Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-16 / 217. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1994. SZEPTEMBER 16., PENTEK A táncházmozgalom első 22 éve Mitől ritkul a sűrű tempó? Játékos városok találkozója Százhalombatta fáradhatatlan A kétségtelen technikai fejlődéssel mintegy fordított arányban rengeteget veszített a táncházmozgalom, főleg az utóbbi öt évben eredeti szellemi, erkölcsi céljaiból, sőt, egykori politikaitársadalmi töltéséből. Emlékeztetőül: bármilyen meglepő a mai, pusztán szórakozni, kikapcsolódni vágyó táncházasok számára, a ’70-es évek elején nem csupán fogyókúrának, mozgástechnológiai és hangképzési kurzusnak indult a néphagyományok újrafelfedezése. Akkoriban még nomád nemzedéknek nevezték magukat a táncházasok, és olyan szellemi-lelki vezetőik voltak, mint pl. a költő Nagy László, Csoóri Sándor, a nemzetközi hírű tánctudós Martin György. Akik rendszeresen előadásokat, vitaműsorokat tartottak a legendás Sebő féle Kassák- klubban. Ám Nagy László 1978-ban meghalt, hamarosan követte őt Martin György is... Az egész táncházmozgalom filozófia és erkölcsi útmutatás nélkül maradt. Stílszerűen szólva: olyanná vált, mint egy hirtelen szárnyait vesztő madár. A költők és megszállott tánctudósok moralista pedagógusok helyét fokozatosan átvették a hiénák, a kufá- rok, a menedzserek, az iparosok. Egyszerű biznisszé, valamint közönséges partnerszerzési zsibvásárrá zül- Iesztették fokozatosan az esztétikai, erkölcsi forradalmat, megtisztulást hirdető mozgalmat. Szánalmas volt hallani a minap az egykori mozgalom egyik kezdeményezőjének dadogását a tévében. Az „ellendrukker” riporter provokatív kérdésére remegve válaszolta: nem kell megijedni, semmi közünk a na- ródnyikokhoz, populistákhoz és egyéb veszedelmes izgatókhoz. Mi nem politizálunk. Ez az egész „néptán- cosdi” ártatlan dolog, csak szórakozás, kikapcsolódás, valamivel kulturáltabb, mint a diszkó. Martin György egykori tanítványának illene tudnia, hogy mennyivel több az általa kezdeményezett mozgalom, mint holmi önmutogató halálvonaglás. Az egyik építkezés, méghozzá nemzetépítés, erkölcsi, esztétikai nevelés, a másik esztétikai csőd, bomlasztás, zül- lesztés. Szomorú, hogy nem csupán a táncházmozgalom „közkatonái”, a táncosok, énekesek többsége, de szellemi vezetőik is szándékosan keverik a fazont a szezonnal, összetévesztik a c-vitamint a fogamzásgátló tablettával... Pedig naponta kellene imába foglalniuk Brzsenyi Dániel „Táncokról” c. versét és tanulmányait. Ő még ilyeneket írt, hogy pl. „Én a magyar táncban ideált látok” Meg hogy: „Mi is hát, mi a magyart emelheti? Nem más, mint az ész, és erkölcs...” De elolvashatnák még Balássi, Pázmány Péter, Csokonai, Petőfi, Bartók, és Kodály ide vonatkozó írásait, Karácsony Sándor, Muharay Elemér, Németh László, Veres Péter tanulmányait, Martin György értekezéseit. De sorolhatnám szinte az egész magyar irodalom és tánctudomány tisztességesebbik felét. Csakhogy sajnos az utóbbi időben a legtöbb táncházas olyanná vált, mint Petőfi Pató Pál ura: „én nem írok / nem olvasok / én magyar nemes / azazhogy: táncházas / vagyok”. Először csak , a kellékek, a sztaffázs tűnt el a nyolcvanas évek elején, a ’90-es évek elejére helyre állt a „forma és a tartalom egysége”. Most már a külsőségek, a tarisznyák, szőttesek, ingvállak, széki szoknyák is fokozatosan „kimennek a divatból” a táncházakban is. Helyüket átveszi Mister Postabank, Miss Lewis farmer, Lady Disco trikó és társai. Az egykori kucsmás, pörgekalapos, hegyes baj- szú, akaratos járomcsontú táncházas betyárok jól fésült, disztingvált menedzserekké válnak... Szeretetközösség helyett brókerek és bukmékerek folkdiszkója?! Pedig még Berzsenyit, Kodályt, Veres Pétert sem kéne olvasni ahhoz, hogy ráébredjünk: nem ez a parasztkultúra, a táncházmozgalom valódi útjaElég lenne egyetlen hangosan énekelt ősi népdal szövegére elcsendesülve odafigyelni, erkölcsi üzenetét megfejteni. Vagy csak valamelyik még ma is élő írástudatlan erdélyi cigány- prímást meghallgatni. Hogyan is mondta a minap az egyik székelyföldi ismerősöm? „Elnézem ezeket a büszke pesti táncházas gyerekeket. Nem mondom, ügyesen táncolnak, talán még jobban, mint a falumbeli táncosok. A zenészeik jobban ismerik a kottát, mint én. De valahogy hiányzik belőlük az élet, mindaz, ami ezt a zenét, ezt a táncot megszülte: a hit, az alázat, a szerénység, és a szeretet. De legfőképpen a szeretet. Pedig anélkül az egész csak merő képmutatás és hazudozás...” Dezső László Hologrammal felélesztve Priscilla Presley, Elvis Presley özvegye, a neves és szép filmszínésznő, hologrammal ’’életrekelti” volt férjét. Gracelandban, Bájföldön, háromdimenziós kép segítségével láthatóvá válik a rock-király. A modem technika segítségével pedig a régi Elvis-koncerteket is felújítják. Élethű lesz Elvis Presley a mikrofonnál... Október 8-án nagyszabású emlékelőadást tartanak, olyan neves sztárokra számítanak, mint Elton John, Lyle Lovett, Wynonna és Naomi Judd, Bon Jovi, Willie Nelson. A legnagyobb szenzáció: az ifjú pár, Michael Jackson és Lisa Marie (Elvis lánya) Gracelandban, fellépésük rengeteg embert, kíváncsiak seregét vonzza. A vendégművészek egy-egy klasszikus Elvis- számot adnak elő. Zenei igazgató Don Was lesz, aki számos emlékezetes koncertet szervezett. „Minden gitárhoz nyúló zenész tartozik Elvisnek” — jelentett ki az Elvis Presley Enterprises egyik vezetője. Priscilla Presley kiemelte: „Elvis nagylelkűségének szellemében a bevétel egy részét a St. Jude Gyermek Kutató Kórház, valamint a T. J. Martell, zenei jótékonysági alapítvány kapja.” A memphisi nagy zenei eseményről videokazettát terveznek, s természetesen közvetítik is azt a Pyramid Arénából. ,SBt A „játék határok Illa nélkül" című teleiül víziós vetélkedő adta a százhalom- battaiaknak azt az ötletet, hogy egy hasonló, valamivel szerényebb háromnapos, vidám, meglepetésekkel teli programot szervezzenek a fiataloknak a városban. Az első napon (szeptember 30-án) sörsátor várja az érdeklődőket a Kaltenberg Bajor Királyi Söröző részéről. A sörsátor alatti szabadtéri színpadon zenekarok szórakoztatják majd a közönséget három órától. A városháza előtti téren a helyi lovasiskola vonul fel hintókkal, majd a lengyel- országi Brzeskó néptáncegyüttese, s a Forrás Néptáncegyüttes ad közös műsort. A zenei világnap alkalmából ünnepi koncertre is sor kerül este 7-kor a Körösi Csorna Sándor iskola aulájában, s hogy minden korosztály megtalálja a neki tetsző programot, este 10-től diszkó is lesz. A második nap tán még gazdagabb programot nyújt a város aprajá- nak-nagyjának. A délelőtt a gyerekek szórakoztatásával telik el, Csongrádi Kata zenés gyermek- műsora várja őket. Bizonyára rengeteg érdeklődőt vonz a délben kezdődő dél-amerikai indián folklórműsor. Ezt követi a rendezvény tán legkiemelkedőbb eseménye, a játékos vetélkedő, melyen a hazai meghívott városok mellett külföldi települések csapatai is indulnak. A versenyfeladatokat a közelmúltban véget ért televíziós vetélkedő mintájára állították ösz- sze. A közel ötórás „küzdelem” után műsoros divatbemutató következik az érdi és százhalombattai divatszalonok és butikok ruhakollekciójából, majd este 9-kor tűzijátékot csodálhat meg minden résztvevő. Sportvetélkedők mellett halászléfőző verseny is lesz a „Bat- tai napok” keretében, amire mindenki benevezhet, de számítson a szigorú, pártatlan zsűrire. Természetesen a küzdősportosok, testépítők és női tornacsoportok bemutatói sem maradnak ki, s a szkanderversenybe, az erőemelésbe mindenki, aki vállalkozószellemű, benevezhet. A három nap során állandó programok várják a gyerekeket és felnőtteket a „Vidámparkban”, az akvaristák kiállításán, a kutyabemutatón, kirakodó- vásáron, az ökörsütésen, és akinek mindez nem elég, még a búvárkodást is kipróbálhatja. V. Cs. Kollégium vagy albérlet? Velünk még a portás néni is üvöltözött Már nyár közepén megindult az albérletkeresés a diákok, főleg az egyetemisták körében. Az iskolák többsége biztosít ugyan kollégiumot a vidékieknek, de sajnos nem mindenkinek jut hely. Persze van olyan, aki más okokból választja e költségesebb lehetőséget, például mert nehezen viseli a kollégiumi kötöttségeket. — Két évig laktam kollégiumban Siófokon, de tovább nem bírtam — mesélte egy 17 éves lány, Renáta. — Lehet, hogy csak az a hely volt rossz, nem tudom, de megfogadtam, hogy a kollégiumot kihagyom az életemből. —- Mi az oka annak, hogy így döntöttél? — Azt hiszem az, hogy nem vettek emberszámba minket — mondta elgondolkodva. — Persze valószínű, hogy az egyetemeken már nem kötik meg az ember kezét és nem szabnak neki korlátokat, de ez egy középiskola volt, ahol gyerekként, méghozzá mostohagyerekként bántak velünk. — Hogy érted ezt? — Velünk még a portás néni is üvöltözött. A kollégium nevelőtanárai olyan lekezelő módon bántak és beszéltek' velünk, hogy az egyszerűen elviselhetetlen volt. — Próbáltatok tenni valamit ez ellen ? — A többiek ugyan nem, de én többször panaszt tettem a kollégium igazgatónőjénél, aki végighallgatott ugyan, de aztán mindig közölte, hogy én itt csak egy diák vagyok, és ne lázítsam a többieket, különben is, a nevelőtanárnak mindig igaza van. A beszélgetés mindig vitához vezetett, aztán a végén rendszerint kizavart az irodából. — Gondolom azért ti sem voltatok olyanok, mint az angyalok... — Nem hát — vágta rá. — De csak azután kezdtük el fokozni a feszültséget, miután iskolakezdést követően egy hónappal megállapítottuk, itt nem ismerik a demokráciát. — Kihatott-e a tanulmányi eredményedre a kollégiumi élet? — Sajnos igen. Nem mondom, hogy csak ez volt az oka, hogy egyre kevesebbet tanultam, de 60 százalékban közrejátszott. Komolyan sajnálom, hogy abbahagytam, hiszen ez volt az ország első környezetvédelmi technikuma, és amikor nyolcadik után felvettek, úgy gondoltam, mindent beleadok a tanulásba, de hát nem így történt. — Most mit csinálsz? — Tanulok, természetesen — válaszolta. Esti gimnáziumba járok Budapestre, és ott is lakom albérletben. •—Nem túl költséges ez?-— Egy kicsit. De dolgozom, és így ki tudom fizetni az albérletet. A pénzt pedig megtanultam beosztani -— mondta büszkén. — Egyedül laksz? — Nem, négyen vagyunk. Először csak egy szobát béreltem kétezer forintért, de nem jöttem ki a házinénivel. Hasonló korú barátaimmal aztán úgy döntöttünk, kibérelünk egy egész lakást. Azóta jól érzem magam, senki nem szól bele abba, hogy mikor mit teszek. — A szüleid mit szólnak az önállóságodhoz? — Eleinte aggódtak, de most már kezdik megszokni. Ha valami baj van, mindig segítenek, de próbálok megállni a saját lábamon. Azt hiszem, végül mégsem csalódtak bennem, mert látják, hogy fontosnak tartom a tanulást, azt, hogy leérettségizzek és hogy továbbtanuljak. Kicsit önállóbb vagyok az átlagnál, de ez csak előnyömre válik — mondta mosolyogva. Varga Csilla
