Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-27 / 226. szám

I PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. SZEPTEMBER 27., KEDD 13 Mikor szólal meg a telefon? Tisztelt Pest Megyei Hír­lap! Közérdekű problémá­val fordulok önökhöz. Községünkben is meghir­dették a telefonhoz jutás lehetőségét aránylag elfo­gadható feltételek mellett. Negyvenezer forintot két részletben lehetett befizet­ni 1993. június 30-ig. Ezért azt ígérték, hogy 1994. június 30-ig meg fog szólalni a telefon. Ez sajnos még a mai napig sem történt meg. Szemé­lyesen több alkalommal érdeklődtem a polgármes­ter úrtól, aki előbb azt mondta, hogy garantálja, július 15-ig megszólal a telefon. Ezután új dátu­mot ígért, augusztus vé­gét. (...) Eme ígéretek után személyesen felutaz­tam a Budapesti Távközlé­si Igazgatósághoz, de Vi- rágh János úr, aki Törtei község telefonügyeit inté­zi, sajnos éppen szabadsá­gát töltötte. Ezért körülbe­lül két hete írtam neki le­velet, hogy tájékoztatni szíveskedjen, miért és ki­nek a hibájából késik a te­lefonvonal bekötése, -de erre a mai napig sem kap­tam választ. Most már nem tudom, kihez kellene fordulni, hogy a törteli te­lefonra várók megtudják, egyáltalán mi az igazság. Nem tudom, kinek jó ez, hogy összevissza ígérget­nek, hitegetnek a saját pénzünkért. (...) Határ Sándor Törtei A zászlóra tekintve Hallgatom a tévében a kor­mány módosító törvényja­vaslatának vitáját az ön- kormányzati választások­ról és benne a maradék el­lenzék szerény, de bölcs ellenvéleményeit. A koalí­ció törvényjavaslata ki­mondatlanul ugyan, de az önkormányzati választáso­kon is az 1994-es ország- gyűlési választás eredmé­nyének arányát szeretné elérni. Tehát a totális győ­zelmet. Egy esetleges má­sodik forduló költségeit a kormány már be sem ter­vezte. Az MSZP, Baráth Etele személyében, már ki is jelölte leendő főpolgár­mesterét. Az SZDSZ a főváros­ban nem számíthat győze­lemre, hiszen az ország- gyűlési választásokon is vesztes volt minden kerü­letben. A kerületek SZDSZ-es polgármesterei közt is nagy a nyugtalan­ság. A IV. kerületi önkor­mányzat lapja, az Újpest szeptemberi száma közli dr. Derce Tamás polgár- mester nyilatkozatát, mely szerint kilépett az SZDSZ-ből. Elhatározását így indokolja: „A kilépé­semnek egyetlen oka van: a szavak és az azokat kö­vető tettek mára már nem azonosak, a mai SZDSZ a kerületek értékét nem is­merő, a demokrácia játék- szabályait be nem tartó párttá vált...” A főváros kerületi pol­gármesterei közül dr. Der­ce Tamás a legnagyobb elánnal küzdött Demszky Gábor ellen annak érdeké­ben, hogy ne 'szüntessék meg a kerületi önkormány­zatok önállóságát. Látta a vészt. Magyarországon be­lül Budapest szinte .város­állammá válna az új vá­lasztójogi törvénnyel, a vi­dék pedig provinciává süly- lyedne. A vidékről és a fő­város munkásnegyedeiből elvett anyagi erőforrások mind ebbe a városállamba áramolnának. Olyanná vál­nánk, mint az ókori Ró­ma. A pártarisztokrácia (patríciusok) a maguk tíz százalékával élveznék a hatalom mellett a teljes jó­létet az előkelő negyedek villáiban. A többi kilenc­ven százalék (plebejusok) pedig csak dolgozna, mint modern rabszolga, és ne­kik jutna a közterhek vise­lése... Mint IV. kerületi lakos állíthatom, hogy dr. Derce Tamás nemcsak megnye­rő modorú, hanem minden társadalmi kérdésre figye­lő polgármester. Közéleti szerepvállalásában csak a kerület fejlődését tartja irányadónak. Mint ismere­tes, ebbe a kerületbe tarto­zik Budapest legújabb Bá­belje, Káposztásmegyer is. Fejlesztői sem a lelki életre, sem a kultúrára nem gondoltak. Két, Isten­től irányított katolikus lel­kész, két modern pap (az egyik Don Bosco, a másik Kalazantzi József) saját példájából, közadakozás­ból és külföldi segélyek­ből lelket kívánt lehelni ebbe a kősivatagba. Az volt a céljuk, hogy vallási és világi célra közösségi HISTÓRIA A feliratos lelet és a pártállami szakértelem (I.) A béndekpusztai ólomtáblácska darabjai A következőkben arról lesz szó, hogy a sokat emlege­tett pártállami szakértelem negyvenéves tevékenysége során hogyan bánt el egy Bibliával, illetőleg egy pi­ciny részével. Ráadásul úgy,- hogy sokáig nem is tudta (miért is tudta vol­na?), mi volt az, amire job­ban kellett volna ügyelnie. Bízom abban, hogy olvasó­ink kíváncsiak erre a kissé bonyolult ügyre, és így elő­adom. Ulfila, a gótok püspöke Krisztus Urunk születése után 306-ban vagy 307-ben született valahol a Dél-Du- nántúlon. Akkor már keresz­tény nagyszüleit vagy egyi- ket-másikat az akkor Pannó­niába már bebocsátott ger­mán gótok egy hadjáraton 264-ben rabolták el Kappa- dókiából, a mai Törökor­szág középső részéből, és vitték rabszolgának a Du­nántúlra. Érthető tehát, hogy már a gyermek Ulfila beszélt görögül, latinul, és természetesen második anyanyelvén, gótul is. Szü­lei a keresztény Isten hité­ben és tiszteletében nevel­ték, írásra taníttatták, és fej­ből kellett tudnia a zsoltáro­kat. Valószínű, hogy a rab­szolgaságból felszabadított fiatalt a régi hazába, a biro­dalom keleti részébe küld­ték magasabb ismereteket szerezni. A felnőtt ifjút 20 éves kora körül Theophilus, Pannónia püspöke a dunán­túli gótok lektorává avatta. Feladata volt a gyülekezet­ben az Ó- és Újszövetség ki­jelölt szakaszának a felolva­sása. Ulfilának tehát a szent­írás megfelelő részeit a gyü­lekezet nyelvére, gótra kel­lett fordítania, sőt aligha­nem le is kellett írnia. Nyil­ván akkor is folytatta ezt a munkát, a fordítást és an­nak írásba foglalását, ami­kor 336-ban vagy 337-ben a dunántúli gótok püspöke lett. Rövidesen azonban egy helyi főnök, akinek ne­vét nem ismerjük, véres ke­resztényüldözésbe kezdett. Ekkor a dunántúli gótok egy népes csoportja, püspö­kükkel, Ulfilával az élükön, menedéket kért és bebocsá­tást nyert a birodalom kele­ti részébe. Constantinus csá­szár ugyanis nagyra becsül­te Ulfilát, kora Mózesének tartotta. A menekülők a mai Bulgária északi részén, Tir- novo közelében telepedtek le, a hajdani Nicopolisban, és ott nyelvüket és hitüket még évszázadokig őrizték. Maga Ulfila 383-ban halt meg. Ulfila azzal írta be a ne­vét a történelembe, hogy ő alkotta meg az első igazi né­met írás, a gót írásjeleit, majd görög és részben latin nyelvű szövegekből lefordí­totta gótra és másolatokban terjesztette a Bibliát vagy annak egy részét. Ez volt az első germánra, azaz ősné­metre fordított Biblia. A for­dítás a kereszténységgel együtt rohamosan terjedt a germán népek körében. Nem túlzás, hogy ezzel a püspök döntő módon járult hozzá ahhoz, hogy az immá­ron keresztény római civili­záció germán földeken is meghonosodjék. Több mint valószínű, hogy ebbéli mun­káját még a dunántúli hazá­ban kezdte, jóllehet bizo­nyára Nicopolisban fejezte be. Minderről a hivatalos magyar tudomány nem so­kat tud, még kevesebbet ír, és a tízkötetesben erről a va­lóban világtörténelmi jelen­tőségű dologról furcsa mó­don egyetlen szó sem esik. Alig akarjuk elhinni, de így van! Ulfila gót nyelvű és írású Bibliájának ma ismert legré­gibb emléke az ezüst kódex, a Codex Argenteus, és Ulfi­la nem sejthette, milyen ka­landos sors várt művére. Jó­val halála után, 500 után, valahol Itália északi részén írták bársonyosan finom pergamenre, részben igazi arannyal, az eredeti fordítás és kiadás mára már minde­nütt elveszett valamelyik példánya után. 800 körül Nagy Károly könyvtára szá­mára szerezték meg, aki egy Essen melletti kolostor­nak ajándékozta. A 16. szá­zad végén már Rudolf csá­szár birtokában volt, és a prágai Hradzsinban őrizte! Innen 1648-ban a várost megszálló svédek hadizsák­mányként elvitték, és épületeket „varázsoljanak elő”. Dr. Derce Tamás a település közepén hatal­mas telket adott e célra, a képviselő-testület egyetér­tésével. Ez év tavaszán az­tán dr. Paskai László bíbo­ros már a félig kész temp­lomban celebrálta az első misét. Dr. Derce Tamás mind­végig pártatlanul végezte kiegyensúlyozott polgár- mesteri tevékenységét. Hadd idézzem még jel­lemzésül Derce Tamás le­mondónyilatkozatának be­fejező szavait: „... Arra esküdtem fel Újpesten: munkám során erős, füg­getlen önkormányzatot akarok...” A politikai eszmék zűr­zavarában így is lehet köz­hivatalt vállalni: nem a zászlóvivőre, hanem ma­gára a zászlóra tekintve. Petővári Gyula Budapest Nemzeti televíziót! A televízió 1-es és 2-es csatornája már-már olyan, mint egy egész napos „kék fény” vagy mint egy rossz minőségű krimi. Ez már nem is magyar televí­zió, legfeljebb a nevében az. Pedig nekünk, nézők­nek igenis nemzeti televí­zió kell! (...) Magyaror­szág lakossága egyáltalán nem kíváncsi az ilyen nemzetzüllesztő műsorok sugárzására. Még a Ká­dár—Aczél-időben sem volt ennyire magyarelle­nes a televízió műsorpoli­tikája... A nemzeti elkötelezett­ségű tv biztosítása a min­denkori kormánynak nem csupán feladata, hanem alapvető kötelezettsége is. A lakosságnak pedig el­vitathatatlan joga, sőt kö­telessége is, hogy megkö­vetelje a nemzeti érdeke­ket képviselő magyar tele­vízió megteremtését. Kö­veteljük hát a nemzeti ér­zelmű műsorok és műsor­vezetők erőteljesebb és mielőbbi megjelenését a képernyőn. Ha a kormány mégsem akarna változtatni ezen a helyzeten, ez csak azt bi­zonyítaná, hogy (a válasz­tások eredményétől füg­getlenül) nem a nemzet kormánya, tehát nem al­kalmas az ország vezetésé­re. (...) Nagy Sándor Budapest 1669-től az uppsalai egye­tem könyvtárának féltett kincse, később kapott ezüst kötésében. Az eredeti 336 lapjából mára csak 186 ma­radt meg, amelyek az Újtes­tamentum négy evangéliu­mának részleteit tartalmaz­zák. Meglepetés volt, hogy 1970-ben véletlenül rábuk­kantak a kódex utolsó olda­laira, Márk evangéliuma 16. könyvének 12—20. feje­zeteire. Foglaljuk össze az eddigieket röviden: a legel­ső germán (azaz német, an­gol, svéd satöbbi) írás és a legelső germán, azaz egyút­tal német bibliafordítás. Sejthetjük, hogy évszáza­dok óta könyvek és tanul­mányok ezrei foglalkoznak vele, és a szakértők boldo­gok lettek volna, ha az 500 körül készült kódex alapján megsejtett feltevéseiket egy korábbi kézirat vagy csak aprócska szöveg segítségé­vel igazolhatták volna. ( Folytatjuk) Makkay János, a történettudomány doktora A váci török vám Vác a XVI. század második feléhen, a török meg­szállás alatt is megtartotta fontos közvetítő és ke­reskedelmi város szerepét. A török igazgatás az át­menő forgalom vámolására és az illetékek behajtá­sára külön pénzügyi hivatalt állított. Az 1560-as évekből fennmaradt a hivatal naplója, Váss Előd tette közzé egyik tanulmányában. 1560 szeptembe­rében a váci török vámhoz érkező kereskedők 218 esetben vámoltatták árujukat. Kiugróan magas volt a szarvasmarhák utáni vám: 168 esetben fizet­tek a kereskedők az állatok után. A nyugati pia­cokra a legtöbb kereskedő átlagosan 100 és 500 kö­zötti darabszámban hajtott ki szarvasmarhákat, de akadt olyan nagykereskedő is, aki 1000 állat után fizetett. De más áru is előfordult a vámnál. Kados Fülöp 24 ezer darab sapka, 15 ezer darab kés, 10 vég boroszlói szövet, bors, szövet és pamut után fizetett összesen 1520 akcsét. Ezeket behoz­ták az országba. Vass Előd megállapítása szerint cérna, fonál, üvegserleg, narancs és még tengeri hal is előfordult a behozott tételek között. A szar­vasmarhán kívül a kivitel legfontosabb árucikkei voltak: prém, bor, só, káposzta, fokhagyma, búza, körte, gyékény, cserépedény, zsindely. A váci vám elsősorban az alföldi területek kereskedelme szem­pontjából volt fontos, Német- és Csehország, vala­mint Szilézia piacaival csak a város érintésével le­hetett lebonyolítani a forgalmat. Pogány György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents