Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-17 / 218. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. SZEPTEMBER 17.. SZOMBAT Clinton szelet vet Az elektronikai és logisztikai csodafegyverekkel fölszerelt amerikai hadsereg ezekben az órákban a rendcsinálás (!) célzatával készül partra szállni Haiti szigetén. Clinton elnök jó előre gondosko­dott a „nemzetközi ernyőről” is, amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsában a 940-es számú határozat megszavaztatásával a világszervezet többi tagálla­maival egyetemben fegyveresen is beavatkozhat Haiti szigetén. Csakhogy ez a fegyveres beavatkozás nem ki­mondottan a haiti demokrácia védelmét, hanem inkább az Egyesült Államok rövid távú érdekeit szolgálja. Amerika egy kezdetleges fegyverzettel fölszerelt, kis létszámú hadsereggel rendelkező _„banánköztársaságot” választott ki arra, hogy bel­politikai érdekeit erővel is érvényre juttassa. Clin­ton elnöknek és az egyes tagállamok — elsősor­ban Florida — kormányzóinak a legfőbb gondja mostanában a környező szigetországokról érkező menekültek beáramlásának a föltartóztatása. Már­pedig a mostani, mindenképpen véreskezű és el­ítélendő haiti katonai junta uralmának folytatódá­sa a menekülthullám duzzadását eredményezi. En­nek föltartóztatása áll Washington politikai érde­keinek a hátterében. Clinton elnök, aki külügymi­niszterével együtt a külpolitika terén elnökségé­nek kezdetétől fogva amatőrként viselkedik, elfe­lejti azt, hogy a haiti junta uralmának a lakosság körében élvezői is vannak, nemcsak szenvedő ala­nyai. A most várható katonai megszállás ezért föl- tételezhetően fegyveres ellenállást, vagy még rosz- szabb esetben véres polgárháborút is kiválthat. Egy biztos: a kívülről végrehajtott fegyveres tá­madások esetében eddig még mindig az otthon lé­vő, a helyi viszonyokat jobban ismerő erőknek volt előnye. Az amerikai politikai hadvezetés ezt pedig már megtanulhatta Vietnamban, vagy leg­utóbb Szomáliában, ahol sokak nem kívánták az Egyesült Államok demokráciájának és emberjogi tételeinek a gyakorlati megvalósítását. Éppen ezért meg merjük kockáztatni: a Haiti el­leni várható amerikai akcióval Clinton elnök köny- nyen fiaskót vallhat, ami később az elnöki pozí­ciójának a megrendülését is előidézheti. Hering József N incs egy szusszanásnyi szünet, nagy erővel fo­lyik az ország rendbetétele. A kormány sorra hozza fontos döntéseit, a parlament megnövelt idő­keretben foglalkozik napirend szerinti témáival. De házszabály, pótköltségvetés ide, önkormányzati tör­vénymódosítás oda, mi is lehetne most fontosabb, mint a Keleti György által felvetett megfigyelési-le­hallgatási ügy. Nem tudom, mikor tűnik fel már az illetékesek­nek, vagy legalább a független, ismét szabadságban dolgozó sajtónak, hogy hadügyminiszterünk már- már heti rendszerességgel újabb és újabb magánszá­mokat ad elő. Még fel sem állt a szakér-tő kormány, amikor Keleti volt az utolsó a leendő miniszterek kö­zül, aki nagy nehezen leült tárgyalni a tárca leköszö­nő miniszterével. Még fel sem állt a szakértő kor­mány, amikor Keleti úr kijelentette — több újság is címben közölte —, hogy nem lesz tűzijáték. Aztán hála a szponzoroknak, mégiscsak sikerült a színpom­pás esti bemutató, amiért aztán udvarias ember lé­vén, egész oldalas hirdetés formájában mondott kö­szönetét a miniszter. Még fel sem esküdött a szakér­tő kormány, éppen a névsor szerinti bemutatás folyt, amikor — hogy, hogynem — éppen szegény had­ügyminiszterünket felejtették ki a sorból. Lett is némi zavar, emberünk tétován mosolygott, láthatóan nem értette a helyzetet, de hála a szemfüles képvise­lőtársaknak, hamar kiderült a turpisság. Mielőtt meg­ijedhettünk volna, hogy hadügyminiszter nélkül ma­radunk, elhangzott végül az ő neve is, a Tisztelt Ház nagy tapsa közepette. Már javában dolgozott a szakértő kormány, s a mi­niszter fáradságot nem kímélve körbejárta a szom­szédokat. Mindenütt tárgyalt és mosolygott, Ukraj­nában bomba üzletet kötött, nem ő tehet róla, hogy hirtelen leváltották ottani kollégáját, s az utódjával folytatott budapesti eszmecserén már távolról sem volt olyan sikeres a megállapodás. Járt Szerbiában is, itt a helikopter meghibásodása miatt még életve­szélybe is került. Ezért még tisztelhetnénk is, ám el­Bővíteni kereskedelmünket Piacot kérünk Kínától A magyar—kínai ámforgalmat úgy kell növel­ni, hogy az a magyar szállítások gyorsabb bő­vülésével magasabb szinten kiegyensúlyozot­tabbá váljon — értett egyet Hegyháti József, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyet­tes államtitkára és a kínai tervhivatal elnökhe­lyettese. A Göncz Árpád köztársasági elnök kí­séretében Kínában tartózkodó államtitkár-he­lyettes Pekingben külön is tárgyalt Kan Ce-jü- vel, a Kínai Állami Tervbizottság elnökhelyet­tesével, valamint a gépipari miniszterhelyettes­sel, Pao Szu-tinggal. A magyar fél kezdeményezte, hogy a kínai állami beszerzések egy részét Magyarorszá­gon realizálják, a magyar vállalkozóknak is biztosítsanak lehetőséget a kínai infrastrukturá­lis falufejlesztési és egyéb projektek megvaló­sításában. Egyetértés volt abban, hogy mind­két kormányzat részéről bővíteni kell a keres­kedelemfejlesztési tevékenységet, erősíteni kell a kétoldalú vállalati kapcsolatok informáci­ós, banki, pénzügyi hátterét. Magyar részről elismeréssel szóltak arról, hogy a kínai fél ez évben felszámolta klíring- tartozása négyötödét, és egyetértés volt a felek között abban, hogy a kínai tartományokkal szemben fennmaradt magyar követelést mi­előbb rendezik. A felek megállapodtak abban, hogy a köztár­sasági elnök tárgyalásai során felvetődött ke­reskedelmi, gazdasági javaslatok további konk­retizálását a kormányközi gazdasági vegyesbi­zottság még ez év végéig Budapesten megtar­tandó ülésén végzik el. Bukarestben a kisebbségekről Autonómiát várnak Konferencia a szegénységről A civil társadalmi szerveze­tek erősítéséről, valamint a szegénység elleni nemzetkö­zi küzdelemről tárgyalt Kop­penhágában az Interparlamen­táris Unió (IPU) 92. közgyű­lése, amelyen Szűrös Mátyás vezetésével hattagú magyar küldöttség vett részt. — Első napirendi pont­ként arról volt szó, hogy a ci­vil társadalom szervezetei és intézményei miként erősíthe­tik az emberi jogok védelmé­ért folytatott küzdelmet. A második fő témar az volt, hogy milyen nemzetközi együttműködésre, akciókra van lehetőség a szociális fej­lődés érdekében, a szegény­ség ellen — nyilatkozta Szű­rös Mátyás, az IPU magyar tagozatának elnöke. Tegnap Borbély Lászlónak, az RMDSZ Maros megyei szer­vezete elnökének „Veszélyez- tetik-e a stabilitást a kisebbsé­gek?” című előadásával folyta­tódott a román képviselőház csütörtökön kezdődött nemzet­közi szemináriuma Közép-Eu- rópáról és annak kisebbségei­ről. Ion Ratiu parasztpárti kép­viselő a kisebbségi problemati­kának az európai biztonságra és stabilitásra gyakorolt hatásá­ról tart vitaindítót, Markó Bé­la, az RMDSZ elnöke pedig az európai integráció és a ki­sebbségek problémájának ösz- szefüggéséről beszél. A csütörtöki vitákon kitűnt, hogy a tanácskozás elsősorban a romániai, azon belül is főleg a magyar kisebbség kérdései­vel foglalkozik. Visszatérő mo­tívum volt annak hangsúlyozá­sa, hogy a kisebbségek kollek­tív jogainak elismerése veszé­lyes gyakorlatra vezetne, s hogy a nemzeti kisebbségek lojalitással tartoznak az anya­országnak. Az RMDSZ képvi­selői viszont rámutattak, hogy a kollektív jogok éppen a nem­zeti önazonosság megőrzésé­nek eszközei, Európa több or­szágában működnek az álta­luk igényekhez hasonló auto­nómiamegoldások, illetve hogy a kisebbségek is elvárják a többségtől, az államtól igé­nyeik figyelembevételét, ez a lojalitás másik oldala. A vezető kormánypárti poli­tikusok vitaindítóikban a köl­csönös mérsékletről, az állam­közi együttműködésről, a jó­szomszédi viszonyról szóltak. A nagyvilág hírei * A cseh belügyminiszté­rium augusztus elejétől szeptember közepéig 22 ezer ,.átvilágítási” bizo­nyítványt adott ki, a no­vember 18-ra kiírt cseh helyhatósági választások jelöltjeinek kérésére. Az „átvilágított” jelöltek — a választások sürgető kö­zelségére tekintettel — 14 napon belül kézhez kap­ják az igazolást politikai múltjuk feddhetetlenségé­ről. * A lengyel gazdaság gyor­sabb növekedését teszi lehe­tővé a magánbankokkal szembeni 14 milliárd dollá­ros adósság felének elenge­dése — jelentette ki Grze- gorz Kolodko pénzügymi­niszter a szerdán aláírt meg­állapodást kommentálva. Az albán hatóságok megtiltották görög állam­polgárok beutazását az országba — jelentették be tegnap az albán vámhi­vatal képviselői. A közös határt egyúttal a nemzet­közi teherfuvarozás előtt is lezárták. % A varsói vajdasági bíró­ságon csütörtökön megkez­dődött Czeslaw Kiszczak tábornok, volt lengyel bel­ügyminiszter pere. Ä tábor­nokot azzal vádolják, hogy 1981 decemberében az ő utasítása alapján nyitottak tüzet a Wujek bánya sztráj­koló bányászaira, akik kö­zül kilencet megöltek és 23-at megsebesítettek. EGY HÉT Az ezredes meg a többiek kottyintotta — meg is jelent az újságok címoldalán —, hogy Für Lajos néhány éve titokban tárgyalt Szerbiában. Ez azért visszataszító. Vannak nemzet- biztonsági érdekek, állam- és szolgálati, titkok, kár, hogy ezt másképp értelmezi a tárca vezetője. Már javában dolgozott a szakértő kormány, sorra mérték fel az ágazatok szörnyűséges helyzetét az egészségügytől a mezőgazdaságig, fejünkbe verték, hogy szégyelljük magunkat, megint többet merészel­tünk fogyasztani, mint amennyit megtermeltünk, amikor ezredesünk bejelentette, hogy ruhára sincs pénz s a laktanyák tele vannak használhatatlan, 36-os bakancsokkal. S ez a látlelet nem a Hócipő­ben jelent meg, hanem az országos sajtóban. Tovább dolgozott a szakértő kormány, ám a had­ügyminiszter nem fogyott ki az ötletekből. Most az a téma, hogy feleségét, aki egyébként a minisztéri­um polgári alkalmazottja, titkos szolgálati megfigye­lés alatt tartották. Keleti úr szemrebbenés nélkül ki­jelentette a Híradónak és a Krónikának, hogy nem kívánta családi ügyeit a nyilvánosság elé tárni. Sőt, feleségét is azért nem nevezte meg sokáig, mert az sértené a személyiségi jogait! (Für Lajos kijelentet­te, hogy semmit sem nyilatkozik, mert felesküdött a szolgálati titoktartásra.) így állunk, bakancsokkal és fecsegésekkel. Nem tudni, meddig tart ez a kisebb­rendűségből fakadó kampány az elődök ellen, úgy tűnik azonban, hogy kifizetődő, legalábbis a Szonda Ipsos szerint, hiszen Keleti úr a semmiből egyene­sen az előkelő negyedik helyre került a népszerűsé­gi listán. A Rádióban is megszűntek az áldatlan állapotok, hallgatom az objektív tájékoztatást, szól a késő esti Krónika. A bevezetőben — híreinkből egy mondat­ban — elhangzott, hogy Bajorország kedvezőnek tartja, hogy Magyarország eláll a ’96-os expó meg­rendezésétől. Nocsak. Miközben hallom, hogy mit csinált államfőnk Kínában, mi történt Boszniában, mi lesz Haitiben, csak csodálkozom, mi lett ezzel a derék Bajorországgal, csak úgy hipp-hopp, örülnek, kedvezőnek tartják, hogy lemondtuk a világkiállí­tást. Aztán nagy nehezen elérkezünk a részletekig, s kiderül, hogy ezt a kultuszminiszter mondta, hozzá­téve, hogy Münchenben ugyanakkor érdeklődést mu­tatnak a Magyarország fennállásának '. 100. évfordu­lóján szervezendő rendezvények iránt. Érdekes pillanat ez, szerkesztő és nyilatkozó egy­aránt hülyének tekinti a rádióhallgatót. A rádiós kol­léga úgy tálalta a bevezetőben, mintha ez Bajoror­szág véleménye volna (most ez a feladat: elhallgatni az expót akarók véleményét és nyomatni az ellenpro­pagandát), aztán kiderül, hogy ezt egy szabad de­mokrata miniszter mondta. S ráadásul azt sem hi­szem, hogy ez akár a bajorok, akár Fodor Gábor vé­leménye lenne. Most kormányszinten ez a porhin­tés: expó ne legyen, mert nincs rá pénz, a honfogla­lást pedig ünnepeljük meg költségvetési támogatás nélkül, ahogy tudjuk, erre a magyar ünnepre csak­úgy tódulni fognak a külföldiek. Mint hallottuk, erre Bajorország is érdeklődést mutat. Már elképzelem a ’96-os ráfizetéses Oktoberfestet, csakúgy konganak az ürességtől a Theresien sörsátrai, minden derék né­met honfoglalásunkat ünnepli. K is híján elmentem az Iparszövetség sajtótájékoz­tatójára, ahol a rendkívüli közgyűlésen a minisz­terelnök volt a vendég. Nem voltam ott, de megtud­tam Horn Gyula nyilatkozatából, hogy jövőre csök­kennek a reáljövedelmek, ’96-ban stagnálni fognak, míg ’97-re lassú emelkedés várható. Ez megnyugta­tott, s már csak azt remélem, hogy addigra kicseré­lik azokat az átkozott bakancsokat is. Székely Ádám

Next

/
Thumbnails
Contents