Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-03 / 180. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. AUGUSZTUS 3., SZERDA 7 Ladik Katalin performansza Zebegényben A helyettesítő asszony Befalazott asszony szól, el­temetett asszony szól a Magos Déva vára és a Há­rom árva címen — is — is­mert népballadákban. Mint anya a gyermekéhez, gyermekeihez beszél holtá­ban is. E két balladát állította Ladik Katalin, az Újvidék­ről csak rövid ideje Buda­pestre költözött költő, szí­nész, a Zebegényi nyár ’94 rendezvénysorozatá­ban előadott Magos Déva vára című performansza központjába. A performansz —- talán leginkább esemény. Ott, akkor esik meg, ahol. és amikor előadják, és aztán soha többé. Ha hasonló tar­Déva. vára. Molnár Ár pád fametszete talmú lesz is a legközeleb­bi bemutató, már nem ugyanaz. Az este, melyre Ladik Katalin performanszát meghirdették, a Szőnyi Ist­ván Emlékmúzeum mellék- épülete udvarról nyíló ki­csi helyiségébe zavart asz- szonyka érkezik. Zavarai okai: nem tud jól magya­rul, alig bírja a csomago­kat, amelyeket cipel, s ha kell jelentenie az egybe­gyűlteknek, nem jön, akire várnak, a színésznőt, Kata­lint neki kell helyettesíte­nie. Elhozta, amiket az kül­dött. De el a saját „áruját” is. Nem érti, mi a kettő kö­zött a különbség. Mindent kirak, elénk sorakoztat. Di­csér. Magyaráz, küszköd­ve a számára idegen nyelv­vel, melyet azonban — er­ről többször biztosítja hall­gatóit — szorgalmasan ta­nul. Jugoszláviából jött. Ha az már nem is létezik, még­is, tulajdonképpen onnét. Újságokat hozott ottani hí­rekkel. Tárgyakat, melye­ket Katalin, az újvidéki szí­nésznő a szerepeiben hasz­nált. Látta az előadásokat, melyekben szerepelt, de nem értette őket. Nem tud­ja, mi a jelentése ennek vagy annak a tárgynak. De rábízták: hát itt van, tessék. Rendes, megbízható asz- szony. S a zavartsága mö­gött valójában határozott is. Mindenről, amit bemu­tat nekünk, amit ajánl, biz­tonsággal kijelentheti, hogy az hasznos, jó. Neki tetszik, ő szereti. Szerinte érdemes megvenni. Meg­éri az árát. Amellett nélkü­lözhetetlen is. Csak Katalin helyettesíté­se nehéz a számára. De se­gítségül hívja. Bekapcsolja a magnetofont — melyről korábban általa kedvelt tö­rök népzenét hallgathattunk —, s onnét a színésznő szó­lal meg. Balladákat mond az emberáldozatra épülő Déva váráról, a három árvá­ról. S most már megjelenik ő maga is. Az asszonyká­ról lekerül a kendő, a jog­ging, a haja lebomlik, feke­te csipkeruhát visel. Mint­ha a falból szólna, mintha a föld alól szólna, fehér fátylak kötik gúzsba, fehér fátylak fogják be a száját. Hát ezért nem jöhetett. Ezért küldte maga helyett azt az asszonyt. Minden asz- szony betöltheti a felada­tot. Hogy szóljon. Ha akar. Ha igyekszik. Jogging van rajta, ken­dő. Mert megint felveszi ezeket, rá a fekete csipké­re, a kibomlott hajra, s a sok holmit is rámolja ösz- sze. Ideje mennie. Sziréna szól. Visít a sziréna. Sietté- ben is azért valamiről még gondoskodik. A holmik kö­zül a palack ásványvizet itt hagyja. A víz, a tiszta víz, az nagyon fontos, már korábban • is elmondta, most megismétli. Itt hagy­ja nekünk, nézőinek a vi­zet. Biztosan van poha­runk, hogy igyunk belőle. Nádudvari Anna Újjáéledt a Műcsarnok homlokzata Száz évvel ezelőtt, 1894. augusztus 1-jén született Harangy Jenő grafi­kus és festőművész. Neve talán töb­bet mond az olvasónak, ha fő művé­ről, a budapesti Műcsarnok homlok­zatán látható Szent István-mozaik- ról ejtünk szót. A Műcsarnok hom­lokzatának restaurálását nemrég fe­jezték be, így a híres homlokzati mo­zaikkép is visszanyerte eredeti színe­it, hiszen nem csupán az idők során foghíjassá lett részeit pótolták a szak­emberek Balaton József felvétele Esterházy vigasságok E hét szombatján rendezik meg az Esterházy vigasságo­kat a fertődi Esterházy-kas- télyban. A Nemzeti Turiszti­kai Programiroda ezúttal má­sodik alkalommal állította ösz- sze a színes programot, amely- lyel a barokk kor és az azt kö­vető időszak szórakozásait, látványosságait idézik fel. Az esemény nyitányaként ko­médiások, lovas huszárok forgatagos sokasága vonul majd fel korabeli öltözék­ben. A fertődi kastély párat­lan környezetében előadja re­pertoárját a Soproni Fúvósze­nekar, lovasbemutatót tarta­nak a huszárok, s fellép a győri Vadvirág Néptánc­együttes. A gyergyószentmik- lósi Stúdiószínház vendégjá­tékában láthatja a nagyérde­mű a Szép magyar komédiát. A barokk és a klasszikus zene kedvelői Vivaldi, Corel­li és Haydn műveiből hallhat­nak a soproni Barokk Quar­tett előadásában. A budapes­ti Commedia 2000 Táncszín­ház pedig Mozart „Bastien és Bastiene” című kisoperá­ját viszi színre. Könyvespolc Akár hiszed, akár nem Huszonnégy év írásaiból vá­logatta a kötet anyagát, és hogy valamiképpen rendsze­rezhető legyen, a címadó önéletrajzi jellegű darabot követően öt részre tagoltan csoportosította (Múlt, Köz­élet, Népek, Emberek, Álla­tok). Ez azonban semmi va­lóságos határt nem jelent, legfeljebb témák szerinti el­különítést. A kötet egysége és makacsul humanista vi­lágszemlélete a jellemző, il­letve ami mindennek az alapját adja, az őszinteség. Csaknem negyedszázad alatt lehetetlen töretlen szel­lemben hazudni, ez még po­litikusoknak sem sikerül, és Kertész Ákos nem politikus, jóllehet olykor egy-egy mor­gás erejéig elpolitizálja ma­gát. Ez kikerülhetetlen, ha az életről ír. amiként kike­rülhetetlen az is, hogy ez esetben rábukkanjon — töb­bek között — a magyar jö­vőkép hiányára is, ami leg­alább annyira gátja a nem­zetfennmaradásnak, mint a negyven súlyos esztendő alatt kivívott stabil szegény­ség. Vagyis van olyan pont vagy terület — ezen talán hivatalból is el kellene gon­dolkozni —, amelyen a Fe­kete Gyuláéival rokon, sőt azonos nézeteket vall. A kö­tet mindezek ellenére nem erről szól, hanem Kertész Ákosról, a magyar értelmi­ségiről, nemkülönben arról a közegről, amelyben túllép­te hatvanadik életévét. Ez utóbbi legalább annyi­ra fontos: a kötet rólunk szól ugyanis. Kertész már a Makrában megismert ele­mentáris tisztességkénysze­rével nudistastranddá teszi írásait, aminek következté­ben nincs mese, az látszik, ami van. Ami pedig a bő­rön belül van, simán kivehe­tő, mivel az író Piszkos Fredre hasonlít, legalábbis abban, hogy a vesékbe lát. Elsősorban nyilván a sajátjá­ba, és ennek folyománya­ként mindazok, akik nem születtünk — mint más sem — gyilkosnak, le vagyunk leplezve, még ha felületes­ségünkben azt hisszük is, hogy Kertész naturista tele­pén csak az író meztelen csontig. Három gyerekének aján­lott kötete egyetlen szépség­hibája, hogy két írásának címe is a baloldalon véget érő előző mű után áll, míg aminek címe, a következő oldalon kezdődik, legfölül. A tettes ismeretlen: a könyvnek csak tipográfusa van, műszaki szerkesztője sajnos nincs. (Ab Ovo, 1994.) Szitányi György 100 híres ember A szerző a ma már ritka poli­hisztorok egyike — a legelő­kelőbb amerikai egyeteme­ken szerzett jogi, fizikusi, csillagászati diplomát, dolgo­zott a NASA űrközpontjá­ban, volt meteorológus, csil­lagász, foglalkozik a földön­kívüliek problémájával, szá­mos műszaki tárgyú cikket írt tudományos kiadványok­ba. Könyve mintegy összeg­zése mindannak, amit válto­zatos tudományos karrieije során az emberiség sorsát be­folyásoló személyiségekről megismert, és aminek alap­ján a rangsorolása kikristá­lyosodott. 1978-ban, amikor Micha­el Hart nagy port felkavaró könyve, a Száz híres ember először megjelent, a kritiku­sok a szerző szemére vetet­ték: nem elég, hogy kiválaszt­ja azt a száz embert, aki sze­rinte a legnagyobb befolyás­sal volt a történelemre, ha­nem még ráadásul — saját ér­tékrendje szerint — fontossá­gi sorrendbe is állítja őket. Mondanunk sem kell, hogy amit a kritikusok nehez­ményeztek, azt az olvasók örömmel fogadták: a könyv azóta 60 000 példányban kelt el. Hart közben úgy gondol­ta, hogy az első kiadás óta el­telt időszakban az eredetileg kiválasztott személyiségek befolyása csökkent, vagy ép­pen növekedett, és hogy új nevek tűntek fel a világ szín­padán. Ezért döntött úgy, hogy javított, felfrissített vál­tozatban újra megjelentesse a Száz híres embert. A korábbi kiadáshoz hasonlóan Hart mércéje ezúttal is a befolyá­sosság: nem a legnagyobb, hanem a legbefolyásosabb személyeket választja ki. Azokat, akik embermilliók sorsát irányították, civilizáci­ók felemelkedését vagy buká­sát idézték elő, és megváltoz­tatták a történelem menetét. Hart csípős hangú életrajzok­ban úja le a kiválasztott sze­mélyiségek karrierjét és mun­kásságát. Amikor megmagya­rázza az általa felállított rang­sort, újszerű történelemszem­léletet képvisel, aminek az a lényege, hogy összegyűjti a legfontosabb tényeket a világ legnagyobb vallási és politi­kai vezetőiről, feltalálóiról, íróiról, filozófusairól, felfede­zőiről, művészeiről és újítói­ról. A Száz híres ember két­ségkívül monumentális mű, Vitára és gondolatokra ébresz­tőnek és sikeresnek ígérke­zik, érdekes kiegészítője min­den történelmi és filozófiai tárgyú gyűjteménynek. A könyv 384 oldalas. Ára: 550 Ft. (Magyar Könyvklub, 1994) Ladik Katalin balladamondás közben. (Archív felvé­tel)

Next

/
Thumbnails
Contents