Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-21 / 221. szám

14 PEST MEGYE1 HÍRLAP TAJOLO 1994. SZEPTEMBER 21., SZERDA Pakony, az alvó falu Csak addig nyújtózkodj, amíg a takaró ér Czagányi László helytörténész szerint Felsőpakonyról már a 14. századi leírásokban találni utalást, s 1417-ben Pótharaszt és Fileharaszt akkori földesura, Jakab Ha János Zsigmond királytól kapott engdélyt, hogy kővárat emeljen Packon, ahogy akkor hívták a községet. A törökjárás idején nemcsak a kővár, hanem maga a település is elpusztult, s bár Gyál újratelepítésé­vel Pakonyban is megindult az élet, meghatározó szere­pe nincs, nagyságrendileg a legkisebbek közé tartozott a dabasi térségben. Múlt és jelen stílusjegyeit ötvözi az új katolikus temp­lom, mely szeptember végén lesz felszentelve A szerző felvételei Idős emberek visszaem­lékezése szerint 1945-ben jóval ezer alatti volt a lé- lekszám, s csak a ’60-as években megindult népván­dorlás következményeként kezd el terjeszkedni a falu, lévén, hogy a pesti gyára­kat elözönlő vidékiek Pa- konyon olcsón kapnak tel­ket, sőt házat is. A távol­ság is kedvező, vonattal mindössze húsz percig tart az út Kőbánya-Kispestig. Okkal írtam terjeszke­dést és nem fejlődést, az utóbbinak ugyanis nem kedvezett az a tény, hogy 1971-ben közigazgatásilag Gyálhoz csatolták. Ha va­lahol, itt aztán igazolódott a mondás, miszerint közös lónak túrós a háta. A kö- zösködésben Pakony húzta a rövidet. Jómagam 1989 februárjában voltam itt elő­ször, egy lakossági panasz­nak kellett utánajárjak. A tanácsi kirendeltség egy rossz kis házban műkö­dött, melynek összesen négy helyisége volt, bele­értve az irattárat és előszo­bát is. Az akkor 2000 lé­lekszámú községnek egy szem adminisztrátor-kiren- deltségvezetője intézte a csip-csup ügyeit, a fonto­sabb problémákkal be kel­lett utazni Gyálra. A keres­kedelmi hálózatot egy ABC s egy kocsma képvi­selte a főtéren. Lelkiek dol­gában'még ennél is szomo­rúbb volt a helyzetkép, egyik felekezet sem rendel­kezett templommal a köz­ségben. Van aztán egy szó szerint hátborzongató em­lékem is abból az időből. Egy elöl és két oldalt nyi­tott tákolmány, amit vasúti várónak neveztek. Ez alatt dideregtem végig fél órát a vonat érkezéséig, s ez alól indult több száz pako- nyi a pesti munkahelyre. Őszi esőben, téli hóförge­tegben, nyári kánikulában. Ma is csodálom az embe­rek akkori türelmét. Ma ugyanott működik a polgármesteri hivatal, mint azelőtt öt évvel, de nehéz elhinni, hogy ez a ház ugyanaz. Kívül-belül kicsinosítva, a szedett-ve- dett bútorok eltűntek. Tet­szetős berendezés és kor­szerű irodagépek emelik arra a szintre a közigazga­tási tevékenységet, amit méltán elvár az ember a huszonegyedik század kü­szöbén, még falun is. Tizenháromezer forint tiszteletdíj Pakony első embere vállal­kozóként is a legelső a köz­ségben, főállásban egy jól- menő rugógyártó üzemet működtet, a polgármesteri teendőket félállásban látja el. — Félállás? — Sztancs János legyint. — Hajnal­ban beállítom az automata­sorozatot az aznapi mun­kákhoz, aztán rohanok a hi­vatalba. Postabontás, eliga­zítás, tárgyalás, ügyfélfo­gadás, sokszor itt ér az es­te, még ebédelni sem ju­tott idő. Bár jó szakembe­rekkel dolgozom, az üzem megsínyli a közszereplése­met. Jó néhány megrende­lést elszalasztottam már a közügyek miatt. — Mennyit kap mind­ezért tiszteletdíjként? — Tizenháromezer fo­rintot. Ez pontosan annyi, mint az üzem rám eső tisz­ta nyeresége három nap alatt. Hogy mennyivel ke­vesebb, mint amit elvesz­tek, azt ne kérdezze... Nem vitás, Pakonyon el­kelne a főállású polgármes­ter, hisz 2270 állandó és 600 ideiglenes lakosa van, a porták száma meghalad­ja a 800-at. Az éves költ­ségvetése is jelentős, 74 millió forint. No, nem olyan sok ez, hogy ne tud­nák elkölteni, sőt éppen az a gond, miként osszák be úgy, hogy mindenre jusson. — Viszonylag szeren­csés helyzetben vagyunk, az átlagéletkor 45 év körül van, kevés az idős, támoga­tásra szoruló ember. Az itt lakókat a munkanélküliség sem sújtotta olyan mérték­ben, mint a Pesttől távo­labb élőket, a lakosság többsége ma is bejár a fő­városba dolgozni. Ez min­denekelőtt az emberek szorgalmával magyarázha­tó. Húsz-huszonöt éve fel­kerültek az ország legtávo­labbi részéből, úgyszólván nem volt semmijük, csak a két kezük. Rá voltak utal­va, hogy rendesen dolgoz­zanak, nem úgy, mint azok, akik pihenni jártak a gyárba, s a háztájiban ke­resték meg a gyarapodás­hoz szükséges pénzt. Rá­adásul a többség szakmun­kás, amire az iparban még ma is van kereslet. Emel­lett az is a pakonyiak mel­lett szól, hogy nekik jóval kevesebb utazási térítést kell fizetni, mint például egy Örkényről ingázónak. Mindazonáltal Pako­nyon is van 150 munkanél­küli, s 40 személy részesül jövedelempótlékban. — Vanni van — bólint rá Sztancs János. — De ve­lünk csak szám szerint köz­ük a tényeket, s így nincs módunk megbizonyosodni arról, hogy ki milyen mér­tékben jogosult a segélyre. Meg vagyok győződve, vannak olyanok, akik visz- szaélnek a helyzettel. Svarcban eljárnak dolgoz­ni, s közben kapják a se­gélyt is. Lehet, én nem ér­zem át a személyiségi jo­gok jelentőségét, s így azt sem értem, miért titkosít­ják még számunkra is a munkanélküliek nevét. Az emberek csodákban reménykedtek A mezőgazdasági tévé kenység elenyésző, az em­berek túlnyomó számban bérből és fizetésből élnek, de sok a vállalkozó is. Szá­mukat illetőleg Sztancs Já­nos nem tud naprakész adattal szolgálni, s a jegy­ző házon kívül van. — Amit tudok: ma már nincs olyan területe a ke­reskedelemnek és szolgál­tatásnak, ami helyben ne volna kielégíthető. Élel­met, ruházati vagy műsza­ki cikkeket fölösen is kí­nálnak, s az ipar minden fajtája képviselve van. Rég elmúlt az az idő, ami­kor Pestre vagy Gyálra kel­lett beutazi, ha valamit meg akart venni az ember. — Milyen az átlag-élet­színvonal, s ennek függvé­nyében a közhangulat? — Jó közepes. A létmi­nimum peremén kevesen élnek, de a bőség sem jel­lemző. A választások előtt nagy volt a várakozás, so­kan azt hitték, egyik nap­ról a másikra megint 3,60 lesz a kenyér és 40 fillér a zsemle. Ez a választások eredményében is megmuta- tozott, a többség az MSZP-re voksolt. Nem személyre, hanem a pártra. A jelöltet úgyszólván sen­ki sem ismerte, magam is csak egyszer láttam eddig. Persze ettől még lehet ren­des ember. A jövő majd el­dönti. Tisztelet a kivételnek, az egyén az önmaga érde­keiből indul ki, ennek alap­ján mérlegel. Azok, akik 1994 májusában az urnák­hoz járultak, vajmi keve­set gondoltak arra, hogy mennyit változott négy év alatt a falukép. Igaz, Mi­hály bácsi vagy Mari néni nyugdíja még nem lesz több, mert az önkormány­zat kétmillió forintot köl­tött a községházára, hogy van a falunak számítógé­pe, fénymásolója, villany­írógépe s netán virágot is ültettek a ház előtti kopár kiskertbe. Viszont a 62 millió forintból megvaló­sult gázprogram 700 por­tát érintett, s portánként csak 50 ezer forintba ke­rült a gázfűtés luxusa. Az utakon, hidakon is minden­ki jár,,s a vasúti várakozót sem a MÁV, hanem az ön- kormányzat emelte. A ta­valy vásárolt tűzoltókocsi mindenki biztonságát szol­gálja, a kitelepített rendőr­ség úgyszintén. Amióta sa­ját rendőre van Pakony- nak, felére csökkent a va­gyon elleni bűncselekmé­nyek száma. A község egészségügyi ellátottsága is mérföldeket lépett, nyil­ván nem véletlen, hogy egy jónevű, kiváló képesí­tésű erdélyi belgyógyász itt telepedett le Pakonyon. Egészségügyre nem egé­szen két év alatt csaknem kétmillió forintot áldoz­tak, s van végre saját pati­kájuk is — először a köz­ség történetében. — A rendőrnek lakás kellett, különben mi von­zotta volna hozzánk? És kocsira is szükség volt, meg rádióra, hiszen enél- kül hogy érjen a tolvajok nyomába? A doktornak is lakást biztosítottunk, eh­hez is pénz kellett. Nem­rég megvásároltuk a gyáli tsz fogorvosi rendelőjét a teljes berendezéssel. Egye­lőre még oda kell bejárni kezelésre, de már kész a terv, s rövidesen elkezdjük építeni a helyi rendelőt. A klubkönyvtár le volt épül­ve, felújítottuk, korszerűsí­tettük. Új kazánt és új te­tőt kapott az iskola, pedig nem is volt betervezve. Mint ahogy a nyugdíjasok is többet kaptak, mint amennyit eredetileg szán­tunk, s a befejezés előtt álló katolikus templom épí­tési költségeibe is pótol­tunk. Mindezt úgy, hogy négy év alatt egy forint köl­csönt nem vettünk fel, adós­sága, fizetéshátraléka nem volt és nincs is Pakony- nak. Mi az önkormányzati konstrukciós telefontelepí­tésbe is azért nem men­tünk bele, mert a testület azon a nézeten volt: csak addig nyújtózkodjunk, amíg a takaró ér. Van, aki a csendet, nyugalmat igényli Rövid sétát teszünk a falu­ban, az utcán alig látni em­bert, még a kocsma körül is szélcsend van. Ilyenkor, dél­tájban észlelhető igazán, hogy Pakony alvó falu. Reg­gel az emberek berajzanak Pestre, s csak délután költö­zik vissza az élet a község­be. Ellátogatunk a katolikus templomhoz, melyen az utolsó simításokat végzik. Öt év kemény munkáját, a plébános és a hívők közös áldozatvállalását szimboli­zálja ez a szokatlan formájú Isten hajléka. A református templom építése is elkezdő­dött, már kiöntötték az alap­ját. A telket az önkormány­zat adta, ezzel járult hozzá az építkezéshez. A prózai szükségletek ki­elégítésére valóban sok bolt kínálja a portékát, közülük a legfiatalabb a Kossuth ut­cában nemrég megnyílt Szí­ves Vegyesbolt. Györkös Ist­ván családi vállalkozásban nyitotta, abban a remény­ben, hogy a környező 60-70 ház szükségleteit kielégítve ők is megtalálják a számítá­sukat. Egy félreeső utcában bú­torokat raknak le a kocsiról egy öreg ház előtt. A házból kihalt a tulajdonos, s a roko­nok költöznek bele. Fiatal házaspár, Dabasról jöttek. — Panelban laktuk, de soha nem tudtuk megszokni — mondja az ifjú asszony. — Hiányzott mindaz, ami itt körülvesz. A kert, a ház a ház előtti virágok, a jó leve­gő, a csend, de mindenek­előtt a nyugalom, a béke. Azt hiszem, itt nagyon bol­dogok leszünk — teszi hoz­zá mély meggyőződéssel, s ösztönösen megsimítja a tes­tét, mely a közelgő anyasá­got jelzi. Matula Gy. Oszkár Régi idők szatócsbolthangulatát idézi a nemrég meg­nyílt Szíves Vegyesbolt. A kínálat persze bővebb, mint nagyanyánk korában Sok esetben már a községháza előtt várják az ügyfelek a polgármestert. Ez alkalommal a búcsú időpontja kö­rül támadt probléma. Sztancs János megígérte, közvetít a vállalkozók és az egyház közt A községben harminc évnél idősebb házat már alig talál­ni. Ám annál több olyat, mint ez is. ízlésben, fantáziá­ban nincs hiány, s nyilván pénz is volt hozzá

Next

/
Thumbnails
Contents