Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-24 / 224. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. SZEPTEMBER 24., SZOMBAT 3 ✓ Uj gyógyszerek hazai kipróbáláson Megerősödhet a betegekben az élni akarás Méltó körülmények között ünnepelte tegnap tizedik születésnapját a hazai sclerosis multiplexes betegeket (a központi idegrendszer egyelőre gyógyíthatatlan megbetegedésében szenvedő mintegy tízezer magyar embert) tömörítő társaság: tíznapos nemzetközi szakmai fórum zárása képpen tarthatták meg a sorrendben hatodik magyar SM-napot. — Büszkék lehetünk MDF-es politikusok a kormány elképzeléseiről, Erőltetett tárgyalási menet arra a munkára, melyet szervezésünkben a világ számos pontjáról hazánkba érkezett szakemberek végeztek az elmúlt tíz nap során — összegezte a nemzetközi rendezvény- sorozat eredményét Gu- seo András, a Magyar SM Társaság elnöke. — Ez idő alatt tartottunk egy kétnapos továbbképzést, lezajlott a Nemzetközi SM Társaságok Szövetségének sorrendben 27. konferenciája, s számos szakmai újdonságról hallhattunk a téma háromnapos tudományos fórumán is. Utóbbiak közül Guseo András kiemelte, hogy az egyelőre gyógyíthatatlan betegség kezelésére — melyben általában a 20 és a negyven év közötti korosztályból, hazánkban csaknem tízezren szenvednek — éppen e tudományos fórumon mutattak be a külföldi kollégák több olyan készítményt, melynek kipróbálását akár egy-másfél éven belül hazánkban is megkezdhetik. — Hasonlóan nagy eredménynek tartom, hogy végre döntés született az úgynevezett stressz- menedzselésére alkalmas kurzusok beindítására — mondta az elnök. — Olyan felkészítő tanfolyamokról lenne ez esetben szó, melyeken a már említett betegségben szenvedők vennének részt, s melyek elvégzése által megerősödhetne bennük az élni akarás, s a kórral, az egészséges emberek között való élni tudás. Megköszönte a magyar sorstársak segítségét a horvát- országbeli SM-társaság vezetője, aki azt vallotta: a mieink támogatása nélkül, mind a mai napig nem foghatnák egymás kezét hazája sclerosis multiplexben szenvedő betegei. (maliár) (Folytatás az 1. oldalról) Kónya Imre a sajtóbeszélgetésen részletesen elemezte az önkormányzati törvényjavaslatok eddigi vitáját, s kifogásolta, hogy a kolaíció olyan, hatpárti egyetértéssel létrejött törvényt akar lényegesen megváltoztatni, amelyhez nem bírja a jelenlegi ellenzék támogatását. Azt is hozzátette: az ellenzék nem minden megváltoztatni kívánt elemet vet el, hiszen egyetért a polgármesterek és a megyei közgyűlés tagjainak közvetlen választásával, ugyanakkor a második választási forduló eltörlésében a demokrácia szűkítését látja. Az MSZP magatartásáról szólva Kónya Imre kifejtette: a szocialistáknak úgy kellene továbbra is cáfolniuk az utódpártiságot, hogy nem kívánnak élni túlzott hatalmi súlyukkal. Egy kérdésre válaszolva Szabó Iván elmondta: nem tartja valószínűnek, hogy újabb találkozóra kerülne sor közte és Horn Gyula miniszterelnök között, amelynek során részletesebben megismerhetné a kormányfő keddre tervezett beszédét. A frakcióvezető, valamint Kónya Imre kifogásolták a parlament jövő heti rendkívül szorosra tervezett napirendjét, mert — mint mondták — elfogadhatatlan ez az erőltetett tárgyalási menet. Zsigmond Attila, az Országgyűlés kulturális bizottságának MDF-es alel- nöke szintén kérdésre válaszolva elmondta: még sem ő, sem Deutsch Tamás fideszes médiaszakértő nem kaptak választ a művelődési és az igazságügyi tárca vezetőitől azon kezdeményezésükre, hogy legyen hatpárti egyeztetés a médiatörvény-tervezetről. Mint a képviselő fogalmazott: mivel sem elutasító, sem igenlő választ nem kaptak, ő ezt bíztató jelnek tartja. Szabó Iván frakcióvezető szerint a felelős ellenzéki magatartás nem azt jelenti — ahogyan egy minapi cikkben megfogalmazódott —, hogy az ellenzék tudomásul veszi: a kormánytöbbség mindent megszavaz, s ezért hallgatni kell, hanem azt, hogy a parlamenti felszólalásain keresztül a társadalommal megismertesse az adott törvény hatásait. Megítélése szerint az ellenzék okfejtése közvéleményt formáló erő lehet, s meggondolásra késztetheti a kormányzó politikai erőket a tekintetben, hogy ne változtassanak meg mindent, ami az elmúlt négy évben megszületett. Vendégek vagyunk itthon? Válasz Csurka István levelére Csurka István levelének kézhezvétele után megtisztelve éreztem magam. Hogy a címzettek között lehetek, az nyilván annak a tevékenységnek az elismerése, amelyet az 1990-es demokratikus választást követően ^ kezdtem, előbb az Új Magyarországnál, majd folytattam a Pest Megyei Hírlapnál. Pontosabban: folytattunk, hiszen a Pest Megyei Hírlapnál olyan műhely alakult ki, amelyiknek majd’ minden tagja szerepelhetne a címzettek között Bánó Attilától Balázs Gusztávig, Deregán Gábortól Székely Adámig, Hardi Pétertől Veszelszky Sáráig, Paizs Tibortól Bá- gyoni Szabó Istvánig, Talum Attilától Németh Zsoltig, s remélem egyetlen kollégám sem sértődik meg, hogy a nevét kihagytam. S a címzettek között szerepelhetne Sándor András, Török Bálint, Fábián Gyula, Benedek István, akik rendszeresen publikálnak lapunkban, s többen azok közül, akik csak időnként jelennek meg nálunk, mint Döb- rentei Kornél, Nagy Gáspár, Szuhay Balázs, Sándor György... .A levél címzettjei között nem szereplők, ám a nemzeti ügyért élők sora hosszú. Sokkal hosszabb annál, semhogy okunk lenne temetni önmagunkat, hogy okunk lenne mindennapos sajnálkozásunkon túl felértékelni azt, hogy májusban a magyar nemzet egy része azokat juttatta a parlamentbe, s rajtuk keresztül azokat a hatalomba, akik első intézkedéseik egyikeként durván a nemzet érzelmeibe tapostak. Ezt tették akkor, amikor elvették a lehetőséget a magyaroktól, hogy 1100 éves kárpát-medencei tartózkodásukat bár anyagi áldozatok árán, de a világ előtt egy nagy világkiállítással egybekötve méltóképpen megünnepeljék. A májusi választásokkal kapcsolatos sajnálkozásainknak — Csurka István levele is jelzi — mihamarabb véget kell vetni. Véget kell vetni, mert ha a parlamenti választások végeredménye fölött búslakodunk, a nagy búslakodás közepette nem lesz erőnk és időnk alaposan felkészülni a decemberi megmérettetésre a helyhatósági választásokon. Mindezek végiggondolása után, értve Csurka István gondolatait, úgy éreztem, önvizsgálatot kell tartanom. Alaposan végigtekinteni a mögöttem álló néhány esztendőt, s feltenni a kérdést: vajon minden erőmmel, erőnkkel azon voltam, voltunk-e, hogy a magyar nemzetnek, mely szörnyű sebeket kapott az elmúlt fél évszázadban, s most beteg, mindig úgy segítettem, segítettünk-e, ahogyan azt a lábraállása megkívánta volna? Biztos, hogy nem. Nem, mert a magyar nemzettel együtt, annak tagjaiként, magunk is betegek vagyunk. A kórt az élet táplálta belénk, az a helyzet, amelyben sosem volt természetes, hanem ünnepnek számított, ha közülünk valakit egyetemre vagy főiskolára fölvettek. Ünnep volt számunkra, ha saját hazánkban beengedtek bennünket egy olyan helyre, ahová korábban azt hittük, nemzeti mivoltunk miatt nem tehetjük be a lábunkat. Betegségünk alapja, hogy belénk ivódott a kór, tudomásul vettük évtizedeken át, hogy vendégek vagyunk itthon, s hogy azoknak áll a világ, akik a Kádár— Aczél kurzus követelményeinek, a pesti utca nyelvén szólva, élből megfeleltek. Önvizsgálatom eredménye: a magyar nemzet a rendszer- változást igényelte bár, de betegen, legyöngülve, életkedvét jócskán elveszítve, hagyományaitól, gyökereitől megfosztva próbált új életet kezdeni. A kezdéshez felállított ringben mi, magyarok életerős, gazdag és sokszor nagyon rosszindulatú ellenféllel találtuk magunkat szemben. Mi, megannyi Nemecsek- ként, az évtizedekig tartó hideg vízben kukso- lástól legyöngülve estünk neki, a duzzadó izomzatú Ats Feriknek (Soros Györgyöknek). S miközben lázas állapotunkban az ellenféltől kapott pofonokat tudomásul véve mutogattunk az egymással civakodó, de feltétlenül nemzeti alapokon álló pártokra, addig családokon, baráti körökön belül kezdődött meg a pártoskodás, a szétzilálódás. Olvasó-újságíró találkozókon szoktam elmesélni: 1990-ben olyan politikai vitákat folytattunk testvéreimmel, h°gy egy-egy vasárnapi ebéd alkalmával a feketekávét már más-más helyiségekben fogyasztottuk el. Hála a taxisblokádnak, mindnyájan észrevettük: nem ellenfeleink, ellenségeink vannak. A taxisblokád után nem volt okunk veszekedésre, civakodásra, de biztos: más családokban pont ez okozta a viszálykodás kezdetét. Sajnos a rendszerváltozással együtt tehetetlenné is váltunk. Forogtunk keserű levőnkben, tudtuk, hogy valamit tenni kellene, tudtuk, hogy nagyot kellene lépnünk, ám a sorozatos gáncsoskodá- sok közepette nem sikerült, s miután ellenfeleinkkel szemben alulmaradtunk, saját köreinken belül kezdtünk ellenségeket keresni. Az elmúlt négy évben további sebeket szereztünk, ami határozottan jelzi, nem lesz könnyű, de nem kihagyható az újbóli talpraállásra tett kísérlet, amely még egyszer nem sikerülhet olyan féloldalasán, mint 1990- ben sikerült. A féloldalasság, a sikertelenség ellenszenvet váltott ki, amely olyan kudarcélményt okozott, amit feledni képtelenség, de hosszan rágódni fölötte bűn. Sokszor hibáztunk, sokat vétettünk, de sokszor pont ezek a hibák mutatták: emberségünk megmaradt, s olyan eszközöket sosem tudtunk a kezünkbe venni, amilyenekkel ellenfeleink küzdöttek. Önmarcangolásunk nem tarthat soká, nem andaloghatunk el önmagunk temetése fölött, hanem a leglényegesebb kérdésekben, mint a karácsony előtti helyhatósági választások, egyet kell érteniük a nemzeti pártoknak. Mert ha ez a vizsgánk jól sikerül, akkor bebizonyíthatjuk, korai még fejünket lecsüggesz- teni. Tudomásul kell venni, hogy alapítottunk pártokat, létrehoztunk frakciókat és platformokat, voltak nézeteltéréseink és vitáink, szereztünk sebeket és törtek csontjaink, vannak súlyos sérültjeink, vannak halottaink... De él több millió, nemzetben gondolkodó magyar, olyan, aki várja és megérdemli azt az érdekében történő okos egységet, határozott kiállást, amelyre levelében Csurka István szólít, s amelyet a Pest Megyei Hírlapnál mindnyájan égetően szükségesnek tartunk. Vödrös Attila •*** ...I Ma gyar ForüM v|. f»Ny«n, Ä,. itám KtMlKH lltTUAP 1*94» *x*pk-niiH*r Nemzetünk ^rskcrdcselrtil, erőink úss/A’fwgasiU sürgetve fordult u ma- gyár értelmiség kiválusagailiu* Csurka felvált* a Magyar 1st Korok Mozgalom elnöke, a Magyar Igazság éss Élét Pártjának társelnök*. A 3-4. oldalon közölt leveirt itthon és külföldön élő jeles magyarok, humánértdmiségM*, imNlikái UomJolkodok, világi és egyház.» s/.emélylsé$.«k kapták. A tevéi cimztitjci: Dt Aiiiliásfalvy Bertalan. Balczó András, dr JJudsay 1st vön, Jbterlh;» Huh ak. Bent Kálmán* Zoltán, dr, Boros» Péter, Chrudinák Alajos, György. CmxVí Sándor, dr. Csúcs László. Demeter Ervin, dr. Dobó Andor, Domokos Vhiiyús. feketeGyulit, Fertíiíc/i Sándor, Füf Lajos, dr. Rbcssy Tibor. dr.í rás par Miklós, Ci. Nagync dr. Mucjgú Agnes, dr. Önkii lír^be* . dr. Ciioy György, Cíyúíkovies Tibor, dr. Halzl József, Huhay Miklós., dr. J<*> Kid már Magdii, dr Kiíd/ir Itélit, ilr Kts/eiy István, Kuli a y Oáboi. dr. Kövét László, Makovccz Imre, MLháJyffy Sándor, dr, MabHk (Eihor, »Ir. V/wiesküriy István. Oltón Viktor. Pálfy G. István, Felhő Tibor* Pfczsguy lm«*. IWe t .< i ;ős. dr. Piiovoi Rínék P'iis.ki Sándor, Somkuti János, dr. SomtxU JaIvőh. dr. S o ján !.ávk>, Szervái ms Tito'«, dr. 5>/.e»igyftigyvt%yt Péter. Szokoky Sándor, \ Sttórciiyi Levente, dr. Tamáska Péter. Tóth ítél», dr Turgyún Jú/«T. Vau ; Mihály. Vödrös Atlilá. : Felüti személyiségek: • dr Gyiduy Eridre, ilt. lieKLcd«-* L'iáiil. •; Kitffohiön élőímgwwk: Ágoston András. Borbándi Gyula, Bojtos László Csapó Endre, fJttáfc Karoly. Pony Miklós. Kovach István, Marika Béla. Sülő András, Szén Jö/seí. S/rk- : Gí /ú. Tőkés László. : 'A levélre lapzártáig szóban és irúsluw (Öbb t’óut^z érkirzrU í~>it<L; l.\lrá«! \ ű láhi.^okül 1
