Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-29 / 201. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. AUGUSZTUS 29.. HÉTFŐ Ú Nemzetiségek találkozója Pomázon Kincsünk a népi kultúra (Folytatás az I. oldalról) Kérdésemre elmondta: ez az első ilyen jellegű rendezvény Pomázon, amivel hagyományt szeretnénk teremteni. A Falu-Ház Egyesület azzal a céllal jött létre, hogy a hazai végóráit élő kézműves kultúra kihalófélben levő kincseit gyűjtse össze, és oktassa, hogy ez a tudás ne vesz- szen el. Amit nagyanyáink tudtak, mi már csak sejdít- jük, és a gyerekeink már hajlani sem fogják. Itt a nemzetiségek találkoznak — mondta, tudniillik a nemzeti kisebbségek jobban megőrizték a kézműveskultúrát, hiszen zártabb közösségben éltek. A hazai — hivatalosan jegyzett — tizenhárom kisebbségből nyolc van jelen ezen a rendezvényen. Először csak a pomázi nemzetiségekre gondoltak, de utána rájöttek, hogy nem akarják a nemzetiségeket elválasztani egymástól, épp ellenkezőleg! így duzzadt fel ilyen szépen a jelentkezők és résztvevők tábora, és ezzel együtt a program is. Arra a kérdésre, hogy miért éppen az Udvaros csárda és a lovarda ad otthont a találkozónak, Szakái Zoltán elmondta: Pomázon nincsenek nagy nyílt terek, nincs parkosított főtér, így esett a választásuk a lovardára, hiszen a lovas kultúra is a nemzeti kincsünk egy része volt valaha. Ezeket jó volna feleleveníteni, ettől leszünk európaiak. — De azt hiszem, hogy Szent István után senkinek sem kellene megmagyarázni, hogy egy nemzeti kultúra miért több attól, ha kisebbségi kultúrák gyarapítják — összegezte véleményét. Még péntek délután Kulin Imre polgármester ünnepnyitó szavait követően a különféle nemzetiségekhez tartozó pomázi gyerekek mondtak anyanyelvükön beköszöntőt, ezt követően Farkas Annamária és Gefiner Marci énekeltek. A pergő ritmusú műsorban őket a világszerte ünnepelt, délszláv zenei hagyomány ápolásának szolgálatába szegült együttes, a Vujicsics koncertje követte, mely — 1974-ben a helyi néptánc- csoport zenekaraként indult világhódító útjára, hogy folkfesztiválok, világpódiumok állandó vendége legyen — idén kerek évfordulóhoz, megalakulásuk huszadik születésnapjához érkezett. A zene nyelvén közvetített üzenetek sorában őket a méltán népszerű, sajátságosán varázsos Kalyi Jag felszabadult, többször visszahívott, -tapsolt repertoárja követte, a műsorban azután a környező települések zenekarai és táncegyüttesei léptek fel. A pénteki rendezvények sorát hajnalig tartó össznépi vigadalom, délszláv táncház zárta. A széles kitekintést nyújtó, gazdag nemzetiségi zenei kultúra avatott tolmácso- lóit hallgatva, örömünkbe egy kis üröm is vegyült, hogy míg mi itt önfeledten oldódunk, addig délszláv szomszédainknál tovább dúl — megfékezhetetlenül a gyilkos pusztítás. (balázs — simon) Könyvespolc Ezeregyszáz esztendő (Megújuló történelem) A könyvet írta és szerkesztette Hegedűs László, akiről any- nyit kell tudnunk, hogy szemléletét döntően piarista diák volta, hite és az 1956-os forradalom, illetve az azt követő életfogytig való elítéltetése, valamint az 1963-as amnesztiáig tartó elzártsága feltétlenül meghatározza. Nagy Imre temetésének egyik vezetője, egy ideig a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) ügyvezető elnöke volt. A szép kötet az általa vezetett Littera Gmk gondozásában, az ő esztétikus és praktikus tipográfiájával jelent meg. A Megújuló történelem alcímet viselő történelemkönyv a magyar történelemmel foglalkozik, a magyarság gyökereitől a rendszerváltás első hónapjaiig. Vélhetné az olvasó, hogy több kötetről van szó. Ne vélje: egyetlen, távolról sem ormótlan könyv Hegedűs munkája, tiszta szerkezetű, csupán a lényegre szorítkozó alkotás, amiből persze nyomban kitűnik, hogy puszta valója is bírálata az elmúlt évtizedek történelemoktatásának. Elsősorban azért, mert nem vész el a részletekben. Ahol mégis lazul valamelyest a mívességében is szikár szöveg, ott Hegedűs forrásainak részben apadása, részben minőségi hanyatlása érezhető. Ezt úgy értem, hogy a második világháborút megelőző részekig — tehát a jobbra-balra elpártosodásig — hatalmas tényanyagra és szilárd világ- szemléletre támaszkodhatott. Elsősorban, valószínűleg, Ba- lanyi György történész, kegyesrendi tanár mindmáig mellőzött hatalmas életművére, illetve amennyiben talán nem, annyiban kongeniális történészek műveire: egykori tanulmányaira. A lehető legjobb alapokon nyugszik a könyv, tiszta, egységes világképe — leszámítva a munkásmozgalom-történeti dolgozatok patologikus pártosságát — fél évszázada páratlan e tekintetben. A fentiekből következően ez a kötet részben a forrásanyagot dolgozta fel mint vázat. ami imponáló alapossága miatt (bőség zavara) hatalmas, ám jól megoldott feladat, hiszen nem csupán a lényeg lecsupasztott logikáját kellett kibontani, hanem ki kellett emelnie azokat a tényeket is, amelyek valóban hatottak történelmünk egészére. Másfajta művekhez idomítot- tan legelőször a reformáció szinte teljes negligálása lep meg, azonban az egész szempontjából valóban legfeljebb annyi a jelentősége, amennyit Illyés Gyula A reformáció) genfi emlékműve előtt című versében is olvashatunk. Mindebből egyfajta katolikus alapvetésű ökumenikus szemlélet tűnik elő, amely a maga természetéből adódóan elfogulatlanul beszél a hazai zsidóság szerepéről, többek között arról, hány család kapott nemesi címet vagy vált arisztokratává, sőt felsőházi taggá, viszonylag röviddel azután, hogy az e tekintetben elfogulatlan, független magyar parlamentnek módjában lett megadni a teljes egyenjogúságot. Miközben effajta összefüggések plasztikusan megmutatkoznak e könyvben — bizonyára terjedelmi okok miatt — annyira vékony az osztrák hatalom rendőrállamának uralmával foglalkozó rész, hogy annak súlya nem mérhető, ám ennek folyományaként természetesen kimarad a kommunista rendőrállam néma terrorjának máig ható görcse. Ez ugyan nem érződik ezen a könyvön, a Kádárrezsim anyaga mégis nélkülözi a kezdő fejezetek mélységeit. (Miniszterelnöki Hivatal. 1994) Szitányi György Régi hangulatot idéző fiatal zenekar Zenés sördélutánok Törökbálinton A fúvószenekar a törökbálinti zenepavilonban A szerző felvétele Az idősebb vendége- »ijQjiS. két régi óbudai kis- kocsmák hangulatá- ra emlékeztetik a törökbálinti sördélutánok. Minden hónap utolsó vasárnapján hagyományos — zenével, tánccal egybekötött — batyus- bál jellegű sördélutánt rendeznek Törökbálinton, a helyi kultúrház udvarán. A fővárosiak is szívesen felkeresik az alig 12 km-re fekvő sváb községet egy-egy kellemes zenés est kedvéért. Utódnevelés fúvósoknál A törzsközönség télen is eljön. amikor az est állandó közreműködője, a „Großtur- waller Musikanten” (Törökbálinti Fúvószenekar) a belső teremben játszik. Erdősi András, a népszerű együttes számykürtöse és egyben titkára, szívesen beszél a szünetben a törökbálinti fúvószenei hagyományokról és az idén ötéves jubileumát ünneplő zenekarról. Megtudjuk, hogy a mai sváb fúvószenekarok ősei a katonazenekarok voltak. A községbe mintegy háromszáz évvel ezelőtt települtek be a Bajorországból érkező németek, s egy évszázaddal ezelőtt is még négy-öt kisebb fúvószenekar működött itt. Ma szinte minden sváb községben van egy-egy „Blaskapelle”. A „Großturwaller Musikanten” elődje az „Offner Bergland Kapelle” volt, melynek karmesteréről. Troli Jánosról nagy tisztelettel emlékezik meg Erdősi András. Az idős, ma már hatvenéves karmester és zeneszerző húsz éven át vezette a zenekart, s úgymond ő „nevelte ki” a fiatal muzsikusokat. Mindig felvett 3-4 fiatalt az együttesbe, hogy átadja a hagyományok tiszteletét és a régi sváb népzene szeretetét. A mai zenekar is az ő nyomdokain jár. vezetőjük. Bán László, szintén hangszerel és komponál is. Próba és teljesítmény — így valóban változatos lehet a repertoárjuk — jegyzem meg. — A fúvószenén belül is igen sok irányzat és műfaj közül lehet választani — válaszolja —, együttesünk célja elsősorban a régi német nemzetiségi zene népszerűsítése, de játszunk mai modem cseh és szlovák fúvósmuzsikát is, de jártasak vagyunk az egyházi zenében is. Legutóbb Schubert Német Miséjét adtuk elő a Pilisszentiváni Vegyeskórussal, itt, a törökbálinti templomban. Kérdésemre, hogy mikor jut idejük gyakorolni, hiszen amatőr zenekarról van szó, elmondja: minden szabadidejüket a zene tölti ki. A fellépések mellett heti egy alkalommal gyakorolnak, és ilyenkor mindig tanulnak valami újat is. Átlagéletkoruk 30—40 év között van, s minden szervezési és egyéb problémát a zenekaron belül oldanak meg. — Most augusztusban jelenik meg egy műsoros kazettánk — mondja terveikről — régi és modem sváb fúvószenei darabokkal. Májusban a Magyar Rádió élő műsort készített velünk, ezek sajnos még nem kerülnek üzleti forgalomba, de a zenekar törzshelyén, a törökbálinti kultúr- házban (Munkácsy M. u. 83. alatt) megrendelhetők, megvásárolhatók. Van még egy kedves tervük: ez év októberében nemzetiségi napot szeretnének rendezni a községben, amelyre meghívnák a környékbeli fúvószenekarokat és táncegyütteseket, s remélik, hogy ezzel hagyományt teremtenek majd. — A zeneszeretet továbbadása és a hagyományőrzés szép feladat, de egyben költséges is. Honnan kapnak erre támogatást? — Szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a törökbálinti önkormányzat anyagi eszközökkel is segíti tevékenységünket és idén a Pest megyei önkormányzattól is jutalmat kaptunk „a zenei kultúra hagyományőrző ápolásáért”. Ha távolabbi helyeken lépünk fel, magunk álljuk az utazás költségeit, s a hangszerek, kották, ruhák is pénzbe kerülnek. Még egyszerű formaruhánk van, de szeretnénk egy sváb szabómesterrel népi viseletét készíttetni, ez azonban egy vagyonba kerülne. Kinek kell a fúvószene? Sajnos, mind a klasszikus, mind a népi fúvószenedarabok ritkán hallhatók a rádióban, pedig több kitűnő zenekart is említhetnék, akik igényes muzsikát játszanak, pl. a BKV Fúvószenekara, az Ábo- nyi vagy a Dunakeszi Ifjúsági Fúvószenekar. Amikor csak tehetjük magunk is rendszeresen járunk koncertekre és figyelemmel kísérjük az újdonságokat. Tapasztalataim szerint az emberek szívesen hallgatják a népszerű fúvószenét... A törökbálinti fúvószenekar Németországban is szívesen látott vendég, minden évben turnéznak a Szigetújfalusi Tánccsoporttal vagy önállóan. Lendületes előadásmódjuk, változatos műsoruk mindig hálás közönségre talál. Ezt bizonyítják a törökbálinti hangulatos sördélutánok is, melyekre szívesen látják a zenebarátokat. Muth Ágota Szvorák Katalin és barátai Erdősi Ágnes felvétele
