minden más érdeklődőnek is szánják. A hároméves tanfolyam 1995 szeptemberében indulna. A tanfolyam és az előkészítők a Csepeli Gyermekházban lesznek (1211 Budapest, Posztógyár u. 2.). Jelentkezni és érdeklődni a 277-0134-es telefonszámon Molnár V. JózsefnéX lehet. Veresegyházi levél A Cantemus Kórus Olaszországban A veresegyházi Cantemus Kórus szeptember 23. és 27. között Olaszországban, a Friuli tartománybeli Monfalcone városában hangversenyezett, szép sikerrel. Erről kérdeztük Vadász Ágnest, a kórus megalapítóját, vezetőjét, menedzser karmesterét. — A Corale Monfalcone San Ambrosio kórustól kapták a meghívást — hogy az olasz vendéglátók tavalyi látogatását viszonozzák. Monfalcone idén a kilencedik alkalommal rendezte meg az Italo Visintin kórusfesztivált; ennek megnyitóünnepségét a város főterén, az esti hangversenyt pedig a kitűnő akusztikájú városi színházban tartották. Négy kórus egyenként 20-25 perces műsorral lépett fel; ezek a Soa- ve-veronai Férfikar, az Udinei Hegyi vadász Kórus és a helyi San Ambrosio Kórus mellett az egyetlen külföldi résztvevő, a veresegyházi Cantemus Kórus méltóképpen képviselte hazánkat, hatalmas sikert aratva. Megjegyzendő, hogy a hangverseny utáni fogadáson a kórusok külön koncertet adtak egymásnak, illetve együtt énekeltek... Felemelő érzés volt. Kórusunk újabb meghívást kapott Veronába, felhívást egy újabb kórustalálkozóra — barátságra. Szeptember 25-én, vasárnap Aquileia hatalmas román kori katedráli- sában énekeltünk a nagymisén és az azt követő egyházi áhítaton. (Aquileia a kirándulók Mekkája.) Hajdanán Itália második legnagyobb városa volt, az Alpokalja gyöngyszeme. „Velence anyjá”-nak nevezik, ugyanis Attila, a hunok királya hódításai során, 452-ben a várost elfoglalta, leromboltatta — századok múltán aztán ennek köveiből építették fel Velencét. Mi fért még egy hétvégébe? Trieszt, a Habsburg Miramare-kastély, Grado óvárosa, román kori és ókeresztény templomai, Isonzo, ahol kórusunk letette a megemlékezés koszorúját az I. világháborús magyar hősi halottak sírjára. Tudvalevő, a háború legvéresebb csatáinak egyike zajlott az Isonzo partján, ahol sok hazánkfia vérzett el. Falunkbéliek is lehettek köztük, hiszen találtunk a sírfeliratok közt Badics és Serfőzkő neveket. Fellépéseiken — tudtuk meg — széles repertoárban énekeltek Monte- verditől Bárdosig... Vadász Ágnes elmondta azt is, hogy ezen a héten Budapesten, az ELTE koncerttermében lépnek fel mint vendéglátó együttes egy japán kó’rüshangver- senyen: a résztvevők ezt követően a veresegyházi Malom étteremben tartanak majd barátkozó ösz- szejövetelt. Fazekas Mátyás
