Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-09 / 211. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. SZEPTEMBER 9.. PÉNTEK 5 Akik népszavazást szeretnének Vélemények az expóról Ősztől gázzal fűthetnek Püspökszilágyban Expó-állásfoglalás a Galga mentáról A vidék fejlesztését Ha minden a terv szerint alakul, a tél beálltáig befejező­dik Püspökszilágyon a település utóbbi tízéves történe­tének legjelentősebb fejlesztő beruházása, a kétszáz- negyven ingatlant érintő gázprogram — tájékoztatta tegnap lapunkat Mezei Imre, a község polgármestere. A kormány expóval kapcsolatos elutasító döntése felka­varta az ország közvéleményét. A lakosság jelentős ré­sze helytelennek tartja a döntést, s mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy több tízezren írták alá azt az ívet, mely a népszavazásra szólít a világkiállításért. La­punk hasábjain az aláírókat kérdeztük, hogyan véle­kednek az eseményekről, a népszavazás kezdeményezé­séről: — Százhalombatta több pályázatot nyújtott be az ex­póra, s biztos vagyok ben­ne, hogy nagyon nagy hasz­not hozott volna a rendez­vény — mondta Morvái Ta­más helyi lakos. — Azt, hogy a kormány így alakí­totta a dolgokat, több okból is sajnálom. A lányom a Forrás Néptáncegyüttesben táncol, s bár a csoport na­gyon híres, az expó még több lehetőséget adott vol­na a bemutatkozásra. Most teljesen elbizonytalanodtak, hogy' mennek-e a tervezett rendezvényekre, települé­sekre, vagy nem. A vendég­látósok is szomorúan vették tudomásul a történteket, hi­szen igencsak megnőtt vol­na a forgalmuk. A munka- nélkülieknek szintén nem oldódik meg a problémájuk még egy jó ideig. Furcsá­nak találom, hogy az előző kormány és a mostani által nyilvánosságra hozott szá­mítások teljesen ellenkező eredményeket mutatnak. — Elég sokat járunk kül­földre, és sajnos tapasztal­tuk, hogy több helyen nincs jó véleményük az emberek­nek a magyarokról —- mondta Heltai Pálné, gödöl­lői tanárnő. — Az expó ide- vonzaná az érdeklődőket a nagyvilágból, s végre meg­tudhatnák, hogy a népünk vendégszerető, s igazi bará­tokra lelhetne az ország. Gazdasági téren nem szíve­sen bonyolódnék a kérdés­be, de ha más országok meg tudtak rendezni egy vi­lágkiállítást és meg is érte nekik, tán Magyarország sem járna olyan rosszul, mint ahogy azt többen állít­ják. A népszavazást szimpa­tikusnak tartom, s el is me­gyek szavazni, ha sor kerül rá. A csapdát ott látom, hogy a szavazás nagyon sokba kerül, s ha netán el­kezdődik valamilyen ellen­propaganda, mégsem szüle­tik meg a kívánt eredmény — vélekedett. V. Cs. A nyolcszáz lelkes Püs­pökszilágy nem önállóan, hanem további hat környék­beli településsel — Vácrá- tóttal, Sződligettel, Vácdu- kával, Sződ-Csöröggel, Kis- némedivel, Váchartyánnal — közösen vágott bele a gázprogramba, melynek első lépése a sződi gázát­adó állomás bővítése, a ko­rábbi teljesítmény négysze­resének (20 ezer köbméter/ nap) a biztosítására való fel­készítése volt. Miután ez a múlt év nyarán megtörtént, megkezdődött, s jelen pilla­natban már a végéhez köze­ledik a gerincvezeték építé­se Szöd-Csörög, Váchar­tyán, Kisnémedi, illetve végállomásként Püspökszi­lágy között. — A gázprogram közsé­gen belüli munkálatai, az október 15-ei határidővel el­készülő gerincvezeték-épí­téshez hasonlóan, jó ütem­ben haladnak, jelen pillanat­ban 92 százalékos a készült­ségük — újságolta Mezei Imre. Hozzátette: a gázveze­ték-építés megvalósításá­hoz a korszerű energiahor­dozót igénylő püspökszilá­gyiaknak ingatlanonként 40 ezer forinttal kellett hozzájá­rulniuk, amiből 15 ezret visz- szakapnak. (ribáry) Készül a szennyvíztisztító Várhatóan november utolsó napjaiban átadják azt a szenny­víztisztító üzemet, amely Gyömrő, Maglód és Ecser köz­ségeket látja majd el. Rádóczi Gusztáv, Gyömrő polgármes­tere a beruházás szükségessé­géről és annak jelenlegi hely­zetéről adott felvilágosítást. Az 1992-es év végén való­ra vált Gyömrő és a környező térség településeinek álma, és pályáztatás utján megindulha­tott a szennyvíztisztító üzem megépítése. A nyertes pályázó a svájci—indiai UTB Kft., amely 340 milliós költségve­téssel, 60 százalékos állami tá­mogatás mellett kívánja meg­valósítani a beruházást. Az immáron átadás előtt álló üzemre igen nagy szük­ség volt, mivel a környék csa­tornázása érezhető károkat o- kozott a talajban és a talajvíz­ben. Nagymértékben veszé­lyeztette a kutak tisztaságát is. Mindeddig a Gyömrőhöz kö­zeli kis tóba, valamint a tala­jon elterítve, illetve kutakba öntve szabadultak meg a szennyvíztől. A tervek szerint a szenny­víztisztító határidőre elkészül, de a csatornarendszer kiépíté­se sajnos lassabb ütemben ha­lad. Ebben az évben a hálózat mintegy 10 százaléka készül el, amely a nagy fogyasztókat, közintézményeket, üzemeket látja el, de a későbbiekben a la­kossági csatlakozásra is lehető­ség lesz. (szűcs) Adj esélyt! Információs telefonok pályakezdő munkanélküli­ek számára: Fővárosi Munkaügyi Központ, 1052 Budapest, Széchenyi tér 9. Telefon: 112-4630. Pest Megyei Munkaügyi Központ, 1117 Buda­pest, Karinthy F. u. 1—3. Telefon: 185-2411/126- os mellék. A toliforgatók patrónusa nem kényeztetett el, so­vány kis babérkoszorút mondhatok magaménak mint íróember. Három­szor léphettem dobogóra díjnyertesként, de kitüntetést egy­szer sem kaptam. Hogy miért? Nyilván, mert a sors nem ál­dott meg azzal a képességgel, amit alkalmazkodni tudás­nak neveznek. Az igazság labdáját hajszolva hol öngólt rúg­tam, hol meg lesállás címén lefújt a bíró. Kitüntetés persze sokféle van. A legközismertebb a mell­re tűzhető fényes medália, vagy a bársony tokba zárt pla­kett. Aranyból, ezüstből, bronzból. A megbecsülés e trófeáit időnként fel lehet tűzni, meg lehet nézni, s ha netán beleke­rül az ember a lexikonba, hivatkozási alapul szolgál, hogy nem éltünk hiába. A kitüntetés kevésbé látványos formája ennél sokrétűbb, bár ezt nem bizottság ítéli oda, s nem ünnepélyes külsősé­gek közt nyújtják át önmaguk fontosságától eltelt, fennkölt személyek. Kisemberek mosolyognak rád az utcán, megállí­tanak, megrázzák a kezedet, s tekintetükben, mozdulatuk­ban ott van az elismerés, amiért az írásaidban ki merted mondani az igazat, kiálltál mellettük. Nem tudom ki hogy van vele, de én az effajta megbecsülést többre tartom, még akkor is, ha ezekkel nem jár bankákkal kibélelt boríték, s majdan, Szent Mihály lovára kerülvén, hiányozni fog ama bársonypáma, melyre a kiválóságomat bizonyító medáliá­kat helyezik. Mindezt azért írtam le elöljáróban, hogy megértse a tisz­telt olvasó, miért tartom kitüntetésnek a Rézi mama irán­tam tanúsított figyelmét. Rézi mama — Fail Jánosné — Újhartyánban él, tavaly volt nyolcvanéves. Ebből az alkalomból megírtam az élete történetét, mely felér egy regénnyel, jóllehet nem olyan ér­dekfeszítő és csillogó, mint a Dallas-film hőseinek mozgal- mas élete. Többnyire tanyán élt, a világtól elzárva. A férje meghalt a háború végén, maga küszködött a kis gazdaság­gal, s egyedül nevelte fel a két gyerekét. Megélte a falu szocializálásának hős­korát, a földjét elvették, a tanyáról elűzték. Egyetlen dolgot nem tudtak tőle el­venni. Hitét a munkában s a munkabírását. Ez segítette őt abban, hogy mindvégig tal­pon maradjon, s ezt írtam meg Rézi mamáról egy szerény kis riportban. A minap újra Hartyánra vitt az utam, egy zöldségtermelő gazdával volt találkozásom. Nem tudom, Rézi mama honnan szerzett tudomást az érkezésemről, tény, vendéglátóm azzal fogadott, ha tudok rá időt szakítani, nézzek be Rézi nénihez, mert hagymás lepényt sütött a tiszteletemre. Persze hogy benéztem. A kis öregasszony botjára támasz­kodva várta az érkezésemet, kint állt a kapuban. Bent megte­rítve az asztal, hófehér damaszttal, s rajta a féltve őrzött vi- rággirlandos porcelántányérok. Az asztal közepén, hímzett kendővel leterítve a hagymás sváb lepény. Bor is van, saját termésű, noha Rézi mama jól tudja, aki vezet, nem ihat bort. Csak kólát. No de a szokás meg az illendőség így kívánja, a bor úgy hozzátartozik a terítékhez, mint kereszt a toronyhoz. A hagymás lepény sváb specialitás, de hovatovább feledés fátyla borul a receptre, s Rézi mama szavaival élve, ma már csak az öreg cselédek bajlódnak a készítésével. — Régen ez volt a szegényemberek ünnepi tésztája, látta volna, hogy repesett az örömtől a két gyermekem, ha sort ke­rítettem rája. Manapság az ilyesmit lenézik, puccos krémes tortákat csinálnak. Én már csak ezt tudom, direkt magának sütöttem — mondja a kis öregasszony szégyenlős mosollyal, s közelebb tolja hozzám a tálat az aranyszínű, illatos lepény­nyel. Nézem a kezeit, amelyek a lepényt gyúrták és amelyek a nyolcadik ikszen túl is nap mint nap dolgoznak. Kertet kapál, főz, mos, takarít, a munka tartja benne az életet. Medáliát soha nem kapott és nem is osztogathatott. Számomra ez a le­pény, a csak nekem sütött lepény mégis felér egy kitüntetés­sel, s majdan úgy fogok rá visszagondolni, mint egy nagyon szép emlékre. Matula Gy. Oszkár Kitüntetés nélkül Rézi mama lepénye is sújtja a lemondás A piramisok építéséhez központi akarat kellett, hi­szen a sivatagban nincsen kő. A budapesti világkiál­lításhoz immár hiányzik a központi, a kormányaka­rat — fogalmazott Fegyverneky Sándor, a Pest Me­gyei Közgyűlés expóbiztosa Aszódon, a Petőfi Múze­umban, a Galga Mente Kulturális és Idegenforgal­mi Közalapítvány kuratóriumának ülésén. A vendég véleménye szerint az eredetileg a vi­lágkiállításhoz kapcsoló­dó, de anélkül is életké­pes „vidéki buzgalmak” rendezvénycsomagját mégis meg kell valósíta­ni. Ennek újabb „hívóje­le”, apropója lehet 1996-ban a honfoglalás 1100. évfordulója. Miköz­ben vállalkozói helyett ál­lami nagyberuházás lett a gyűlési képviselőknek, Bányai Juditnak, a Pest Megyei Közgyűlés alelnö- kének, Fegyverneky Sán­dornak, az alapító 21 ön- kormányzat polgármeste­rének és a két megyei lap­nak. Ezt az alábbiakban közöljük. „A Galga mente 21 te­lepülésének önkormány­zata a térség kulturális és idegenforgalmi fejleszté­Sütik a rétest a felső Galga menti berceli kemencé­ben Balázs Gusztáv felvétele lágymányosi építkezés, amihez a kormány szerint rövid a takarónk, a keríté­sen kívüli, több mint ezer elképzelés egy fillért sem kapott. Pedig ezeket a vi­déki programokat valódi szellemi vállalkozások, ci­vil energiák táplálják. Fegyverneky Sándor or­szágosan példamutatónak nevezte a Galga menti kezdeményezést, amely az expó helyi és regioná­lis kísérő rendezvényei­nek összehangolására vo­natkozott, mert rivalizá­lás helyett egy kis táj ösz- szefogását szolgálja a me­gyehatáron túlmutatóan, hiszen a kis folyó össze­köti Nógrád és Pest me­gyét, ahol a magyar mel­lett szlovák és német nem­zetiség él. A kuratórium tagjai ar­ról is értesültek, hogy a megyei expóbiztosok már június elején szervezőbi­zottságot alakítottak a Ma- gyarország-fesztívál meg­rendezésének elősegítésé­re, ami a parlament eluta­sító döntése esetén a vi­lágkiállítás „helyébe” lép­hetne. Gádor András kuratóri­umi elnök, dányi polgár- mester aláírásával a testü­let állásfoglalását elküld­ték Vankó Magdolna és Serfőző András ország­se érdekében elhatározta, hogy közalapítványt hoz létre. Az alapítvány neve: Galga Mente Kulturális és Idegenforgalmi Közala­pítvány. Az alapítvány kuratóri­uma célul tűzte ki, hogy az expó helyi és regioná­lis rendezvényeit támogat­ja, helyi szervezéseit segí­ti és koordinálja. A kura­tórium legutóbbi ülésén sajnálattal állapította meg: a kormány expóval kapcsolatos állásfoglalásá­val a világkiállítás lemon­dását javasolja az Ország- gyűlésnek. A kuratórium vélemé­nye az, hogy az expó el­maradása hátrányos az ország megítélését illető­en a külföld felé, hitelte­lenné teszi a többségi közvéleményt, hátrányo­san befolyásolja a vidék fejlesztését és sújtja a ci­vil szerveződések lehető­ségeit, különös tekintet­tel a kulturális rendezvé­nyekre és az idegenforga­lomra. A kuratórium felhívja az- érintetteket, hogy dön­tésük meghozatalában a tárggyal kapcsolatos véle­ménynyilvánításukban ve­gyék figyelembe a kurató­rium állásfoglalását.” B. G.

Next

/
Thumbnails
Contents