Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-20 / 220. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP VÉLEMÉNY 1994. SZEPTEMBER 20., KEDD 7 N em vicc. Komolyan mondom. Merthogy az elmúlt két hónapban a „szakértő” kormány kiválóan megszervezte a maga reklámját. Régi módszerek, ismeijük vagy harminc éve. Futótűzként terjedt el a hír néhány hete, hogy az energiahordozók ára az év végén kb. 60—70%-kal emelkedik. Az energiahivatal szakembere a szemünkbe mondta ezt. O volt a kijelölt hangulatborzoló. Ugyan már, — mondta erre a kormány — csacska beszéd mindez. „Csak” 30%-os lesz az emelés. Ez év őszétől tandíjat kellett volna fizetni, így határozott a korábbi parlament. Ám a mi kegyes kormányunk Fodor Gábor űr főke- gyeskedésével átpasszolta mindezt a jövő évre. S a 72%-os szociálliberális T. Ház bólintott. Mintha ezzel a magyar felsőoktatás súlyos gondjain valamit is segítettek volna. Az érdekegyeztetés, az ősz során várható súlyos kormányintézkedésekkel kapcsolatban még hátravan. A kulisszák mögött nagy sürgés-forgás lehet, mert mindenki hallgat. Elsősorban a Nagy Érdekvédő, Nagy Sándor (Gáspár Sándor Elvtárs legjobb magyar tanítványa...), de a pedagógusok felkenetlen védőszentje, Szöllősi elvtársnő sem nyilatkozik naponta háromszor. És egyetlen egy szó sincs a bérbefagyasztásról, minden gazdaság legsúlyosabb, legdurvább intézkedéseinek egyikéről. A „volt” bolsevik sajtó nem nyargal rajta. Még nem kapták meg a „vezényszót” hozzá... Azután jött az a bizonyos vagyonadó, amelyet épp augusztus 20-án tartott fontosnak bejelenteni Horn úr. Tényleg nemzeti ünnepünkhöz illő gesztus ez... Ám erre már aznap este rácsapott a liberális-koalíciós-társ- bérlő (?) SZDSZ. Nem oda Buda! Ilyen bizony nem lesz. Csak nem nyúlunk hozzá már eddig megszerzett kis „vagyonkáikhoz”? Azután nyúzták a témát: lesz, nem lesz, megint igen, ismét nem. Játszottak a közvéleménnyel, mint a gyermekekkel szokás. És kisvártatva jött az utolsó hír: majd a vagyon növekedését adóztatják meg. Ám az igazságügy-miniszter — akinek a feladata lenne ennek kidolgozása — „hivatalosan” még nem tud a dologról. Csupa „szakszerű” intézkedés... És nem csak a kormányt — Horn Gyulát is szeretem. Éspedig azért, mert a Csepeli Munkásotthonban minden bizonytalanságnak esküvel vetett véget. Bizony. A miniszterelnök ezt mondta: „...mindent megteszünk annak érdekében, hogy az Önök érdekei a parlamenti döntésekben és a kormány munkájában érvényesüljenek. Én ezt Önöknek eskü alatt vallom...” (szept. 6.) Ez igen. 2 hónappal a kormányeskü után máris itt az ismétlés. És pont egy olyan párt részéről, amelyet sokan csak „betűvesztő- nek” tartanak. Ugyanis az MSZMP-ből csak az M maradt el. Tehát a munkásság... S mi is történt eddig? Csak villanásszerűen: forint- leértékelés, benzináremelés először, s hamarosan másodszor. Szinte hetente felfelé kúszó árak, 1400 ózdi munkás várható elbocsátása (hol van a dicső sajtó, amely máris fújná a témát?...), a Magyar Rádió és Televízió szellemi eltiprása, több száz ember elbocsátásával, amiről a közvélemény egyetlen érdemi sort sem olvashatott, vagy hallhatott. S most következik majd e két intézmény liberálisra „hangolása”. Hamarosan 20%-kal tovább drágulnak még a ,jó” Kádár-időben csillagos egekig emelt vonatjegyárak. S eközben repülnek az ismert jelszavak az esküdö- ző miniszterelnök szájából: mindent megteszünk, a nyugdíjasok nagyon fontosak..., megőrizzük a pénzecskék reálértékét stb. stb. Közben a Nyugdíjas Kamara vezetése már a miniszterelnöknél járt — ez már az utolsó panaszfórum! —, amikor is Hóm Gyula önmérsékletet kért. És megígérte, hogy félévenként fogadja a nyugdíjasok képviselőjét. E két dolog a következőt jelenti a hétköznapokban: nem tud a kormány a nyugdíjasok igényeinek, jogos követeléseinek megfelelni, továbbá azt, hogy ne tessenek engem folyton-folyvást háborgatni hárommillió ember nevében. Fél évig felejtsük el egymást... Hát ezért a finom őszinteségért szeretem én igazán a kormányt... Murányi László A tulajdon alapjogi védelme az önkormányzatoknál A z utóbbi időben felerősödtek azok a nézetek, melyek szerint a kormány- koalíció és a Budapesti Főpolgármesteri Hivatal között folyó tárgyalásoknál Demszky Gábor főpolgármester befolyása érvényesül. Ez a befolyás pedig arra irányul, hogy az önkormányzati választásokat követően az önkormányzati törvény módosítása révén a főváros közigazgatását átszervezik, „egységes”, centralizált fővárosi központú irányítást terveznek, csökkentve a fővárosi közgyűlés, kerületi önkormányzatok testületi létszámát, polgármesterek hatáskörét és jogkörét, valamint tovább nyirbálják a helyi önkormányzatok bevételeit. Forrás- megosztásra hivatkoznak, melynek alapján a külső kerületek az infrastruktúra megteremtésére több pénzt kapnak. Elméletileg szép is lenne az elképzelés, ha mindez a helyi önkormányzatok, s ezen belül is elsősorban a külső kerületek önkormányzatainak szakmai véleményezésén alapulna, mely garanciát jelentene a kialakult képviseleti demokrácia eddigi eredményeinek megvédésére. Az ilyen ígérgetéseknek azonban gyakorlati téren nem sok a megvalósulási esélye, ugyanis a Fővárosi Önkormányzat eddigi tevékenysége nem ezt igazolja. Mit is lehet várni a Fővárosi Önkormányzattól, amikor az expó megvalósítására rendelkezésre bocsátott anyagi erőket más célra kívánják átcsoportosítani, gazdaságpolitikailag rossz döntéseket hoznak, beavatkoznak a kerületek önálló működésébe, elvonva bevételeik nagy részét. Nem sok jó várható tehát e téren! Bizonytalanná válik az is, hogy a Fővárosi Közgyűlés tagjai kik lesznek, mert az összeférhetetlenségi törvény módosítása révén valószínűen pártpolitikusokkal fognak megtelni a közgyűlés széksorai, s még olyan eset is előfordulhat, hogy valaki egyszemélyben parlamenti képviselő, polgármester, a Fővárosi Közgyűlés tagja, parlamenti vagy helyhatósági bizottság tagja, mert ez ám az igazi képviseleti demokrácia, összeférhetetlenség nélkül. Az „egy kis helyen sok jó ember elfér” népi mondást lassan felváltja az, hogy „egy kis ember sok helyen is elfér”. A tulajdon alapjogi védelme érdekében a közelmúltban megalakult a „Külső Kerületek Önkormányzati Szövetsége.” Ez a szövetség a tulajdon védelme mellett a képviseleti demokráciát is védeni hivatott. Ákik ezt a szövetséget megalapították és akik csatlakoztak e szövetséghez, azok világosan látják, hogy vészhelyzetbe kerültek az önkormányzatok. Csak bízni lehet abban, hogy e szövetségnek lesz annyi ereje, hogy jogaikat megvédjék, s jogos elképzeléseiket a köz javára megvalósíthassák. A lényeges körülmény az, hogy e külső kerületekben élő állampolgárok támogatják e szövetséget, s felsorakoznak a szövetség célkitűzései mögé, éppen a képviseleti demokrácia fenntartása érdekében. De jogi vonatkozásban is lényeges szempontok igazolják e védelmi szövetség működését. A Magyar Köztársaság alkotmánya gazdaságpolitikai szempontból semleges. Az önkormányzati tulajdon alapjogi védelmének sajátosságai miatt az állami beavatkozás alkotmányossága megítélésének súlypontja, az alkotmány- bírósági értékelés voltaképpeni tere a cél és az eszköz, a közérdek és az önkormányzat vagyonának megítélése lett. A piacgazdaságnak (fenntartásának és védelmének) állami feladatát mindenekelőtt az egyes alapjogok érvényesítésével és védelmével lehet, illetve kell az államnak megvalósítania. Az önkormányzatok alapjogainak megnyirbálása olyan állami beavatkozásnak tekinthető, amely már „fogalmilag is nyilvánvalóan” ellentétes az államcéllal. (21/1994.[IV. 16] AB-határozat). A birtoklási, használati és rendelkezési jog a tulajdonhoz tartozó olyan részjogosítványok, amelyek a tulajdonjog tartalmi vonatkozásait jelentik. Az alkotmány 12. § (2) bekezdése alapján az állam tiszteletben kell hogy tartsa az önkormányzatok tulajdonjogát. Miután az önkormányzat nem természetes, hanem jogi személy, ezen belül is közjogi jogalany, így a tulajdonhoz való -joga korlátozható. Egy ilyen korlátozás akkor nem alkotmányellenes, ha a törvényhozó eleve korlátozásokkal terhelt tulajdonjogot rendelt a közjogi jogalanyhoz, tehát az ön- kormányzati tulajdonbaadás időpontjában ez a korlátozás nagysága és módja ismert volt. Egy már évek óta működő önkormányzat tulajdonjogának utólagos bárminemű korlátozása viszont súlyos alkotmányellenes helyzetet teremt, megcsúfolva az önkormányzatok nevesítetten is megfogalmazott és védett tulajdonához való jog alapelveit, figyelmen kívül hagyva a diszkriminációs tilalmat. A tulajdon alapjogi védelme tehát önkormányzati vonatkozásban nemcsak alkotmányos kötelezettség, hanem a polgármestereknek, képviselő-testületeknek alapvető erkölcsi kötelessége is. Akár közvetlenül, akár közvetve lesz a helyhatósági választásoknál a polgármesterek választása, az már most bizonyos, hogy azon helyhatóságoknál, ahol a polgármesterek vezette képviselő-testületben valódi szakmai munka folyik pártharcoktól mentesen, s a polgármester a helyi állampolgárok érdekeiért, a kerületi önkormányzat tulajdonának védelméért kiáll és harcol, ott feltételezhetően újraválasztják a jelenlegi polgármestert. De mi várható, ha a helyi önkormányzatokkal szemben érvényesül a kormánykoalíció szavazógépezetének hatalma és a fővárosi közigazgatás átszervezésével fővárosi szinten centralizálják a kerületi önkormányzatok tulajdonát, vagyonát? S ugyanezt megtehetik megyei szinten is. I lyen esetben nem marad más hátra, mint működni kényszerül a képviseleti demokrácia helyi népszavazás formájában. Helyi népszavazás dönthet ugyanis több lényeges kérdésben, így abban is, hogy végső, kiszolgáltatott helyzetben a kerületnek vagy városrészi önkormányzatának a fővárosból való kiválására és önálló önkormányzattá nyilvánítására irányuló kezdeményezésnek megvalósítására kötelezze a képviselő-testületet. A Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti négyéves kapcsolatrendszer tapasztalatai arra utalnak, hogy több kerületi önkormányzat (különösen a peremkerületi önkormányzatok közül a hátrányos alaphelyzetben lévők) az önkormányzati tulajdon alapjogi védelme és a képviseleti demokrácia fenntartása érdekében a fővárosból való kiválást fogja kezdeményezni. Móré Csaba József Szeretem a kormányt.., Jelenszky László rajzai — Szerencséd van öregem, októbertől ez az áramütés 30%-kai drágább.
