Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-10 / 212. szám
É \ PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1994. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT 9 A pusztai vándorlás Az elmúlt egy-két évben sok német, magyar igehirdető a korábbi évtizedeket a pusztai vándorláshoz hasonlította. Előrebocsátom, hogy én is megtettem, tehát nem őket kritizálom személy szerint. Hanem azért van itt valami érdekes dolog. Nevezetesen, nem ezután következik-e ama pusztai vándorlás? Mindnyájan látjuk már, hogy nincs még itt a „kánaán”, de bízunk, mint Petőfi és sok millió ősünk Megdöbbenti) dolog, hogy az a nemzedék, amely megunta az egypártrendszert, kizárólag avval foglalkozik hogy mit együnk mit igyunk Mint a pogányok A ti mennyei atyátok ezután is gondoskodni fog rólatok Nehéz helyzetben vagyunk. Azért vagyunk letargiában, mert belénk ivódott a vulgáris-materialista szemlélet, ott van a hazám, ahol többet keresek. Nagyon nehéz átmeneti időben élünk. Ahogy a kommunisták nem tudtak erkölcsöt adni, csak valami komoly alapot nélkülöző szocialista erkölcstant, úgy mi most nem tudunk új rendszert építeni. A szocializmus soha sehol nem győzhetett volna, ha a kapitalizmusnak nem lettek volna hibái. Most a Sátán ügyesen intézi, hogy keletről tartsuk meg a rossz beidegződéseket, nyugatról meg ne a jót, hanem a szennyet vegyük át. S itt van a puritán református keresztyének óriási feladata és lehetősége. Az 1848-as asszonyok odaadták a féltve őrzött családi ékszereiket, hogy a honvédeket felruházzák. Megmondom őszintén, sok emberrel való beszélgetésem alkalmával meggyőződtem arról, hogy azok sírnak a legjobban, akiknek van mit aprítani a tejbe. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy jó dolog a munkanélküliség, helyes kis nyugdíjból tengődni. De itt is megvan a feladatod! Vajon adsz-e a rászorulónak egy darab szalonnát, egy meghívást a meleg kályha mellé? Az országos diakónia felfújása, intézményesítése az úgynevezett „szolgáló egyház” poláikájának a kirakata volt nagyrészt. A diakónia otthon kezdődik, szegény anyád, beteg apád, nyomorgó nagybátyád és a szomszéd gyerek támogatásával. Nehéz a helyzet. .. akik most tömegesen hittanra járnak meg a templomba, azokat nem hozzák, hanem küldik a szüleik. Lelkileg, erkölcsileg kelleti megnőni és megerősödni egy nemzedéknek, hogy elérjék Kánaánt. Mi az örökkévalóság gyermekei vagyunk. A röpke évtizedek és századok felett ott az Örök Jézus, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Jól írta a nagy költő a török időkről, hogy: ki éjben születik, mit csináljon, dolgozzon, tűrjön, imádkozzon, várjon, ha könnyel sózott kenyerét megette, mert változnak a csillagok felette. Ifj. Hörömpo Gergely református lelkész Diósjenő Nemrég fejezték be a XVIII. században épült budatété- nyi Szent Mihály-kápolna felújítását Erdősi Agnes felvétele Új lelkészlakot építettek Római katolikusok a kárpátaljai Kőrösmezőn A Fekete Tisza völgyében a Hoverla, a Petrosz és a Havrilec övezte település neve Kőrösmező. Innen tíz kilométerre van az egykori Magyarország határán a Tatár-hágó, túl- nan kezdődött Galícia. A kőrösmezői római katolikus templom 1814-ben épült, barokk jellegű. Vasárnaponként teljesen megtelik, nemcsak öregekkel, az iskolás korosztály is létszámának arányában vesz részt a szentmisén. Megható hallgatni a magyar éneket, a magyar imát a hajdani határvidéken, s furcsa is a fülnek, mert a hosszú hangzókat sokszor röviden ejtik és a hangsúlyt is hátrább vetik egy kicsit pongyolán. Birosz János nyugalmazott tanár az egyházközség elnöke. Ezer magyar ajkú hívőt tart számon a 8 ezer lakosú nagyközségben. Feleségével, Izabella nénivel különleges misz- sziót láttak el majd két évig. Amíg nem volt plébánosa a templomnak — az 1989—90-es években —, Birosz tanár úr és.Iza- bella néni keresztelt, temetett és tartott szentmise helyett imaliturgiát a templomban. Volt már húsvétjuk is pap nélkül. Hisz a plébános nélküli időben havonta csak egyszer tudott eljönni Hudra Lajos atya a száz kilométerre lévő Aknaszlatináról. Vasárnap van, Biro- széknál várunk a plébánosra. Rahóról jön át, 44 kilométeres sáyon húzódnak el a filiák. Kezdődik Terebesfejérpataknál, következik Rahó, kitérő oldalt Tiszabogdány, majd újabb 35 kilométer után Kőrösmező. Bauman Fe- rehc plébános úr is misz- sziót teljesít itt, ő ugyanis erdélyi pap, három és fél éve jött át iue plébánosnak Lázáriból. . — Plébános úr, hogyan került ön ide Romániából? — Ez a terület valamikor a szatmári egyházmegyéhez tartozott. Mikor látogatást tett itt Reizer Pál püspök úr, akkor segítséget ígért, így kerültem ide. Azóta is meglátogat időnként. Tegnap járt itt nálunk Rahón a titkárával. — Más-e itt a hitélet, mint Erdélyben? — Erdélyben köny- nyebb a pap dolga. Ott nem sikerült annyira szétszórni és elidegeníteni az embereket az egyháztól, mint itt. Ott nem volt olyan nagy a megtorlás, ha valaki templomba járt vagy megkereszteltette a gyerekét. — Nem kívánkozik visz- sza a tisztelendő úr Erdélybe ? — Dehogynem! Pedig havonta hazajárok néhány napra. Ott vannak a régi hívek, a rokonság. Itt pedig egy órát is kell autóznom, míg a legközelebbi paptestvérig eljutok. Az elmúlt 2-3 évben látványos eredményeket ért el az egyházközség. A régi plébánia épületét elvették 1944-ben. Most sikerült helyette építeni a templomkertben. A plébá- nosi lakás mellett egy nagy kultúrterem szolgálja a hitoktatást és a helyi Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség rendezvényeit. Most éppen egy busznyi técsői hittanos gyerek alszik a nagyteremben hálózsákokban. Háromnapos kirándulást szervezett számukra Papp Anikó técsői szerzetes nővér. Újjáépítették a falubeli Nepomuki Szent János-kápolnát is a falu központi ligetének szomszédságában. Az esetnek még az is érdekessége, hogy a felsőbbség jóváhagyásával az eltávolított Lenin-szobor előtti díszvázák most Nepomuki Szent János előtt tartják frissen a virágokat. A kőrösmezői hittanos gyerekek közül negyven szeptember elején kéthetes magyarországi útra készül. Birosz János tanár úr vezetésével érkeznek Boldogra az ottani egyházközség vendégeiként. Átányi László Ortodox ¥ istentisztelet a rádióban Ortodox istentiszteletet közvetít vasárnap 10 órától a Kossuth rádió a Petőfi téri ortodox templomból. Igét hirdet Berki Feriz esperes-adminisztrátor. A budapesti Petőfi teret ékesíti a Dunára tekintő homlokzatával azon pesti görögkeleti templom, mely 1791 —1801 között épült Jung József tervei szerint a valamikori Alsó- Duna-soron. A templom je- lenfegi homlokzata, valamint vörös márvány főkapuja s eredetileg két tornya Ybl Miklós munkája 1872—74-ből. A déli torony s karcsú sisakja elpusztult (1945). A templombelsőt gazdag faragványok sora díszíti, ezek s az ikonosztáz — Jankovits Miklós (1799) faszobrász műve. A falfestmények Anton Kochmeister (1801) bécsi festő munkái. A templom előtt magasodik Petőfi Sándor bronzalakja — a lánglelkú költő első köztéri szobra, amely — Izsó Miklós kismintája (1874) alapján — Huszár Adolf (1882) alkotása. Emlékezetes, hogy március 6-án itt, a Petőfi téri Nagyboldogasszony• ortodox templomban a legnagyobb ortodox egyház feje, őszentsége II. Alekszij főcelebrálta az ünnepi istentiszteletet, a maga ősi bizánci pompájával egyetemben... (bozó) A fatimai Szűzanya a máriabesnyől kapucinus kegyhelyen Vigyázz reánk, édesanyánk... Sokak számára emlékezetes marad a pillanat, amikor a templomig vezető fasor elejére érkezett a gépkocsi, amely a fatimai Szűzanya Magyarországot bejáró utazó szobrát Vácról Máriabes- nyőre hozta. Szent József Kollégium, szerepelt az autó oldalán, s ahogy megnyílt az ajtaja, kiemelték belőle a virágokkal díszített talapzatot, majd magát a szobrot, mely felhőkön áll, csillagos palástot visel, s kezét össze- téve szelíden hajtja meg fejét aranykoronája súlya alatt. Üdvöz légy, Mária — köszöntötték, s mondták végig az imát a máriás lobogókkal a kezükben várakozók és a mögöttük állók, majd énekszóval kísérték a kegytemplom udvaráig a kapucinus novíciusok által vállra vett Szűzanya-szobormást, ahogy felmagasodva vezette a menetet a fehér virágok szőnyegén. Liliom, szegfű, kardvirág, ezek takarták a talapzatát, a sok fehér közül csak elöl öt szál rózsa vált ki pirosán, mint a vércsepp. Sokaság népesítette be a templomudvart és annak környékét, az egyházi személyek az oltáremélvényen helyezkedtek el, s megérkezve onnét tekintett immár ránk ragyogva a napfényben a drága kegy szobor is. Nagy Tamás kapucinus rendházfőnök köszöntötte. Megemlékezett róla, hogy az 1917-ben történt többszöri megjelenése után 1920-ban állították fel Fatimában, a Jelenések völgyében a Szűzanya kegyszobrát. 1947-ben készült el a Bozó Gyula festőművész érmet készített a fatimai szentély Szűzanya-kegy- szobormásolat magyarországi nemzeti engesztelő zarándoklata alkalmából ma itt látható vándorló kegyszobor a látomások kegyelmében részesült három gyermek közül életben maradt Lucia nővér javaslatára. Idén következett el az idő, hogy a kelet-közép-európai országokba is eljuthat a szobor. Áprilistól Szlovákiában vándorolt, nálunk júniustól, s mindegyik egyházmegyénkbe ellátogatva október 13-án hagyja el az országot. Teljes búcsút nyerhetünk általa. Kívánva, hogy minden jelenlevő lelkileg megújulva térhessen majd innét otthonába, átveszi a váci Hétkápolna plébánosától, Stella Leontintól a kegyszobrot. Az ünnepi szentmisét Mucza Béla csömöri esperes-plébános celebrálta. Szentbeszédében felidézte a Fatimában megesett csodákat. Az ég mindig megteszi a maga feladatát, az Úristen mindig küld valakit az emberekhez, mondta. A magyarság ezer éve indult el a kereszténység útján, s máig megőrizte keresztén) hitét, így lesz-e a jövőben is? — tette fel végül a kérdést. Az éneklő, imádkozó, könnyeit törlő, szentáldozáshoz sorakozó tömeg igent mondott a kérdésre. A templomba bevitt kegyszobor elé egyenként járultunk, miközben már megkezdték imaórájukat a tápiószecsői fiatalok, hogy majd egy óra múlva más falvak küldöttei vegyék át tőlük, folytassák az imát, s aztán megint és megint mások. Este újra szentmisét tartottak, gyertyás körmenet indult, éjfélkor ifjúsági szentmise kezdődött. Az altemplomban a fatimai eseményekkel kapcsolatos kiállítást tekinthettünk meg, azonkívül a délután, este folyamán háromszor videofilmét mutattak be Fatimáról. A kegyszoborral való együttlét másnap délelőtt folytatódott, mikor is az megkezdte útját vándorlásának következő állomására, Hatvanba. A kegyhelyről távozókban visszacsenghettek a váci Hétkápoina plébánosának előző nap a szobrot átadó szavai: csodálatos volt az éjszakát mellette tölteni. Csak egy szobor, de mégis sokkal több annál, mert mindannyiunk édesanyjára emlékeztet. Bizonyítja, hogy van édesanyánk, akinek nem közömbös az én sorsom, a te sorsod, a magyarság sorsa. Engedjük tovább, vigyen mások számára is örömet, de kísérje imánk, „ne feledkezzél el szegény magyarokról”. Nádudvari Anna
