Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-30 / 229. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. SZEPTEMBER 30.. PENTEK A magánjog alapja a nyers erő Lakásfoglalók és áldozatok A magyarországi olvasókig minden bizonnyal kevesebb információ jut el Horvátországból, mint Kis-Jugoszláviából, hiszen egyrészt onnan csak elenyésző számú újságíró tudósítja lapjainkat, másrészt pedig a létezők is sokkal jobban félnek a Tugyman-féle rezsimtől, mint a szerbiaiak Milosevic rendszerétől. Bizonyos szempontból azonban talán még igazuk is van, hiszen a Horvátországhoz lojális sajtóképviselők viszonylag jó egzisztenciával és eléggé szilárd személyes biztonsággal rendelkeznek, míg a Kis-Jugoszláviában a legtöbb újságíró (aki még nem települt ki) amolyan „minden mindegy” lelkiállapotban él, és gyakorlatilag nincs túl sok vesztenivalója. A horvát „jogállam” működéséről szóló jelentéseket — érthető okokból — a hatalom igyekszik szőnyeg alá söpörni, hiszen az egyre jobban a fejlett nyugati államoknak gazsu- láló volt jugoszláv köztársaságra igen rossz fényt vetne, ha a világ nyilvánossága tudomást szerezne arról, hogy csak Szplit- ben és környékén az elmúlt egy év alatt számtalan nem „echte” horvátot egyszerűen kidobtak a lakásából, sőt még a legapróbb ingóságukat is egyszerűen lefoglalták, és az új lakó minden lelkiisme- ret-furdalás nélkül még ma is használja. A károsultak általában teljesen, vagy félig szerb nemzetiségűek, olykor az Emberi Jogok Bizottságához fordulnak, de ennek a karitatív testületnek az aktivistái sem remélhetnek elnéző magatartást a hivatalos közegek részéről. Míg Zágrábban csak igazoltatják őket a rendőrök, Szplitben be is kísérik. Hogy az őrszobán mi történik velük, azt csak az előállítottak tudnák megmondani — ha mernék! Korábban, vagyis tavaly még a katonaságot is bevetették a lakásfoglalási akciókba. Jelenlétüket, sőt aktív és erőszakos fellépésüket azzal indokolták, hogy a lakások nagy része a volt Jugoszláv Néphadsereg tulajdonát képezték, ami igaz is. A benne valamikor lakó tisztek ugyanis a háború kitörésekor a várható megtorlástól jogosan rettegve elmenekültek, s rendszerint csak családtagjaik, rosszabbik esetben ismerősük, távoli rokonuk gondjaira bízták a lakást, vagy a családi házat. A bizottság egyik tagja azt is elmondta, hogy a lakásfoglalók nemritkán betörték az ajtót, s a benne találtak fejéhez szegezett tűzfegyverrel „beszélték rá” őket, hogy „önszántukból” hagyják el a lakást. Ezekről a túlkapásokról azonban a rezsimhű sajtó mélyen hallgat. Ha viszont a problémát felszínre hozza valamelyik ellenzéki lap, biztos lehet abban, hogy rövid úton betiltják, vezetőit és az érintett munkatársát pedig „informatív beszélgetésre” becitálják a rendőrségre. (b ,m.) H a Gönczöt a volt német köztársasági elnökkel, von Weizsäckerrel hasonlítom össze, akkor talán közöttük a legszembeszökőbb különbség az, hogy míg Weizsäcker integráló elnök volt — vagyis minden német elnöke —, addig Göncz megosztó elnök — vagyis csak a lakosság egy részének elnöke, míg annak egy nem elhanyagolható része határtalan ellenszenvvel viseltetik ellene. Göncz Árpád igen nagy indulatokat gerjeszt. Nemrégiben két, Amerikában megjelent emigráns lap is benne vélte megtalálni annak az ügynöknek a személyét, akinek leleplezését Pálfy G. István beígérte a televízióban akkor, amikor őt lepatkányozták. (Legutoljára egyébként az SZDSZ-es Eörsi István az egész korábbi Magyar Televíziót patkányozta le, mert szerinte a „televízió őspatkány-bűzt lövellt az ország lakásaiba”.) Hogy Göncz Árpád médiaügyben mennyire meg- osztóan viselkedik, azt a Pest Megyei Hírlap olvasói nyilván tudják. Annyit azonban hadd tegyünk hozzá, hogy míg a magyarok elnöke többször sietett fogadni — még a korábbi érában — a rádiós szakszervezetek küldötteit, az MR alelnökével nem volt ideje tárgyalni, holott dr. Csúcs László erre többször tett javaslatot. Igen — ilyen a Nyílt Társadalom, ha működik. A Nyílt Társadalom, amelyben hivatásos gengsztereket bérelnek fel ellenzéki lapok berendezésének szétverésére. A Nyílt Társadalom, ahol pedigrés kommunista családokból származó bankárok tartanak el olyan lapokat, amelyek nem az áldozat, hanem a verőlegény védelmére kelnek. A totalitariánus termék atavisztikus öröme és reflexszerű tisztelgése a totalitariánus cselekedet láttán. A Nyílt Társadalom, amelynek rendőrsége szerint „gazdasági bűncselekmény” az Új Demokrata szétveEstonia: biztosítási rekord Példátlan vízi tömeghalál Londoni szakértők szerint az Estonia komphajó katasztrófájának biztosítási költsége messze meg fogja haladni az eddigi rekordot, a hét évvel ezelőtt Zeebrug- genél elsüllyedt Herald of Free Enterprise 68 millió dolláros kártérítését. Az Estonia teljesen biztosítva volt a hajó elvesztésének esetére és a lehetséges kártérítési igényekre. A hajó értékét több mint 50 millió dollárra becsülik, és a hajótest és a műszaki berendezések 60 millió dollárra voltak biztosítva a Trygg-Hansa svéd biztosítónál. Az összeg több mint felére viszontbiztosítást váltottak a londoni piacon, részben a Lloyd’s-nál. A 60 millió dollár azonban csak töredéke lesz a teljes kártérítési kötelezettségnek, hiszen az utasok egyéni biztosításait majd ezen felül kell elszámolni. Az Estonia katasztrófája nyomán ismét várható, hogy inflációs nyomás nehezedik majd a biztosítási díjakra. A londoni viszontbiztosítók kamarája, az Institute of London Undet writers tegnap nyilatkozatot adott ki: „Ä hajóbiztosítási piac újra meg újra figyelmeztetett a ro-ro típusú kompok baleseteinek szaporodására az utóbbi tíz évben. Mindazonáltal eddig nem történt e tömeghalálhoz fogható esemény”. Az Estonia-katasztrófa teljes biztosítási költségét még nem lehet megbecsülni. Ez a sebesült utasok és a halott utasok hozzátartozóinak igényeitől, és attól függ majd, hogy mennyi felelősséget ismer el az Es- toniát üzemeltető Estline társaság, amely fele-fele részben az észt állam és a svéd Nordstrom and Thu- lin cég tulajdonában van. Londoni szakértők szerint a fejlett országokban történő súlyos balesetek drágábbak a biztosítóknak, mert több áldozatnak van élet- biztosítása. Letartóztatták Seseljt Jelcin a Boeingnél Borisz Jelcin orosz elnök tegnap egyesült államokbeli látogatásának újabb helyszínére, Seattlebe utazott. Washington államban Jelcin felkereste a Boeing céget, ahol találkozott a repülőgépeket gyártó vállalat elnökével, Frank Shrontzcal. A megbeszélésen szót váltottak az esetleges orosz repülőgépvásárlásokról és Oroszország szerepéről a tervezett orosz—amerikai űrállomás építésében. A közös űrvállalkozás egyik szállítója a Boeing cég lenne. Jelcin szerdán, azt követően, hogy Bili Clintonnal sajtóértekezleten számolt be a csúcstalálkozó második napján folytatott eszmecsere eredményeiről, az orosz nagykövetségen vacsorát adott vendéglátója tiszteletére. A szerb rendőrség tegnap délelőtt letartóztatta Vojislav Seseljt, a Szerb Radikális Párt elnökét. Az őrizetbe vételről szóló nem hivatalos híreket Seselj felesége is megerősítette a Beta belgrádi hírügynökségnek adott nyilatkozatában, s hozzátette, hogy Seselj éppen úton volt a radikálisok központja felé, amikor 20-30 rendőr fogta közre a politikust. A szélsőséges politikust azután tartóztatták le, hogy kedden sértegette, majd kétszer leköpte Ra- doman Bozovicot, a jugoszláv parlament polgárok tanácsának elnökét. Seselj mentelmi jogát szerdán vonta vissza a törvényhozás illetékes bizottsága. A radikális képviselők a szerb parlamentben is bejelentették, hogy vezetőjüket letartóztatták, az első mondatok után azonban Drágán Törnie, a ház elnöke kikapcsoltatta a mikrofont, és szünetet rendelt el. Seseljt és négy társát az elmúlt héten ítélte több hónapos, felfüggesztett börtönbüntetésre egy belgrádi bíróság, amiért a radikális politikusok ez év májusában verekedést provokáltak a parlamentben. Az ítélet kihirdetése után Seselj kijelentette: a A/í/o&víc-rezsimben a rendes embereknek a börtönben a helyük, ám a bíróság nem merte letöltendő börtönbüntetésre ítélni őket. VÉLEMÉNY A nagyvilág hírei * A hadsereg által Haiti elnöki székébe emelt Emilé Jonassaint nyugalmazott törvényszéki bíró szerdán háromnapos nemzeti gyászt rendelt el azoknak a hadiaknak az emlékére, akiket múlt szombaton a Cap Haitién városban kirobbant lövöldözés során „megöltek az amerikai tengerészgyalogosok golyói.” % Európai idő szerint tegnap délután New Yorkban Warren Christopher amerikai külügyminiszter hivatalosan is bejelentette, hogy a NA- TO-tagországok Willy Claes belga külügyminisztert választották Manfred Wörner utódjául a szövetség főtitkári tisztére. Viszonylagos nyugalom uralkodik Csecsen- földön a kormányerők és az ellenzék keddi ösz- szecsapásai óta: csupán szórványos lövöldözésről érkeztek jelentések. A szembenálló felek a jelek szerint egyelőre erőt gyűjtenek egy későbbi erőpróbához, ík Oroszországban vernek a rendőrségen, a hadseregben, és a volt Szovjetunió válságövezeteiben mindennapos a gyilkolás és a kínzás. Minderről a duma emberi jogi bizottságának vezetője, Szergej Kovaljov ismert emberi jogi harcos beszélt egy tegnap kezdődött moszkvai tanácskozáson. Göncz a fasiszták oldalán? rése. Érdekes: a hetilapot támogató céget, amelynek tartozása nincs, eddig senkinek sem jutott eszébe szétverni. Érdekes: a lap szerkesztőségétől két- ajtóra lévő cég központjába a gengszterek nem hatoltak be, pedig annak ajtaja éppen úgy tárva-nyitva állt — a totalitariánus szellemű cikkeket írók hazugságai dacára —, mint ahogyan nyitva állt az Új Demokrata szerkesztőségének közvetlenül az utcáról nyíló ajtaja is. Göncz Árpád elnöknek, aki nyilván kipihenten szállt fel a Bali-szigeten vélhetően államérdekből megejtett napozását követően az adófizetők zsebéből fizetett különgépére, azonnal át kellett volna sétálnia a Sas utcába, hogy jelenlétével adjon súlyt tisztsége alapkövetelményének, mely szerint ő minden magyar állampolgár elnöke. Es megcáfolja azt a széles körben elterjedt nézetet, hogy egy 18 százalékos párt bulizó Árpi bácsija csupán, akit a Mérleg utcából egy rúdon toltak fel a Parlamentbe árnyjátékos spektákulumra. De ha már Árpi bácsi ötperces sétától fázik is, és inkább lohol távoli, egzotikus tájakra, ahol eddig még nem járt, miért nem sétál át Kuncze Gábor a Belügyminisztériumból, amelynek, ha a hátsó kapuján, a Mérleg utca felől indul el, szintén ott lehetne öt perc alatt a Sas utcában. A választ nem tudjuk. Holott jó lenne, ha tudnánk, ugyanis a jobboldalon sokan vannak, akik fogadást kötöttek arra, hogy az a rendőrség, amelynek feje nemrégiben az ötvenszázalékos bűnfelderítési aránynyal dicsekedett, mint amely, mondta, kétszer jobb az európai átlagnál, most „képtelen lesz” felderíteni az elkövetőket. És jó lenne felderíteni az elkövetőket Kuncze és Horn érdekében is, nehogy egyesek azt higgyék, az államilag szponzorált terrorizmus fizikai úton dolgozó alkalmazottai tettek látogatást a Sas utcában. Ui. Ez a cikk már a Pest Megyei Hírlapnál várt megjelenésre, amikor R. Székely Júlianna — követve az „üsd az áldozatot” engem roppant szórakoztató itteni trendjét — habzó dühvel támadta Bencsik Andrást, amiért az fasisztázni mert a lapját ért támadás miatt. Amennyiben a Pest Megyei Hírlap szerkesztői az általam javasolt címet nem változtatják meg, és a „fasiszta” szó benne marad, R. Székely Juliannának is rövid magyarázatul: a kifejezést Helmut Kohl-i értelemben használom. Igaz, hogy a hetente százezreket zsebre vágó közszolgálati funkcik ezt elhallgatták, de a német kancellárnak már több hónapja fő választási fogása az éles antikommunizmus. Egyik nyilvános beszédében egészen pontosan ezt mondta: „A kommunisták vörösre festett fasiszták” (The Christian Science Monitor-Global Report, szeptember 29., 10. old.) A z idézet mellett égy CDU választási plakát képe látható, amelyen egy ruhaszárító kötélen egy használt, ronda, vörös fuszekli lóg csíptetővel rögzítve. A szoedemeket és szlogenjüket támadó kép szövege: „Felfele a jövőbe... de ne vörös zokniban”. Ha R. Székely Juliannát sérti a fasiszta szó, ezer bocsánat az Új Demokrata nevében is — Kohlhoz hasonlóan a kifejezés számomra is csereszabatos. Lovas István
