Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-29 / 201. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. AUGUSZTUS 29.. HÉTFŐ A zsámbéki rom viszontagságai És közben omlik tovább... Még szerencse, hogy az idén ez ideig nem folytatódtak a zsámbéki romtemplom helyreállítási munkái, mert így az Országos Műemlékvédelmi Hivatal szakemberei legalább nem követtek el újabb hibákat, vallják a Zsámbéki Műemlékvédő' Baráti Kör tagjai. Négy éve tart a szenvedélyes vita a szakértők, nem utolsósorban „professzoruk", Sedlmayr János Ybl-dí- jas építész és a lokálpatrióták között azon, hogy miként kellene megóvni a magyarországi román kori építészet egyik legszebb darabját a jövő számára. Közben a rom omlik tovább. Ha nem dolgoznak a múemlékesek, azért, ha dolgoznak, akkor — állítják a zsámbékiak — azért. A baráti kör szószólója, a Zsámbékon lakó, alkotó Melocco Miklós Kossuth-dí- jas szobrászművész nem vitatja Sedlmayr János és munkatársai jó szándékát, az sem kétséges, hogy a rom megóvása érdekében sürgősen cselekedni kell. mert különben az is összedől, ami a XIII. századi csodálatos építményből megmaradt, falait tovább mállasztja a szél, a fagy, a savas eső. Cselekedni kell. a kérdés azonban, s ez a vita tárgya is: a — hogyan! A műemlékesek szak- véleményeit nem érzik eléggé hitelesnek, meggyőzőnek, a helyreállítási terveket jelen formájában nem fogadják el a zsámbékiak. — Semmilyen lokálpatrióta gőg nincs abban, hogy zsámbéki lakos létemre a romtemplomot szeretem — vallja Melocco Miklós. — Szeretem, mert szép. s akkor is így éreznék, ha nem itt laknék. Hozzá kell tennem, Zsámbék az utóbbi évtizedek során eléggé csúnya faluvá fejlődött, de a rom szép maradt. S meg kell óvni. Ez a céjuk az Országos Műemlékvédelmi Hivatal szakembereinek is. csakhogy közben hibát bábára halmoznak. Ennek legszembetűnőbb és legkirívóbb példája a vörös téglából a romhoz hozzáépített csigalépcsőház, roncsolt, rovátkolt fallal, s ráadásul a lépcső betonból, a korlátok sárga- és vörösrézből! Mindezt megcsinálták lakótelepi minőségben, hivatkozva bizonyos statikai okokra, s arra, hogy Valter Ilona régész csigalépcsőre utaló nyomokat talált a fű alatt. Erről a csigalépcsőről — ha volt egyáltalán — semmit nem tudunk, tehát hipotézis hogy volt, s ha volt, milyen volt. Hipotézisre, feltételezésekre alapozni a műemlékvédelemben szigorúan tilos, ezt kimondja a Velencei Charta is. amelyre egyébként Sedlmayrék oly gyakran hivatkoznak. A lépcsőház statikai, falat megtámasztó szerepe nyilvánvalóan minimális, ugyanakkor kirí a környezetből, megbontja a zsámbéki rom hangulatát. — Mint a múemlékesek mondják, hosszú az önök kifogásainak a sora. Igaz ez! — Valóban így van. Helyre kívánják például állítani a főhajó és a mellékhajó közötti falat, amelyet ők — szerintünk helytelenül — gádorainak neveznek; nem értjük, mit akarnak helyreállítani rajta. Máris megerősítették viszont terméskő támpillérek- kel, de véletlenül sem sikerült „eltalálniuk” a régi, jobb oldali, déli mellékhajó magasságát. Ez a gótika tanításánál illusztrációnak bizonyára jól megfelelne, bár ez is kétséges, mert a gótikus építményeknek általában van saját karakterük. Ezeknek nincs, viszont a naiv szemlélőket megtéveszthetik, azt hihetik, hogy míg az álklinkertéglából készült kiegészítések szemmel láthatóan maiak, ezek pedig eredetiek, régiek. — Újabban nagy halom bontott tégla látható a közönség elől már évek óta elzárt rom területén. Mi lehet a cél velük? — Meg akarják emelni a szentélynek a belső részét, egy méter magasan, s ugyanezt meg akarják ismételni kívül is. Ha ezt megcsinálják, már nem a fűből fog kinőni a rom. Ismereteim szerint a tervek még egy csigalépcsőt tartalmaznak, a rózsaablakot is ki akarják egészíteni és didaktikus süveget akarnak építeni az északi toronyra. Sorolhatnám tovább. Nem vagyunk meggyőzve a tervek, a közbeavatkozások helyességéről. — Félő, hogy az opponá- lással az ügy nem mozdul tovább. .. — Réges-régen javasoltuk, hogy általunk is hitelesnek elfogadott statikusok és konzervátorok folytassanak vizsgálatokat a romtemplom lehetséges megóvási módozataira vonatkozóan. Ugyancsak javasoltuk, hogy a környezetvédelmi miniszter vezetésével üljünk le, szakemberek és laikusok, közösen próbáljuk megérteni egymást, próbáljunk szót érteni, mindenekelőtt abban, hogy a rom helyreállítása helyett miként lehetne az enyészettél! megóvni ezt a felbecsülhetetlen nemzeti értéket. — Különböző szakkifejezések forognak közszájon: restaurálás. helyreállítás, kon- zerválás. Végül is mit kellene a templomrommal csinálni! — Mint említettem, az enyészettől megóvni. Sedlmayrék állandóan hangoztatják, hogy ők konzerválnak, (ezt a szép „magyar” kifejezést használják), csakhogy ennek sehol semmi nyoma. Eddig egy követ meg nem védtek a természet erőitől, semmit nem konzerváltak. Mondják a magukét, de arra még nem tudtak választ adni, hogy hol konzerváltak, mit konzerváltak, mikor kezdték azt a munkát, s mikor fejezték bé. A rom pedig pusztul tovább, a szemünk láttára. Megóvás helyett viszont Sedlmayr úr hozzáépít. Mindenáron és minden erővel építeni akar, s ezt kezdte azzal a bizonyos csigalépcsővel és piros lépcsőházzal, amely nemcsak a zsámbékiak, hanem minden erre vetődő jóérzésű ember számára elfogadhatatlan. — Az imént említette, hogy a környezetvédelmi miniszter vezetésével kellene leülni szakembereknek és laikusoknak. megbeszélni a gondokat. Miért éppen a környe- zetvédelmi miniszter vezetésével? — Azért, mert — bármilyen hihetetlenül is hangzik — a romtemplom védelme, a régmúlttal ellentétben, nem a művelődési, hanem a környezetvédelmi tárca felelőssége. Ez már önmagában biztosíték arra, hogy ne legyen gazdája a romnak, mert a környezetvédelmi miniszternek nyilvánvalóan nagyobb gondja például a bős—nagymarosi probléma megoldása, mint a romtemplom sorsa. Mindegy, tény, hogy hozzátartozik a romtemplom. Az évek során viszont környezetvédelmi miniszterek jöttek, környezetvédelmi miniszterek mentek, de eddig mindegyik csak széttárta a kezét, s nagyon egyetértett velünk abban, hogy a rom sorsát mindenekelőtt alaposan meg kell vitatni... — Most ismét új a miniszter. .. — Hát erről van szó — válaszolja Melocco Miklós. — Az a tervünk, hogy hozzá fordulunk. Hátha az ő segítségével végre kimozdul a holtpontról a romtemplom ügye. (deregán) Romjaiban is fenséges Melocco Miklós: Eddig még egy követ sem konzerváltak . Vimola Károly és a szerző felvétele Kié lesz a katedra Dabas-Sariban? A per folytatódik Ismét elnapolta az augusztus 24-ei tárgyaláson a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság annak a hét pedagógusnak a perét, akiket a tavalyi tanév elején Kilicsányi Tamás. a Dabas-Sáriban újraalakult Szent János Általános Iskola igazgatója mentett fel munkakörükből. Az előzmény az volt, hogy a tanárok, mivel nem értettek egyet a keresztény szellemiségű oktatás bevezetésével, úgy fejezték ki nemtetszésüket, hogy nem jelentek meg munkahelyükön. Ennek az lett a következménye, hogy az igazgató a Munka törvénykönyvének előírásai szerint megszüntette foglalkozásukat. Ezt követően fordultak a bírósághoz az érintettek a Pedagógusok Szakszervezetének és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének a támogatásával. Az első tárgyalást, amelyet június 13-ára tűztek ki, alaki és egyéb hiányosságok miatt augusztus 24-ére napolták el. Ezen a felperesek ügyvédje nem jelent meg, s az iskola volt munkavállalói közül is hiányoztak azonkívül. hogy a bíróság által kért kiegészítéseket sem teljesítették. A tárgyalást vezető bíró így nem tehetett mást, ismét elnapolta a pert. Kilicsányi Tamás és ügyvédje, valamint a felperesek október 16-án találkoznak újra, s remélhetőleg ekkor pont kerül a hónapok óta húzódó munkaügyi vita végére. K. M. Megszépül a tököli templom Bár még az állványok takarásában látható csak a tököli római katolikus templom tornya, de hamarosan már e nélkül gyönyörködhetünk a megújult tető szépségében. Ez jó részben a helyi egyházközség összefogásának köszönhető — tudtuk meg Száraz László plébánostól. Még három évvel ezelőtt, egy kisebb javításkor derüli ki: a templom fából készült tetőszerkezete az idők során teljesen tönkrement. Mivel a baj komoly volt. minél hamarabb hozzá kellett kezdeni annak orvoKrekács Róbert felvétele solásához. A nem csekély — nyolcmillió forintos — költség jelentős részét a tököli egyházközség teremtette elő, de ezenkívül érkezett néhány nagyobb adomány is, s maga az egyház szintén segített. Hála ennek, a templom teteje napokon belül — egy székesfehérvári kft. kivitelezésében — újra szép és természetesen biztonságos lesz. A püspöki áldásra minden bizonnyal jövő hónap 8-án kerül sor. N. I„
