Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-30 / 229. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. SZEPTEMBER 30., PÉNTEK 5 Üzleteket zárt be a megyei adóhatóság Merre tart Fodor István? Mindig kérjünk nyugtát! A nyugtaadási kötelezettséget ’91 nyarától fokozatosan vezették be. A szerencsejáték-árusítókat és a hírlapárusokat kivéve ma már mindenkire vonatkozik ez a szabály. Az APEH munkatársai, közel negyvenhetén, ellenőrzik a rendelet betartását Pest megyében. — Ebben az évben mintegy háromezer-hétszáz ellenőrzést végeztünk, s ebből ezerkétszázötven esetben indítottunk adóigazgatási eljárást, határozatokat hoztunk és mulasztási bírsággal szankcionáltuk a vétségeket — mondta Men- ráth István, az APEH Pest Megyei Igazgatóságának főosztályvezetője. — Megdöbbentően hangzik, de eddig hetvenhárommillió forintnyi bírságot szabtunk ki. — A nyugtaadási kötelezettség elmulasztása az első esetben mekkora bírságot von maga után? — Százezer forintig terjedhet, de az adóhatóság figyelembe veszi a körülményeket — válaszolta Men- ráth István. — Ha az adóévben másodszor is mulasztáson csípjük az adóalanyt, akkor az előzőekben kiszabott bírság kétszeresét kell fizetni. Első esetben, ha például ötvenezer a büntetés, akkor másodszorra százezer, harmadszorra pedig kétszázezer forint, amin már érdemes elgondolkodni, hogy megéri-e. Akit két éven belül ugyanazon a telephelyen negyedszer is rajtakapunk, annak a bírság kiszabása mellett három napra becsukjuk az üzletét. — Milyenek a tapasztalataik Pest megyében? — Nem rosszabbak az országos átlagnál — felelte. — Épp most készülünk a negyedik üzlet bezárására. Eddig egy vegyesbolt, egy italbolt és egy benzinkút esetében kényszerültünk erre a lépésre, most egy váci palacsintasütőn a sor. — Vajon miért ilyen nagy az ellenállás a nyugtaadási kötelezettséggel szemben? — Azért, mert ellenőrizhető az árbevétel, és bizony nem kis pénzekről van szó, példának okáért a benzinkutaknál. Az ellenőrzések a feketekereskedelem meggátlását szolgálják. Vegyük például a pirospaprika ügyét, ami most igen időszerű. Gondoljunk bele: valaki vesz a piacon egy kiló pirospaprikát, majd megbetegszik tőle, de vásárláskor nem kapott nyugtát, anélkül pedig vissza sem mehet a kereskedőhöz. Ellenben ha kér egy nyugtát, azon rajta van a bélyegző, az adószám, ami bizonyítja, hogy kitől vette, felléphet kártérítési vagy szavatossági igénynyel. Ebben az ügyben a rendőrség munkáját is segítené a vevő, hiszen bizonyítékot tudna a rendelkezésükre bocsátani. Az APEH-ellenőrök próbavásárlás során bizonyosodnak meg a szabályok betartásáról. Ezt általában hétköznapi, utcai ruhában teszik, s úgy lépnek a pulthoz,^ mint bármelyik vásárló. Érkeztek is olyan fellebbezések, melyekben a kereskedők megtévesztéséről panaszkodtak, de valójában erről szó sincs. Máskülönben pedig egy olyan ember, akiről lerí, hogy ellenőr, kevés sikerrel jár a szabályszegők felkutatásában. — Ezért aztán szabadidőruhában, farmerban járjuk a megyét, hogy ne keltsünk feltűnést — magyarázta a főosztályvezető. A munka azonban így is nehézkes, mert akit felkerestek és mulasztáson kaptak, az körbetelefonálja az egész települést: „Vigyázzatok, itt vannak!” Ugyanígy működik ez a taxisoknál, akik szintén azonnal értesítik egymást, így a kellő időben előkerülnek a nyugtatömbök még ott is, ahol egyébként szinte soha nem használják. Egyszóval résen vannak a vállalkozók, s ha mégis kiderül a turpisság, nem egy esetben agresszív, ellenséges fellépést tanúsítanak az APEH dolgozói ellen. — Szeretném kihangsúlyozni, hogy nem vállalkozásellenes vagyok, egyszerűen csak azt kívánom elérni, hogy javuljon a az adózás morálja, s ehhez megragadjuk a törvény által biztosított eszközöket — mondta. — Az az igazság, hogy ez egy ördögi kör, hiszen akit jogosan megbüntetünk, az megpróbálja valahogy behozni a „veszteségét”, s ennek legegyszerűbb módja, ha szünetelteti a nyugtaadást. Az ellenőrzés fokozásával még nem tudjuk csökkenteni a csalások számát. Elsősorban a társadalom hozzáállásán kéne változtatni. V. Cs. Vállalkozó perli az önkormányzatot Meghiúsult beruházás Három évvel ez- 'i > előtt építkezés kez- \§S§>) födött Vácott a Damjanich tér 15—20. számú házai és a Csányi körút közötti közterületen. A munka, melynek nyomán egy érdekes, hatszög alakú ház kezdett „kinőni” a földből, egy darabig jól haladt, ám néhány hónap után abbamaradt, s azóta is szünetel. Amint azt a polgármesteri hivatalban Dora Pétertől, a közigazgatási osztály vezetőjétől megtudtuk, nem is folytatódik, sőt hamarosan újra „csupasz” lesz a terület. A fölöslegesnek bizonyult építkezés története még 1990 májusában kezdődött azzal, hogy a jelenlegi önkormányzat elődje, az akkori városi tanács közterület-használati engedélyt adott ki a területre egy vállalkozónak, aki gyorsétkezőt kívánt ott építtetni, illetve működtetni. Az építkezés a következő évben meg is kezdődött. Egy rövid ideig gyors ütemben haladt a munka, ám 1992 elején megfeneklett, mert a közterület-használati engedélyt a város mostani irányítói közérdekre való hivatkozással visszavonták: úgy határoztak, hogy a terület maradjon beépítetlenül. s szolgáljon csakúgy mint korábban, továbbra is közparkként. A vállalkozó a számára kedvezőtlen döntést nem fogadta el, az ügyet peres útra terelte. Tárgyalás tárgyalást követett, s végeredményben az önkormányzat engedélyvisszavonó határozatát helyben hagyó, a vállalkozót a félig kész épület elbontására kötelező döntés született. Ezzel az ügy még nem ért véget, a vállalkozó ugyanis, akinek a bírósági határozat értelmében október húszadikáig kell eredeti állapotába hozatnia a területet, kártérítést követel a várostól, s célja elérése érdekében újabb pert indított. (ribáry) Iw Három éve csúfítja a félig kész épület a környéket, ám hamarosan újra üres lesz a terület A szerző felvétele A politikus egyetlen tókéje a hitele Fodor István sajátos figura a hazai politikai élet sakktábláján. Fiatal állatorvosként a Hazafias Népfront vetett rá szemet, akkoriban ez volt az előszoba a komolyabb politikai szférákhoz. Két ciklust húzott ki, s azon kevesek közé tartozott, akik az 1990-es választások során is bent maradtak a parlamentben. Igaz, szoros volt a küzdelem, s ha hinni lehet a fámának, győzelmet az egyháznak, nevezetesen Pásztor Győző dabas-sári plébános-kanonoknak köszönhette. Győző atya — miután felmérte a jelöltek kvalitását — igen bölcsen Fodor mellé állt. Ebben nyilván az is szerepet játszott, hogy védence nem volt MSZMP-tag. Fodor függetlenként indult, majd miután győzött, ő lett a függetlenek frakcióvezetője. A politikában vájtfülűek már jóval a ’94-es választások előtt figyelmeztették, vigyázzon, mert függetlenként kevés az esélye, zárkózzon fel egy párt mellé. Nem tette meg, ráadásul a harmadik ciklus folyamán több olyan konfliktus támadt a körzetében, melynek rendezése, illetve abbán való közreműködése megosztotta a választókat. Ilyen volt a dabas-sári iskolaügy, az Inárcs és Kakucs közt dúló területvita és az Örkényi cigánybotrány. Ez a három ügy 1555 voksába került, ennyivel kapott több szavazatot az MSZP színeiben indult Nacsa János. Mindazonáltal Fodor Istvánnak más a véleménye a vereségről. — Én elsősorban nem a három konfliktusnak, pontosabban az azokban vállalt szereplésemnek, hanem az előbbi kormány működésének tudom be a magam vereségét. Az elmúlt négy év csalódásait megtetézte az MDF merőben elhibázott választási propagandája. A tv-ben és rádióban történt tisztogatásokat a lehető legrosszabb periódusban időzítették, s a Magyar félmúlt sorozat is ellenkező reflexiókat váltott ki az emberekből, mint amit vártak tőle. Egy olyan tömegpszichózist, ami mindent elsöpört az MSZP útjából. Még engem is. Sportnyelven szólva egy olyan futóverseny alakult ki, ahol nem az volt a fontos, hogy ki milyen kvalitásokkal vagy programmal indul a startvonaltól, hanem hogy ki visel piros trikót. — Önnek is fel volt kínálva-a lehetőség, indulhatott volna piros trikóban... — Pontosítsunk: több párttól is kaptam konkrét ajánlatot. Csakhogy én abban a közegben éreztem magamat jól, amit a függetlenség biztosít. Az önálló, párt- politikától és pártfegyelemtől független véleménynyilvánítás lehetőségét igen sokra becsültem, s ha okát láttam, éltem is vele. Egy biztos, s ezt nyugodt lélekkel mondhatom, öncélúan soha nem döntöttem, mindig és mindenben a józan ész és korrektség hangjára hallgattam. Ma is állítom, a dabas- sári iskolaügy nem volt kellően előkészítve. Negyven év egyházellenes politika után túl hirtelen jött az egyházi iskolára való áttérés, ennek áthidalására kellett volna több figyelmet szentelni. Amikor a tanácsomat és közbenjárásomat kérték, a már kialakult helyzetben csak egy dolgot tehettem: az iskola megosztását javasoltam. Napokig reggeltől estig próbáltam a felek közt közvetíteni. Egyesek később megköszönték, mások ellenem fordultak. Nem voltak illúzióim, már akkor tudtam, hogy Sárit elvesztettem a következő ciklusra. Lényegében hasonló eset zajlott le a Kakucs—Inárcs közti területvitában is. Állásfoglalás nélkül a népszavazás kezdeményezésének módjáról informáltam az érdekelteket, de egy lépéssel sem tettem többet, mint amennyire a kompetenciám kiterjedt. Az Örkényi cigányság és a rendőrség közti konfliktusban úgyszintén pártatlan szerepet vállaltam, s nem a cigányság felé köteleztem el magamat egyoldalúan, mint ahogy azt később állították, élükön egy MSZP-s önjelölt, aki így akart nekem ártani. Nem voltam jelen a verekedésnél, így nem is mondhattam véleményt, hogy kinek van igaza. Megkeresett az Örkényi cigányság vezetője, s arra kért, írjak egy beadványt a nevükben, melyben a Pest megyei ügyészhez fordulnak panasszal a rendőrség ellen. Kötelességem volt megírni, ez is a képviselőség velejárója. Ha a másik fél keres meg, nekik is megteszem. Egyébként nem vagyok meggyőződve arról, hogy az Örkényi cigányság egy az egyben rám voksolt. Az elmúlt négy évben sok olyan szociális előnytől estek el, amit a pártállam garantált, s ebből a szemszög,- ből nézve nagyobb a valószínűsége, hogy az MSZP jelöltjére szavaztak. Az más kérdés, vajon az új kormány mennyiben váltja be a cigányság reményeit... — Fodor úr, mi igaz abból, hogy ön az egyik várományosa a megyei közgyűlés elnöki posztjának? — Már ’90-ben is az voltam, csupán rajtam múlt, hogy induljak. Akkor úgy ítéltem meg, képviselőként a parlamentben többet tudok tenni a megyéért, s ezen belül a körzetemért. Függetlenül a választások eredményétől, megítélésem szerint tisztességgel láttam el a feladatomat, s hogy a tisztességemhez nem fér kétség, ezt az bizonyítja, több ajánlatot is kaptam, közFodor István: A kereszténydemokraták színei a legelfogadhatóbbak Erdősi Ágnes felvétele tűk külügyi szolgálatot. A megye jelenlegi független képviselői is megkerestek, s kérdezték, vállalnám-e a megyei közgyűlés vezetését az elkövetkező négy évben az ő támogatásukkal. Igaz, akkor még nem tudtuk, amit ma már igen, hogy függetlenként nem lehet bejutni a testületbe, csak ha pártlistán indulok. — Döntött már arról, hogy melyik párttal cseréli fel a függetlenségét? — Egy politikusnak egyetlen tőkéje van: a hitele. Ahhoz, hogy ezt megtartsam, nem tagadhatom meg korábbi álláspontjaimat vagy nyilatkozataimat. Az elképzelhető, hogy elfogadom egy párt támogatását, de csak akkor, ha ez nem kötelez arra, hogy be is lépjek abba a pártba. Meg kell mondjam, még így is töprengek, mert a párttagságtól függetlenül ez olyan kötődéseket jelent, ami meghatározza a további politikai pályafutásomat. — Vagyis elzárkózik attól, hogy a politikai karrier oltárán feláldozza függetlenségét? — Azt nem mondtam. Hajlandó vagyok egy párt listáján indulni, de hagyjanak nekem arra időt, hogy menet közben döntsem el, akarok-e annak a pártnak a tagja lenni. — Konkrétan melyik az a párt, amelynek a támogatását szívesen venné, s netán a későbbiek során a tagságát is vállalná? — A jelenlegi palettán a kereszténydemokraták színei a legelfogadhatóbbak a számomra, ennek a pártnak van a legtöbb esélye az elkövetkező időkben. — Tegyük fel, nem keresik meg, s gyakorlatilag már a külügyi szolgálat sem aktuális, hisz nemet mondott. Akkor hogyan tovább? — Ötvenévesen nem lesz könnyű megtalálnom a helyemet a civil életben, de nekivágok. Bízom magamban. Az persze nem kizárt, hogy kemény árat fogok fizetni, amiért fiatalon hagytam magam a politikai pálya felé terelni. Matula Gy. Oszkár
