Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-06 / 183. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP TUDÓSÍTÁS 1994. AUGUSZTUS 6., SZOMBAT Megkérdeztük Sivatagosodik-e Pest megye? Az évtizedes aszály következtében sivatagosodni kezdett a Kiskunság — hangzott el többször is az elmúlt napokban. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. Hidrológiai Intézetének igazgatóját, Liebe Pált arról kérdeztük, hogy mit is jelent pontosan a kifejezés, s elöfordulhat-e hasonló megyénkben. A sivatagosodás alatt nem olyan sivatagok létrejöttét kell érteni — felelte Liebe Pál —, mint amilyenek például Afrikában találhatók. Sokkal egyszerűbben úgy lehetne fogalmazni, hogy egyes növények nem kapnak elegendő vizet és elszáradnak. A talajvízszint valóban süllyed, bár ez inkább a Duna— Tisza közén okoz gondot, s nem Pest megyében, ahol csak egy kisebb ilyen foltot találhatunk: Cegléd és Dabas között. A megyében egyébként eddig is elég mélyen volt a talaj vízszintje. Bács-Kiskun megyében a süllyedés meghaladja a három métert, s ez valóban veszélyes lehet. Nálunk azonban ez csak két-három méter, ami még határesetnek nevezhető. A süllyedést az 1950-es '60-as és '70-es évek adataihoz viszonyítjuk. Ismétlem: a megyében eddig is mélyen volt a talajvíz, s ez önmagában még nem okoz gondot. Természetesen elképzelhető, hogy egyes kutak kiszáradtak, de ezek sem azért, mert eltűnt a víz. Víz most is van, csak egy-két méterrel lejjebb kell a kutat fúrni. A süllyedés az aszály és a felszín alatti víztermelés csökkenésének közös hatása. A mezőgazdaság területéről még nem jelentettek olyan károkat, amelyek kifejezetten a talajvízszint süllyedésének tulajdoníthatók. Nádai László ✓ / Bonyodalmak az Érdi Újságnál A felelős kiadó lemondott Az Érdi Újság felelős kiadója, T. Mészáros András alpolgármester július 29-én délelőtt felszólította Dudás Lászlót, az újság fő- szerkesztőjét, hogy azonnali hatállyal mondjon le fő- szerkesztői megbízásáról. Az alpolgármester véleménye szerint Dudás László a munkaköri leírásban megfogalmazott feladatokat nem megfelelően teljesítette, nem készítette el a negyedéves lapterveket, a kiadó részére biztosítandó havi gazdasági jelentéseket is elmulasztotta. T. Mészáros András felszólította továbbá Dudás Lászlót arra, hogy adja át az újság épületének kulcsait és nyújtson tájékoztatást a függő ügyekről. Dudás László nem tett eleget egyik felszólításnak sem, mivel őt a képviselő- testület választotta meg fő- szerkesztőnek, így csak annak áll módjában leváltani. Úgy döntött, munkáját tovább végzi, s kérte a polgármester urat, Harmath Bélát, hogy hívjon össze rendkívüli testületi ülést a lap folyamatos megjelenése érdekében, és segítse elő a kialakult helyzet tisztázását. A polgármester a kérésnek eleget téve csütörtökre hívta* össze a testületet. Az Érdi Újság ügyére ötödik napirendi pontként került sor, azaz került volna, ha a képviselők egy csoportja el nem hagyja a termet. A távozók csoportjából Szabó Lajos, a kulturális bizottság elnöke így vélekedett az esetről: — Nem szimpatizálunk nagyon Dudás Lászlóval, de az alpolgármester jogtalanul próbálja őt felmenteni munkája alól. Tudomásunk szerint ez egy személyes konfliktus végeredménye. Szándékosan tesszük határozat- képtelenné a képviselő-testületet, ugyanis most nem kívánunk foglalkozni az üggyel. A következő képviselő-testületi ülésen egy előterjesztésben fogjuk kérni, hogy az Érdi Újság egész társulata mondjon le, ugyanis a lap nem tájékoztat hitelesen. Csak sajnálhatják a képviselők, hogy olyan gyorsan elmentek, mert általuk sem sejtett fordulat következett be: Dudás László ugyanis hozzákezdett jól megszerkesztett védőbeszédéhez. Ez végül feleslegesnek bizonyult, ugyanis T. Mészáros András minden előzmény nélkül bejelentette, lemond a felelős kiadói tisztségről, s visszavonja Dudás Lászlónak tett lemondásra való felszólítását. Lemondását azzal indokolta, hogy mivel a képviselő-testület akadályozza felelős kiadói munkájának ellátásában — mint például a pénteki ülésen —, nem tudja rendbe tenni az Érdi Újság ügyét. A felelős kiadó tehát lemondott, így ez a feladat a polgármesterre hárult. Dudás László továbbra is mint főszerkesztő dolgozik, s az Érdi Újság, úgy néz ki, hogy továbbra is minden héten megjelenik. Varga Csilla Van még remény... Tanácskozás az expóról (Folytatás az L oldalról) A vidéki programokra például jóval nagyobb összeget szánnának éppen e megfontolásból. Az E variáció további részleteit a jövő héten szeretnék a nyilvánosság, a szakmai közvélemény elé tárni. Javaslatuk lényege: a kormány rendezze meg az expó e csökkentett költségű változatát. Hozzátette azt is, tegnap reggel, az ülés megkezdése előtt két bejelentést kaptak: az egyik kétmilliárd forintos kötbérigényről szólt, ha nem lenne világkiállítás; a másikban egy nyugdíjas egyhavi nyugdíját ajánlotta fel azért, hogy legyen. Természetesen jó néhá- nyan hozzászóltak az elhangzottakhoz. Szirmai Péter, a Vállalkozók Országos Szövetsége képviseletében elmondta, ismét győzött a politika a gazdaság felett. Rubovszky András, a Magyar Szállodaszövetség nevében kiemelte, hogy az -idegenforgalom szervezői, vállalkozói mindig eszköznek, s nem célnak tekintették az expót, olyan rendezvénysorozatnak, amely fellendíti az idegenforgalmat. Lehet támogatni a vidéki programokat, de azoknak soha nem lesz olyan látogatottsága, mint amilyen az expónak lehetett volna. Szűcs György, az Iposz (Ipartestületek Országos Szövetsége) elnöke azt hangsúlyozta, a Világkiállítási Fórum már 1991-ben is azért jött létre, mert a gazdasági kérdésekhez sokan politikai és egyéb illúziókat kapcsoltak. Akkor a kormány meggyőzhető volt, hogy az expó megrendezése elsősorban gazdasági érdek. Az expó ügye lassan elvesztette a lényegét: nem mást takart, mint azt, hogy egy átalakuló gazdaságú ország feladatot kapott volna, amellyel felzárkózhatott volna a több százezres vállalkozói réteg, s a különböző társaságok. A „csonkított” expó gondolatával nem tudnak azonosulni. Sok egyéb ötlet is felvetődött: bocsássanak ki népszavazással felérő kötvényeket, akár kétszáz forintos címletekben is; az elképzelésekben nagyobb szerepet kellene kapnia a mezőgazdaságnak, amely az expó elmaradásával ismét elveszített egy megmutatkozási lehetőséget. J. Sz. I. Folytatódnak-e a közös tervek? Nem lesz székely pavilon Cegléden zással készült, s még reménykedik — jelentette ki csütörtökön Mácz István polgármester a ceglédi ön- kormányzati testület ülésén, amelynek a helybéli expó további sorsa volt az egyik napirendi pontja. Cegléd és Székelyföld közös bemutatkozást tervezett az Expo ’96 keretében. (Erről lapunk hasábjain többször beszámoltunk.) A képviselő-testület még februárban hozzájárult ahhoz, hogy az Eötvös téren — az egykor összeomlott és lebontott Táncsics iskola helyén — az öt erdélyi település (a polgármesterek nemrég írták alá a megállapodást) felépítse a székely pavilont. A ceglédi építészek el is készítették a tervet. Az elképzelések szerint a székelyföldiek létrehoznának egy gazdasági társaságot, amely magyar—román közös vállalkozásként valósítaná meg az ötleteket. A polgármester felvetette — miután a kormány úgy döntött, hogy ne legyen világkiállítás, és ezt terjeszti az Országgyűlés elé —, vajon mit tegyen a képviselő- testület: bízza meg Cegléd első emberét, értesítse a székelyeket, az önkormányzat nem akarja becsapni őket, s önmagát sem egy esetleges tévhitbe ringatni, folytatódjék a testvérvárosokkal a kapcsolat, a tervezgetés, ha elmarad is az expó? Hiszen akkor is lesz magyar nép, ezerszáz éves állam, s annak ez a települése, amely kinyújtotta kezét a határainkon túl élő maroknyi magyarságnak. S persze az is elképzelhető, hogy az erdélyiek gondolják meg magukat; mondván: világkiállítás nélkül nem jönnének be a számításaik. A hozzászólásoknál a képviselők közül Csáky András hangsúlyozta, nem hiszi, hogy azért fel kellene adni, mert akármilyen politikai döntés született valahol. Az expót mindenképpen meg kell rendezni, már csak a millecentenárium miatt is. A világkiállítás gondolata olyan szerveződéseket indított el, ami nagyon kívánatos lenne az ország szempontjából. Cegléden is homlokegyenest más politikai felfogású emberek ültek asztalhoz, s tudtak közösen gondolkozni egy értelmes célról. A képviselő figyelmeztetett arra, hogy az új piacon a kereskedők csaknem felének nem jut árusítóhely, amennyiben az expólétesítmény az egykori iskola területén épülne fel. Koczka Kálmán akként vélekedett, rögtön közölni kell a székelyekkel, hogy aligha lesz világkiállítás. S azt sem lehetne tőlük rossz néven venni, ha visszalépnének. A volt iskola helyét a piac bővítésére kellene használni. Farkas Márta emlékeztette képviselőtársait, egykor a kereskedőknek megígérték — még a tanácsi időkben —, hogy valamennyien visszatérhetnek, ha elkészül az új bevásárló- központ, fedett és szabad piac. Ám mivel kevés a hely, s nem szabad megosztani a kereskedőket, vagy a Kossuth téren kell megoldani a piac végleges, teljes elhelyezését, vagy a székelyeknek kell máshol felajánlani terepet. A képviselő-testület tizenhat igennel, öt tartózkodás mellett úgy döntött, a polgármester értesítse a székely testvérvárosok vezetőit, hogy az expó elmarad, ezért az eddigi tárgyalások az eredeji formában tárgytalanok. Ám a ceglédi önkormányzat örülne a közös tervek megvalósulnának az ezerszáz éves évfordulóra. Az biztos, hogy a város másik telket tud felajánlani. F. F. A polgármesterek sérelmezik a társuk elleni eljárást Felháborító a dabasi vádaskodás (Folytatás az I. oldalról) Az alpolgármester hozzátette: Nagymaroson is előfordulnak időnként viharos ön- kormányzati ülések, ám olyan még egyszer sem fordult elő. hogy egy képviselő megsértette volna bármely társát csak azért, mert bizonyos kérdésben az övétől eltérő álláspontot képviBúza Attila, Ócsa polgár- mestere: — Úgy vélem, a polgármesterek, amikor ezt a megbízatást elvállalták, tisztában voltak azzal, hogy munkájuk során rengeteg atrocitásnak lesznek kitéve. Azonban azt nem gondoltam volna, hogy Horváth Istvánt, Dabas város polgár- mesterét és Horváth Sándor önkormányzati képviselőt így meghurcolhaták a nyilvánosság előtt csak azért, mert az ügyész késedelmesen közölte a bírósággal a vádtól való elállásának szándékát. Egy nem körültekintően és megalapozatlanul meghozott indítvány egzisztenciákat tehet tönkre, nem beszélve ennek érzelmi oldaláról. S arról sem, milyen vélemény alakulhat ki a polgárokban a két emberről az ügy kapcsán. Nem hiszem, hogy elnézést kérő levéllel elintézhető ez a sérelem. A magyar jogrendszer átfogó felülvizsgálatára van szükség, ezzel ugyanis minden bizonnyal elkerülhetőek a hasonló esetek. (k. m.) Dr. Keszy Harmath Péter, Budaörs alpolgármestere: a maga részéről felháborítónak tartja, ami dabasi kollégájával történt. Véleménye szerint az ilyen belső ellentéteket szűk körben, egymás között kell tisztázni, különösen akkor, ha a vádaskodás oka a személyes ellentéten alapuló akaratlagos hitelrontás. Nevetséges és szomorú dolog, hogy ilyen kicsinyes módon, egy-egy indulatosabb elszólás vagy tett miatt ország-világ előtt meghurcolják azt a hivatalos személyt, akit közösségi akarattal választottak meg vezetőjükké — mondta az alpolgármester. — Nyilvánvalóan az eltérő pártállások és a polgármesteri székért folytatott harc is alapvető szerepet játszik ebben a rágalmazásban, de ez a módszer ízléstelen. Hubay Ádám, Apaj polgármestere szégyenletesnek és szomorú módon egyre gyakoribb jelenségnek tartja a Horváth István körül mesterségesen kavart rosszindulatú vádaskodást. Mint mondotta: alig van már olyan polgármester, akit az elmúlt időszakban ne akartak volna- befeketíteni valamilyen mondvacsinált okokra hivatkozva. — Bár csupán az újságokban megjelentekre és az innen-onnan hallott hírekre tudok támaszkodni, mégis szilárd meggyőződésem, hogy a dabasi polgármester egy, a helyi testületben elmérgesedett helyzet áldozata — jelentette ki Hubay Ádám. — Egy összetartó testület esetében az ilyen jellegű problémákat, nézeteltéréseket, sértődéseket egymással megbeszélve oldják meg. Ez a botrányos vádaskodás immáron a végkifejlete az elmúlt pár hónapban történt Dabas-Sári konfliktusok, botrányok és viszálykodások között. A józan ész szerint a testületnek nem ilyen mocskolódással, hanem fontos, elintézésre váró közügyekkel kéne foglalkoznia. (sz. 1. b.)
