Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-30 / 229. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. SZEPTEMBER 30.. PENTEK Egy világ alapköveit rakták le A Fóti dal históriájából Vörösmarty a fóti présház előtt szavalja költeményét (Korabeli kőnyomatos rajz) Fáy András, a múlt század híres író-politikusa, vendégszerető ember volt. Gombai szőlője, ferencvárosi kertje, majd Kalap utcai háza találkozóhelye volt kora íróinak és színészeinek. Fáy 1832-ben Fót községben vásárolt kis szőlőt, és ott látta vendégül a reformkor szellemi kiválóságait. Ugyanott és ugyanakkor vásárolt telket Vörösmarty Mihály és Fe- renczy István (szobrász) is. Mivel a présház nemsokára szűknek bizonyult vendégeinek, újabb épületet emeltetett. A névnapját tartó házigazda köré sereglett jó barátok az épülőfélben lévő külön házikó elkészítésében segédkeztek is a kőműveseknek. Ferenczy István egy, a falba illesztett márványlapon örökítette meg az eseményt: A Barátság ezen falai közé, mindőn épülnének, vidám enyh ’ óráik között követ rakának: Barabás Miklós, Bajza József, Bugát Pál, Czuczor Gergely, Fáy András hitvesével, Fáy Ferencné leányával, Rerenczy István, Luczenbacher János, Pólya József hitvesével, Szontagh Gusztáv, Vörösmarty Mihály, május 30-án 1837. Rangos névsor, az biztos. Később Fáy szü- retjei elhíresedtek a színészek körében is. Megyeri Károly mókáit Schodelnénak egy-egy áriája, majd Egressy vagy Lendvay szavalata váltották fel. Azután húzta a cigány a pompás talpalávalót. Halhatatlan tanúja maradt fenn ezeknek a mulatságoknak Vörösmarty örök, szép művében, a Fóti dalban. A vers voltaképpen Toldy Ferenc kezdeményezésére született. A Fáy szüretjein részt vevő költők előtt nemegyszer fejtegette azt a gondolatot, imának a fóti társaság számára egy társas dalt a német Geselliges Lied mintájára, hogy — elvégre valami újjal léphessenek fel, és ne csak népdalokat énekeljenek. Barátja unszolására írta 1842-ben Vörösmarty híressé vált bordalát, és kéziratával zsebében rándult ki Fáy szüret- jére. Október 5-én a fővárosból valóságos karaván kerekedett fel Fótra, kiknek érkeztét durrogó mozsarak üdvözölték a szüretelők dalától hangos hegyen. Később csatlakozott hozzájuk Kossuth Lajos és neje is, fiatal nővérével, Meszlényi Irénnel, Ruttkayné és Meszlényiné féijeikkel, és özvegy László Im- réné, a jótékonyságáról és Kossuth iránt tanúsított kegyeletes ragaszkodásáról ismert hölgy tartottak együtt a Somlyó felé — írja a korabeli krónika. Deák hamarosan lenyes egy hosszú ágat, nemzeti lobogót rögtönöz össze a maga és Vörösmarty zsebkendőjéből és a Csapó Mariska zöld sáljából, feltűzi a legmagasabb csúcsra, és így a nemzeti színekkel üdvözli a kedvelt politikus ismerősét. Kossuthnét Deák Ferenc vezette az asztalhoz”. Amikor a jókedv tetőfokra hágott, Vörösmarty egész váratlanul előhúzta zsebéből a kéziratot és elszavalta akkor készített bordalát. Nagy hatása volt, különösen végsorait tapsolták meg: Szent hazánk! Megfizettük mind, mivel csak tartozónk... Elnevezték a verset Fóti dalnak., amit később Them Károly meg is zenésített. Fáy András a szabadságharc, majd az önkényuralom alatt beszüntette a vidám összejöveteleket. Ugyan megvette Vörösmarty és Ferenczy telekrészét, de később a sajátját is eladta a híres szőlőből. 1892-ben a község birtokosa, Károlyi Sándor gróf felújíttatta a kis kerti házat, amely előtt 1842-ben először hangzott fel a híres „Fóti dal”. (Erről dr. Mátray Ernő a Vasárnapi Újság 1892. évi 43. számában nagy elime- réssel írt.) Róbert Péter Nem a kiadás, az eladás nehéz... Hogyan tovább, könyvszakma? A könyvszakma jelenlegi helyzetéről tanácskoztak tegnap a szakma képviselői, politikusok, könyvkiadók és kereskedők a budai Várban. A könyvszakma privatizációja körül kialakult helyzetet Török András helyettes államtitkár egy metaforával világította meg: olyan ez, mint egy dzsungel, benépesítve az egész mai magyar művészeti élettel. Egybehangzó vélemények szerint, a könyvkereskedelem korszerűsítése az elsődleges cél, technológiai újítások kellenek, gyors információs bázis, statisztikák, és a vonalkódos rendszer bevezetése, meghonosítása. Ugyanúgy elengedhetetlen egy átfogó számítógépes rendszer kiépülése, mint ahogy az is, hogy az állam tegye lehetővé az önszerveződést, s működjön egy kamara, mely meggátolja a vidék könyvkereskedésében megjelenő monopolisztikus veszélyeket. A szakma képviseletében előadást tartó Kocsis Sándor András elmondta: a ’80-as évek átokajándéka hagyomá- nyozódott ránk. Felborult a terjesztési rendszer, s ennek nyomán árstruktúra-változás keletkezett. Ma már nem kiadni, eladni nehéz. Gallyas Csaba helyzetértékelése alapján, a minisztérium éS a könyvszakma közötti viszonyt kell rendezni. (r. b. a.) Makovecz a Hunyadi Klubban Makovecz Imre építésszel találkoznak október 3-án, hétfőn délután 6 órakor a budai Hunyadi Klub (I. kerület, Hunyadi János utca 8.) tagjai. Egyháztörténeti emlékhely Művelődés- és egyháztörténeti emlékhellyé kívánják fejleszteni az Oroszlány melletti Majkon lévő műemlékegyüttest, a kamalduli szervezetek Magyarországon és az egész Közép-Eu- rópában megmaradt egyetlen lakhelyét. Mindezt csütörtökön jelentették be egy tudományos tanácskozáson. Tovább élő értékes hagyomány Kórusstaféta Pilisszentivánon Iparművészek fesztiválja Második alkalommal hirdetik meg a kelet-közép-euró- pai térség kortárs iparművészeinek, formatervezőinek, illetve alkotóközösségei számára az Art Revue Budapest ’94 Fesztivált. A rendezvény- sorozatnak a Műcsarnok felújított épülete ad otthont december 5. és 11. között. A szervezők az alábbi témakörökben várják az alkotók jelentkezését: textil-öltözet; kömyezettervezés-bútor; kerámia-porcelán; ötvös- és fémművesség; zománcművészet; bőr; üveg; alkalmazott grafika-csomagolás, valamint ipari formatervezés. Az érdeklődő művészek részletes információt kaphatnak az ArtRevue Budapest Fesztiváliroda központjában (1056 Budapest, Belgrád rkp. 12. alatt), illetőleg a 137- 2753-as telefonszámon. Kórusstafétát rendeznek október 1-jén, szombaton 15 órakor Pilisszentivánon, a tornacsarnokban tíz kórus részvételével. A hangverseny első részében negyedórás műsort adnak a fellépő kórusok: a Láng Művelődési Ház Kórusa, a Soroksári Férfikar, a Csolnoki Vegyeskórus, a Solymári Asszonykórus és a Solymári Férfikar, Ujj József és a Húsipari Herz Egyesített Kórusa, aPilisvörösváriAsz- szonykórus, Pilisszentiváni Vegyeskórus, valamint a település német vendégkórusa. A szünet után valamennyi kórus együtt énekli majd Bárdos Lajos Láng és fény című szerzeményét. A hatalmas kódával végződő háromszólamú, nagy kánon előadása 350-400 énekessel különleges élménynek ígérkezik. A kórusstafétát valamikor a hatvanas években találta ki az Ikarusz akkori kórusa és vezetője, Anker Antal azoknak az egyesületeknek a részére, amelyek nem voltak különösebben menedzselve, nem a legfelka- pottabbak voltak, ezért egyre kevesebb szereplési lehetőséghez jutottak — tudtam meg a rendezvény előzményeiről Gerenda)’ Endre főiskolai tanártól, a fellépő Solymári Férfikar és a Láng Művelődési Ház Kórusa karnagyától. — Ezek a kórusok jelentették és jelentik ma is a mozgalom derékhadát. Az 6 részvételükkel kezdték akkoriban az összejöveteleket megrendezni október elseje, a zene világnapja táján. A Solymári Férfikarral 1991-ben Csolnokon, két éve Pilisvörösváron voltunk, tavaly mi rendeztük a Stafétát, idén pedig Pilisszentiván vendégei vagyunk — mondta újabbkori közreműködésükről a tanár úr. — Mindig a találkozón dől el, ki kapja meg a következő évre a rendezés jogát és ennek jelképét, a stafétabotot. (d. v. s.) Sepsiszentgyörgyi művek a Vármegye Galériában Közös képzőművészeti anyanyelv? Huszonkét sepsiszentgyörgyi képzőművész alkotásaiból nyílt tárlat nemrég a Vármegye Galériában. Az erdélyi művészek seregszemléjén vendégek voltak Szőcs Géza költő-politikus és Éva Maria Bárki ügyvédnő, aki erdélyi előadó, körútját szakította meg, hogy a megnyitón jelen lehessen, s hogy gondolatait a határon túli kisebbségekről, s azon belül is az erdélyi magyarság és kultúra helyzetéről a budapesti közönséggel is megismertesse. „Az Erdélyben élő magyarság továbbra is veszélyeztetett népcsoport — mondotta. Azok, akik ez ellen semmit nem tesznek, megsértik felelősségük iránti kötelezettségüket. Felelősséget pedig mindenki visel: felelős Európa, felelős a Nemzetközi Államszövetség, felelősek a nyugati nagyhatalmak, akik megteremtették ezt a helyzetet, de nem törekednek a konfliktus megoldására. De mindenekelőtt mi magyarok vagyunk felelősek, leginkább azok akik hallgatnak.” Az elmúlt években Erdélyben a művészet nagyon gyakran és erőteljesen nyilatkoztatta ki magát úgy, mintha a nép jogát akarta volna tüntetőén bebizonyítani. Ez a gond nem léphet fel oktalanul, s úgy látszik a művészemberek jobban és korábban érzik a veszélyeztetett helyzetet, mint a politikusok. „Van-e annak a ténynek külön jelentősége, hogy Sepsziszentgyörgy az utolsó magyar város délkelet felé, úgy ahogyan a szomszédos Brassó az utolsó német város? Van-e ennek jelentése, hatása, jelenléte ebben a huszonkét életműben — fogalmazta helyettünk (is) a kérdést megnyitóbeszédében Szőcs Géza. Másként festene-e ez a huszonkét művész, ha Sopronban, vagy ha Párizsban élne? Van-e egyáltalán képzőművészeti anyanyelv, mint ahogy zenei van?” Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kereshetjük a választ. Többségük azonban megválaszolatlanul, rejtélyesen nyitva marad. De ez csak fokozza azt az élményt, ami ennek a 22 nézőpontnak az egyszeri, valószínűleg soha meg nem ismétlődő össze- adódásából keletkezik. Amiben részünk van — summázta végül a költő-politikus —, az nem más, mint belehelyezkedni egy különleges „kollektív szem összetett nézésébe”, látásába, amely Sepsiszentgyörgyön az evezred vegén a jövő évszázadába pillant. A kortrárs művészeti fesztivál megnyitóján a kiállítók közül egyedül Ba-- lázs István volt jelen. Nem a többiek képviseletében vagyok itt — mondotta a művész kérdésünkre. — Itt lenni, kiállítani nagy élmény, eddig többnyire csak otthon, megyei és formaelemző kiállításokon vettem részt, külhonban eddig kétszer Zentán és Debrecenben mutatkozhattam be, s most e három képpel az anyaország fővárosában együtt képviselhetem több tucat művésztársammal szűkebb és tágabb hazám kortárs képzőművészetét. (r. b. a.) Kovács Géza: Erdélyi város
