Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-02 / 205. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. SZEPTEMBER 2., PÉNTEK J3 Nem a nép akarta így... Most, a második szabad választás után négy hónappal világosan látszik, hogy az első és a második kormány kezdeti lépései között sok hasonlóság van. Annak ellenére, hogy a győztes párt akkor és most ellenkező oldalról került ki. Nézzük meg, mi a hasonlóság e két választást követő néhány hét alatt. Akkor, négy éve az MDF titkos paktumot kötött az SZDSZ- szel, és ebben átadta neki a legfőbb közjogi méltóságot, a köztársasági elnöki széket, továbbá a tv és a rádió elnöki posztját. S biztosította a nemzetközi külföldi pénzkölcsönző bankosokat, hogy a magyar kormány fizeti a kamatokat, és vállalja az adósságtörlesztést. Négy évvel később a győztes MSZP beveszi a kormányba a vesztes, sőt egyre zsugorodó SZDSZ-t, átad neki három fontos minisztériumot, s megígéri, -hogy a köztársasági elnök a következő periódusban is a helyén marad. A kamatokat és az adósságot ez a kormány is tovább fizeti. Holott ez az összeg az ország gazdasági életében igen jelentős. Egyes becslések szerint az éves költségvetésben minden negyedik forint az adósság törlesztésére megy. A magyar gazdaság nem tud lélegzethez jutni, mert erejét elszívja a külföldi fizetési kötelezettség. Ez okozta az előző kormány népszerűtlenségét. Ez a kormány nem tudott mást tenni, mint gyorsan- eladta a hazai cégeket külföldieknek, hogy pénzhez jusson. A mostani kormány minden gondolatát a takarékosság foglalja el. Nem adják meg a nyugdíjemelést, amit januártól törvény ír elő. Emelik ugyan a nyugdíjakat 8 százalékkal szeptembertől, de előtte leértékelik a forintot 8 százalékkal. Ennek inflációgerjesztő hatása előre sejthető. Mi az a titokzatos erő, amely ma már a második többségi pártot ilyen szégyenletes visszakozásra kényszeríti? Nyilvánvaló, hogy az SZDSZ mögött van ez a különös erő, amely Véleményét a katolikus ellenpont, Pázmány Péter is csaknem szó szerint leírta: „Atkozott ember volna, ki Titeket arra kísztetne, hogy töröktől elszakadjatok, ellene rugoldozzatok, míg Isten kereszténységen másképpen nem könyörül, mert Ti azoknak torkokban laktok...” Máskor meg így vélekedett: „Elég példánk vagyon arrul, hogy Erdélyt a Német segítség meg nem oltalmazhatja a Török ellen”. Bethlen tisztában volt a török protektorátus ellentmondásaival. Hiszen előtte sem volt vitás, hogy császári segítséggel sikerült a török közép:európai hódításait megállítani, mely a maga elmaradottabb, despotikus, mohamedán rendszerével, ingatag hatalmi viszonyaival a keresztyén Nyugat, a polgárosodó Európa magasabb kultúráját halálos veszedelemmel fenyegette. Mégis úgy vélte, hogy a mi- litáns imperium-eszmével fenyegető Habsburg abszolutizmus és a hömpölygő el- lenreformációs hullám, a birodalmi és török politikájában egyaránt koncepció nélküli Bécs ellen az erdélyi állam részére nagyobb belső önállóságot és vallásszabadságot, bizonyos külpolitikai lehetőségeket biztosító Portában kell menedéket keresnie és hatalmát Erdély javára felhasználnia. Bethlen szemében a török protektorátus nem a feltétlen behódo- lást jelentette, hanem a mesz- sze fekvő Sztambul szultánjának látszólagos fennhatóságával szemben a jelentős cselekvési szabadság, biztosítását az erdélyi fejedelem kezében. Függetlenebb és nyitottabb külpolitikáját a Porta válságos helyzete segítette. Bethlen Gábor uralkodásának 16 esztendeje alatt a szultáni trón ötször cserélt gazdát és 18 nagyvezér követte egymást. Ebbe tökéletesen beleillett külpolitikai irányvonalának távlati célja: mint másfél évszázaddal azelőtt Mátyás király, Bethlen is nyugati helyzete megszilárdulása, területi hódításai, magyarországi gubemátorsága, kormányzósága, egyesítési politikája révén erős hatalom birtokában akart a „természet szerint való ellenség”, a török közép-európai kiűzésébe belevágni. Bethlen külpolitikai koncepciójának erre az alapvető vonására különösen M. Depner mutatott rá. Az író kimutatja, hogy a fejedelem már uralma kezdetén igyekezett a Portát saját érdekében felhasználni, mikor 1614-ben nagyvonalú tervében felmerül Magyar-, Cseh- és Morvaország, valamint Szilézia hódoltatása. Bethlen Gábor ebben nem annyira Zápolya, a törökbarát külpolitika kezdeményezőjének követője, hanem sokkal inkább Mátyás király állam- szervezői megvalósításainak örököse, csakhogy az alkotandó államban a kezdeményezés és vezető szerep Erdélyt illette volna meg. Mindenesetre: 1619-ben kezdődő hadjáratával nagyarányú tervei első vonulatát érvényesítve, a török bizalma és segítsége birtokában az ellene folyton áskálódó Bécs pozícióit támadta az létrehozta a szervezetet. E párt „kemény magjának” pedig azt a feladatot tűzte ki, hogy kormányozzon. Ha ezt szabad választáson nem tudja elérni, étje el titkos paktumokkal vagy másképp, de minden eszközzel biztosítsa, hogy az egymást követő kormányok folytassák az adósság törlesztését. Ez a háttérben működő erő négy év után már senkinek sem titokzatos. Ez a pénzkölcsönzők ereje. Már a ’80-as években felépítették a „demokratikus ellenzéket”, hogy szükség esetén kormányra juttassák őket. Ezért utaztattak és tanítottak a Soros-alapítvány- nyal sok magyar értelmiségit, hogy az ő emberük legyen. Természetesen az ösztöndíjasok nem is gondolták, hogy milyen nemzetközi játszma elkötelezettjei lesznek. Sőt sokan még ma sem értik. S az ösztöndíj után csak kevesen mernek szembehelyezkedni az SZDSZ vonalával. A SZDSZ vezetői azt állítják, hogy a nép akarta ezt a koalíciót. Ez nem így van. Akkor az SZDSZ szavazótábora miért csökkent 23 százalékról 18 százalékra az elmúlt négy év alatt? Miért nem szavaztak többen rájuk? Azért, mert a legtöbb szavazó érzi és sejti, hogy az SZDSZ mögött milyen különös erők állnak. A szocializmus után ránk nem a szabadság, hanem az „adósrabszolgaság” ideje következett. Javaslom, ne is nevezzük ezt a korszakot, amely 1990 óta indult, szocialista piacgazdaságnak. Nevezzük inkább adósrabszolgaságnak. Barsi János Budapest Változó bélyegek Olvasom az Új Demokrata című új hetilapban, hogy Szabó Iván, az MDF parlamenti frakcióvezetője mindenképpen összefogást akar a polgári jobbközép táborában. A MIEP-et azonban nem sorolja ehhez a vonulathoz, mert szerinte az „tulajdonképpen a szélsőbalt képviseli, rendkívül keHISTÓRIA Bethlen Gábor életútja (III.) Várta az alkalmat, hogy megfizessen egészen megváltozott nemzetközi helyzetben. Európa egén a harmincéves háború viharfelhői gyülekeztek. A világos ítélőképességű és szélesedő diplomáciai hatósugarú fejedelem már a kezdet kezdetén felismerte az 1618. május 23-án kitört prágai felkelés nemzetközi jelentőségét: „az csehországi mostani motus ... az Siska támadásánál ... százszorta nagyobb dolog” — írta Gyulafehérvárról 1618. július 9-én Rhédei Ferencnek. Azonnal rájött, hogy a cseh felkelés kiterjedése európai üggyé szélesítheti a prágai defenestratiót. Bethlen előtt világossá vált, hogy a nemzetközi ellentétek, a készülő európai háború középpontjába a Habsburg Birodalom kerül, s a felvonuló táborok egyike éppen köréje épül ki, a másik meg ellene vonul fel. Tisztán látta, hogy miként korábban, Edély ezúttal sem kerülheti el a készülő nemzetközi események viharát. Az ingols- tadti jezsuita egyetemen tanult és 1619-ben trónra lépett II. Ferdinánd az ellenreformáció, a türelmetlen katolikus ecclesia militans és a birodalmi centralizáció szolgálatában állott. Mostani támadása a cseh rendek ellen megérlelte Bethlenben a cselekvés, a preventívnek tekintett háború gondolatát. Annál inkább, mert Bethlen régóta várta az alkalmat, hogy az őt ért méltánytalanságokért megfizessen. Hiszen Erdély biztonsága, a magyar rendeket és protestánsokat Ferdinánd részéről fenyegető veszély, a kecsegtető remények és az őt ért egyéni sérelmek egyaránt erre sarkallták. Most következett be az a helyzet, amelyet Bethlen azelőtt öt évvel kísérteties sorokban megjósolt. Hogy tudniillik ki fog tömi az európai háború, melyben Erdély a Habsburg- országok rendjeivel és a törökkel szövetkezik az Ausztriai-ház ellen. Szapolyait emlegette, de Mátyás királyra gondolt, az ő dunai birodalmát akaija feltámasztani, s véleménye szerint ennek a folyamatnak nem Nyugatról, hanem Erdélyből kell kiindulnia. Az európai háború vallási ellentéteket idézett, de lényegében hatalmi szembenállás húzódott meg mögötte: a Habsburgok és a törökök, a Habsburgok s a még egymással szövetséges hollandok és angolok. A Habsburgok osztrák és spanyol ágával szemben a protestáns érdekekben egyetértő, de egymással is torzsalkodó német fejedelmek vonultak fel. A Német Birodalomban a francia tájé- kozódású Protestáns Unió (1608) és a Habsburgokra támaszkodó Katolikus Liga (1609) zászlói alá sorakoztak a központi hatalomra és egymásra egyaránt féltékeny fejedelmek. A harmincéves háború ún. cseh szakasza Közép- és Kelet-Európa fegyveres küzdelme volt, melyhez Bethlennek közvetlen érdekei fűződtek. A nemzetközi bonyodalmak, események jelezték, hogy Ferdinánd nehéz helyzetbe került. 1619. június 7-én a pozsonyi országgyűlésen a magyar rendek visszautasították a kimény szocialista gondolkodásmódot testesít meg”. Hogy is van ez? A tavaszi választások idején még azzal utasították vissza Csurka István nemzeti egységre hívó szavait, hogy egy szélsőségesen jobboldali párttal nem kívánnak ösz- szefogni. (De a második fordulóban a szavazatainkra azért szükségük volt, azok nélkül ma még törpébb lenne parlamenti frakciójuk.) Nem tudom, héhány hónap alatt hogyan lett Szabó Iván szemében a MIÉP „szélsőjobboldali”- ból „szélsőbalossá”. Talán Szabó Iván nézőpontja változott meg, mivel más pozícióban van most, mint akkor volt? Vagy talán azért változott meg ennyire a véleménye, mert hol innen nézi a dolgot, hol onnan? És ezért hol ilyen, hol olyan címkéket ragaszt másokra, miközben ő mindig szálfa egyenesen az igazság bajnoka marad... Szabó Ivánnak, úgy látszik, csak az a fontos, hogy bármilyen valótlan , indokkal, de elutasítsa a valódi nemzeti összefogás gondolatát, és fenntartsa a nemzerály javaslatát, hogy a cseh felkelés ellen lépjenek fel. Miközben Ferdinánd és a cseh felkelők közti közvetítésre vállalkoztak, a magyar rendek a Bécset ostromló Thum Mátyás gróffal a magyarok esetleges csatlakozásáról tárgyaltak. Bethlen módszeresen tájékozódik és készül a hadjáratára. Már a csehországi eseményeket érintő levelében, 1618. július 9-én megírta a sógorának, Rhédei Ferencnek: „Vadnak embereim oda fel nekem is, kiket csak az állapotoknak bizonyoson való megtudására bocsátottam s bocsátók ez után is”. ti erők feldarabolását. Kinek az érdeke ez, tisztelt Szabó Iván? Kinek az érdekében tesz ön ilyen nyilatkozatokat? És kinek a felhatalmazásából? Az ön által vezetett frakció felhatalmazásából? Aligha hiszem. Ráadásul ön összetéveszti a szocialista gondolkodást a szociális gondoskodással. (...) Önnek, úgy látszik, mindegy, melyik oldalhoz sorolja a másikat, csak feltétlen fűzze mellé a „szélsőséges” jelzőt. Merthogy nyilván ön hivatott eldönteni, hogy ki a szélsőséges és ki nem az. Kilóg a lóláb, tisztelt Szabó Iván. Ön úgy viselkedik, mint a róka a nyuszival — akkor is pofozza, ha van rajta sapka, és akkor is, ha nincs. Fő, hogy üsse. Erősen kérdéses azonban, hogy a választók mennyire díjazzák ezt. És persze azt is megkérdezném, hogy Szabó Iván mikor lesz végre hajlandó tükörbe nézni és a saját szemében is meglátni a gerendát. Dr. Fenyvessy Zoltán Budapest A kapott értesülések nyomán Bethlen észrevette, hogy noha az ország főméltóságai ellene sorakoznak fel, Magyarországon a helyzet megérett a felkelésre. Ellenfelei között volt Pázmány érsek, az 1618-ban nádorrá választott Forgách Zsigmond, Dóczy András kassai főkapitány, Homonnai György országbíró és Esterházy Miklós főudvarmester, az új katolikus arisztokrácia legtipikusabb képviselője, a fejedelem legádázabb ellensége. (Folytatjuk) Csetri Elek Olvasókerék a váci püspöki könyvtárban A vád egyházmegyei könyvtár mai épülete a múlt században, 1875-ben épült Peitler József püspök kezdeményezte az építkezést és ő egyesítette Vác három egyházi gyűjteményét — a püspöki magánkönyvtárat a káptalani bibliotékát és a papnevelő intézet könyveit — egyházmegyei könyvtárrá. A mintegy 100 ezer kötetes állomány több becses ritkaságot tartalmaz, a könyvtár nevezetessége mégsem könyv, hanem az olvasókerék. Az olvasókerék a nagyméretű kötetek kényelmes olvasását lehetővé tevő elmés szerkezet volt a 16. században alakult ki, mikor egy-egy kötet súlya elérhette akár a 8-10 kg-ot is. Tulajdonképpen forgatható kerékre felfüggesztett 6-8-10 polcból állt az olvasókerék, a polcokon lehetett tárolni a könyveket és egy kézmozdulattal az éppen szükséges kötetet az olvasó maga elé lendíthette. Néha igazi óriáskereket is konstruáltak, Németországban olyat is gyártottak, ahol a kerék átmérője 1,75 méter. Magyarországon mindösz- sze két olvasókerék maradt fenn, az egyik a váci egyházmegyei könyvtárban. A szerkezet viszonylag fiatal, a múlt században készült A kisebbek közé tartozik: magassága az állvánnyal együtt 1,40 méter, a kerék átmérője 90 cm, a kerékre 6 db 90 cm széles polcot szereltek. lábnyomással lehet rögzíteni a kívánt helyzetben a könyvet Az olvasókerék persze ma már csak múzeumi kiállítási tárgy, a 19. század közepe óta sehol sem használják ezeket a szerkezeteket Pogány György
