Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-05 / 207. szám
| *ftTi | , PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. SZEPTEMBER 5., HÉTFŐ 3 A Törökkoppányban tanácskozott a MUK Szamizdat, mint a Kádár-rendszerben? A realitás talaján szabad eszményeket hirdetni Sok tennivalónk van még — Volt-e értelme ennek az összejövetelnek? Lát-e ön valami lehetőséget a kilábalásra? — kérdeztük Li- ebmann Katalint. — Igen — válaszolta. — Igen, mert „zörgött Isten ege”, esett az eső, s olyan beszélgetésre adott módot, mely otthon, a négy fal között szóba sem jöhet. Igen, mert megtudtam, illetve megbizonyosodtam afelől, hogy mások is úgy gondolkodnak, ahogy én. Megbizonyosodtam arról is, hogy a MUK-nak nagyon sok eddig megvalósítatlan feladata van még. Hiányolom a radikalizmust, a naprakészséget. Véleményem szerint nekünk úgy kell működnünk, mint tette azt a „Charta”. De mi mégsem tanulunk tőlük, pedig volna rá időnk. Mi viszont, meggyőződésem, nem vagyunk olyanok mint ők, szándékaink és eszközeink is tisztességesek. A KDNP elveti a megszorításokat Távoli a médiabéke (Folytatás az 1. oldalról) Fekete Gyula kérdésére Für Lajos elmondta: felelősségüket felvállalták, s azzal szembesültek. Ezzel a választással nem csak Magyarországon bukott meg az amit ők elkezdtek — folytatta —, volt egy feszültségekkel teli társadalmi valóság, amire kíméletlenül rájátszott az ellenzéki sajtó. Csak a realitás talaján szabad eszményeket hirdetni — mondta átvéve a szót Boross Péter —, a gyakorlati politikában másként kell cselekedni. Nem számíthatunk a parlamentre, a társadalom erőit kell aktivizálni, tettek kellenek. A sajtó esetében az, hogy a hazugság mindennapos áradatában az igazságot mutassa fel és juttassa el a tömegekhez. Az emberek millióinak meggyőzése csak akkor fog sikerülni, amikor kiábrándulnak a kormány sajtójából. A média feladata is, hogy szellemi reformkorszakot teremtsen. A tanácskozás második napjának délutánján a mai sajtószabadság elemzése körül folyt a szó. A felszólalók egységes véleménye az volt: jelenünk nagy problémája nem a sajtószabadság megvalósítása, hanem a megszólalás lehetősége. — A sajtószabadsággal önmagunkat is becsaphatjuk — mondta Kosa Csaba —, hiszen a sajtószabadság nem azt jelenti, hogy mindenki mondhatja a magáét. A sajtó lehetőségének megszerzése má már sokkal bonyolultabb, mint régen. S mindezt egység, a sajtó munkatársainak együttműködése nélkül lehetetlen elérni. . Elhangzott egy javaslat, miszerint célszerű lenne az elmúlt négy év sajtóját feldolgozni. Ezt a munkát azok az újságírók végezhetnék, akiknek jelenleg nincsen munkahelyük. Nahlik Gábor, volt té- vé-alelnök elmondta, hogy a sajtó három fő problémával küszködik. Az egyik ilyen a jogi probléma: a Magyar Rádióban például egy felmondólevél legalább 5-10 törvényt sértett. E törvénytelenségeket fel kell tárni, s nyilvánosságra kell hozni. Másik ilyen gond a pénzügyi helyzet. — Ez a társaság, az el- bocsájtott újságírók, a tévések és rádiósok nem élhetnek munkanélküli segélyből — közölte. — Javaslom tehát, a MÚK e célra való segélypénztárának megalakítását. Harmadikként említette a sajtóetika problémáját, mely szintén megoldásra vár. A megoldás első lépése, hogy rendezik a jogi viszonyokat, s a törvénytelenségekkel élők ellen eljárást indítanak. — Jobb-e megalázott körülmények között munkahelyünkön maradni, vagy emelt fővel vonuljunk ki? — kérdezte Lieb- mann Katalin. — Rengeteget vitáztunk a kérdésen, volt rá példa, hogy már árulónak bélyegeztük egymást. Dolgoznunk azonban kell, el kell tartanunk magunkat, a családunkat, így többen a tűrést választották. Akik megmaradtak munkahelyükön, most bor1 zasztó körülmények közt dolgoznak. Tán mindez azt jelenti, hogy tartanak Nemzeti összefogást! Dragon Pál, a Független Kisgazdapárt szentendrei elnöke arról beszélt, hogy örömmel vette a meghívást erre a tanácskozásra. Elmondotta azt is, hogy a sajtó nem alakított ki olyan kapcsolatot a politikusokkal, amilyet kellett volna. Ez a tanácskozás viszont azt eredményezte, hogy politikusok és a magyar sajtó képviselői találkozhattak és elmondhatták az elképzeléseiket. Az elképzelések lényege: mi lesz holnap. Önkormányzati választások előtt állunk. Létrejön-e a nemzeti összefogás? Most mindenkinek azon kell munkálkodnia, hogy ez a nemzeti összefogás megvalósuljon. Hogy az ön- kormányzatokban ne volt kommunisták irányítsák a kisebb közösség sorsát. tőlünk — vélekedett —, szervezzük hát meg önmagunkat, s vegyük fel a harcot! A három napig tartó Somogy megyei tanácskozást lezáró beszédében Kosa Csaba elmondotta: a konferencia rendkívül hasznosnak bizonyult, nyilvánvalóvá vált, hogy tárgyilagos s egyúttal nemzeti érdekeket szolgáló sajtó megteremtésére van szükség. (Vödrös Attilának, lapunk főszerkesztőjének hozzászólását későbbi számunkban közöljük. Lapunk 4. oldalán képekben számolunk be a tanácskozásról.) (Tudósításainkat Banos János, Balázs Adina, Nádai László és Varga Csilla készítették.) (Folytatás az 1. oldalról) Ezáltal tovább nő majd a költségvetés hiánya. Latorcai János az energiaárak emelésével kapcsolatban kifejtette: az nemcsak az egyéni fogyasztókat, a gyermekes családokat sújtja rendkívüli módon, hanem a nem termelő szektorban működő jóléti intézményeket is a működésképtelenség határára sodorja. Az oktatási, az egészségügyi és a szociális ágazat napi feladatainak ellátása kerül veszélybe. A Kereszténydemokrata Néppárt a sajtóban eddig napvilágot látott számok alapján, amelyek az 50 százalék alatti minimumtól a 74-75 százalékos maximumig jósolják az áremelés mértékét,- egyelőre nem tud reális képet alkotni az intézkedés pontos hatásairól — mondotta az alelnök. Egy azonban biztos. Mihamarabb nyilvánosság elé kell tárni az energiatermelő és szolgáltató vállalatok költségszerkezetére vonatkozó adatokat. Nincs hatpárti konszenzus a médiatörvény előkészítésénél — hangsúlyozta Giczy György, a párt másik alelnö- ke, majd hozzátette: hatpárti tárgyalás sincs, mert a tárgyalássorozat néhány fordulójára az ellenzéki pártok szakértőit nem hívták meg. Mint arra Giczy György rámutatott: a törvényjavaslat nulladik változata nem tartalmaz garanciát arra, hogy Magyarországon kiegyensúlyozott és tárgyilagos információközlés valósulhasson meg, holott ez a demokrácia elengedhetetlen feltétele. Ennek érvényre jutását gátolja az is, hogy az egyeztetések közben a közszolgálati médiumoknál sorozatos elbocsátásokra került sor, s a Magyar Televízió szervezeti és működési szabályzata is elkészült időközben. Ez utóbbinak csak a törvény elfogadása után szabadott volna megszületnie. Visszafordíthatatlan folyamatok indultak el, amelyek kész helyzet elé állítják a törvényalkotókat — húzta alá Giczy György. Ezért igen kicsi annak a lehetősége, hogy létrejöjjön az oly régen várt médiabéke. A Kereszténydemokrata Néppárt mindezek ellenére kötelességének érzi, hogy képviseltesse magát a tárgyalásokon. A párt számára felkínált igen szűk mozgástér mellett igyekeznek mindent megtenni azért, hogy e. sokoldalú tájékoztatás kritériumainak megfelelő törvényjavaslat kerülhessen majd az Országgyűlés elé. (klug) Csalással romboltak A tanácskozáson Kispista István, a Falurádió egykori országjáró riportere is jelen volt. Tőle kérdeztük a második nap estéjén, elégedett-e a vita eredményességét illetően, s miben jelöli meg a legfőbb teendőket. — Olyan óriási fát kell kidöntenünk — válaszolta, amelyhez kisfejszénk sincs... Az Antall—Boross kormány négy esztendejét, ellenzéki manipulálással, csalással le lehetett rombolni, de amit tönkretettek, annak talpraállítására a jelenlegi vezetés sem lesz képes. Négy év nem elegendő hozzá. Ami most a legfontosabb: ki kell irtani a hazugságot és a demagógiát a köztudatból. Az itt elhangzott hozzászólások, viták biztatóak. A döbbenet hetei után most végre felszínre tört az életösztön, rájöttünk, hogy élni kell, nem eshetünk kétségbe. Meg kell őrizni a nemzeti egységet s megszólalási lehetőséget kell teremteni, nemcsak sajtószabadságot. Legyen egy nagy és komoly Táp, s ne azért műveljük ezt a pályát, hogy újságírók legyünk, hanem valóban mondjunk el mindent, amit tudunk az ország népének, embertársainknak. Én úgy vagyok bizakodó, mint a rab, aki bár elítélve, tudja, hogy eljön a szabadulás órája. A nemzeti érzés még nem nacionalizmus Bizonyára észrevették kedves olvasóink, hogy az expó megrendezését támogatók közül néhány embert nap mint nap megszólaltatunk. Kollégáim, akik ezeket a beszélgetéseket folytatják, arra a következtetésre jutottak, hogy főként az idősebbek hozzák szóba: azért akarják a világkiállítást, mert számukra hazánk fölemelkedése, a Magyarországról kialakított kép milyensége nagyon fontos. Ez a korosztály az, amelyik nem azt mondja, hogy bizony ez ennyibe meg annyiba kerül, hanem egyértelműen kiáll ama vélemény mellett, hogy nemzeti büszkeségünk megjelenítése érdekében volna rá szükség. Ez esetben a büszkeség olyan fogalom, amelyik gazdag tartalmat kap, mint gazdag volt az a tartalom is, amelynek nyomán Nemzeti Múzeumunk, Tudományos Akadémiánk és Lánchídunk lett, vagy Európában elsőnek kéregvasútunk. A hatvan éven fölüliek azok, akik értékelni tudják a múlt eredményeit, s nagyon szeretnék, ha Magyar- ország fejlődése a negyvenévnyi internacionalizmus után nem torpánna meg, hanem nemzeti értékeinket felfrissítve, azokat büszkén tárhatnánk a világ érdeklődő közvéleménye elé. Az olyan fogalmakkal, mint például tartalmas nemzeti büszkeség, az ifjabb korosztály valami okból kifolyólag nem tud mit kezdeni, a fiatalabbak a nemzeti érzésektől a már említett négy évtized alatt alaposan el lettek riasztva. Azt magyarázták nekik — hamis képet tárva elébük —, hogy ami nemzeti, az nacionalista, az káros, az üldözendő. A patriotizmus fogalmát nem tanulták, a hazaszeretet érzését nem ültették beléjük, azt meg egyáltalán nem, hogy ha valamiért érdemes áldozatot hozni, az mindenekelőtt a haza. Most a világkiállításért kellene áldozatot hozni, hogy megmutathassuk magunkat a világnak, hogy bizonyítsuk, a ránk erőltetett kommunizmus idején sem váltunk üressé, tartalmatlanná, hogy igenis van olyan mondanivaló, amelyre világszerte érdemes odafigyelni. Tudják ezt jól az idősebbek, akik szavára a világkiállításnál kevésbé fontos dolgokban is érdemes odafigyelni. Szerencsére vannak ifjú figyelmesek is, hisz az expóért rendezett tömeg- gyűlést fiatal demokraták kezdeményezték. (Vödrös) Újrateremtés, újrakezdés Az volt a cél, hogy megbeszéljük: miként s miben tudunk segíteni, hogyan tudjuk a MÚK munkáját támogatni, milyen szervezeti formát dolgozzunk ki s a nemzettel való kapcsolatot hogyan építsük ki — mondta Kása Csaba, a MÚK elnöke, akit a tanácskozás hasznosságáról kérdeztünk. — Annak ellenére, hogy a vereség hangulatát még lehet érezni — szögezte le Kosa Csaba —, nyomait sem lehet tapasztalni a küzdelem feladásának. Bár még frissek a sebek, s ezek mélyek és kíméletlenül ejtettek, a hozzászólásokból az optimizmus csendült ki. Egyértelművé vált az újrateremtés és az újrakezdés utáni vágy, s egyértelmű a MÚK-on belüli egység is. S ez biztató. Bizonyossá vált az is, hogy a MŰK szétverésére irányuló gondolatoknak nincs táptalajuk. Jó érzéssel tölt el az, hogy a közösség létszáma folyamatosan emelkedik, s ezáltal olyan komoly szervezetté válunk, melynek tevékenységét már nem lehet lebecsülni. Szerencsére a tagok között' egyre több a fiatal, s biztató a MÚK-on belüli ifjúsági tagozat megalakítása. Jövőbeni feladatunk pótolni a sajtóból hiányzó részt, s ez a konzervatív, tárgyilagos és nemzeti újságírás. Nagyon sok jó ötletet kaptunk, s valószínű, hogy országos napilapot tudunk indítani. Megelégedve tapasztaltam, hogy a MÚK tanácskozásának résztvevői értik: olyan alapokat kell lerakni, melyre a konzervatív sajtó épülhet.
