Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-13 / 214. szám

6 PEST MEGYE1 HÍRLAP GAZDASÁG 1994. SZEPTEMBER 13.. KEDD íjjj Agrárfórum a megyeházán Megnőtt a méltányossági nyugdíjat kérők száma Az irányítás csapatmunka Örömömre szolgál, hogy Pest megye földművelés­ben érintett szervezetei és maguk a gazdák is kíváncsi­ak a kormány agrárpolitiká­jára — mondotta bevezető­jében Lakos László földmű­velésügyi miniszter, a Pest Megyei Földművelésügyi Hivatal által tegnap megtar­tott agrártanácskozáson. A miniszter utalt rá, hogy az a fórum korán lett időzít­ve, lévén, hogy épp azokra a kérdésekre nem tud majd konkrét választ adni, amire az összegyűltek leginkább kíváncsiak. Nevezetesen a mezőgazdaság összegszerű támogatásáról, illetve a pót­költségvetésről. Ezekről mindeddig nem döntött a kormány, s arra sincs garan­cia, hogy a tárca által 1995-re igényelt költségve­tést „karcsúsítás nélkül” hagyja jóvá a parlament. A pótköltségvetést illetően az FM új vezetősége 18 milli­árd forintot kért pluszba még ez évre — a tervezett 57 milliárd helyett 75 milli­árd forintot, míg 1995-re 85 milliárd forintot. Lakos László szerint október köze­péig tisztázódnak a pénz­ügyi kérdések és sor kerül­het a felhasználással kapcso­latos konkrét tervekre. A nem anyagi jellegű el­képzelések közt elsőnek há­rom törvénymódosításról beszélt a miniszter. Ezek a szövetkezeti törvényt, a földkiadó bizottságok mun­káját és az agrárkamarák te-, vékenységét érintik. Mint mondotta, mindhárom fon­tos, de sorrendben a máso­dik nem tűr halasztást. A földkiadó bizottságok mű­ködését — pontosabban nem működését — törvény­nyel kell kikényszeríteni vagy felgyorsítani. Szóba került a mezőgaz­daságban is végbemenő pri­vatizáció, melynek eddigi folyamatával a miniszter ko­ránt sincs megelégedve. Mint hangoztatta, a kisem­berek eleve kimaradtak be­lőle, lévén, hogy nem ren­delkeztek anyagi háttérrel. Lakos László: Fel kell gyorsítani a földkiadó bi­zottságok működését Vimola Káróly felvétele A továbbiakban több figyel­met kell fordítani arra, hogy ne alakulhassanak ki monopolszervezetek, ma­mutérdekeltségek a privati­záció során — szögezte le a miniszter, arról viszont sem­mi konkrétum nem hang­zott el, hogy a jövőben hon­nan lesz pénze a parasztság­nak a privatizációs pályáza­tokon részt venni. A mezőgazdasági fejlesz­tési alappal kapcsolatban Lakos László elmondta, a jelen konstrukcióval nem ért egyet, az ily módon jut­tatott támogatásokat sok esetben nem azok kapták meg, akiknek eleve szán­ták. Elképzelései szerint a jövőben a gépvásárlásokra felvett kölcsönök kamatjait kell az államnak átvállalnia vagy támogatnia 10-15 mil­liárd forintnyi értékben. Összefoglalójában a mi­niszter kifejtette, az agrár- irányítást csapatmunkának tekinti, az érdekeltekkel kar­öltve kívánja kialakítani. Beleértve a termelők érdek- képviseleti szervezeteit s az ellezéket is. Az expozét hozzászólá­sok követték, a lényegi kér­déseket s az erre adott vála­szokat pénteki számunkban közöljük. (niatula) Forintos hírek Ismét magyar főtitkára van Kemény Tamás sze­mélyében a Nemzetközi Méréstechnikai Szövet­ségnek (IMEKO). A To­rontóban szeptember ele­jén megrendezett IME- KO-vi 1 ágkonresszuson újra megbízást kapott há­rom évre e poszt betölté­sére. Az orosz és a magyar ille­tékesek folyamatosan tár­gyalnak a Magyarország­gal szemben még fennál­ló több mint 900 millió dolláros orosz adósság rendezéséről. Ennek egyik lehetséges útja az, hogy magyai' cégek már privatizált orosz vállala­tokban szerezzenek része­sedést — mondta Tamás István, az Ipari és Keres­kedelmi Minisztérium fő­osztályvezetője. Rendszeressé kívánják tenni a jövőben a közép­szintű érdekegyeztetést a Földművelésügyi Minisz­tériumban. Ezt Kis Zol­tán, a tárca politikai ál­lamtitkára mondta azon a sajtótájékoztatón, ame­lyet az agrárágazatban működő munkavállalói érdekképviseletek vezető­ivel tartott megbeszélést követően rendeztek. A kitűzött napirendi pon­tok megtárgyalása nélkül elnapolták a Magyar Vil­lamos Művek Rt. hétfőre meghirdetett rendkívüli közgyűlését. Békési szerint 1995 lesz a kritikus esztendő' Tízmilliárdból talpra állnánk Tízmilliárd dollár tőkére van szüksége az orzágnak az elkö­vetkezendő években, hogy talpra álljon és elinduljon egy modernizációs fejlődési pá­lyán. E cél elérése nem irreá­lis — hangsúlyozta Békési László pénzügyminiszter a Pénzügyi és Számviteli Főis­kola tanévnyitó ünnepségén tegnap Budapesten. Az ország helyzetéről szól­va elmondta: igen ellentmon­dásos folyamatok zajlanak egy időben. Ha a prognózi­sok nem csalnak, a GDP 1-2 százalékos növekedését is el­érhetjük. A növekedés jelei ta­pasztalhatóak az iparban, első­sorban az építőipar területén és a szolgáltatási szférában, ugyanakkor a hazai gazdaság­ban súlyos, a gazdasági egyensúlyt rontó folyamatok is jelen vannak. Idén is na­gyon nagy lesz a folyó fizeté­si mérleg hiánya. Nem enged­hetjük meg, hogy az egyen­súlyt rontó hatások hosszú tá­von érvényesüljenek — mondta Békési László. Hang­súlyozta: jó esély van arra, hogy a legfontosabb nemzet­közi pénzügyi szervezetekkel középtávú, hároméves szerző­dést kössön az ország, me­lyekre csatlakoztatva további kedvező kamatkondíciójú és futamidejű hitelek is felvehe­tők. A visszamenőleges nyug­díjemelés nem módosítja a pótköltségvetés szerkezetét, csupán annak egyenlegét. Ezért a pótköltségvetést an­nak tárgyalása során úgy kell majd átformálni, hogy egy módosítóindítvánnyal megvál­toztatják a pótköltségvetés hi­ányának végleges-összegét. E módosítóindítványt a tárgya­lás során a kormány is bead­hatja. Ezt nyilatkozta Békési László pénzügyminiszter az MTI-nek hétfőn. A visszamenőleges nyug­díjemelés, valamint az, hogy elhalasztják az áfa alsó kul­csának felemelését, nem a pótköltségvetést, hanem a jövő évi költségvetés induló pozícióját érinti. Idén akár 330, akár 350 milliárd forint lesz a pótköltségvetés hiányá­nak végleges mértéke, ebből mintegy egyharmadot — 1 milliárd dollár körüli össze­get — külföldről kell finanszí­roznunk. Idén finanszírozási gondja nem lesz az ország­nak, a hiányt végső soron a devizatartalékokból is ki le­het pótolni. A miniszter szerint azon­ban 1995 kritikus esztendő lesz az ország életében. Ezért a kormányzat célja az, hogy minél jobb induló pozíciók áll­janak majd az államháztartás rendelkezésére a kövekető év­ben. Ugyanis körülbelül 100 milliárd forint összegre rúg az a kiadás, amit vissza kellene faragni. A pótköltségvetés tár­gyalásának „története” gyakor­latilag 1995-röl szól — szö­gezte le Békési László. Sok múlik a vénasszonyok nyarán Telefon a karácsonyfa alatt? Most száraz, meleg őszben bíznak az alsó Galga mentén. Minél tovább tart ugyanis a vénasszonyok nya­ra, az Ékszol Kft. annál több telefonvonalat építhet ki Ba­gón, Hévízgyörkön, Galgahé- vízen és Túrán. (A kábeleket plusz öt fokig fektethetik.) Az utóbbi településen tartották tegnap a telefonberuházás munkaindító tanácskozását. Kóta Endréné, a kft. igazgató­ja Vadász György helybeli jegyzőt, Basa Antal galgahéví- zi, Tóth Tibor hévízgyörki és Jamrik László bagi polgármes­tereket arról tájékoztatta, hogy az e heti felvonulás után a szombatokat és vasárnapo­kat is kihasználva látnak a ge­rinchálózat és a mellékvona­lak alépítményes kivitelezésé­hez. Amennyiben zavartalan lesz az anyagellátás, kará­csonyra több lakásban meg­szólal a várva várt telefon. Az önkormányzatok vezetőitől először is zárható raktárhelyi­ségeket, a szabolcsi és békési munkásoknak pedig szálláshe­lyet kért. Forró János, a beruházó Észak-Pest Megyei Távközlé­si Rt. műszaki-beruházási szaktanácsadója elmondta, hogy — bár a kivitelezés lát­ványa minden bizonnyal sok új jelentkezőt vonz majd — az első lépésben azok jutnak telefonhoz, akik a befizetési határidősig kinyitották pénz­tárcájukat. Az azóta telefont igénylőket előjegyzésbe ve­szik. Ma Gödöllőn tartanak ha­sonló egyeztetést, és hamaro­san a térség 14 településén dolgoznak egyszerre a telefon­hálózat-építők. B. G. Az idei keret elfogyott Véletlenül „akadtam” az idős Vásárhelyi házaspár gondjára: éppen egyik rokonuknál beszélgettem, ami­kor az asszony betoppant. Megtudva, hogy újságíró va­gyok, azonnal a segítségemet kérte. Mert, mondta, ők már csak a nyilvánosság erejében bíznak... Az történt ugyanis, hogy méltányossági nyugdíjeme­lést kértek — még április­ban. A nyugdíjintézettől származó nyomtatványt a he­lyi, vagyis az áporkai önkor­mányzaton beszerezték, ki­töltötték, s a szükséges orvo­si igazolással, valamint a le­gutolsó nyugdíjszelvénnyel egyetemben 82 forint értékű bélyeggel ellátott borítékba helyezték, s ajánlva postáz­ták. Havi 10 ezer alatt S hogy miért is kérték a mél­tányossági emelést? Az asz- szony férjének, Vásárhelyi Károlynak harmincévnyi munkaviszonya után 9216 forint a nyugdíja. Téesztag- ként raktárban dolgozott, majd brigádvezetőként ment 1987-ben nyugdíjba 4 és 5 ezer forint közötti összeg­gel. A felesége 1985-ben 13 évi munkaviszony után 2250 forinttal ment nyugdíj­ba. Ez a pénz már akkor is olyan kevés volt, hogy ráhú­zott még 8 évet. Ebben az időben 12 ezer forintos jöve­delme is volt — ami után persze a törvény értelmében már adóznia kellett. A mai árak mellett ebből a két alacsony nyugdíjból egyre nehezebb kijönni — csak a gyógyszerekért havi ezer forintot fizetnek —, él­tek hát a méltányossági nyugdíjemelés kérésének le­hetőségével. Kérésük elbírá­lását ötödik hónapja várják — mindhiába. Azt még meg­értenék, hogy ha nem kap­hatnak, mert kevés a pénz, s ami van, azt a még rászoral- tabbaknak adják. Azt azon­ban már nem, hogy még csak elutasító válaszra sem méltatták őket! Elbírálási idő: fél év Mit tehet ilyenkor az újság­író? Elkezd telefonálni. Elő­ször a Váci útra, a Nyugdíjfo­lyósító Igazgatóságra. Vég­re úgy tízpercnyi tárcsázás után szerencsém volt, kicsen­gett a vonal. Egy türelmes hangú hölgy aztán elmagya­rázta, hogy a Fiumei úti Or­szágos Társadalombiztosítá­si Főigazgatósághoz kell fordulnom, talán ott többet tudnak az ügyről. Adott tele­fonszámot is. A vonal a változatosság kedvéért nem foglalt volt, csupán hiába csöngött ki, csak a sokadik tárcsázás után vették föl a központ­ban. Szekrényi Béláné elő­adót kapcsolták, aki készsé­gesen megígérte, hogy más­napra utánanéz Vásárhelyi­ék ügyének. Egyébként, mondotta, a beérkező kérvé­nyek elbírálására fél évük van, ez pedig ez esetben még nem telt le... (S ha ked­vezően döntenek, akkor is több hónap telik el még a megemelt összeg kézbesíté­séig, ugyanis az akta a még több üggyel foglalkozó Nyugdíjfolyósító Intézetbe kerül...) A kérelmek lassú elbírálá­sának egyebek között az is az oka, tudtam meg szintén Szekrényinétől, hogy hihetet­lenül sok az ügyük. Az el­múlt esztendőben a hozzájuk tartozó Budapestről és Pest megye egy részéről összesen 12 ezer méltányossági kére­lem érkezett, idén már most 30 ezer fölött tartanak. Pedig a nyugdíjba menetel után 3 esztendeig nem is lehet méltá­nyossági emelést kérni, s egy-egy ilyesfajta kérés kö­zött is legalább 3 évnek el kell telnie. Az elbírálásnál számtalan körülményt — pél­dául a munkahely(ek)en eltöl­tött időt, a nyugdíj mértékét, a szociális körülményeket — vesznek figyelembe. így az­tán az az öt-hat munkatársa, mondotta az előadó, aki az el­bírálásokkal foglalkozik majd, belefullad a munkába... Titkos adatok? Másnapra Szekrényiné — ígéretéhez híven — valóban megkereste Vásárhelyi Ká­roly és felesége kérvényé­nek számát, amely 19 ezer fölötti. Mivel azonban csak a 12 ezer körüliek elbírálásá­nál tartanak, az idős házas­párnak még legalább két hó­napot kell várnia a döntéssel. Gondoltam, az idősebb ol­vasóink tájékoztatása érdeké­ben megragadom az alkal­mat, s kérdezek az előadótól még néhány jellemző adatot a méltányossági nyugdíjeme­lésről. Szekrényiné azonban erre már nem adott lehetősé­get, ugyanis váratlanul kije­lentette, hogy az evvel kap­csolatos információk titko­sak. Hogy miért, azt ne is kérdezzem. Azért mégis­csak érdekelne, hogy miként lett egyik napról a másikra több tízezer nyugdíjast érin­tő ügy titkos... Lászlóp Ferencné, a mél­tányossági nyugdíjemelést elbíráló osztály vezetője mindenesetre mégiscsak nyilvánosnak ítélte az ügyet. (Hogy hozzá mennyi telefo­nálgatás után kapcsoltak, av­val most nem untatom az ol­vasót...) Tőle mindenesetre sikerült megtudnom, hogy az egyébként teljesen nyilvá­nos rendelkezések szerint méltányossági nyugdíjeme­lést az kaphat, akinek a nyugdíja nem haladja meg a mindenkori öregségi nyug­díj két-két és félszeresét. Ez jelenleg csaknem 15 ezer fo­rint. Ha a kérelmező ügyét kedvezően bírálják el, akkor 600 és 2 ezer forint közötti havi emelést kaphat. Mindez azonban mára már csak elmélet, ugyanis, mondotta Lászlópné, a kérel­mezők rendkívül magas szá­ma miatt az évre szánt keret már elfogyott...! Hardi Péter

Next

/
Thumbnails
Contents