Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-17 / 218. szám
i PEST MEGYE1 HÍRLAP HITÉLET 1994. SZEPTEMBER 17., SZOMBAT 9 Téglát, imát egy templomért A megbékélés gondolata legalább a mindennapi fohászokban jelen van a világ minden táján, hol az egyház és az istenhit, a szeretet és a megértés gondolatán alapszik. Kis népek önerejüket szinte meghaladó összefogással próbálnak ezeknek a fohászoknak nemcsak a fölrebbenés- hez való jogot, anyanyelvi megfogalmazást és elmondást, de házat, templomot is teremteni. Romániában nemegyszer hangzott el az a vád is, hogy a nemzetközi katolikus, protestáns összefogás mögött megbúvik a magyar revizio- nizmus, a magyar irredenta; de hát nem elég hosszú az élet ahhoz, hogy minden vádat visszaverjenek azok, akik egymáson és az elnyomottakon akarnak segíteni. így jöhetett létre Ilyefalván, Sepsiszentgyörgytől hét kilométerre a KIDA-központ (Keresztény Ifjúsági Diakoni Alapítvány), és idén Szentháromság vasárnapján elhangzott a hollandiai testvéregyház templomában, Gounda református gyülekezetében is magyar nyelven az ima azért, hogy Sepsiszentgyörgyön igen-igen nagy nehézségek dacára fölépülhessen az új református templom. A mostani építkezésnek figyelmeztető előzménye lehetett a város Csíki utcai katolikus imaházának a sorsa, fölépülése. Az elvadult kommunista diktatúra Romániában csak az ortodox román templomok, kolostorok létét, működését, újak építését fogadta el és engedélyezte. Magyar egyházi épületek tető alá hozását egyszerűen megtiltotta. Ez történt Ilyefalván is, másutt is. Akkor is, ma is az az egyházi és politikai ige Romániában, hogy „az egyetlen haladó egyház az ortodox, a többi a nagy nemzeti egység bomlasztója". A Csíki utcai imaház kezdetben templomként indult, ám megépítését egyszerűen megtiltotta a hatalom a nyolcvanas évek elején. A püspökség egy szerény imaház építésével is kénytelen volt megelégedni. Annak megépítését engedélyezte a hatalom, mondván, hogy „épp ott fog elhaladni az új országút, úgyis lebontják azt”. A kis templom megépült, a Városrész örömére, az út nem, ám mai napig sincs tornya az épületnek... Miért imádkoztak Hollandiában a sepsiszentgyörgyi templomért? A Vártemplom és a szemerjai református templom mellett halaszthatatlanul szüksége van évtizedek óta a városnak, megyeszékhelynek egy másik református templomra, hiszen három gyülekezetben éneklik a zsoltárt. így került sor egy példátlan istentiszteletre a pirosban álló, félkész templomban, ahol igét és beszédet mondott a leendő új templom építő lelkésze, Papp Sándor, majd In- cze Sándor sepsiszentgyörgyi esperes lelkész, őt követte a Vártemplom lelkipásztora, Dezső András és a közös ima a templomért meg a megmaradásért. Szólt az egybegyűltekhez Szőts Dániel egyházmegyei főgondnok, és adakozásra szólította a híveket: egyetlen fillér állami támogatásban nem részesül az egyházmegye a templom építésének ügyében. A magyar nemzetrész Erdélyben nem lehet meg a maga templomai; iskolái, anyanyelvi intézményei nélkül... És ugyanebben az órában magyar nyelven hangzott el az ima a hollandiai Gounda templomában: adakozó lelkeket szereti az Úr. És holland nyelven imádkoztak ugyanakkor Sepsiszentgyörgyön egy félkész, nehezen megszülető magyar templomban. A magyar egyházi javak visszaszolgáltatásáról hallani sem akarnak Romániában. Nem meglepő. Ott ez a folytonosság. Kis népeknek a tisztességben és a teremtő munkában kell összefogniok. így nem szégyen egymás támogatása — kérés Istentől és egymástól. Ha csak egy téglát, egy veder maltert, akkor is, úgy is fölépül s megmarad, meg, mindnyájunk hasznára s okulására háza Istennek és az anyanyelvi imának. Czegő Zoltán Holnap a rádióban Szentmise-közvetítés Angyalföldről Angyalföldről, a Szent László-plébániatemplom- ból közvetít holnap tíz órától római katolikus szentmisét a Kossuth rádió. Szentmisét celebrál s szentbeszédet mond Hajnal Róbert plébánosatya. A budapesti Béke téren magasodó neogótikus plébániatemplomot annak idején mindössze egy esztendő alatt építették fel. Az alapkövet 1928 őszén helyezték el, s a rákövetkező évben, 1929. november 10-én Seré- di Jusztinján bíboros felszentelte a Petrovácz Gyula tervezte, s Hallmann Pál építette plébániaépületet s templomot. A templombelső latinke- reszt-alaprajzú, háromhajós s félköríves záródású apszissal épült. Mindhárom szárnyas oltárát Molnár C. Pál festette meg. A főoltárképen: Szent Lászlót a vitézek vezérré választják. A stáció — Antal Károly munkája. Idővel a tőzeges altalajon megsüllyedt az építmény, s emiatt betonoszlopokkal kellett megerősíteni a falakat. (bozó) A gyomról református egyházközség Szükséges a személyes kapcsolattartás A legrégebbi adatok tanúbizonysága szerint Gyömrőn a mai református templom környéke már 1274-ben lakott település volt. A község lakói azonban csak az 1500-as évek közepén lehettek teljes egészében reformátussá, amikor a mai helyén már volt egy templom. A falu a török hódoltság után elnéptelenedett, de amikor a lakosság az 1600-as évek végén visszatért, a romos templomot helyreállíttatta. Ma is megtalálható az egyházközség birtokában az 1698-ból származó ón úrasztali kenyérosztó tányér. A templomot ezután többször felújították, meghosszabbították, bővítették, míg 1819-ben új templom építésébe fogtak Szondi László lelkipásztor vezetésével. A gyülekezet tagjai rengeteg munkával bontották a régi, s építették az új templom épületét. Jelenlegi alakját, karcsú, sudár tornyát, egyhajós, klasszicista jellegét már e században kapta, felújítása pedig tavaly fejeződött be, tudtam meg a gyülekezet lelkipásztorától, Ko- vách Pétertől, aki feleségével együtt még csak két és fél éve él Gyömrőn. Amikor a hittanosokról és a hittanórák rendjéről kérdezem, így válaszolt: — Ahol most vagyunk, ez a régi falu. Viszonylag távol esnek innen az iskolák, még távolabb némelyik gyerek lakóhelye. Idén a hitoktatást még nem gyülekezeti keretek között tartjuk, hanem az iskolában, az 5. illetve 6. órában. Sajnos az órarendbe sem tehető be a hittan, olyan zsúfolt a gyerekek délelőtti beosztása. — Mennyi a templomlátogató? — A 14 ezer lelket számláló községben rfiintegy 3 ezer református hívünk van, ebből körülbelül százan járnak rendszeresen templomba — mondja KoA gyülekezet temploma, amelyet a hívek adományából újítottak föl, kívúl- belül hófehér falú Kása Zoltán felvétele. vách Péter, majd csodálkozásomat látva hozzáteszi: — Ez országos szinten nem is olyan rossz arány, van olyan település, ahol az arány még rosszabb. Személyes kapcsolattartásra lenne szükség ahhoz, hogy igazi közösségként tudjunk működni. Mindent meg is teszünk ennek érdekében. Tavaly rendszeresen tartottunk ifjúsági vasárnapokat és úgynevezett Szerelem szemináriumokat. Ezeken a szerelem testi-lelki oldaláról volt szó, de láthattunk előadást például az abortuszról is, mint lelki sérülésről. Jó a kapcsolatunk a maglódi református, a vecsési katolikus és több környékbeli település ifjúsági csoportjával, akik közül egyet-egyet vendégül látunk ifjúsági vasárnapjainkon. — Hogyan osztja meg a munkát a feleségével? — Feleségem elsősorban hitoktatást tart, családot látogat, de néha az istentiszteleten is prédikál. Eljárunk a gyomrai szociális otthonba, s havonta egyszer Péteribe is átmegyünk istentiszteletet tartani. A személyes kapcsolatépítés egyik alapja a házi istentisztelet és a családlátogatás, amit mindketten gyakran végzünk. Minden évben tartunk konfirmációt. Talán ritkaságként említhető, hogy felnőttkonfirmációt is. Ennek értéke, hogy személyes döntésen alapul, nem szülői indíttatású, tehát átgondolt, komoly lépés egy felnőtt életében. Ablonczy Zsolt, a Magyar Rádió református félórájának szerkesztője tíz évig volt itt lelkipásztor, őt követte a Kovách házaspár, akik az elmúlt két és fél év alatt nagyon megszerették Gyomrot. Jól érzik itt magukat, vagy ahogyan Kovách Péter zárta beszélgetésünket: — Isten akaratának tudjuk be, hogy ide kerültünk és megpróbáljuk a lehető legteljesebben végezni munkánkat. Búcsúzóul megtekintettük a templomot, amely gyönyörű, kívül-belül hófehér. Külön említést érdemel kovácsoltvas kapuja, melyen a református egyház címere látható, s egy helyi kovácsmester, Varga István keze munkáját dicséri. Az épület szépsége és jelenlegi állapota a híveknek köszönhető, akik adományaikkal segítették a felújítást. Simon Andrea Emléktemplom épül Zentán Lehet abban némi igazság, hogy az emberek az anyagi jólét hatására elfordulnak Istentől, és igen kevés figyelmet szentelnek lelki életüknek. Legalábbis erre engednek következtetni a vajdasági tapasztalatok. Még négy évvel ezelőtt is viszonylagos jólétet mondhattak maguknak a délvidéki emberek, a fizetések jóval ezer márka fölött voltak, s ebből a jövedelemből egy négy-öttagú család tisztességesen meg tudott élni. Akkor kevéssé volt feltűnő, hogy például Zenta négy templomában igen foghíjas padsorok előtt miséztek a tiszteletesek. A volt Jugoszlávia újabbko- ri, vérzivataros történelme azonban mintha kicserélte volna az emberek énjét. Isten házai vasárnaponként zsúfolásig telve vannak, s ma már termé- . szétesnek számít, ha az első szent áldozás, vagy a bérmálko- zás alkalmával sok szülő és hozzátartozó a templomajtón kívül reked. A keresztény hithez való tömeges visszatérés okait kutatva nem nehéz megállapítani, hogy nemcsak az embereknek a földi hatalom iránti bizalmatlanságáról van szó, hanem elsősorban arról, hogy különösen az elmúlt három esztendőben az egyház igen sokat tett a szociális nyomorban élők anyagi megsegítéséért. A külföldről érkezett és a mai napig érkező emberbaráti segélyek elosztását általában az egyházra bízzák az adományozók, mert úgy érzik, hogy az élelem, a gyógyszer, a ruhanemű így minden bizonnyal a leginkább rászorultakhoz jut el. Ma már a világi humanitárius szervezetek, mint például a Vox Humana is, igen szoros kapcsolatokat tartanak fenn az egyházközösségekkel. Azt is ki kell mondani, hogy a papok is egyre inkább keresik a kapcsolatot a helyi önkormányzatokkal és alkalmanként igen komoly közös tevékenységbe fognak. Tavaly a zentai kórházban megkezdték az ökumenikus istentiszteletek megtartására szolgáló templom építését, amelyet október 3-án szenteltek fel. A városhoz tartozó Bogaras nevű, csaknem ezer lelket számláló település egykori munkásszállásán rendszeresen miséznek a zentai papok. A falu polgárai azonban kifejezték óhajukat, hogy saját templomot építenének. A helyi hatalom őszinte örömmel fogadta a kezdeményezést, és a tervek szerint tavasszal meg is kezdik az építkezést. Kétségkívül a legjelentősebb közös munka azonban a zentai csata tricentenáriumára, 1997. szeptember 11 -re tervezett emléktemplom létrehozása lesz. Nagy József esperes elmondta, hogy erről elvi megállapodás született a 81 százalékában magyarlakta város önkormányzatával, s az elkövetkező időszakban a templomépítéshez szükséges anyagiak előteremtésére irányul az egyház és a világi hatalom fő tevékenysége. Mindkét részről bíznak abban, hogy elsősorban önkéntes adományokból, valamint a hívők munkájukkal való hozzájárulásával megvalósíthatják tervüket. (both) Ökumenikus istentisztelet a határnyitás évfordulóján Az öt évvel ezelőtti határnyitásra emlékeztek az elmúlt héten a zugligeti Szent Család-templomban tartott ökumenikus istentiszteleten, amelyet Kozma Imre apostoli protonotárius, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke és Friedrich Magirius, lipcsei evangélikus szuperintendens celebrált. Mint ismeretes, a zugligeti plébánia adott otthont 1989-ben számos keletnémet menekültnek, amíg nem utazhattak ki a szövetségi köztársaságba. A szertartás után a résztvevők elhelyezték az egykori menekültek emlékművének alapkövét T. Asztalos Zoltán felvétele
