Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-12 / 213. szám
XXXVIII. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM Ára: 13,50 forint 1994. SZEPTEMBER 12., HÉTFŐ PESF MEGYEI 7 HÍRLAP Magyar tankcsapda Ma ismét összeül az Országgyűlés, s így folytatódik a kormányprogram megvalósítása. Ha azt teljes egészében sikerül megvalósítani — írja egy helyütt Kopátsy Sándor —, akkor például a jövedelmekhez képest Európában nálunk lesz a legdrágább a benzin. Ugyancsak az ő szavai: nálunk most egy átlagos munkásnak egy liter benzinért egy órát kell dolgoznia, ilyenre példát egy nyugati országban sem lehet találni — ötven éve! Ott már a tíz liter benzin árának megfelelő órabér is ritka... Azt írja azután, hogy bennünket a nép gépkocsikázását ellenző' kormányok jellemeztek azóta, amióta a gépkocsi csak megjelent, s állítását igazolandó, 1945 elcíttról is idéz példát. Én nem tudom, hogy mi volt 1945 eló'tt, nekem csupán alig két évtizedes tapasztalataim vannak. Éppen ezért, magam az örökös, kitartó és különböző' mesékkel körített benzináremelések gyakorlatát csak a marxista felkészültségű, dialektikus materialista gondolkodású pénzügyi tanácsadókhoz és politikusokhoz tudom kötni. Kétségtelen, márványba vésett nevet érdemelne, aki elsőként fedezte fel, hogy miként lehet a „népgazdaságé súlyos helyzetén a trabantosok és a majdnem trabantosok rovására egy-egy tollvonással, átmenetileg enyhíteni. Meggyőződésem az is, hogy nem csupán gazdasági megfontolások indították el a folyamatot, meghúzódott mögötte az ideológia. Égyfajta középosztály próbált ugyanis az idő' tájt valamilyen formát ölteni, de — az ismert közgazdász — a szocializmus jó ösztönnel ismerte fel, hogy számára végzetes lenne a saját autóján saját útját járó ember. Lassabban tehát a sebességgel, elvtárs uraim!, s azután rendszeresen igazítottak egyet a benzinkutak árszerkezetén. Most lenne egy javaslatom a szakértőkhöz: szakítsanak az átkos múlttal ezen a téren is; ne két-három hónaponként, félévenként hozzanak benzináremelő' intézkedést. Emeljék fel a benzin árát, egyszerre és tisztességesen, 120—150 forintra talán, s hagyjanak békét nekünk, jelképes és valóságos trabantosoknak mondjuk 2000-ig! Vagy felejtsék már el, hogy a benzinkút számlálója felfelé csavarható, és térjünk vissza a dologra majd akkor, ha Európába jutunk. Legalábbis nyugatabbra egy kicsit. Deregán Gábor Egy nap a „honfoglalókkal” Ötszázötven dolgozó sorsa bizonytalan Látlelet a ceglédi húsiparról A honfoglalás korát, szellemi és tárgyi kultúráját tárta a nagyközönség elé az a háromnapos bemutató, amit Budapesten a hármashatár-hegyi repülőtér mellett rendezett az Őskultúra Alapítvány, a Magyar Településfejlesztők és Felújítók Társasága, valamint az Iposz (Összeállításunk a 4. oldalon) Vimola Károly felvételei A Pest és Nógrád Megyei Húsipari Vállalat (Peno- mah) ceglédi gyárában elkezdődött a visz- szaszámlálás. A cég és ötszázötven dolgozójának sorsa teljesen bizonytalan, noha egyértelműen kijelenthető az, hogy a létesítmény világszínvonalú. Különben ezt Jendrolo- vics Pál, a Budapest Investment Rt. elnök-vezérigazgatója, felszámolási biztos is megerősítette, miként azt is, hogy a gárda jól képzett. A ceglédi üzemnek nincs külön adóssága. Ám az egész vállalatnak a hosszú éveken át felhalmozódott mindenféle tartozása meghaladja a négymilliárd forintot. A hitelezők türelme már régen elfogyott. A két évvel ezelőtti csődeljárás során kiderült: a cég önmaga képtelen megbirkózni pénzügyi terheivel. Úgy látszott, a kölcsönt adó pénzintézetek toleránsak. Hiszen létrejött egy egyezség, aminek aztán csődeljárás lett a vége. Egyebek mellett azért, mert elmaradtak azok az ésszerűsítések, amelyek az egyezséget sikerre vihették volna; a vagyonukat sem tudták értékesíteni; végül nem volt elég pénz a megfelelő szintű működéshez. Az sem hozott eredményt, hogy tavaly a kormány felvette a Penoma- hot a gyorsított adóskonszolidációs listára, de így sem találták meg annak jogi és pénzügyi lehetőségét, hogy kivezessek a romhalmazból a jobb sorsra érdemes ceglédi gyárat. — Amennyiben a szeptember végi pályázati határidőig a befektetők nem jelzik vissza, hogy látnak fantáziát a ceglédi húsüzemben, akkor nagyon valószínű, hogy vége..., bezárunk — mondta Jend- rolovics Pál. — Magyarán: az úgynevezett kemény felszámolási program eléri azokat a küszöböket, ahol a dolgok visz- szafordíthatatlanok. Tehát minden ember munka- viszonyát megszüntetjük. (Folytatás az 5. oldalon) Istvántól ✓ Árpádig Szuhay Balázs írása (16. oldal) Fiatal politikusoknak nyit utat az MDF A többség nyelvén tanulni Miután Boross Péter, Le- zsák Sándor és Schamschu- la György, az MDF eddigi elnökének javára visszalépett az elnökjelöltségtől (a hatodik jelölt, Grezsa Ferenc nem kapta meg a szükséges támogatást), ketten maradtak a porondon, s a 623 érvényes szavazatból Für Lajos 329-et, Szabó Iván pedig 294-et kapott. Közvetlenül a VIII. országos gyűlés két napon át tartó konferenciáját követően rövid megbeszélésre ült össze a választmány, s azon az új elnök javaslatára egy öttagú ügyvivői csoportot hoztak létre (tagjai: Szabó Iván, Boross Péter, Lezsák Sándor, Ferencz Csaba és Gémest György — Gödöllő polgár- mestere), amely október 29-éig, az új elnökség megválasztásáig végzi teendőit. A hét végi, kétnapos tanácskozás másodnapján, vasárnap délelőtt fogadták el az alapszabály módosítását, amelynek leglényegesebb eleme, hogy a jelenlegi 20 tagú elnökség a jövőben 16 tagúra csökken, 8 elnökségi tagot a régiók delegálnak, s az országos gyűlés is 8 tagot választhat. A választási procedúra azt kívánja lehetővé tenni, hogy a fiatalabb és rátermett politikusok is bekapcsolódhassanak a vezetésbe. A lényegi kérdés, amelyre a jelen levő 752 küldött választ keresett, arra vonatkozott, hogy képes-e az MDF a parlamenti választásokon elszenvedett kudarc után a becsületes és átfogó számadásra, és hogyan határozza meg az ellenzéki helyzetéből adódó új stratégiáját. (Folytatás a 3. oldalon) Zsófialiget aszfaltutat akar (4. oldal) Törteli mesterötöse Dunakeszin (15. oldal) Für Lajos maradt az MDF elnöke
