Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-02 / 205. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDAKÖRÖK 1994. SZEPTEMBER 2., PENTEK A Lajtán túli fű alig zöldebb a miénknél Tizenöt kíváncsi gazda Ausztriában járt A Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége intenzív, eredményes tevékenységet folytat míg a tavalyi év a szervezkedés jegyében zajlott, az ideit a továbbképzésnek szánták. Előadások sorozatát rendezték meg bel- és külföldi szakértők bevonásával, s két külföldi tapasztalatcsere utat is szerveztek a régi és új gazdák szakmai képzése érdekében. Augusztus 27-én egy tizenöt fős csoport kelt útra a Lajtán túlra, hogy részt vegyen az 1994-es Welsi Nemzetközi Mezőgazdasági Kiállításon, valamint emberközelből megszemlélni és tanulmányozni a felső-ausztriai mezőgazdaság működését, mely köztudottan az egyik legszervezettebb a nyugati régióban. Az ausztriai út költségeinek felét a Földművelésügyi Minisztérium adta — pályázat útján kapta a szövetség —, a többit a PMGSZ állta, a szervezést és lebonyolítást pedig a GATE Mezőgazdasági Szak- tanácsadási és Kutatásszervezési Intézet vállalta magára. Elöljáróban elmondhatjuk, az út sikeres volt, a résztvevők sokat okultak. S ebben nem kis érdeme volt Podmaniczky Béla elnöknek, valamint Horváth Józsefnek, az MSZK1 főmunkatársának. * * * Steinhaus. Hogy hogy nem, a szerkesztők lefelejtették a térképről, igaz nem nagyobb egy tanyaközpontnál. Valójában az is, a kisebb-nagyobb majorságok és tanyák közigazgatási központja, míg ó maga közigazgatásilag Wels- hez, a járási központhoz tartozik. Közigazgatási területe — magyar fogalmakban mérve — igen nagy, mint ahogy a tanyák közti távolságok is akkorák, hogy .átkiabálni” egymásnak nem lehet, a szomszédok telefonon tartják a kapcsolatot vagy kocsival közelítik meg egymást, míg a gyerekeket busz viszi-hozza az iskolából. Két ilyen tanyán fogadták be csoportunkat vendégként, a Schedlberger és a Pesl család vendégszeretetét élveztük. A két majort úgy alakították ki, hogy az emeleti traktus alkalmas vendégfogadásra, mindkettő a falusi turizmus iskolapéldája. A táj a Grimm-mesék illusztrációjának is beillik, fenyőkkel szegélyezett utak, üde gyep, pázsit, békésen legelő tehenek, rengeteg gyümölcsfa, patakok, tavacskák, s távolban alig húsz kilométerre az Alpok csúcsai kéklenek. A táj tehát idilli, az más kérdés, hogy az állattartással járó szagok, a legyek, no meg a hajnalban kórusban visító disznók sokat rontanak az összképen — mármint a turizmus szempontjából. Viszont Johann és Elisabeth Schedlberger szerint ennek nincs jelentősége, aki nyugalomra vágyik, frissen fejt tejre, biohúsból sütött beafstek- re és maga szedett gyümölcsre, az rendszeresen visszatér, s kibérli a puritán, egyszerű, nagyanyáink korát idéző flóderes ágyakkal, sifo- nokkal bebútorozott szobákat. (Milyen a véletlen, az egyik ágy pont most és pont Podmaniczky Béla alatt szakadt le, úgy látszik, a kiadós vacsora megfeküdte a gyomrát, és túl sokat forgolódott éjszaka.) A szomszéd rétjén mindig zöldebb a fű — tartja a közmondás. Nem vitás, a Steinhaus környéki tanyákon, majorokban a gépesítés olyan magas szintjével találkoztunk, amiről egy magyar gazda legfeljebb csak álmodhat. A szántóföldek többsége húsz-negyven hektár nagyságú, s ehhez mérten a géppark igen nagy. A színekben két-három traktor, kombájn, szerves- és műtrágyaszóró gép, széna nyíró-sodró, többfajta eke — egyszóval minden megtalálható. Amiért is a bérmunka majdhogynem ismeretlen fogalom, még arról is csak egy helyen hallottunk, hogy egy-egy gépet bérbe adnak a szomszédnak. Nincs rá kereslet. Lévén, hogy az alaptevékenység az állattenyésztés, a mezőgazdasági kultúrákra is ez a jellemző, főleg kukoricát, rozsot és búzát termelnek, s nagy területeket tartanak fenn kaszáló, legelő céljára. Az állattartás gépesítése igen magas fokon áll, a tanyák többségében már számítógépes rendszer működik, ami automatikusan adagolja a tápanyagot, s naprakészen nyilvántartja az állatok adatait. Ezeket — súly- gyarapodás, vemhess'ég. várható ellési idő... — egy fülbe épített mikroérzékelő továbbítja a számítógépnek. A fejlettebb gazdaságoknál az istálló hőmérsékletét és levegőcseréjét is a számítógép- rendszer irányítja, ezeket a padlózatba beépített villamos fűtőszálak és a légkondicionáló berendezések biztosítják. Érdekes a tanyák zárt kialakítása. A lakásból úgy lehet mindent elérni, megközelíteni, hogy közben nem kell a házból kilépni, ami főleg ősszel és télen előnyös, ha tekintetbe vesz- szük a terep- és időjárási adottságokat. Tengerszint felett 700 méter az Alpok szomszédságában, a fagyok szeptember végén már megjönnek, s nem ritka a kétméteres hó, ami sok esetben csak április elején tűnik el. A korszerű technikát látva az ember joggal hiheti, hogy Felső-Ausztria a gazdák számára maga a Kánaán. Nos, gond itt is van, elsősorban a termeléssel, lévén hogy a gazda nem azt és nem annyit termelhet, ameny- nyire a gazdaság kapacitásából futná. Franz Rothmayer- nek 24 hektár földje van, ebből 17 a szántó, a többi legelő. Kukoricát, árpát és búzát termeszt, amihez még jelentős mennyiségű gabonát is vásárol a 35 tenyészkoca, a számtalan malac, a húsz tehén és a huszonöt növendékmarha eltartásához. Emellett még . bérhizlalást is vállal. Ami a kötöttség: a gazdasághoz mérten évi ötezer kilogramm húst értékesíthet és nyolcezer liter tejet. Itt ezt úgy mondják: ennyi az államilag engedélyezett kontingens. Arra a kérdésünkre, hogy mit csinál a plusz tejjel — mert hisz bőven van — Rothmayers gazda közel sem derűsen, de magától értetődő hangon mondta: feletetem a disznókkal. Azt a tejet, aminek literjéért 5,20 schillinget kap az átvevőközponttól, s amit 11 schillin- gért kap meg a vásárló. A disznóért élősúlyban 22 schillinget fizetnek kilónként, összehasonlításul csupán egy példa: egy kilogramm főtt, füstölt csülök 123 schilling a boltokban. Mi sem természetesebb, hogy a támogatások és bankhitelek után is érdeklődtünk. A gázolaj litere 6,50 schilling. Amennyiben az össztermék 15 százalékát az állam által előírt alternatív kultúra teszi ki — ebben az évben a lóbabot ösztönözték —•, úgy egy húszhektáros területhez mérten 1500 schillinggel járul hozzá az állam az olajköltséghez. Ezzel szemben egy hektár föld megművelé- si önköltsége átlag 1500 schilling, vagyis 20 hektár esetén 30 ezer, s ennek mindössze az 5 százalékát vállalja át az állam magára. Ennél jelentősebb a hitel- támogatás. A szövetkezeti bankok 4-5 százalékos kamatot számolnak fel a hitelért, a mindenkori kamatláb és a számítolt kamat közti differenciát az állam fizeti. Tegyük hozzá, ez a birtok nagyságrendje, illetve annak fedezeti értéke alapján érvényes. A meglátogatott gazdák kivétel nélkül „sárosak voltak” valamilyen formában, a korszerűsítéssel járó költségek nincsenek arányban a bevétellel, tehát kölcsönt kell felvenni. Lehet, nem jellemző, de errefelé a gépkocsik zöme 8-10 éves, s.például a háromgyerekes Pesl családnak legfeljebb karácsonyra sikerül színesre cserélni a jó öreg fekete-fehér tévét. Sokszor csalóka a látszat. A szomszéd kertjében sem zöldebb, vagy csak alig zöldebb a fű, mint a miénkben. Ezzel persze nem azt akarom sugallni, hogy nincs mit tanulni a Lajtán túl, ahol mellesleg a földek átlagminősége is sokkal jobb a miénknél. * * * Wels. Linz után Felső-Ausztria legnagyobb városa a Traun folyó mentén. Alapítása a római időkre nyúlik vissza, s 1500 táján I. Miksa császár kedvenc városa és székhelye, ami a fejlődését is meghatározta. Az itt működő mesterdalnok-iskolában tanult Hans Sachs, a wagneri opera hőse. Később, 1878-tól Wels Volkfest (évenként megrendezett welsi népünnepélyek) révén vált a város híressé, ami időközben átalakult a kétévenként megrendezésre kerülő Welsi Nemzetközi Mezőgazdasági Kiállításra. Ebben a műfajban európai mércével mérve is jelentős, kivált a mezőgazdaságigép-gyártók tartják számon, s nem túlzás, ha azt írom, az idei kínálatra a csúcs volt a jellemző. A nézőben az a kép alakult ki, hogy ennél többet már nem lehet produkálni. A fizikai munkát az elektronika, a hidraulika, az automatizálás váltja fel a szántóföldeken és az állattartásban egyaránt — ha van pénzük a gazdáknak mindezt megvásárolni. Csoportunk korélnöke, tíer- nula István az árakat látva tömören ennyit mondott: szép, szép, de nem a mi zsebünkhöz mérték. Csupán egyetlen példa: a már nálunk is kapható száz lóerős Belorus traktort kereken 200 ezer schillingért kínálták, ami forintra átszámítva kétmilliónak felel meg. Vagyis majd’ kétszerese a magyar áraknak. Sajnos a kombájnok leg- jobbjáról, a Fiatogri L 517-ről lemaradt az ár, s a prospektusban sem szerepelt, így egyelőre rejtély, mennyit kémek ezért a monstrumért. Egy biztos: az osztrák sógorok sem törték magukat, hogy megvásárolják, beérték a nézelődéssel. Az idő rövidsége miatt csak ízelítőt kaptunk az állattartásból, a kiállításon olyan szarvasmarha és sertés egyedeket vonultattak fel, ami joggal váltotta ki belőlünk az irigység érzését. A sertésre a Lapaj fajta a jellemző, a. szarvasmarha már többszínű. A tenyészbikák közt nem volt ritka a 13-14 mázsás egyed sem, s ehhez mérten alakult a tejelő tehenek mérete, valamint a tejhozam. Sok, nálunk még nem honos birkafajtát is láttunk, ezeknek a gyapja rendkívül selymes, amellett jó tejelők és a húsuk is jó minőségű. A lófajskála szélesebb a magyarnál, viszont a baromfitenyésztésben — úgy tűnik — leköröztük az osztrákokat. A kiállításon tapasztaltakat — gondolok itt az árakra — kiegészítettük egy használtgép-telepen tett látogatással. Újfent csak Ber- nula Pista bácsit kell idéznem: — Gyerekek, ezért a pénzért Gödöllőn új gépeket lehet venni. Amiért is vásárfiaként gépet nem hoztunk, sem újat, sem régit. * * * Osztrák árpalében nem volt hiány, s a vendéglátók jóvoltából az osztrák konyha- művészetből is bőven kaptunk ízelítőt, amit egy hamisítatlan gulyáspartival viszonoztunk a Schedlbergerék tanyáján. Magyar alapanyagokból és magyar bográcsban, amit átutaztattunk Ausztrián, bizonyságául annak, hogy a jó húsért mi sem megyünk a szomszédba. Gál András monori gazda mint szakács is kitett magáért, igaz, a vendégekre való tekintettel a paprika- porciózásban némi önmérsékletet tanúsított. A siker frenetikus volt, a többség repetát követelt, s az ötvenlite- res boroskannának is alig maradt a fenekén. A kétszó- lamú dalolásnak volt némi szépséghibája, a szöveget csak a tolmácsunk értette. Mint minden tanulmányútnak, ennek is megvolt a tanulsága. A lépten-nyomon hallott szövetkezés szó arról győzött meg bennünket, hogy eredményesen dolgozni csak ebben a formában lehet, a szövetkezeten kívüli gazdáknak nincs biztosítva az érdekképviseletük, bizonytalan az értékesítési lehetőségük, s a bankhitelek is ehhez kötődnek. Másrészt — a gondokat látva — talán jobban megbecsüljük azt a keveset, amink van. A jelen állapotok ismeretében és a hallottak alapján talán nincs is olyan mélyponton a magyar mezőgazdaság. Matula Gy. Oszkár Magyar alapanyagból, hazai bográcsban. Az osztrák kertben főtt gulyás kiválóra sikerült így néz ki egy ausztriai tanya, igaz, ezt már Burgenlandban láttuk A szerző felvételei Gépkínálat ezernyi változatban — és ijesztő árakon
