Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-07 / 209. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. SZEPTEMBER 7., SZERDA Hírünk a világban Szép magyar versenyfilm Velencében A nézők hálás tapssal, a nagy olasz lapok vagy lelkesedéssel, vagy teljes elutasítással, a helyi velencei kritikusok fanyalgással fogadták az 51. Velencei Filmszemle versenyére meghívott magyar film vasárnapi bemutatóját. Enyedi Ildikó „Bűvös vadász” című filmje valóban okot adhat a szélsőséges véleményekre, különösen azért, mert Velencében Kelet-Európából mindent vártak, csak ezt az álom és a valóság közt vándorló, magát megfejteni nehezen engedő szép mesét nem. Vasárnap volt a Szárnyas Oroszlánért folyó versenyben Kelet-Európa napja. A világhírű cseh rendező, Jiri Menzel alkotása, az „Iván Conkin egyszerű katona élete és rendkívüli kalandjai” azt hozta, amit vártak tőle: a hétköznapi sztálinizmus gyilkos szatíráját, a szakma nagy öregjének profizmusához méltó rendezésben. Enyedi Ildikó filmjének csak annyi köze van a forrongó Kelet-Európához és a mai Magyarországhoz, hogy jórészt napjaink Budapestjén játszódik. Ráadásul a nemzetközi szereplőgárda is angolul és oroszul beszél, így aki nem ismeri a fővárost, csak annyit tudhat, hogy egy szépnek tűnő város ad színhelyet az Ördög és a Madonna küzdelmének. Mégis teljes mértékben közép-európai a film, mert Enyedi, Carl Maria von Weber 1821-ben Berlinben bemutatott, a Wagner előtti német romantikus operairodalom leghíresebb művét, a „Bűvös vadászt” meséli el újra. (A forgatókönyvvet Révész L. Lászlóval közösen a rendező írta.) A kiindulási pont annyiban segít, hogy Weber zenéje szerves része a filmnek, de nehezíti a megértést annak, aki számára az eredeti opera meséje ismeretlen. Enyedj, aki már a cannes-i fesztiválon Arany Kamera-díjat nyert, „Az én huszadik századom” című első filmjével tanúbizonyságát adta sajátos látásmódjának, teljes figyelmet és összpontosítást követel a nézőtől. A történet három egymásba állandóan átlépő idősíkban játszódik, s a film végén, amikor a néző már azt hiszi, mindent megértett, a rendező ismét kétségeket támaszt: lehet, hogy az egész csak a második világháború alatt, egy bombatámadás miatt félbeszakított Weber- bemutató kényszerszünetében elmondott mese volt? A film csak nagy vonalakban követi az opera cselekményét. Max (az egykori popénekest Gary Kamp alakítja) most a magyar rendőrség egyik mesterlövésze, aki feltehetőleg ördögi kollégája miatt egy ember- rablási esetben nemcsak a tettest, hanem az elrabolt lányt is megsebesíti. A történtek teljesen felkavarják és elbizonytalanítják, ezért aztán habozás és kérdezős- ködés nélkül elfogadja az ördögi kolléga által ajánlott bűvös puskagolyókat, amelyek közül hat mindenképpen a kívánt célba talál, csak a hetedik az ördögé, annak áldozatát ő jelöli ki. A hiba elkövetése utáni vizsgalövészeten a bűvös golyókkal Max nagyszerűen helytáll, így kényes megbízatást kap. Budapestre érkezik egy orosz sakkbajnok (Tarkovszkij „Stalker” című világhírű filmjének főszereplője, Alekszander Kaj- danovszkij alakítja), aki ellen feltehetően merénylet készül. Maxnak kell észrevétlenül követnie és figyelni a bajnokot, aki véletlenül megismerkedik Max feleségével, Évával (Sadie Frost remekel a szerepben) és tapintatosan, ám de annál határozottabban udvarolni kezd az oroszul jól beszélő, szép fiatalasszonynak. Max mindent lát, s a parancsot megszegve elmondja Évának és a sakkozónak, hogy a bajnokot kell védenie. így a családi béke megmenekül. De természetesen sor kerül a hetedik golyó kilövésére, mely Évát sebezné halálra, ám a csodákat tévő Madonna, Max és Éva kislányának a képében az utolsó pillanatban eltéríti a gyilkos lövedéket. Menzel, filmjéban tudása legjavát adta, de a fiatal Enyedi most jobbnak bizonyult a mesternél — írta hétfőn a La Repubblica. A lap szerint a „Bűvös vadász” is bizonyítja, hogy helyes döntés volt a szemlén nagy téret adni a jövő tehetségeinek. A film láttán „az embernek az a gyanúja támad, hogy a 21. századnak szükséges lesz a hasonló misztikus mesékre, ha nem akar dicstelenül elmerülni a fogyasztói szemlélet mocsarában” —- állapi-' tóttá meg a Corriere della Sera. A római II Messagge- ro a Velencei Filmszemlén, ha lenne bizarr kategória, annak fődíját habozás nélkül a „Bűvös vadász”- nak ítélné. A baloldal lapja, aL’Uni- tá tévedésnek, teljes kudarcnak tartja Enyedi Ildikó második filmjét. A jobboldali kormány szócsöveként szolgáló II Giomale észre sem vette, hogy Menzel filmjén kívül más alkotást is vetítettek vasárnap a velencei versenyen. A két velencei helyi újság pedig mesterkéltnek, túlságosan elvontnak, kissé unalmasnak és itt-ott nevetségesnek ítélte Enyedi Ildikó filmjét. G. I. Pomi, a vakoló „Meg kell küzdeni a pomogácsokkal” (Lázár Ervin: Gyere vissza Mikkamakka) Pomi — így hívják szakmai és diákkörökben neves és kedvelt irodalmárunkat. Ez a kedves, becéző név szeretetet sugároz. Pomit ugyanis szeretik, és ő is szeret mindenkit. Szüksége is van erre, mert Pomi rettenthetetle- nül ír, ahhoz pedig türelem, megértés és főleg szeretet kell részünkről. („Majd én kezembe veszem a pomogács- ügyet. ”) Számára kétféle lap van. Az egyik, amelyikbe már írt vagy most is ír, a másik pedig, amelyikbe még nem. Ez utóbbi fajta lapok után azonban még folyik a nyomozás, mert ilyen lapot még eddig senki se látott. Ugyanis ha új lap jelenik meg a láthatáron, akkor biztosak lehetünk abban, hogy Pomi ott — inkább előbb mint utóbb — megjelenik. („Tudjátok meg, hogy az erdőben rettenetesen elszaporodtak a pomogá- csok. ”) Pomi mindenhol ott van. Ő a nagy egyesítő is, a mindenben résztvevő, a mindenről író, a minden konferencián felszólaló. Csak arra vigyáz, nehogy kellemetlensége származzon belőle. Ezért mindenkihez kedves, megértő. Ne is bántsa őt senki, mert ő se bánt senkit se. Ő csak ír, írogat, rója a sorokat, szinte minden élőről csak pozifívan. Ami által lapok sokasága rendre megszentelődik egy-egy új Pomi-írással. Módszere: egy cikk — egy sligovica. Az utóbbi azonban nála a trinitás analógiájára jelent egyet. Vagyis írás előtt egy, közben egy és utána is egy. („Hogy mered azt állítani, hogy pomogácsok egyáltalán nincsenek?”) De nemcsak a lapokat, hanem a könyvkiadókat is hasonló Pomi-kitünte- tés éri. Egy magára valamit is adó kiadó pedig azon versenyez, hogy eddig hány Pomi-könyvet adott ki. A versenyben sajnálatosan lemaradóknak viszont mindig van lehetőségük egy új Pomi- könyv kiadásával csökkenteni hátrányukat. Mert Pomi igyekszik az elvárásoknak itt is megfelelni, és nincs is szíve kielégü- letlenül hagyni egy Pomi-ínségben szenvedő kiadót se. („Ott hagytad abba kedves Zordonbor- don, hogy nagyon elszaporodtak a pomogácsok. ”) Pomi a nyugalmat, a békét és a sok üres fehér lapot szereti. Egy vágya van csak, hogy hagyják őt írni és megjelenni. E cél érdekében aztán különleges egyensúlyozásra is képes. Sokarcú. Képlé- kenysége pedig leginkább a talajvízre emlékeztet. (Feltör mindenhol.) Ha kell, tud ő akár egyszerre marxista, népi, liberális, konzervatív, keresztény, kozmopolita vagy nemzeti is lenni. Miközben annyira harmadikutas, hogy teljesen be- chartásodik. („Az a fontos, hogy mi tudjuk, mik azok a pomogácsok. ”) De most már büszkén vallja azt is, hogy ő vakoló vagyis szabadkőműves. Ami azt mutatja, hogy jó mesterei voltak és ő jó tanítvány. („Tényleg, mik azok a pomogácsok?”) Mint vakoló, elszántan vakolgatja kis lakását, karrierjét és főleg bennünket. Bár 1990 decemberében még nyöszörögve bizonygatta, hogy ő harmadikutas, ő nem áruló, csak hát a Csoóri meg a Konrád és a Jókai (csak az Anna) mondták neki, hogy határolódjon el „tőlünk”... („A pomogácsok rettenthetetlen harcosok. ”) Pomi pedig okos és előrelátó fiú. Tudja ő a szél- járást, ahogy azt is, mikor irányítják az embert az elvei, a lelkiismerete, és mikor az érdeke. („Azt akarjátok mondani, hogy nem tudjátok, mik azok a pomogácsok?”) Ő pedig mindig meg akar felelni. Ezért ő mindenhol ott van, lejelentkezik. Azt is tudja, neki nagyon ott is kell lennie, hogy észrevegyék. Hitvallása pedig: Pomi itt, Pomi ott, Pomi mindenhol. — Amíg persze nincs belőle baj. („Az az igazság, hogy pomogá- csot én csak meglehetős távolságból láttam. ”) Nincs annyi (Pomi)ló, amit ne tudna megülni, nincs annyi (Pomi)újság, amit ne tudna megtölteni, és nincs olyan vakolókanál, amivel ő adott helyzetben ne keverné szívesen kis habarcsát. („Mi pedig felkészülünk a pomogácsok elleni harcra. Nem adjuk ingyen a bőrünket. ”) Bognár József Az „elsüllyedt magyar falvakért” Emlékműavatás Újlőrincfalván A Heves megyei Újlőrincfalván szeptember 4-én felavatták Huber András és Varga Géza szobrászművész fából készült alkotását, amely az „elsüllyedt magyar falvaknak” állít emléket. Az avatóünnepségen Molnár József sarudi plébános misézett A döntések a határon túl szülessenek! A határon túl élő magyarság körében az utóbbi időben nagy volt a bizonytalanság, a kormányváltás után módosul-e a művelődési és az oktatási tevékenységre eddig szánt ösz- szeg s elosztásának rendszere. Amint a tegnap megtartott sajtótájékoztatón megtudtuk, ha előrelépésre nincs is lehetőség, mert a keret változatlan, viszont éppen ezért a támogatás szintje is marad. Minderről — munkatársaival együtt — Radó Péter, "a Művelődési és Közoktatásügyi Minisztérium etnikai és kisebbségi főosztályának vezetője számolt be, aki szerint a támogatási rendszert illetően az egyik érvényesítendő alapelv a hatékonyságot kívánja növelni, ezért szükséges, hogy ezek az eszközök mindenütt egységesen kezdődjenek. Fontos továbbá, hogy a pénzeszközök elosztása nyilvánosan történjen, hiszen az összeg a magyar állampolgárok adójából jön össze. Lényeges végül a decentralizáció szabálya, azaz a döntések a határón túl szülessenek meg, hiszen a támogatásra szánt összeget ott hasznosítják. Ügyelni kell azonban arra, hogy azt ne egyének, hanem közösségek kapják. A mintegy 380 millió forintos keretből arányban a Romániában élő magyarság élvez elsőbbséget, a háborús körülmények között sajátos gondokkal küzdő Vajdaság szerepel általában a második helyen, majd következnek a többiek, egy szelektív belső elrendezési logika alapján. Szóba került — s az adatok is ezt bizonyítják —, hogy a külföldről érkező magyar diákok közül az egyetemi tanulmányok végeztével meglehetősen kevesen térnek vissza szülőföldjükre. Cs. Gyimesi Éva, a kolozsvári egyetem tanára éppen ezért azt javasolta, hogy az ösztöndíjakra szánt összegek egy részét inkább vendégtanárprogramokra kellene fordítani. Az életbe lépett idegenrendészeti törvény egyébként is rendkívül megnehezíti a Magyarországon tanuló „külföldi” magyar diákok itt-tartóz- kodásának jogi elrendezését. Végül: az említett főosztály a jövőben kettéválik, az egyik ága továbbra is a határon túl élő magyarság gondjaival foglalkozik, míg a másik a Magyarországon élő kisebbségek kultúrája és oktatásügye problémakörének megoldását kapja feladatául. S. P. Változatlan támogatás
