Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-30 / 202. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP VELEMENY 1994. AUGUSZTUS 30.. KEDD Pongrátz Gergely Nem ezt akartuk 1956-ban * M indenekelőtt sok szeretettel üdvözlök mindenkit, küldötteket és vendégeket egyaránt, akik az ’56-os Magyarok Világszövetségének kongresszusára eljöttek. Tudom, hogy a távoli országokból érkezőknek ez nemcsak egy fizikai, hanem komoly anyagi megterhelést is jelent, és ezért az áldozatért fogadják külön köszönetemet. Kongresszusunk azonban csak úgy válik teljessé, ha a világon szétszórt, ’56 szellemiségét valló magyarok Kanadától Ausztráliáig képviseltetik magukat. A tavaly októberben megtartott világtalálkozó szövetségünknek egy óriá"- si sikert jelentett, amit most n»m akarok részletezni. Azonban a bazilikában megtartott ökumenikus istentiszteletet, úgy érzem, kötelességem megemlíteni. A most egy éve felszentelt 6 harang először szólalt meg egyszerre, és az '56-os Világszövetség lyukas zászlóját, felszentelés után, örök időkre a Szent Jobb mellé helyezték el. Sajnos a világtalálkozón és az akkor megtartott kongresszuson, szívinfarktusom miatt nem vehettem részt. Most azonban, ha valaki megkérdezi, hogy4 vagyok. a válaszom a következő: Hála Istennek, sok barátom örömére, és néhány elienségem szomorúságára, nagyon jól érzem magam. 1956-ban azt az embertelen rendszert akartuk lerázni a magyar nép nyakáról, amely tankokkal biztosította a kiváltságosok uralmát. De nem akartuk azt, hogy a tankokat a bankok váltsák fel, és éppen olyan nyomorban tartsák a magyar népet. Most nem keletről, hanem nyugatról jönnek a tanácsadók, és csak megítélés kérdése, hogy honnan kapjuk a rosszabb tanácsadót. A gitárosokat a lantosok váltották fel. Hivatkoznak sokan a Kádárféle gulyáskommunizmusra, amit szintén a bankok hoztak létre, amikor ömlesztették a dollármilliár- dokat Magyarországra. Most viszont, ameddig ezeket a kölcsönöket törleszteni kell, kevés esély van arra, hogy az életszínvonal emelkedjen. Az adók viszont napról napra emelkednek, ahelyett, hogy a termelést emelnék. A kisiparos nem mer vállalkozni, mert a bankok kamatjai és az adó megfojtja. A mezőgazda- * * Pongrátz Gergelynek, az ’56-os Magyarok Világszövetsége elnökének megnyitóbeszéde, amely a szövetség kongresszusán hangzott el augusztus 21-én, s amelyet a „liberális” sajtó eltorzítva ismertetett. sági termelést szándékosan akadályozza. A fejősteheneket, anyakocákat levágták, és háromszoros áron külföldről hozzák a tejet és a húst. A cukor- és olajgyárakat a privatizációra hivatkozva olyan külföldi tőkéseknek adták el, akiknek a hazai olcsó termelés konkurencia volt, és ezért ezeket bezárták. Nemcsak a munkások váltak munkanélkülivé, hanem azok is elvesztették piacukat, akik ezeknek a gyáraknak a nyersanyagot megtermelték. Mi nem ezt akartuk 1956-ban! A forradalom követelései, melyek az egyetemisták 16 pontjában voltak lefektetve, nagy részben megvalósultak. A forradalom szellemiségét azonban még ma is lejáratják, a szőnyeg alá akarják seperni a reformelvtársak és a liberális kozmopoliták. És hogy mi a forradalom szellemisége? Engedjék meg, hogy a sok közül csak egy rövid idézetet olvassak fel a 13 évvel ezelőtt megírt könyvemből, aminek megfontolását mély tisztelettel ajánlok a most megválasztott szocialista kormánynak. „Egy új, szebb és boldogabb Magyarországot teremtettünk meg. Nem akartunk a múltból visszahozni egyetlen társadalmi rendszert sem, hanem kiválasztani mindazt, ami a nemzet érdekeit és javát szolgálja. A szocializmust teljes értelmében eredeti formájában akartuk megvalósítani. Egy olyan szocialista Magyar- országot akartunk létrehozni, ahol a bányák és a bankok kivételével minden termelőeszköz az állami tulajdonból a köztulajdonba megy át. A munkás legyen »részvényese« annak a gyárnak vagy üzemnek, ahol dolgozik. A hasznot a munkások között osszák szét, szakképzettségük és termelésük arányában. Tiszteletben tartani a magántulajdont és az egyéni kezdeményezést, aminek meg kellett volna szabni a felső határát. A munkástanácsok vették volna át a tagszervezetek szerepét, melyeknek tagjait maguk a munkások választják meg. Ez a szelekció kizárólag a munkások és nem a mindenható kommunista párt érdekeit szolgálta volna, mint ahogy azt a szakszervezetek a kommunista országokban teszik. Az államot a dolgozó nép tartotta volna el, a bányák és a bankok hasznán kívül minden gyár és üzem egy meghatározott százalékos adó befizetésével, a haszonrészesedés kifizetése előtt. És nem fordítva, ahogy a kommunista vagy állami kapitalista rendszer (ami a gyakorlatban ugyanaz) gyakorolta a hatalmát a dolgozó nép felett. Éheztette a nemzetet. Ha valaki szólni mert, azt internálták, deportálták, börtönbe vetették lázítás címén, vagy egyszerűen felakasztották, mert ú^y biztosan örökre befogtak a száját.” A forradalom szellemiségéhez tartozik az is, hogy mi nem akartuk visz- szahozni a kapitalista rendszert, de még kevésbé akartuk azt, hogy a kommunistákból legyenek a kapitalisták. Nem akartuk, hogy a munkásból munkanélküli legyen, hogy a párttitkárból gyár- tulajdonos, a tsz-elnökből földesúr legyen. Mi nem akartuk azt, hogy akik egy életen át keményen dolgoztak, öregségükre nyomorban éljenek. Nem akartuk azt, hogy a keleti tanácsadókat a nyugati tanácsadók váltsák fel. Mi egy szabad és független Magyarországot akartunk. AZT AKARTUK, ÉS AZÉRT FOGTUNK FEGYVERT, HOGY MAGYARORSZÁG VÉGRE LEGYEN A MAGYAROKÉ! Ez a forradalom szellemisége! Ez az az ’56, amiből nem engedünk! Többször feltették azt a cinikus kérdést, természetesen liberális kozmopoliták, hogy tulajdonképpen ki a magyar? Ha fellapozzuk a magyar történelmet, megkapjuk rá a választ. Dugo- vics, Damjanics, Petro- vics, akiből Petőfi lett, és egyik versében azt írta, hogy: „Ha nem születtem volna is magyarnak, E néphez állanék ezennel én. Mert elhagyott a legelha- gyottabb. Minden népek között a föld kerekén.” Vagy Kiss Ernő, Czecz János és Lázár Vilmos, akik örmények voltak. Én is az vagyok. De ha ez nem elég, menjenek ki a 301-es parcellába, és olvassák el a neveket. Találnak ott svábot, cigányt, szlovákot és zsidót, akik nem mint kisebbségi svábok, cigányok, szlovákok és zsidók áldozták életüket a magyar szabadságért, hanem mint magyar hazafiak. A Manszfeld Péterek és a Nickelsburg Lászlók az igaz magyarok, és nem a magyaros nevű Rákosi Mátyások, Gerő Ernők vagy Éarkas Mihályok. I gaz az, hogy nem mi csináltuk a forradalmat, hanem a forradalom csinált minket. Reformelvtársak a történelemhamisítással és a hazug propagandákkal akarják kisajátítani, ellopni a forradalmat azoktól a pesti srácoktól, akik azt megvívták, és győzelemre vitték. Azt mondják, hogy én állok az útjába az ’56-os egységnek, és ez talán igaz is. Azonban addig, ameddig olyan vezetői vannak az úgynevezett ’56-os szervezeteknek, akiknek a fő feladata az, hogy uszítsák a bajtársaimat egymás ellen, ameddig közös emlékművet akarnak állítani az ávósoknak és az én bajtársaimnak, ameddig egy ’56-os szervezet vezetője lehet egy olyan személy, aki ’56. október 28-án hajnalban fegyveres támadást vezetett a Corvin köz ellen, ameddig egy volt rendőrtiszt, az egykori internálási osztály főnöke vezet egy ’56-os szervezetet, és ezek a szervezetek megkapják a kormány támogatását is, az „oszd meg és uralkodj” elve alapján, addig az útjába akarok állni en- jtek az egységnek, mert nem engedem ellopni a forradalmat. Hogyha ezek a szervezetek megszabadulnak a hamis prófétáktól, és hiteles, őszinte, becsületes emberek veszik át a vezetést, ígérem, hogy akkor, de csakis akkor félreállok az útból. Az elmúlt 3 év keserű tapasztalatait nem akarom itt elmondani, de a most készülő könyvemben elmondom, hogy ezek is maradjanak meg az utókornak. Talán a történészek majd ezt is felhasználják valamikor. (...) Ünnep utáni gondolatok Szent Istvánt, első királyunkat nem lehet elhallgatni, nem lehet országalapító tettét negligálni, nem lehet igaz hite előtt nem fejet hajtani, nem lehet korszerűségét letagadni, majdnem ezer évvel halála után is tisztelettel kell adózni emlékének. Ez a kell nem külső parancs, hanem belső késztetés. Persze minden rezsim igyekszik felhasználni saját politikájának igazolására. A kommunista kurzus vezetői és ideológusai is ezt tették. Párhuzamba állították a keresztyénség, jelesül a nyugati keresztyénség választását és elfogadását a szocializmus választásával és elfogadásával. Szent István korszakos jelentőségű döntése akkor a magyarság megmaradását jelentette, a XX. század derekán — mondták — ugyanúgy megmaradásunkat és modern nemzetté válásunkat teszi lehetővé a kommunista eszme vállalása és a leghaladóbb állam, a Szovjetunió irányításának elfogadása. A történelmi analógiákkal nagyon kell vigyázni, mert a történelem nem ismétli önmagát. A Szent Ist- ván-i állameszme például nem alkalmazható közvetlenül a megcsonkított Magyarország körülményei között, s a nyugati keresztyénség felvétele nehezen állítható párhuzamba a keleti kommunizmus kényszerű eltűrésével. Az sem igaz, hogy a X. századi pogányság — maradi volta miatt — elvileg azonos a XX. századi keresztyén-nemzeti eszmerendszerrel, s hogy a római katolicizmushoz, azaz Európa nyugati feléhez való akkori csatlakozás párhuzamba állítható az Európa keleti felében kialakuló ateista-kommunista világrendszerhez kerüléssel. S a legkevésbé igaz, hogy ez a kényszerhelyzet bármiféle modernizációt jelentene az országnak. Tulajdonképpen felesleges is erre szót vesztegetni, hiszen ma már nincs szocialista világrendszer, mert összeomlott; a szocialista gazdaságról bebizonyosodott, hogy alkalmatlan tömegek jólétének megteremtésére; a kommunista állam pedig az embertelen parancsuralmi rendszerek egyik változataként él az emberek erplékezetében, a mienkben közvetlen tapasztalatok alapján. Nem elhanyagolható körülmény, hogy Európában a szocializmust mindenütt csak erőszakkal, többnyire külső erővel, terror alkalmazásával sikerült uralomra juttatni. Hazánkban az erőszakot a szovjet hadsereg jelentette, a terrort pedig a kommunista párt fegyveres alakulatai (Katonapolitikai osztály, ÁVO). Bár Szent Istvánt szoktuk államalapítóként emlegetni, arról sem szabad elfeledkezni, hogy Árpád honfoglalása után a Kárpát-medencében a magyar fejedelmek uralma alatt egy olyan tekintélyt parancsoló or-, szág alakult ki, amelynek vezetője, Géza nagyfejedelem a visszautasítás kockázata nélkül kérhette feleségül fia számára a német-római császár egyik közeli rokonát, Gizella bajor hercegnőt. Akárki ezt nem tehette volna meg! És ezt nemcsak Magyarország hatalmi súlya támasztotta alá, hanem az a tény is, hogy ismeretes volt Géza döntése Róma mellett. A keresztyén hitre térés valóban a megmaradás föltétele, de a Kelet és Nyugat közötti választás szabad volt. Róma, vagyis a pápaság nem katonai hatalom, a Német-római Császárság pedig nem ideológiai, hanem hatalmi okokból törekedett arra, hogy Magyarországot vazallusává tegye. De a magyar királynak még egyházi vonatkozásban is voltak előjogai, s amikor, nem sokkal Szent István halála után, Péter király hűséget fogadott a császárnak, a magyarok elűzték az országból. A nyugati keresztyénség elfogadása tehát nem járt olyan függőséggel, mint amilyet a Moszkva rendszeréhez tartozás jelentett. (Gondoljunk csak 1956 függetlenségi kísérletére!) Arról se feledkezzünk meg, hogy a pogány hitű Magyarország a X—XI. században nem volt annyira ellentéte a keresztyén Magyarországnak, mint a XX. században a keresztyén Magyarország az ateista-kommunista Magyar Népköztársaságnak. Az első ezredfordulóra már több mint egy évszázada érintkezésben volt a magyarság a keresztyénséggel, nem egy vezető személyiség meg is keresztelkedett (például Bulcsú), sőt -— mint mondtuk —- maga Géza nagyfejedelem is felvette a keresztyénséget, még ha ebben nagyobb szerepe volt is a politikumnak, mint a hitbéli meggyőződésnek. A keresztyénség felvételére, illetve — sokszor pogány és keresztyén elemek összeolvasztásával realizálódó — elfogadására majdnem kétszáz év állt rendelkezésünkre, hiszen igazából csak a XI. század végére lett keresztyénné Magyarország népe. Géza fejedelem történelmi jelentőségű döntése indította el a keresztyénné válás, a nyugati egyházhoz való csatlakozás folyamatát, mely Szent László uralkodása alatt fejeződött be igazából. A keresztyén Magyarország megteremtésének azonban Szent István volt a meghatározó alakja, mert ő már belső meggyőződésből tette, amit apja csupán reálpolitikai alapon vállalt. O építette ki a keresztyén Magyarország kereteit, ő alapozta meg a keresztyén Magyarország épületét. Ezért nevezzük országalapítónak. S ne feledjük: országalapító első királyunk keresztyén országot alapított és épített. Tehát minden analógia és összehasonlítás, ami nem veszi ezt figyelembe, hamis. Szent István országa ma is csak keresztyén ország lehet. Török Bálint
