Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-26 / 225. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. SZEPTEMBER 26., HÉTFŐ Kántor Sándor születésének 100. évfordulójára Aki az alapítvány különdíját kapta Beszélgetés ifj. Sz. Nagy Istvánnal ifi- Sz. Nagy István fiatal fazekas a VI. alföldi fazekastri- ennálé Kántor Sándor Alapítvány különdíját nyerte el Szerző felvétele Kodolányi-emlékünnepség Az írói üzenet a jelennek (is) szól — Karcagi vagyok. Édesapám — Sz. Nagy István — Kántor Sándor tanítványa volt — kezdi a bemutatkozást a 26 éves fiatalember, aki a VI. alföldi fazekastrien- nálén vehette át a Kántor Sándor Alapítvány különdíját azért a céhkancsójáért, amelyen a fazekasság hagyományos munkafolyamatát mutatja be domborműves megjelenítésben. — Nálunk a fazekasszakma hagyomá- nyozódik. Úgy érzem, a szakmát — amelyet édesapámtól tanultam meg — én tovább tudom vinni. — Miért választotta a fazekasmesterséget? Családi nyomásra? Kényszerből? — A kényszer messze áll telem! Amikor elvégeztem az általános iskolát, nem indult a közelben kerámiaformázó szak, ezért kényszerűségből kitanultam az autószerelő szakmát. Addig, amíg be nem hívtak katonának, autószerelőként dolgoztam. Amikor leszereltem, úgy éreztem, megpróbálkozom a fazekassággal, mert mindig Baász Imre, erdélyi grafikus- művész alkotásaitól nyílt kiállítás pénteken délután a Budapest Galériában. A tárlatot — mely az első áttekintő bemutatása a három éve tragikus körülmények között elhunyt művész munkásságának — Szőcs Géza költő-politikus nyitotta meg a következő gondolatokkal: Baász Imre végleges átlépése a transzszilván legendáriumba, a művész képtelen, értelmetlen halála az erdélyi magyar kultúra legmegrázóbb vesztesége az elmúlt években. Megrázó azért, mert Baász életkedve, elpusztíthatatlan ereje, humora, nagyvonalúsága, dinamikus személyisége hosz- szú életre predesztinálta, bármilyen nehéz lett volna őt öregemberként elképzelni. De felkavaró a hír, hogy meghalt amiatt is, hogy milyen jellegzetesen romániai halál volt ez. Abszurd és tanulságos is, hogy legkiválóbbjaink közül valaki betéved makk- egészségesen, némi izomrándulással a kórházba és ott irgalmatlanul elpusztítják, fecskendővel, hanyagsággal. Ez megtörténhet, mint ahogy az is, hogy mindezért haja szála se görbült senkinek. (1993-ban Baász Imre az egyetlen magyar anyanyelvű tanára volt a bukaresti Képző- művészeti Főiskolának — közbevetés tőlem, r. b. a.) Baász Imre nagyformátumú ember, kiemelkedő személyiség volt. Elmosódott, szürke arcokkal teli világunkban hallatlanul ritkának számít az olyan markáns, sugárzó megjelenés, fellépés és életstílus, mint amilyen az övé volt. érdekelt ez a mesterség. Már nem érdekelt az autószerelés! Azt mondtam magamban: .fazekas akarok lenni!”. — Az Ön édesapja a hazai fazekasság egyik elismert mestere. Bizonyára kisgyermekkorától kezdve bevonta a munkába?!... Szőcs Géza végezetül Baász kedvenc létmetaforáját, önnön hitvallásával és egyéni sorsával párhuzamba állítva idézte fel: az egyszerű vakondfiú a selymes, színes, fényes és tágas rét helyett a föld alatt él, sötétben és hidegben — mert ez a hazája. Baász Imre a kevés olyan erdélyi képzőművész közé tartozott, akiket nemzetközileg is számontartottak, díjaztak, megbecsültek, s ezen belül is a még kevesebbekhez, akik vállalták azt a létformát — minden nyomorúságával együtt. Egyszóval a sajátosságnak ama méltóságát, mely a kisemmizett, s mégis gazdag vakond méltósága; a szabad életet, a belső szabadságot imponálóan 'megélő, megvalósító alkotó és értelmes életet élő „földalattiak” méltóságát. Baász Imre grafikáira a szürrealisztikus szerkesztés és az expresszív formajegyek jellemzőek. A szabadságról, az alkotásról, a lét értelméről töpreng, azonban tartalmi kérdésfelvetéseinek végső kialakításában szerepet játszanak a kisebbségi lét, a peremhelyzetben létezés konfliktusai is. Műveit sokféle technikában kivitelezte (tus, színes ceruza, pasztell litográfia, szita, rézkarc, linómetszet) és készített environmenteket, land art műveket is, amelyek gyakran performance-ok keretében születtek — jegyezte fel a művész alkotói műhelyéről a közeljövőben megjelenő Baász album szerkesztője, Chi- kán Bálint művészettörténész. (r. b. a.) — Igen. Ötéves koromban már tudtam, hogy például miként kell kitakarítani az agyagforgácsot a korong aljáról. Ez volt a fazekasszakmával kapcsolatos első „teendőm”. Aztán kisgyermekként kis állatfigurákat „gyurmázgattam”, Halálának 15. évfordulóján Németh Kálmán fafaragó művészre emlékeztek szombaton Foton a róla elnevezett Emlékházban. Németh Kálmán 1903-ban született a Felvidéken. Hányattatásokkal teli élete során fótra került, ahol letelepedett. Háza mindig nyitva állt a művészek és művészetek előtt. Nemcsak fafaragó, de faszobrászművész is volt — tudtuk meg Oláh Károlynétól, a Fáy-Vörös- marty Társaság elnökétől. Halála utá házában emlékNégy vecsési festő műveiből rendeztek kiállítást a vecsési művelődési házban pénteken délután. Bányász Béla, Jóna János, Deák István és Görög Béla évtizedek óta élnek és festenek a községben. Mostani tárlatukat Kanizsa József író-költő nyitotta meg. Beszédében röviden ismertette a művészek életét és ars poeticáját. Bányász Béla a realisztikus festészet művelője, aki követi az alföldi festők művészetét. Alkotásaiban természethű, nem a látvány, hanem az érzelmi hatások jellemzik. Deák István Zalából származik, de régóta Ve- csésen él. Tehetségére Aba-Novák Vilmos figyelt fel, de mestere volt Benedek György is. Európaszermajd alapfokon el is sajátítottam — édesapám mellett — a fazekasság csínját-bín- ját. — Ez az első szakmai elismerése, amelyet most a karcagi Déryné Művelődési és Ifjúsági Központban megrendezett VI. alföldi fa- zekastriennálén kapott? — Igen, ez az első szakmai elismerésem, és én is el szeretném nyerni a népi iparművész címet. — Mit jelent ön számára Kántor Sándor karcagi fazekas neve? — Őt még gyermekkoromból ismertem. Számomra ő a szakma atyamestere! Ami cserép, ami fazekasság, azt mind Kántor Sándor testesíti meg! Ő édesapámnak is mestere volt. Azt a szakmai tudást, amit édesapám átvett tőle, azt próbálja most nekem átadni. így családunkban Kántor Sándor szakmai hagyatéka — stílusban és minden másban is — tovább él. kiállítást nyitottak, melyben hat szoba, domborművekkel, mellszobrokkal és a szintén általa faragott bútorokkal berendezve várja a látogatókat. A művésznek gyermeke nem lévén mindenét a fóti önkormányzatra hagyta. A rendezvény egykori barátai, tisztelői emlékeztek a mesterre. A műsorban fellépett Sellei Zoltán előadóművész és a pedagógusokból szerveződött So- kadalom együttes. te rendeztek már kiállítást képeiből. Görög Béla is gyermekkora óta fest, de igazán komolyan a ’80-as évektől foglalkozik e művészettel. Azóta több Pest megyei egyéni és csoportos kiállításon mutatkozott be. Festészetére újabban a realitástól elrugaszkodott modern művészet a jellemző. Jóna János a Balaton mellől származik, ez megmutatkozik képein is: igazi balatoni tájakat fest. 1971 óta rendszeresen kiállítják vásznait. Bélával együtt a Dél-Pest Megyei Nagy István csoport tagjai. A tárlat szeptember 30-áig naponta 10-től 20 óráig tekinthető meg a művelődési házban (Vecsés, Károlyi út 1.) S. A. A század egyik legnagyobb epikus tehetségére, Kodolá- nyi Jánosra emlékeztek a minap az egybegyűltek, a Néppel a Nemzetért szellemi mozgalom Szoboszlai úti székhazában az író születésének 95., a halálának 25. évfordulóján. Az író életművét Czine Mihály egyetemi tanár ismertette, méltatásában elsőként Tüskés Tibor gondolatait idézte, mely szerint Ko- dolányi a század magyar prózairodalmának egyik legteljesebb, legegyénibb, legellentmondásosabb alakja, kinek műfaji érdeklődése a korai novelláktól a társadalmi drámákon és a magyar előidőkbe visszanyúló történelmi regényeken át egészen az archaikus múltban játszódó regényeposzokig ível. Az író életrajzi mozzanatait felelevenítve, elhangzott: Kodolányi fiatalon, 23 évesen, 1922-ben jelentkezett első novellájával — melyet Móricznak dedikált — a Nyugatban. De nem ehhez a szellemi irányvonalhoz igazodik, mint a századelő oly sok nagy gondolkodója, ő is a baloldali eszmék híve lesz, rövidesen azonban eltávolodik attól, s a népiekkel szorosan együtt haladva fogalmazza a maga kemény, indulatos hangján a felismert igazságokat; Finnország nemzeti szellemiségében és demokratizmusában jelölve meg a követendő utat. Szellemi harcostársához, Sinkához hasonlóan, mellőzöttségében, méltatlanul kirekesztve, s a legnagyobb szegénységben dolgozott, teremtett remekműveket. Élő szívként, igaz emberként próbált meg mindent beleötvözni abba a magyar hagyományba, melyet mindvégig hűséggel és következetességgel vállalt és szolgált. Kodolányi műveiből Horváth Sándor színművész tolmácsolásában hangzottak el részletek. Az alábbi idézet, az 1943-as szárszói találkozóra készült írásából való — érdemes idézni, már a jelenhez szóló aktualitása miatt is: ,Minket, magyarokat az a veszély fenyeget, hogy elveszítjük magyarságunkat, s ezzel fennmaradásunkat, egész életünket is, ha csak egy pillanatra is elveszítjük magunkat. A legkisebb megfeledkezést is drágán fizethetjük meg. Mi nem vagyunk burjánzó, vegetatív nép, mint némely nagy népek — oroszok, kínaiak, japánok — vagy akár bizonyos kis népek is — mint a szlovák, a szerb, a török —, mi nem hagyatkozhatunk természetesen életösztöneinkre, nekünk szükségünk van a tiszta öntudat, a kíméletlen önbírálat érzékeny iránytűjére is. ” Radnóti Balázs Adina A Gorka-múzeumban Száz éve született Gorka Géza keranrkusművész, akinek életében és művészetében egyaránt fontos állomás volt a Nógrádverőcén (mai nevén: Verőcemaroson) eltöltött időszak. Formavilágára, motívumrendszerére jelentős hatással voltak az itt élő fazekasmesterek munkái. Egykori lakóháza ma múzeum, mindenki számára nyitva hétfő kivételével naponta 9—18 óra között Vimola Károly felvétele Sári Katalin Baász Imre képei a Budapest Galériában Vallotta a sajátosság méltóságát Megemlékezés Foton A településre hagyta alkotásait (simon) Realizmus és modernség Csoportos tárlat Vecsésen
