Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-07 / 209. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. SZEPTEMBER 7., SZERDA Tőkés László Szlovákiában Négynapos körút Négynapos látogatásra Szlovákiába érkezett tegnap Tőkés László. A Királyhágó- melléki Református Egyház- kerület püspökét Duray Miklós, az Együttélés elnöke hívta meg. Tőkés Rév-Komáromnál lépte át a határt, s közvetlenül ez után a tiszti pavilon dísztermében az Együttélés képviselőivel, a város vezetőivel, egyházi és közéleti személyiségekkel találkozott. Látogatásának első napján, Alistálon új egyházi iskolát, Bögellőn egy épülő templomot tekintett meg, majd a pozsonyi magyar gimnáziumba látogatott. Este lakossági fórumon pozsonyi magyarokkal, közéleti vezetőkkel találkozott Pozsonyban. Négynapos útja során egyebek között Lévára, Losoncra, Rimaszombatba, Szepsibe is ellátogat, majd Királyhelmecen a református lelkészek találkozóján vesz részt A püspök Duray Miklós erdélyi körútját viszonozza. Orosz politikusi óhaj Moszkva legyen NATO-tag Egy ismert orosz liberális politikus tegnap szorgalmazta, hogy Moszkva mihamarabb kérje tagfelvételét a NATO-ba. Borisz Fjodorov volt pénzügyminiszter, jelenleg parlamenti képviselő, az Izvesztyijában írt cikkében úgy vélekedett, hogy Moszkva nem érezné magát biztonságban egy jelentősen kibővített NATO szomszédságában. Oroszország távolmaradása az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéből gyengítené a Nyugat kollektív biztonsági rendszerét. Moszkvának ezért mihamarabb be kell nyújtania hivatalos tagfelvételi kérelmét a NATO-ba. Fjodorov az orosz csapatok németországi kivonulása után előállt új katonapolitikai helyzet kapcsán kifejtette: a Nyugat szerint a Varsói Szerződés egykori tagjait fel kell venni a tagok sorába, Oroszországgal pedig együtt kell működni, de tagságot nem szabad biztosítani számára. Az ország legkedveltebb (és persze országos) napilapja közli a főcímben szeptember 3-i, szombati számában, miszerint a világ- kiállítás megrendezése 176 milliárd forintba kerülne, a világkiállításról való lemondás (vagyis meg nem rendezése) 100 milliárd forintba. A címhez tartozó cikkszövegben azt a megállapítást találjuk: „a megtakarítás tehát 76 milliárd”. Ha jól meggondoljuk, a májusi választási eredmény után nem egészen jogtalan, ha az országos orákulum idiótának tekinti az országot (már csak azért is, mert legkedveltebb lap). Hiszen a vak is látja: 176-ból levonok 100-at, marad 76. Képzeljük el azt a szituációt, hogy egy jól menő kft. elnöke májusban még meg akart venni egy kocsit egymillió-nyolcszázezerért (újonnan 4 millió, de ebben csak húszezer kilométer van, viszonylag kis fogyasztású, nyáron nyitottá alakítható stb.). Júniusban visszalép az üzlettől, de ha nem veszi meg, egymilliót kell fizetnie az eladónak, mondjuk, „elmaradt haszon” fejében és kártérítésért, mert az eladhatta volna másnak kétmillió-ötszázért. Elnökünk karakán ember: inkább kifizeti az egymilliót a semmiért (hiszen így „marad” nyolc- százezre), mintsem megvegye a kocsit. Kidob az ablakon egymilliót, így mulat egy magyar úr. Vajon a kft. tagjai nem kémének-e sürgős elmeorvosi vizsgálatot? Az elképzelt kft. és a magyarok országa között az a különbség, hogy, az utóbbi nem követel rendkívüli választást és nem küldi szanatóriumba Békési Lászlót. Gondoljuk el: 400 milliárd forintból, fejenként 5 milliós kölcsönnel, lakáshoz lehetne juttatni húszezer családalapító pályakezdőt. 100 milliárd forintból el lehetne végezni a hazai vasutak teljes rekonstrukcióját. 100 milliárd forintból végre lehetne hajtani egy infrastrukturális programot, amely hosszú távon országosan 25—30 százalékos energiamegtakarítást eredményezne. 100 milliárd forintból bőven meg lehetne oldani az egészségügyi ellátás korszerűsítését, úgy, hogy közben a közoktatás is kapna húszmilliárdot (ahelyett, hogy 3 milliárdot elvennének tőle). 100 milliárd forintból meg lehetne teremteni a hulladék-visszakeringetést és el lehetne tüntetRomán vélemények Melescanu látogatásáról A labda a magyarok térfelén „Derűlátás a román—magyar szerződés gyors véglegesítésének perspektíváját illetően”, „A román és a magyar külügyminiszter elégedettnek tűnt”, „Magyarország a kapcsolatok normalizálására törekszik szomszédaival”, „A történelmi megbékélés kezdete”, „Egy fél lépés a kívánt úton a kétoldalú kapcsolatokban” — ilyen és ehhez hasonló, vagy semleges címek alatt, sok esetben fényképpel és jobbára az első oldalon számoltak be tegnap a bukaresti lapok Teodor Melescanu román külügyminiszter budapesti látogatásáról. A korai lapzárta miatt több újság csak a hétfői tárgyalások kezdeti alakulásáról adott hírt és mai számára ígérte az ösz- szegzést. Érdemi kommentárt csak a független, bár a hatalommal jó kapcsolatokat ápoló, tekintélyes Adeva- rul „A labda a magyarok térfelén van” című vezércikke tartalmaz, amelyet Dumitru Tinu főszerkesztő jegyzett. Ugyanakkor a tegnapi lapok egyik vezető témája volt Gheorghe Funarnak, a kormányban részt vevő RNEP elnökének Emil Constantinescuhoz írt nyílt levele, amely az RMDSZ- nek a román—magyar szerződéssel kapcsolatban tett javaslatai címén tartalmaz heves kirohanásokat. A Jur- nalul National például elsőoldalas vezető címben emeli ki Funar leveléből azt az állítást, hogy „az RMDSZ végső célja Erdély elszakí- tása Romániától”. A pártelnök írásából még tegnap reggel is hosszú részleteket idézett a bukaresti rádió, annak ellenére, hogy Cornel Brahas, a párt szóvivője hétfőn a BBC-nek úgy nyilatkozott, hogy az nem az Egységpárt hivatalos álláspontja. Brahas „pontosítása” egyelőre, úgy tűnik, csak a külföldi médiáknak szólt, és tegnap több lap is teljes terjedelemben vagy bő részletekben közli Funar írását. A Cronica Romana és több más lap teljes terjedelemben közölte tegnap, illetve a megelőző napokban az RMDSZ állásfoglalását is. A nagyvilág hírei Ungváron merényletet követtek el a megyei belügyi főosztály egyik munkatársa ellen, aki a szervezett bűnözés elleni harccal foglalkozik. A merénylők pokolgépet helyeztek el a rendőrtiszt személy- gépkocsijában, és a robbanószerkezetet feltételezések szerint, távirányítással hozták működésbe. Az ungvári rendőrt súlyos sérülésekkel szállították kórházba. * A palesztin rendőrség tegnap hajnalban, a Gáza- övezetben letartóztatta az Iszlám Dzsihád szélsőséges mozgalom több mint húsz tagját, köztük néhány vezetőjét. A rendőrségi közlés szerint a Jasszer Arafat palesztin vezető által elrendelt akcióra azt követően került sor, hogy az Iszlám Dzsihád vasárnap Gázában megölt egy izraeli katonát. 4* Naponta jelenleg tízezer ruandai menekült tér vissza hazájába — jelentette ki tegnap Brazza- ville-ben Joseph Careme- ra ruandai egészségügyi miniszter, aki az Egészség- ügyi Világszervezet* (WHO) afrikai bizottságának ülésére érkezett a kongói fővárosba. Engedékeny kubai intézkedések A New Yorkban zajló kubai—amerikai emigrációs tárgyalások egyelőre megrekedtek, az álláspontok között nincs közeledés, az amerikai fél merev magatartása miatt — jelentette ki Roberto Robaina kubai külügyminiszter hétfő este Havannában. A kubai diplomácia vezetője, aki tegnaptól Madridban tesz hivatalos látogatást, elutazása VÉLEMÉNY előtt nyilatkozott külföldi tudósítóknak. Kubai kormánykörökből kiszivárogtatták, hogy rövidesen bizonyos liberalizálást engedélyeznek a mezőgazdasági termelésben és értékesítésben; ennek értelmében a kistermelők a be- szolgáltatási kötelezettségen felüli terményeiket szabadon és piaci árakon adhatják majd el. Az évezred üzlete ni a szeméthalmokat, melyekbe lassan belefulladunk. Ki kellene írni egy pályázatot: hogyan lehetne leghasznosabban felhasználni 100 milliárd forintot? Nem írunk ki pályázatot. Odaadunk 100 milliárd forintot és kapunk érte — nullát. 176-ért csak életmentő infúziót kapnánk. Más szóval: az ország népének a zsebéből kihúznak — kirántanak, ellopnak — 100 milliárdot, miközben fölemelik az általános forgalmi adót, megdrágítják az üzemanyagokat, a közlekedést, az energiát (kompenzáció nélkül), a fogyasztási cikkeket, a húszszázalékos inflációt tizenöt százalékos bérnövekedéssel ellentételezik, a nyugdíjasoknak a megígért emelést sem fizetik ki, a költségvetés elkonfiskálja (szó szerint) a munka- nélkülieknek járó szolidaritási járadékot. Meghálálják a májusi balga bizalmat. („Sikerült őket megdumálnunk. Hi-hi-hi.”) A világkiállítás lemondásával ütnek egyet (s mekkorát!) a gyűlölt magyarokon (akik megválasztották őket, mint a vágóhídra terelt szarvasmarhacsorda), ráadásnak 100 milliárdot kidobnak az ablakon. Az, ami itt három hónapja történik, voltaképpen racionális és modernizált (éljen a modernizáció) megoldása annak a primitív és sok nehézséggel járó ötletnek, hogy minden magyar köteles jelentkezni naponta egy pofonért. A személyes csattanás ugyan elmarad (ez, sajnos, csökkenti a gyönyört), viszont a pofon, miközben tömegméretekben automatizáltan ér tízmillió arcot (az irodalmias kifejezésért e cikk szerzője a felelős), sokkal hatékonyabb. Valamint az sem utolsó, hogy a pofozottak maguk kérték ezt a pofonrendszert. Ez a zsenialitás messze meghaladja az United Fruit Company-ét Guatemalában a század elején. Igaz, hogy azok ott maya-utód indiánok voltak, valamivel okosabbak, mint a bőgatyás, fü- tyülősbarack-ivó magyarok. Ezek a magyarok ugyanis, szerencsére, nagyon feledékenyek. Voltaképpen alig éri el memóriájuk teljesítménye a szárnyas baromfiét. Ki emlékszik ma már arra, kinek az ötlete volt a világkiállítás? Mi sem köpnyebb, mint a köztudatba belevésni, miszerint a világkiállítással a szélsőséges antiszemiták akarták a szegény szellemi fogyatékos magyar néppel megfizettetni vérgőzös nacionalista nagyzási hóbortjukat. Csak a cégéres szélsőjobboldali Pest Megyei Hírlap vetemedik arra, hogy leírja: a világkiállítást Kádár János (ki is volt az?) találta fa, a Központi Bizottság tapsolt neki. Grósz Károly konkretizálta, Németh Miklós magáévá tette, azután Antall József tőlük örökölte. Továbbá azt is csak a cégéres szélsőjobboldali stb. meri leírni, hogy a mai miniszterelnök, Horn Gyula, annak a világkiállítás-kiötlő Központi Bizottságnak tagja volt. Továbbá, hogy az utódpárt (még egyszer: utód) parlamenti frakciója még nem is olyan régen a világkiállítás mellett foglalt állást . Először is: akkor még naivul és eléggé el nem ítélhetően — nevének megfelelően — magyarnak érezte magát és a világnak való bemutatkozást, mint a katasztrofális helyzetből való kitörési lehetőséget, a magyar nemzeti érdekek szempontjából létfontosságúnak tartotta (volt is mit hallgatnia ezért). Másodszor: akkor még nem kapta meg információs főnöknek a másik párt vezérét, akit, mielőtt lába elé hunyászkodott volna, úgy megvert a képviselő-választáson, mint a pinty. Harmadszor: akkor még nem tudta, hogy a kötelező népsorsrontás 100 mil- liárdba fog kerülni. Soha ilyen előnyös üzletet. Vedd meg tőlem a revolvert 100 milliárdért, amellyel még ma főbe kell lőnöd magad. Mit lehet még velünk tenni, honfitársak? Milyen produkciót lehet még velünk, Történelem Őnagysága ivartalanított és beetetett bokrétás lovaival, be- mutattatni Európa cirkuszporondján a kacagástól (irodalmias kifejezésért felelős a szerző) hasát fogó közönségnek? Megsúgjuk (igazi sajtóindiszkrécióval), hogy a Magyarok Világszövetsége csak azért időzítette október 21—23-ra legközelebbi közgyűlését, hogy az évfordulón a világ minden részéből összegyűlt magyarokat Hóm Gyula és Gál Zoltán üdvözölhesse (ha már Kádár János nem érhette meg ezt a napot). Azt viszont nehezményeznünk kell, hogy október 6-ára elmulasztották egy Haynau-szobor leleplezésének ünnepségét megrendezni, fényes papi segédlettel. Telt volna a száz- milliárdból. (Sándor András)
