Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-27 / 200. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1994. AUGUSZTUS 27., SZOMBAT 9 Új katolikus templom épül Káposztásmegyeren A káposztásmegyeri lakótelepen lakók 1989-ben kezdtek el szervezni egy katolikus közösséget. A kezdetekben 50-60 fős gyülekezet, amely akkor az MSZMP pártházában tartotta összejövetelét, mára 7-8000 fősre gyarapodott 1991 tavaszán az önkormányzattól kapott telken templom és közösségi ház építésébe kezdtek, amely remény szerint jövőre elkészül T. Asztalos Zoltán felvétele Megjelent a Reformáció legújabb száma Ismét gazdag tartalommal jelent meg a Duna-melléki Református Egyházkerület lapja, a Reformáció: Európai Keresztény Nők Ökumenikus Fóruma Ne félj —- gondolj a jövőre! Ünnepi ökumenikus istentisztelettel kezdődött a múlt pénteken délután a József Attila Gimnázium dísztermében az Európai Keresztény Nők Ökumenikus Fórumának 4. nagygyűlése. Az ünnepi liturgiára, amelyen 250-en vettek rész Európa különböző országaiból, a magyar vendéglátók szervezésében került sor: evangélikus, református, katolikus, baptista, adventista asszonyok vezették a közös imádságokat, könyörgéseket. Közreműködött a baptista egyház központi kórusa. Egyesület felekezeti határok nélkül Tanulni, másokat tanítani A címlapon indul Cseri Kálmán pasaréti lelkész igehirdetése Nikodémus történetéről, amelyet János evangéliuma 3. fejezetének elején olvashatunk. A csendről, a csend világáról Pépai Szabó György, a lap felelős szerkesztője elmélkedik. Hegedűs Lóránt püspöknek több igehirdetése is olvasható a lapban. Az például, amelyet Takaró Károly protestáns tábori püspök szentelésén, illetve amelyet Bethlen István volt miniszterelnök temetésén mondott el. Szemben az árral címmel jelent meg Szabadi Sándor 26 évvel ezelőtt született, de ma is időszerű elmélkedése az ember erkölcsi kötelességéről. Tőkés István erdélyi teológiai tanár a sorskérdéseinkről meditál a lapban. Bereczky Albert egykori püspök születésének 100. évfordulóján Ladányi Sándor teológiai tanár tartott előadást a zsinati székházban. Az előadás szövege, a bőséges jegyzetanyag, valamint a témához kapcsolódó, az ötvenes évek egyházpolitikáját híven kifejező állami egyházügyi hivatali dokumentumok szintén megtalálhatóak a lapban. Gombos Gyulának a magyar kálvinizmus válságáról szóló tanulmányát folytatásokban közli a szerkesztőség. (A Reformáció című két- havonként megjelenő református lap a szerkesztőség és a kiadóhivatal címén — 1092 Budapest, Ráday u. 28. — rendelhető meg és fizethető elő.) H. P. Keveházi Klára evangélikus lelkipásztor beszédében visszaemlékezett annak a közös útnak az első lépéseire, amelyeket a fórum szellemének megfelelően az európai keresztény egyházak asszonyai a ’80-as évek elején tettek meg. Azonban ma nemcsak a közös útra kell emlékeznünk — mondta —, hanem arra is, hogy „Isten Jézus Krisztus keresztje által békét kötött a világgal, mégpedig egyoldalúan”'. (II. kor. 5, 17—20) Békét kötött azokkal, akik elfordultak tőle, nem bíztak benne, sőt ellene fordultak. Soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Isten békejobbot nyújtott a gyűlölködő, ellene lázadó világnak — figyelmeztetett a lelkipásztor, s egyben utalt arra, hogy Isten bennünket embereket is megbízott a kiengesztelődés szolgálatával. Ennek szellemében mindannyian küldetést, megbízatást kaptunk, hogy részt vegyünk a megbékélés hatalmas munkájában. A nagygyűlés első munkanapján, augusztus 20-án délelőtt került sor a fórum társelnökeinek beszámolójára. Elisabeth Raiser, a fórum egyik társelnöknője beszámolójában a programbizottságok és tagszervezetek munkáját értékelve azt a kérdést emelte ki, hogy a szervezet miben különbözik más ökumenikus szervezetektől. Mi jelenti a fórum jellegzetes identitását és feladatát? Előnyként említette, hogy az Európai Keresztény Nők Ökumenikus Fóruma az egyházaktól független. Alapvetően azért, hogy meg tudjanak szólítani olyan asz- szonyokat, akik egyházaikban otthonosan érzik magukat, de olyanokat is, akik nem találják a helyüket az egyházakban. Ennek következtében a fórum talán minden más szervezetnél jobban megtapasztalja mennyire különbözőek a tagjaik az élethelyzeteik, igényeik, elvárásaik, sőt még krisztusi tanúságtételük is. Tagjai olyan keresztény asszonyok, akik többségi egyházban élnek, amelyek az ország társadalmával szoros kapcsolatban állnak, vagy olyan egyházban, amely országa politikai életét igyekszik befolyásolni. Mások kisebbségben levő egyházak tagjai, amelyek azonosságtudatukért küzdenek. Van, aki olyan egyház tagja, amelyben a női papság régi gyakorlat, illetve olyané, amelyben még a párbeszéd is tiltott erről a kérdésről. Van, aki gazdag egyház tagja, van aki nagyon szegényé. Sokan élnek patriarchális viszonyok között, sokan pedig olyan társadalmakban, ahol a nők már nagyon sok jogot megszerettek és megharcoltak. Tagjaik különbözősége végtelen — mondta Elisabeth Raiser —, és tagjaikat összeköti a vágy, hogy ezeket, a különbözőségeket gazdagsággá változtathassa. Az elnöknő végül így fogalmazta meg a kívánságát: kössük össze erőinket az ökumenizmusban és erősítsük egymást. Nem konkurenciára és párhuzamos struktúrákra van szükség, az együttműködés és a kölcsönös szolidaritás legyen a devizánk nekünk asz- szonyoknak az ökumenizmusban. A fórum feladatait érintve utalt rá, hogy munkájukban nagy hagyománya van az Európát foglalkoztató nagy horderejű témák feldolgozásának. Példaként említette az igazságosság és béke bizottságának dokumentumát, amely asszonyokra vonatkoztatva azzal foglalkozik, hogy kik Európában a nyertesek, és kik a vesztesek. Vagy a környezet és bioetika bizottság munkáját, amely a terhességi vizsgálatokkal foglalkozik. Mindkettő aktuális és jellegzetesen női probléma. Konkrét feladatként említette, hogy az eddigieknél fokozottabban kell keresniük a kommunikáció lehetőségét a tagság széles rétegeivel. Mindezen helyekről be kell gyűjteni azokat az égető kérdéseket, amelyek a leginkább foglalkoztatják a nőket és ennek tükrében kell meghatározni tevékenységük fő irányvonalait. Fedezzük fel ellenfelünkben is az embert, még ha rejtőzik is. Álljunk ellent a lehúzó morálnak, tegyük meg a tőlünk telhetőt, és ne feledkezzünk meg a személyes példamutatásról. Ezek a gondolatok abban a felhívásban olvashatók, amelyet egy új, és sokat ígérő kezdeményezés, a Biatorbágyi Ökumenikus Művelődési Egyesület megalakítása érdekében tettek közzé a szervezők. A fentebb idézetteket is tartalmazó vitaindító írás kifejti: ökumené címén a különböző keresztény felekezetek között ritkán esik szó a társadalmi problémák közös megoldásáról. Pedig a közjó szolgálata, az etikus politizálás szervesen hozzátartozik a hithez, abból ered. Ezért a megalakuló egyesület tagjainak határozott szándéka, hogy semmi módon ne mondjanak le a társadalmi életben való részvételről. A felhívás eredménnyel járt. Az egyesület azóta megalakult és megkezdte munkáját. Vágyakról, elképzelésekről és programokról beszélgettünk Győ- rik Ferenccel, a becenevén csak „bőmének” emlegetett egyesület elnökével. — Az egyesület szervezésével kettős célnak próbáltunk eleget tenni — jelentette ki. — Egyrészt szeretnénk megmozdítani, közért való cselekvésre bírni az egyházakban lévő értékes embereket. Nem lehet az az alapelvünk, hogy mindenhez hozzászólunk, de a „világ csak tegye a dolgát, mi elvagyunk itt a falaink között”. Közismert az is, hogy az a kút, amelyből nem húzzák a vizet, abba az beposhad. Másrészt az az indíttatás, amelyet mi kínálunk fel, tényleges összefogást hozhat a keresztények között, megnyitva a zártabb templomi közösségeket, a társadalom valós problémái felé. — Ezek közül melyeket tartják a legégetőbbnek? És mit tudnak tenni a megoldás érdekében? — Úgy gondolom, akkor teszünk legtöbbet községünkért, ha megpróbáljuk megakadályozni azt, hogy fiataljaink lelki ürességben nőjenek fel. Értelmes célokat szeretnénk kínálni nekik, hogy ne a szombat esti hirdetőtábla-döntögetés- be fektessék és éljék ki energiájukat. Ebben a hely- történetet látom a legesélyesebbnek, mert ha szívüket és értelmüket a múlt vizsgálatán keresztül lakóhelyükhöz kötjük, értékrendjüket- is sikerül átalakítani. — A közzétett felhívásból viszont kiviláglik: az egyesület minden korosztálynak és érdeklődési körnek helyet kíván adni. Nem túl nagy falat az indulásnak? Mit sikerül ebből elsőre megvalósítani? ■— Ä felvázolt kép tényleg nem a jelen, hanem a jövő. Az álmunk arról, gyerekeink, unokáink milyen egyesület életét fogják szervezni. Az elképzelt nyolc szakosztály és az országos kapcsolatok alapozásaként kis szakkörök létrehozásába fogtunk. A legfontosabb, hogy „em- berszagú” programokat valósítsunk meg, és létező igényeket töltsünk be. így ősztől indul a sakkszakkör és megkezdi munkáját a helytörténettel foglalkozó társaság is. Társadalmi szakkörünk programjában idén pszichológusok, gyermekorvosok családdal kapcsolatos előadásai szerepelnek. Olyan egyszerű kérdésekről lenne szó, mint például, hogy miként szóljunk a gyermekhez, hogyan beszélgessünk vele. A természetjárók köre is megalakult már. Két kirándulást terveznek idén a környékre. Igény merült fel irodalmi kör létrehozására is, ők kedvenc verseik felolvasásával kezdenék munkájukat. — Említette, hogy meglévő igényeket igyekeznek kielégíteni. Ezek szerint bárki, bármilyen ötlettel jelentkezhet az egyesületnél? Vagy van valamilyen szempont, ami szerint van aminek nincs helye munkájukban. — Azzal szeretnénk foglalkozni, amit az emberek ritkán mondanak ki — talán a körülményekbe való beletörődés miatt —, de éheznek rá: több legyen mint egy klub, tartalmas legyen az együttlét. Célunk, hogy tanuljunk egymástól és tanítsunk másokat is. Ezt leginkább a sakkszakkör példájával lehetne szemléltetni. A kocsmában is folyik sakkozás, de mi ennél többet szeretnénk. Oktatót hívni, nyitásokat tanulni, emléktomákat rendezni. így tehetségek is felbukkanhatnak és egy szintet tudunk felmutatni a falu felé is. Nánási Tamás Simon Andrea Ahonnan a misét közvetítették Rákosfalva plébániatemploma Hazánk fővédszentjének augusztus 20-ai ünnepén a rádió a római katolikus szentmisét Rákosfalváról, a Szent István király plébániatemplomból közvetítette. A szentmisét celebrálta s szentbeszédet mondott Kocsis István plébános. Rákosfalván ugyancsak ezen a napon tartották a templombúcsút is. Tulajdonképpen a valamikori rákosfalvai családi házak helyére építették fel a Füredi úti lakótelepet, a tízemeletes panelházakat... Egykoron Rákosfalva 1870—72 körül alakult, Zsivora Györgynek köszönhetően. Kezdetben itt állt Král István fatemploma (1874) s a híveket akkoriban még Kőbányáról gondozták. Rákosfalva önálló plébániája (1919) az idén 75 esztendeje alakult meg. A napjainkban Almos vezér terén található neoro- mán kőtemplomot 1887-re építették fel — Pucher József tervei alapján. A templomot idővel (1949) oldalhajóval bővítették. A sajátos atmoszférát teremtő s fából kialakított liturgikus terét Berecz Ferenc tervezte s alkotta meg. Az új plébániaépület Pest-Budának a egyik legnagyobb lélekszámú plébániája. Bozó Emil
