Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-31 / 203. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1994. AUGUSZTUS 31.. SZERDA é Villámszelídítés Filmszemle A villámcsapásnál fellépő elektromágneses mező za­varja, sőt olykor károsítja az érzékeny elektronikus berendezéseket, különösen a repülőgépeken. Xin Miao Zhao és Jean-Claude Diels, az új-mexikói egyetem ku­tatói remélik, hogy lézerin­dukált elektromos kisülés­sel meg tudják ezt előzni. A zivatar alkalmával ke­letkező elektromos feszült­ségek megszüntetésére ve­zetőkapcsolatot kell létesíte­ni a felhő és a föld között, hogy a töltések lefolyhassa­nak. Ezt a kapcsolatot erős lézersugárral létrehozott csatorna ionizált levegő­molekulái is alkothatják. Zhao és Diels lézerrend­szere 200 femtoszekundu- mos impulzusokat sugároz a 248 nanométer hullám­hosszú ultraibolya-tarto­mányban (a femto előtag az az utána álló egység ezer billiomod részét jelen­ti). Hatására már az átütési feszültség felénél megindul a kisülés. 100 méternél nagyobb tá­volságnak a légkörben való áthidalásához nagyobb im­pulzusenergiára, valamint a sugár térbeli és időbeli fó­kuszálására van szükség. Lézerrendszerük energiáját ezért százszorosára akarják növelni. Távlatilag egy au­tóra szerelhető rendszer le­beg a szemük előtt, ame­lyet a fenyegetett objek­tum, például repülőtér köze­lében felállítva egy tükör segítségével letapogatják a felhők alsó rétegét, és az esetleges villámokat leveze­tik. Állati történet Érdekes látvány tárult a minap a Rákóczi úton őgyelgők szeme elé egy fehér macska és gazdája ké­pében. A cicust pórázon sétáltatta a középkorú férfi. Azaz sétáltatta volna, ha a macska hajlandó lett vol­na megmozdítani legalább egyik lábát a négy közül, de mivel ezt nem tette, hason csúszott a gazdája után. Ez egy igen dacos macska volt, valószínű, hogy fogadalmat tett, végtagjait soha többé nem használja járásra, futásra. . Még az sem érdekelte, hogy a bundája csupa por lesz a járdától, és hogy előbb-utóbb kopaszra kopik a hasa. A gazdi kitartóan vonszolta, a macska kitar­tóan csúszott, egy-egy nagyobb rántástól a hátára hemperedett, néha talpra ugrott, de gyorsan észbe kapva kicsúsztatta lába alól a talajt, szétdobálta a tappancsait, s hason siklott tovább. Az emberek többsége döbbenten fordult a furcsa pár után, már csak azért is, mert ritkán lehet pórázra fogott macs­kát látni. Nekem is szúrta a szemem ez a kissé nehéz­kes séta, s meg is kérdeztem a férfitől, miért kínozza azt a szegény állatot? Érdeklődésemre elmondta kis­sé furcsa történetét. A macska a semmittevőik csodás életét élte. Leg­szívesebben evett vagy aludt. Nagyon szerette e két dolgot, s valószínűleg egyszerre tudta csinálni a ket­tőit, vagyis még félálomban is falatozgatott, illetve ha épp elszunnyadt, evésről álmodott. Mozogni per­sze utált, ennek következtében szépen kigömbölyö- dött. A férfi keserűen panaszolta, kedvenc háziálla­ta még az éjszakai bóklászásról is leszokott, amit ugye egyetlen normális macska sem hagyna ki. — Én tényleg mindent megpróbáltam — bizony­gatta. — Egereket telepítettem a lakásba, hátha ül­dözőibe veszi őket éjszaka, de rájuk sem bagózott. Még szerencse, hogy szelídített egerek voltak, mert legalább össze tudtam fogdosni őket a kísérlet után — mondta. — Bevallom, elvesztettem néha a türel­mem — folytatta. — Gondoltam, az ösztönei még működnek, hát elkaptam, és jó messzire hajítottam a szobában. Egy átlagos macska is talpra esik ilyen­kor, de az enyémmel ez egyszer sem fordult elő. Ez csak egyszerűen leesett és úgy maradt. Ne higgye, hogy én nem sajnáltam, de valahogy mozgásra akar­tam bírni. Sajnos az ijesztgetős kísérletem sem sike­rült — mondta. — Ez abból állt, hogy észrevétlenül a közelébe lopództam és a fülébe üvöltöttem, vagy megdobtam valamivel, az állat meg csak nyugodtan heverészett tovább. Végül úgy döntöttem, hogy min­den délután megsétáltatom, ha akarja, ha nem. El nem tudja képzelni, hogy utálnak érte egyesek, azt hiszik, hogy állatkínzó vagyok. Elmondta, hogy mostanában névtelen leveleket kap, amiben figyelmeztetik, ha nem hagyja békén azt a szerencsétlen macskát, feljelentik. Többször megkeresték az állatvédők, hogy elmagyarázzák ne­ki, az állat nem játékszer, és hogy legalább ne az ut­cán kínozza. — Én csak jót akarok, és addig sétáltatom, amíg le nem fogy'— mondta elszántan. A macska mindeközben elterpeszkedve „vigyor­gott”, tudva, hogy egy ember nem fogja őt csak úgy kizökkenteni megszokott „életritmusából”. Ásítva nyújtozkodot, s gondolatban már a vacsoránál járt. V. Cs. Száguldás a robbanószerkezettel Jack Traven (Keanu Ree­ves) nem véletlenül lett a Los Angeles-i Rendőrség (LAPD) terroristaellenes el­hárítóosztagának dísze. El­képesztően szívós, bulldog­módra kitartó és eszelősen rátarti zsaru. Büszke rá, hogy minden pillanatban helyén van a szíve. Bátor­sága és az „ellenfél” gon­dolkodásának kitűnő isme­rete tették első osztályú zsaruvá és e tulajdonságai jó adag szerencsével kiegé­szülve eddig kisegítették a legforróbb helyzetekből is. Egész életében az igazi ki­hívást keresi... Amit egy szép napon meg is talál. Or- zőangyalát szinte lehetet­len feladat elé állítja. A riasztás szerint egy ter­rorista (Dennis Hopper) ti­zenhárom embert zárt el a külvilágtól egy toronyház gyorsliftjében. Felrobban­totta a kábeleket és most a biztonsági fék kioldásával fenyegetődzik, hacsak nem kap hárommillió dollárt. Traven és csapata hihetet­len bravúrok sorozatával kiszabadítja a túszokat, de rabtartójukat nem sikerült elkapni. A férfi — aki, mint később kiderül — nyugalmazott, leszázalé­kolt rendőr újra jelentke­zik, távirányítással felrob­bant egy buszt, majd közli, hogy egy másikra is ugyan­ez a sors vár, ha a bekap­csolódott szerkezet mellett a busz sebessége 50 mér­föld (körülbelül 90 kilomé­ter) alá csökken. Jack fel­küzdi magát a buszra és Los Angeles csúcsforgal­mában megkezdi hihetet­len versenyfutását az idő­vel... Ezekre a buszos jele­netekre a forgatás összesen tizenöt hetéből két teljes hetet szenteltek és három helyszínen vették fel. A kü­lönlegesen nehéz és veszé­lyes kaszkadőrmutatvá­nyoknál nem kevesebb, mint tizenkét kamerát hasz­náltak egyidőben. A film a mozgásra épül és élőben csinálták végig. A forgató- könyv tanúsága szerint is tapasztalható, hogy agya­fúrtságban és ötletesség­ben nem sok akciófilm ve­hetné fel vele a versenyt. A történet egyébként telje­sen hihető, hiszen itt nem mesterkélt és kimunkált történetről van szó. Egysze­rű mindennapi emberekkel találkozunk, akik éppen a belvárosba tartanak a busz- szal, mint rendesen. És hir­telen a legrémesebb rémá­lom kellős közepébe csöp­pennek... Olyan izgalmas jeleneteknek lehetünk szemtanúi, hogyan repül egy busz 15 métert, miként lehet a száguldó busz alatt egy csőrlővel vontatott kis rakkocsiról megpróbálni a robbanószerkezeteket ha­tástalanítani, miként lehet egy végtelenített szalaggal megoldani a menekülést, hogyan lehet a mozgó busz­ról élve távozni a kerekek között és miként robban fel az óriásrepülőgép. Persze a történetnek még ekkor sincs vége, hi­szen Annie (Sandra Buli- vek) a busz egyik utasa akaratlanul is az egyik fő­szereplővé válik. A tökéle­tes gonosztevő Dennis Hopper (Howard Payne) társadalomgyűlölő szerepé­ben válik negatív főhőssé. A terrorisztikus hajlamú gonosz mindent elkövet az ártatlanok bűnhődéséért. Főhősünket azonban nem olyan fából faragták, hogy mindezt hagyja, így már majdnem vesztes lesz, mi­kor a hagyományos szeren­csével megoldódik min­den. Az elmúlt időszak le­gerőteljesebb amerikai ka­landfilmjét láthatjuk — Jan De Bont alkotása —, melyben a rendező megva­lósítja a lehetetlent, a meg­lepetéseket és az akciókat pontosan vegyítve olyan magas szinten tartja a fe­szültséget, hogy a néző las­sanként úgy érzi, önmaga is ott ül az ámokfutó váro­si járat műbőrülésén... K. G. Antarktiszi lények a Marson? Ha vannak lények a Marson, azok csak a fagyott talaj mé­lyén tengődő baktériumok, vagy a sziklák hasadékaiban megbúvó zúzmók lehetnek — vélik a NASA kutatói. Esetleg fosszilis algák is előkerülhet­nek az egykori tavak ágyából, medréből. Chirstopher McKay, a NASA munkatársa érdekes előadásban fejtette ki erről gondolatait az amerikai Tudományfejlesztési Társaság idei látványos seregszemléjén. Szerinte ugyanis, a kutatóknak először földünknek a Marshoz hasonlóan dermesztőén hideg régióiban kellene vizsgálniuk az élet lehetőségeit, hogy az­után ennek alapján jelöljék majd ki a vörös bolygó azon területeit, ahol a jövőbeli Mars-expedíciók az élet nyo­mait keresik. Zúzmókat példá­ul találtak az Antarktisz szik­lái között, a felszín alatt. A kő­zetek nemcsak megvédik a pri­mitív növényeket a nagy hi­deg ellen, hanem elegendő nedvességet is szívnak maguk­ba, ami nélkülözhetetlen a zúz­mók életműködéséhez. Szibériában az örök fagy há­rommillió éves rétegeiből bak­tériumok kerültek elő. Igaz, a Mars hárommilliárd évvel ez­előtt hűlt le, és az ottani bakté­riumok, ha voltak egyáltalán, akkor kerültek jégbörtönükbe. Osztrák kiállítók Budapesten Az Alpok kincse A Magas-Tauern (Hohe Ta­uern) a Keleti-Alpok közép­ső részének hegycsoportjait foglalja magába, köztük a Grossglocknert, Ausztria legmagasabb hegységét. Több százmillió év telt el azóta, hogy az egykori óce­án helyén bonyolult földta­ni folyamatok során magas- hegység képződött, kőze­tek, ásványok, drágakövek, ércek sokaságával. Hogy mindebből némi fogalmat kapjunk, nem kell a helyszínre utaznunk. Elég, ha az érdeklődő felke­resi a Magyar Természettu­dományi Múzeum új kiállí­tását (a Magyar Nemzeti Múzeum épületében) s megnézi az osztrák testvér­intézmény, a bécsi Termé­szettudományi Múzeum vendégtárlatát, Az Alpok kincse — Ásványok és ér­cek a Magas-Tauemből című összeállítást. Makett mutatja be a Tau- ern-ablak felépítésében résztvevő földtani egysége­ket. Az Alpok tektonikai felépítésének jellegzetessé­gei ugyanis a földkéreg olyan szeletei, amelyek ta­karóként, mechanikai úton, a földrészek vándorlása so­Az a bizonyos knappen- wandi epidot kristálylelet 1870-ből, amelyik a Ma­gyar Természettudomá­nyi Múzeum tulajdona rán tolódtak egymásra. A magasabb egységek alól ki­bukkanó elemek ablakként nyújtanak bepillantást a mé­lyebb rétegekbe. Tíz földrajzi egységben foglalják össze a rendezők az Alpok jellegzetességeit, a híres ásványlelőhelyeket, ércelőfordulásokat, termé­szeti látványosságokat, ré­gészeti lelőhelyeket egy­más mellé sorjázva. Temati­kailag a geológiától a kő­zet- és ércelőfordulás, az ás­ványtan, a történelem előtti korok örökségei, a bányá­szat és kultúra, a természet- védelem, a növény- és állat­világ címszavak fedik a lát­ványt. Az ám, a látvány. Mert­hogy ez a tudományos és ta­nulságos kiállítás felettébb szemet-szívet gyönyörköd­tető. Pazar csillogású ásvá­nyok, drága- és féldrágakö­vek, meg a belőlük formá­zott ékszerek (történelem előtti időkből valók és,mai­ak) szikráznak, ragyognak a vitrinekben. Az egyik for­májával, fantasztikus kris­tályszerkezetével, a másik mélytűzű színeivel kápráz­tat el. A harmadikat ki­csinysége, a negyediket óri­ási mérete miatt csodáljuk meg. Még mikroszkóp alatt is megvizsgálhatunk har­minckilencféle ásványt. És az is kiderül, hogy négy­ezer évvel ezelőtt találtak először tauernaranyat. Krisztus születése előtt 130-ban pedig igazi arany­láz tört ki e helyen. Ám még most is rejt aranyat a hegy, s erre a patakokban, folyókban ma is rábukkan­hatunk. (kádár)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents