Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-21 / 221. szám
14 PEST MEGYE1 HÍRLAP TAJOLO 1994. SZEPTEMBER 21., SZERDA Pakony, az alvó falu Csak addig nyújtózkodj, amíg a takaró ér Czagányi László helytörténész szerint Felsőpakonyról már a 14. századi leírásokban találni utalást, s 1417-ben Pótharaszt és Fileharaszt akkori földesura, Jakab Ha János Zsigmond királytól kapott engdélyt, hogy kővárat emeljen Packon, ahogy akkor hívták a községet. A törökjárás idején nemcsak a kővár, hanem maga a település is elpusztult, s bár Gyál újratelepítésével Pakonyban is megindult az élet, meghatározó szerepe nincs, nagyságrendileg a legkisebbek közé tartozott a dabasi térségben. Múlt és jelen stílusjegyeit ötvözi az új katolikus templom, mely szeptember végén lesz felszentelve A szerző felvételei Idős emberek visszaemlékezése szerint 1945-ben jóval ezer alatti volt a lé- lekszám, s csak a ’60-as években megindult népvándorlás következményeként kezd el terjeszkedni a falu, lévén, hogy a pesti gyárakat elözönlő vidékiek Pa- konyon olcsón kapnak telket, sőt házat is. A távolság is kedvező, vonattal mindössze húsz percig tart az út Kőbánya-Kispestig. Okkal írtam terjeszkedést és nem fejlődést, az utóbbinak ugyanis nem kedvezett az a tény, hogy 1971-ben közigazgatásilag Gyálhoz csatolták. Ha valahol, itt aztán igazolódott a mondás, miszerint közös lónak túrós a háta. A kö- zösködésben Pakony húzta a rövidet. Jómagam 1989 februárjában voltam itt először, egy lakossági panasznak kellett utánajárjak. A tanácsi kirendeltség egy rossz kis házban működött, melynek összesen négy helyisége volt, beleértve az irattárat és előszobát is. Az akkor 2000 lélekszámú községnek egy szem adminisztrátor-kiren- deltségvezetője intézte a csip-csup ügyeit, a fontosabb problémákkal be kellett utazni Gyálra. A kereskedelmi hálózatot egy ABC s egy kocsma képviselte a főtéren. Lelkiek dolgában'még ennél is szomorúbb volt a helyzetkép, egyik felekezet sem rendelkezett templommal a községben. Van aztán egy szó szerint hátborzongató emlékem is abból az időből. Egy elöl és két oldalt nyitott tákolmány, amit vasúti várónak neveztek. Ez alatt dideregtem végig fél órát a vonat érkezéséig, s ez alól indult több száz pako- nyi a pesti munkahelyre. Őszi esőben, téli hóförgetegben, nyári kánikulában. Ma is csodálom az emberek akkori türelmét. Ma ugyanott működik a polgármesteri hivatal, mint azelőtt öt évvel, de nehéz elhinni, hogy ez a ház ugyanaz. Kívül-belül kicsinosítva, a szedett-ve- dett bútorok eltűntek. Tetszetős berendezés és korszerű irodagépek emelik arra a szintre a közigazgatási tevékenységet, amit méltán elvár az ember a huszonegyedik század küszöbén, még falun is. Tizenháromezer forint tiszteletdíj Pakony első embere vállalkozóként is a legelső a községben, főállásban egy jól- menő rugógyártó üzemet működtet, a polgármesteri teendőket félállásban látja el. — Félállás? — Sztancs János legyint. — Hajnalban beállítom az automatasorozatot az aznapi munkákhoz, aztán rohanok a hivatalba. Postabontás, eligazítás, tárgyalás, ügyfélfogadás, sokszor itt ér az este, még ebédelni sem jutott idő. Bár jó szakemberekkel dolgozom, az üzem megsínyli a közszereplésemet. Jó néhány megrendelést elszalasztottam már a közügyek miatt. — Mennyit kap mindezért tiszteletdíjként? — Tizenháromezer forintot. Ez pontosan annyi, mint az üzem rám eső tiszta nyeresége három nap alatt. Hogy mennyivel kevesebb, mint amit elvesztek, azt ne kérdezze... Nem vitás, Pakonyon elkelne a főállású polgármester, hisz 2270 állandó és 600 ideiglenes lakosa van, a porták száma meghaladja a 800-at. Az éves költségvetése is jelentős, 74 millió forint. No, nem olyan sok ez, hogy ne tudnák elkölteni, sőt éppen az a gond, miként osszák be úgy, hogy mindenre jusson. — Viszonylag szerencsés helyzetben vagyunk, az átlagéletkor 45 év körül van, kevés az idős, támogatásra szoruló ember. Az itt lakókat a munkanélküliség sem sújtotta olyan mértékben, mint a Pesttől távolabb élőket, a lakosság többsége ma is bejár a fővárosba dolgozni. Ez mindenekelőtt az emberek szorgalmával magyarázható. Húsz-huszonöt éve felkerültek az ország legtávolabbi részéből, úgyszólván nem volt semmijük, csak a két kezük. Rá voltak utalva, hogy rendesen dolgozzanak, nem úgy, mint azok, akik pihenni jártak a gyárba, s a háztájiban keresték meg a gyarapodáshoz szükséges pénzt. Ráadásul a többség szakmunkás, amire az iparban még ma is van kereslet. Emellett az is a pakonyiak mellett szól, hogy nekik jóval kevesebb utazási térítést kell fizetni, mint például egy Örkényről ingázónak. Mindazonáltal Pakonyon is van 150 munkanélküli, s 40 személy részesül jövedelempótlékban. — Vanni van — bólint rá Sztancs János. — De velünk csak szám szerint közük a tényeket, s így nincs módunk megbizonyosodni arról, hogy ki milyen mértékben jogosult a segélyre. Meg vagyok győződve, vannak olyanok, akik visz- szaélnek a helyzettel. Svarcban eljárnak dolgozni, s közben kapják a segélyt is. Lehet, én nem érzem át a személyiségi jogok jelentőségét, s így azt sem értem, miért titkosítják még számunkra is a munkanélküliek nevét. Az emberek csodákban reménykedtek A mezőgazdasági tévé kenység elenyésző, az emberek túlnyomó számban bérből és fizetésből élnek, de sok a vállalkozó is. Számukat illetőleg Sztancs János nem tud naprakész adattal szolgálni, s a jegyző házon kívül van. — Amit tudok: ma már nincs olyan területe a kereskedelemnek és szolgáltatásnak, ami helyben ne volna kielégíthető. Élelmet, ruházati vagy műszaki cikkeket fölösen is kínálnak, s az ipar minden fajtája képviselve van. Rég elmúlt az az idő, amikor Pestre vagy Gyálra kellett beutazi, ha valamit meg akart venni az ember. — Milyen az átlag-életszínvonal, s ennek függvényében a közhangulat? — Jó közepes. A létminimum peremén kevesen élnek, de a bőség sem jellemző. A választások előtt nagy volt a várakozás, sokan azt hitték, egyik napról a másikra megint 3,60 lesz a kenyér és 40 fillér a zsemle. Ez a választások eredményében is megmuta- tozott, a többség az MSZP-re voksolt. Nem személyre, hanem a pártra. A jelöltet úgyszólván senki sem ismerte, magam is csak egyszer láttam eddig. Persze ettől még lehet rendes ember. A jövő majd eldönti. Tisztelet a kivételnek, az egyén az önmaga érdekeiből indul ki, ennek alapján mérlegel. Azok, akik 1994 májusában az urnákhoz járultak, vajmi keveset gondoltak arra, hogy mennyit változott négy év alatt a falukép. Igaz, Mihály bácsi vagy Mari néni nyugdíja még nem lesz több, mert az önkormányzat kétmillió forintot költött a községházára, hogy van a falunak számítógépe, fénymásolója, villanyírógépe s netán virágot is ültettek a ház előtti kopár kiskertbe. Viszont a 62 millió forintból megvalósult gázprogram 700 portát érintett, s portánként csak 50 ezer forintba került a gázfűtés luxusa. Az utakon, hidakon is mindenki jár,,s a vasúti várakozót sem a MÁV, hanem az ön- kormányzat emelte. A tavaly vásárolt tűzoltókocsi mindenki biztonságát szolgálja, a kitelepített rendőrség úgyszintén. Amióta saját rendőre van Pakony- nak, felére csökkent a vagyon elleni bűncselekmények száma. A község egészségügyi ellátottsága is mérföldeket lépett, nyilván nem véletlen, hogy egy jónevű, kiváló képesítésű erdélyi belgyógyász itt telepedett le Pakonyon. Egészségügyre nem egészen két év alatt csaknem kétmillió forintot áldoztak, s van végre saját patikájuk is — először a község történetében. — A rendőrnek lakás kellett, különben mi vonzotta volna hozzánk? És kocsira is szükség volt, meg rádióra, hiszen enél- kül hogy érjen a tolvajok nyomába? A doktornak is lakást biztosítottunk, ehhez is pénz kellett. Nemrég megvásároltuk a gyáli tsz fogorvosi rendelőjét a teljes berendezéssel. Egyelőre még oda kell bejárni kezelésre, de már kész a terv, s rövidesen elkezdjük építeni a helyi rendelőt. A klubkönyvtár le volt épülve, felújítottuk, korszerűsítettük. Új kazánt és új tetőt kapott az iskola, pedig nem is volt betervezve. Mint ahogy a nyugdíjasok is többet kaptak, mint amennyit eredetileg szántunk, s a befejezés előtt álló katolikus templom építési költségeibe is pótoltunk. Mindezt úgy, hogy négy év alatt egy forint kölcsönt nem vettünk fel, adóssága, fizetéshátraléka nem volt és nincs is Pakony- nak. Mi az önkormányzati konstrukciós telefontelepítésbe is azért nem mentünk bele, mert a testület azon a nézeten volt: csak addig nyújtózkodjunk, amíg a takaró ér. Van, aki a csendet, nyugalmat igényli Rövid sétát teszünk a faluban, az utcán alig látni embert, még a kocsma körül is szélcsend van. Ilyenkor, déltájban észlelhető igazán, hogy Pakony alvó falu. Reggel az emberek berajzanak Pestre, s csak délután költözik vissza az élet a községbe. Ellátogatunk a katolikus templomhoz, melyen az utolsó simításokat végzik. Öt év kemény munkáját, a plébános és a hívők közös áldozatvállalását szimbolizálja ez a szokatlan formájú Isten hajléka. A református templom építése is elkezdődött, már kiöntötték az alapját. A telket az önkormányzat adta, ezzel járult hozzá az építkezéshez. A prózai szükségletek kielégítésére valóban sok bolt kínálja a portékát, közülük a legfiatalabb a Kossuth utcában nemrég megnyílt Szíves Vegyesbolt. Györkös István családi vállalkozásban nyitotta, abban a reményben, hogy a környező 60-70 ház szükségleteit kielégítve ők is megtalálják a számításukat. Egy félreeső utcában bútorokat raknak le a kocsiról egy öreg ház előtt. A házból kihalt a tulajdonos, s a rokonok költöznek bele. Fiatal házaspár, Dabasról jöttek. — Panelban laktuk, de soha nem tudtuk megszokni — mondja az ifjú asszony. — Hiányzott mindaz, ami itt körülvesz. A kert, a ház a ház előtti virágok, a jó levegő, a csend, de mindenekelőtt a nyugalom, a béke. Azt hiszem, itt nagyon boldogok leszünk — teszi hozzá mély meggyőződéssel, s ösztönösen megsimítja a testét, mely a közelgő anyaságot jelzi. Matula Gy. Oszkár Régi idők szatócsbolthangulatát idézi a nemrég megnyílt Szíves Vegyesbolt. A kínálat persze bővebb, mint nagyanyánk korában Sok esetben már a községháza előtt várják az ügyfelek a polgármestert. Ez alkalommal a búcsú időpontja körül támadt probléma. Sztancs János megígérte, közvetít a vállalkozók és az egyház közt A községben harminc évnél idősebb házat már alig találni. Ám annál több olyat, mint ez is. ízlésben, fantáziában nincs hiány, s nyilván pénz is volt hozzá
