Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-22 / 222. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. SZEPTEMBER 22., CSÜTÖRTÖK 5 Mit hoztak? Irodájában beszélge­tünk a pusztazámori pol­gármesterrel. Egyszer csak feldúlt férfi ront be az ajtón, szinte levegőt sem vesz, úgy hadarja el, hogy idegenek jöttek a faluba, méghozzá te­herautóval, s a platón autóroncsot és mindenfé­le rossz vasakat hoztak. Nyilván le akarják tenni valahol a falu határá­ban. Mit csináljunk? — kérdezi a polgármestert, mert mint kiderül, a rendszámot felírták ugyan, de szükség lenne hathatósabb intézkedés­re is. Gyors operatív meg­beszélés, s már fut is a hírnök tovább, keresni a mezőőrt, aki mégiscsak egy hivatalos személy, még puskája is van, így ha kell, bele tud lőni a levegőbe. Nem másért persze, csak a nyomaték kedvéért. Kezdetét veszi a haj­sza, hamarosan utol is érik az idegeneket, s egy-kettőre kiderül, de­hogyis akarják letenni a rakományt. Éppen ellen­kezőleg, vinni szeretné­nek, ugyanis vasgyűjtés­sel foglalkoznak, s ré­gebben volt egy illegális szemétlerakó hely a falu határában, gondolták, találnak ott néhány vas­darabot, amit eladhatná­nak a MÉH-telepen. Tisztázódott a hely­zet, a látogatókat sike­rül meggyőzni, hogy itt hiába kereskednek, meg­fordulnak hát és elmen­nek. Félreértés volt csu­pán. Persze lehetett vol­na másképp is, ezért nagy szerencse, hogy a falu népe állandóan ré­sen van. Itt mindent lát­nak, mindent hallanak, tudják, ha hoznak, tud­ják, ha visznek, nem le­het csak úgy észrevétle­nül jönni-menni. Ráadásul intézkednek is. P. M. Helyzetkép a dányi zöldség- és gyümölcspiacról Két hét alatt fordult a kocka Nyitás előtt fél órával még csak két kocsi árválkodik a darált kővel felszórt irdat­lan placcon. Az egyik a tula­jé, Bene Sándoré, a másik az én Skodám. A kép nem túl biztató. — Várja csak ki a végét — mondja Bene ma­gabiztosan, s Dány felé néz, ahonnan a zöldséggel megrakott kocsiknak kell majd érkezni. Jön is egy, de az meg a dányi polgármeste­ré. Ő is csak legyint az üres gye. Ezek közül csak két te­lepülést említek. Jászfény- szarut és Zsámbokot. Az itt termelt paprikának olyan híre van, mint a makói hagymának vagy a nyírségi almának. Az én gyerekko­romban mindkét község fényképes tananyagként benne volt az olvasóköny­vekben, s júniustól késő őszig a kocsik végtelen sora hordta a paprikát Pest­re és Szolnokra. Rekordtökök Békésből, melyek békésen megférnek a szoboszlói burgonya társaságában placc láttán: — Sanyinak igaza van. Meglásd, nyitás­ra legalább húsz kocsi érke­zik. Tévedett. Tízzel több jött, s négy órára a fél placc megtelik. Úgy látszik a nyi­tás óta fordult a kocka. Au­gusztus végén, amikor debü­tált a Regionális Gazdaköri Nagybani Zöldség- és Gyü­mölcspiac, egyesek — köz­tük én is — fenntartással vártuk a fejleményeket. Az ötlet — konkurenciát terem­teni a pesti Nagykőrösi úti piacnak — jónak tűnt. Ám pont itt, Dány mellett, egy pusztaság közepén? — Ideálisabb helyet el sem tudok képzelni — mondja Gádor András, Dány polgármestere. — Négy tájegység találkozik itt. A Rákos, a Jászság, a Galgamente és Tápióvöl­Bene Sándor, valamint a Pest és Szolnok megyei gaz­dakörök szövetségének ve­zetői a távolságra építették a tervüket. A környék ter­melői nagyjából annyi idő alatt érik el a dányi piacot, mint amennyit a sorompók­nál kell várakozni, ha Pest­re viszik a portékát. A pesti piac bejáratánál való szobro- zásról már nem is beszélve. — Az egy kész kálvária — véli Czirják György, aki Jakabszállásról érkezett, má­sodjára hozta ide az áruját, babot és paprikát. — A nyár közepén a hosszas vá­rakozás közben meghalt egy gazda a volán mellett. Nem csoda. Hajnalban kelt, egész nap dolgozott, utána utazott, harmincöt fokos hő­ségben, majd órákig várako­zott, hogy bejusson a piacra. Szavamra, Pesten ne­nyáron is lehet főzni, nem fog megfekélyesedni — hangzik a válasz. Kis Lászlóné gyalog jött, csak innen Dányból. Mint mondja, a csarnoki disz­kontban 10-15 százalékkal olcsóbban szerzi be a cuk­rot, olajat, lisztet, tojást, egyszóval mindent, mint a községi boltokban. — Na, ugye megmond­tam — int a benépesült placcra Bene Sándor nyitás után másfél órával. — Nap mint nap többen jönnek, a jó hír szárnyakon jár — te­szi hozzá nevetve. — Az emberek főleg annak örül­nek, hogy itt nincsenek ki­szolgáltatva a neppermaffiá­nak. A viszonteladó kiske­reskedők is megtalálják a Halmaiék hagymája vevőre vár, a paradicsomon már túladtak Bene Sándor derűlátó: lesz itt még telt ház is! hagyjuk bizománybán, majd a Bene úr embere elad­ja. Lemérni? Minek? Meg­bízunk egymásban — mondja a pilóta, majd gázt ad a IFA-nak. Trabant tolat a mázsá­hoz, ez nem hozott, hanem visz. Gazdája Pestről jött, télire való burgonyáért és hagymáért. — Megéri? — kérdem a középkorú házas­pártól. — Az üzemanyagot tekintve az árban nem sok a különbség, nem nyerünk raj­ta. De nézze meg ezt a krumplit. Ebből még jövő számításukat, a lánckereske­dők nem viszik el az orruk elől a legszebb zöldséget. A statisztika szerint az új nagybani zöldség- és gyü­mölcspiac területkapacitásá­nak kihasználtsága jelenleg 50 százalék. Tizenöt nap után biztató eredmény, úgy látszik Bene Sándor számí­tása beválik. — Ha minden­nap egy termelővel több ér­kezik, fél éven belül min­den hely megtelik — mond­ja magabiztosan. Irta és fényképezte: Matula Gy. Oszkár Gódor András dányi polgármester mustrát tart hezebb eladni valamit, mint megtermelni! Itt nem kell várni a nyitáskor, s ha némi­leg olcsóbban, de egykettő­re gazdára talál a portéka. Halmai Géza Jászladány- ból jött, hagymával és para­dicsommal. — Hetven kilo­métert utazok, ha Pestre mennék, ötvennel többet. Igaz, itt csak húsz forintért megy a patadicsom, a hagy­máért sem kapok annyit, mint Pesten. De nyerek a benzinen meg időben. Ahogy elnézem, az esti hír­adóra már otthon leszünk. Egy nagy kamion fut be ötven mázsa burgonyával. Hajdúszoboszlóról. Lera­kodnak a csarnokban, még a mérést sem várják ki, s már fordulnak vissza. — Itt Középiskola bajor segítséggel Vörösvár virágzik Nemrégiben rendezték meg az országos Arany János irodalmi vetélkedőt Pilisvörösváron, az új Német Nem­zetiségi Képzési Központban. A gyönyörű, modern épü­let színháztermében Botzheim István polgármesterrel az épület létrejöttéről és ennek kapcsán Vörösvár el­múlt négy évéről beszélgettünk. Napközi otthon Vácrátóton A polgármester elmond­ta, hogy ezt a középiskolát a bajoroktól kapott egymil­lió márkából tudták felépí­teni. De nem csak a testvér- városi segítséget vették igénybe az építkezéshez, hanem a helyi adókból be­folyt összeg egy részét is. Amint a törvény megje­lent, a vörösváriak egyből bevezették azt. Megtalálták a közteherviselésre alkal­mas réteget, hogy a vörös­vári átlagpolgárt a lehető legkevésbé sújtsa az adó. így a lakosság nagy része adómentességet élvez, ugyanakkor az olyan nagy cégek, mint a Terranova évi 7 millió forintot fizet a közkasszába. — Nem várunk az állam­ra — mondja Botzheim Ist­ván —, hanem magunk gondoskodunk a pénzünk­ről. Az elmúlt négy év össz­költségvetésének 20 száza­lékát folyamatosan fejlesz­tésre fordítottuk. Céltámo­gatások lehetőségét megra­gadva építettünk tornater­met, gimnáziumot és bőví­tettük az iskolákat. A 110 milliós csatornaberuházás felét is céltámogatás formá­jában nyertük el. Eredmé­nyeket tudunk felmutatni, s nem panaszkodunk. De néz­zen csak körül nálunk: Pi- lisvörösvár virágzik. Utolsó kérdésemre, hogy indul-e a választáso­kon a polgármester, így vá­laszolt: — Csak akkor indu­lok, ha legalább két erőtől kapok támogatást. A balol­dalt nem fogadom el, kon­zervatív gondolkodású va­gyok. Községünk lakóinak egyharmada baloldali, egy- harmada konzervatív és egyharmada konzervatív-li­berális gondolkodású. Ab­ban az esetben, ha megka­pom a konzervatív-liberá­lis vállalkozóktól is a hí­vást, természetesen indu­lok a polgármesteri címért. (simon) Medco Kft. Gödöllőn Medco Krt. névvel vegyes vállalatot alapított az oltó­anyagok, a vérkészítmények és az infúziós oldatok gyártá­sával foglalkozó Humán Ol­tóanyag-termelő és Gyógy­szergyártó Rt., valamint a vi­lág egyik vezető gyógyszer- konszernje, az amerikai Eli és Lilly — jelentették be teg­nap a cég Budapesten tartott sajtótájékoztatóján. A 40 mil­lió forintos alaptőkével ren­delkező társasághoz 50—50 százalékban járult hozzá a magyar és az amerikai fél. A gödöllői Humán gyáartóbe- rendezésekkel, az amerikai gyógyszerkonszem pedig készpénzzel és gyógyszersza­badalmaival vesz részt a vál­lalkozásban. Az új vegyes vállalat 100 millió forint értékben gyáart majd Gödöllőn antibiotiku­mokat. A központi óvodaépület felújításával és bővítésé­vel az év első felében fel­szabadult Vácrátóton, a Petőfi tér 20. alatt találha­tó úgynevezett kisóvoda, melyben átépítést, korsze­rűsítést követően még eb­ben az évben idősek nap­közi otthona kezdi meg működését. — A napközi otthon ki­alakításával párhuzamo­san egy másik szociális beruházás is folyamatban van a településen: az óvo­da konyhájának bővítésé­vel, aminek eredménye­ként az négyszáz adag előállítására lesz képes, az önkormányzat egy régi hiányosságot pótolva rövidesen beindítja a szo­ciális étkeztetést — mondja lapunknak Hor­váth Ferenc polgármes­ter. — Erre egy nemrégi­ben végrehajtott felmérés szerint nagy igény van a községben, elsősorban ter­mészetesen a nyugdíja­sok körében — tette hoz­zá megemlítve: a szoci­ális étkeztetést igénybe vevő idős emberek úgy is dönthetnek, hogy az ételt otthonukban fogyasztják el, de úgy is, hogy a ha­marosan elkészülő napkö­zi otthonban. A polgármestertől meg­tudtuk azt is, hogy az idő­sek napközi otthonának létrehozásához illetve a szociális étkeztetés bein­dításához szükséges pénz­összeget az önkormány­zat saját pénz felhasználá­sával illetve a Népjóléti Minisztériumtól pályázat útján elnyert hozzájárulás­ból teremtette elő. (ribáry)

Next

/
Thumbnails
Contents