Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-27 / 200. szám

J PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. AUGUSZTUS 27., SZOMBAT 5 A zsámbéki rom viszontagságai A varázs majd nem vész el mindenki egyetértett, s szakmai kérdésekben nyil­vánvaló módon szabad ke­zet kaptunk. Egyébként a kiállítás nyílt volt, minden érdeklődő elmondhatta vé­leményét. — A munkálatoknak mely részei készültek már el, és az idén mely tervek kerülnek megvalósításra? — A támpillérek helyre- állítása megtörtént. Ezen pillérek támasztják, illetve visszahúzzák a nagy felü­letű falat. Amióta romos A tervek szerint folytatódnak a zsámbéki romtemp­lom felújítási munkálatai. Az évek óta húzódó és idő­ről időre abbamaradó építkezés több szempontból is kivívta a helybéliek és a látogatók nemtetszését. Sedl­mayr János Ybl-díjas építész, a felújítási munkák terveinek készítője. Milyen meggondolások alapján állította össze a terveket? — erről kérdeztük a szak­embert, akinek a tervei alapján már csaknem 80 mű­emléket restauráltak az országban. — A felújítás során több fontos dolgot kell megvalósítani — mondot­ta. — Alapelvünk, hogy a hihetetlenül rossz állapot­ban lévő romtemplomot el­sősorban statikailag kell megerősíteni, hiszen a fel­gyorsult állagromlás miatt az épület szétesőben van. Az általunk megvalósítan­dó építések egyáltalán nem idegenek a templom­tól. Különösen nagy gon­dot fordítottunk rá, hogy csakis ott, úgy s olyan tol­dalékokat építsünk, ame­lyek eredetileg is szerves részét alkották, szerkezeti­leg pedig erősítették a haj­dani gyönyörű templomot. A XIII. század óta, ami­kor kemény mészkőből fel­épült a templom, eltelt pár száz év, éppen ezért törté­nelemhamisítást követ el az, aki letagadva a műem­léken végbement változá­sokat, semmissé téve az idő és a múlt eseményei­nek pusztító hatását, erede­ti állapotában, eredeti anyagokkal dolgozva kí­vánná újjátenni a templo­mot. Ez hazugság lenne. Mi vállaljuk, hogy a felújí­tás a XX. század eredmé­nye lesz. Meglátásom sze­rint ahogyan a budai Vár­nál, a visegrádi Fellegvár­nál, vagy számtalan más esetben nem volt zavaró a téglakiegészítés és a cse­réptető, úgy Zsámbékon sem fogja elrontani a rom varázsát, csonka szépsé­gét. Számomra érthetet­len, hogy miért ágálnak ennyire ellene. — A különben sokat tá­madott, s általunk megépí­tett lépcsőház funkcióját tekintve létfontosságú, mi­vel a meglévő hatalmas fa­lat meg kell támasztani. A szinte állandó erős szél mi­att az omladozó fal úgy vi­selkedik, mint egy óriási kifeszített vitorla. Möller István, az 1800-as évek vé­gén megerősítette az épüle­tet. Ennek eredménye pél­dául az ugyancsak téglá­ból készült támpiilér és számos egyéb javítás. Te­hát az általam készített terv egyáltalán nem rend­hagyó. Az építészetben vi­lágszerte elfogadott, s ha száz éve vállalták, hogy megkülönböztethető a régi és az új, akkor nekünk, az utódoknak sincs takargat- nivalónk. — Amikor 1991-ben be­mutatták a megvalósítan­dó terveket és a helyi ön- kormányzat által létreho­zott szakmai bizottság a belegyezését adta, akkor még nem érte kifogás a hozzá- vagy kiépítéseket? — A célkitűzésekkel vasszerkezetekkel lesz ki­támasztva. Az ősszel az úgynevezett gádorfal felső részeinek pótlása, javítása kezdődik meg. Idén szeret­nénk befejezni a már meg­erősített déli hajófal felső részének állagbiztosítását. Az általunk készített és ké­szítendő kiegészítések az egész épület tömegének csupán a töredékét teszi ki, tehát lényegében nem befolyásolják a rom hangu­latát. — Mikorra fejeződhet be a teljes felújítás és a kő­anyag konzerválása? — Mivel ennek számos rajtunk kívül álló tényező­je van, nem tudok pontos időpontot mondani. Lehet, hogy még tíz évig is eltart. Ebben az évben például csak 14 millió forintos költségvetéssel dolgo­Látogatóktól évek óta elzárva, felállványozva. Az idén augusztusig még egy lélek nem dolgozott itt Vimola Károly felvétele állapotban van az épület, azóta ennek rendkívül nagy a fontossága. Az al­építmény megerősítése, a járatok eltömítése is befe­jeződött. Ezt a munkálatot egyébként már a múlt szá­zadban megkezdték. A leg­sürgetőbb és leglátványo­sabb építkezések után nemsokára megkezdődhet a helyreállítási programter­vekben szereplő egyéb munkák elvégzése. Ilyen például a tornyok födém- szerkezetének visszaállítá­sa. A tetőzet hiánya miatt az oromzat további stabili­zálása szükséges, amely zunk, amely összeg a las­sú, visszafogott munkaüte­met teszi lehetővé. A maj­dan elkészülő felújított romtemplom, meggyőző­désem szerint, semmit sem veszít varázsából, de immáron megerősítve, el­hárítva a jelenleg még fennálló életveszélyt, örö­mére szolgál az idelátoga­tóknak, s igazi ódon dísze marad a településnek. (szűcs) (Melocco Miklós Zsámbé­kon élő szobrászművész nyi­latkozatát következő szá­munkban adjuk közre) Batta fáradhatatlan Játékos városok találkozója Úgy látszik nem múlt el Százha- SM lombatta játékszenvedélye a „Já- [V ték határok nélkül” című vetélke- dő befejeztével, ugyanis a város most saját maga készül egy nagyszabású, többnapos sportvetélkedő megrendezésére. Csütörtökön ült össze a mintegy 25 tagú szervezőbizottság először, hogy meg­tárgyalja a rendezvény legfontosabb részle­teit. Ez alkalommal született meg a vetél­kedő címe: Battai napok ’94, játékos váro­sok találkozója. A tervek szerint a feszti­vál szeptember 30-tól október 2-ig tart. Az alkalomra meghívást kapott — több vá­ros közt — az angliai Witney, a lengyelor­szági Brezsko, a romániai Szováta. Való­színű, hogy a játékon részt vesz ceglédi, pécsi és nagykanizsai csapat is. A verseny­számok pontos tervei még nem készültek el, de az biztos, hogy a hatfordulós küzde­lem a „Játék határok nélkül” példájára zaj­lik. A játékos sport mellett a szervezők sok­sok szórakoztató, kulturális programot sze­retnének rendezni az érdeklődőknek. A ter­vek szerint fellép a Forrás néptáncegyüt­tes, a Defekt-duó, amatőr rockzenekarok, lesz sörfesztivál, ökörsütés, halászléfőző verseny. A többnapos fesztivált természetesen szponzorok bevonásával kívánják megren­dezni, s úgy néz ki, nem lesznek szűkmar­kúak a helyi vállalatok, vállalkozók. V. Cs. Ötödik alkalommal a péceli találkozó „A csoda népe a magyar” A meghívó egyik mondatát idézem bevezetésképpen. „Ötödik alkalommal szer­vezzük meg immár a hatá­rokon innen és túli diákifjú­ság, valamint felnőtt neve­lői között a találkozót Péce- len, a nagy magyar tudós­pedagógus, Karácsony Sán­dor ma is elevenen ható munkásságának megismeré­sére.” Fogyatkozóban va­gyunk, egykori tanítvá­nyok, akik még személye­sen hallgathattuk Sándor bátyánkat egyetemen vagy egyetemen kívül, a Keresz­tyén Ifjúsági Egyesületben, esetleg más egyházi intéz­mények megrendezett ösz- szejövetelein, vagy bibliaó­rákon. Megritkult a szá­munk az elmúlt 45 eszten­dő során, mert főiskolák­ról, pedagógiai intézmé­nyek munkahelyeiről gon­dosan eltávolított minket a hatalom: „ne fertőzzük val­lásos ideológiával az ifjúsá­got, elég volt Karácsony Sándor hatását semlegesíte­ni”. Ez a semlegesítés — mai fiatalok számára nem elég világos — azt jelentet­te: eltávolították az egye­temről, s minden társadal­mi tisztségtől megfosztot­ták még olyan áron is, hogy betiltották az egyesü­letet. (Cserkész Szövetség, Szabadművelődési Társa­ság stb.) Karácsony Sándor munkássága során mindig azt kereste, mi a dolgunk, mi a küldetésünk nekünk magyaroknak itt Európá­ban, hazánkban, hogy ne a magunk kedvére töltsük el időnket, hanem a másik em­ber javára végezzük a szol­gálatot, mert nem magunk­nak kell éljünk. Nemcsak az egyes em­ber helyét segített megke­resni a világban, hanem az egész nép és nemzet célját és misszióját mutatta meg évszázadokban, sőt a konti­nensek, a kerek Föld előme­netelének ügyében határoz­ta meg a magyarság tenni­valóit. Hite, meggyőződése volt, hogy az Úr Isten hagy­ta jóvá hazakeresésbeli megállapodásunkat itt a Du- na-medencében azzal a megbízatással, adjuk to­vább Európa hasznos kultú­ráját a tőlünk keletebbre való népeknek. Elsősorban a reformáció kiteljesedése nyomán Jézus Krisztus taní­tásait, mert a hit arra való, hogy békességesen jusson át minden jó a túloldalra is. Hitszerepünk így válik ál­dássá mások számára is. In­gyen kaptuk, kegyelemből a javakat, úgy adjuk to­vább, többek között ez a dolgunk. Ő tanította vala­mennyiünknek, hogy a cso­da népe a magyar. Csoda, hogy megmaradhattunk eny- nyi megpróbáltatás alatt. Hite szerint az új ezer esz­tendőre még van elég dol­gunk, nem kell felolvad­nunk a világ kohójában. Tíz vaskos kötetet ha­gyott örökségbe, amelyek­ben a magyar filozófia alap­jait teremtette meg szá­munkra, s ezek közül az Ocsúdó Magyarság című művében található, A ma­gyarság, mint európai ér­ték című tanulmányát sze­meltük ki a péceli találko­zó megbeszélésre való anyagának. 1943-ban je­lent meg munkája, a ki­emelt tanulmány pedig a magyar vendéglátás lélekta­nát, logikáját, filozófiáját foglalja össze számunkra. Tisztában vagyunk azzal, hogy a könyvégetés jeles művelését az 1950-es évek­ben nálunk is tökéletesítet­ték a nagy kultúrpolitikus Révai elvtárs jóvoltából, így Karácsony professzor művei is zúzdába jutottak a közkönyvtárakból, ezért a tanulmányt megjelentettük, hogy kézbe vehesse min­den résztvevő. Közös erőfe­szítéssel, hozzátehetem az elmúlt négy esztendő során alapítványi támogatásból megpróbáltuk pótolni a megritkult művek kiadását, az persze még a kezdetek­nél jár. Hála Istennek, azért Kolozsváron is megje­lenhetett fontos munkája, a Nyugati világnézetnek fel­emás igában, de azóta itt­hon is sikerült többek kö­zött a Magyar nevelés című füzetét újra nyomtat­ni, hiszen pedagógiai műve­it hallgatták el legszíveseb­ben az aczéli korszakban is. Két alkotó közösség, a földesi Karácsony Sándor Társaság, a péceli Csök- mei kör megmozgatta már azóta a debreceni egyetem pedagógiai tanszékét, hogy munkásságát, hatását, egye­temes értékét soha többé ne rejthessék el ifjak és ne­velők elől semmiféle párt, mozgalom, hatalom áltudó­sai és agitátorai, mert az egész ország lesz szegé­nyebb, ha tudományban legkiválóbb oktatóit szek­tás érdekek miatt nem is­merheti meg a világ. Annak idején, amikor a magyar vendéglátás alapis­mereteinek vitára bocsátá­sát terveztük, még céljaink között szerepelt a világkiál­lítás, az 1100 esztendős év­fordulóra idesereglő vendé­gek nemcsak kenyérrel tör­ténő ellátása, hanem a ró­luk való népismeretszerzés feladata is. Megint nem kér­deztek meg minket, az egyetlen illetékest, a vendé­geket fogadókat, h gy mi is a véleményünk, szándé­kunk, hogyan tudjuk XX. századi módon ellátni az ér­kezőket? Döntöttek, ahogy szokás volt 45 éven át, először én aláírom, azután ti mondhat­tok, amit akartok, úgy is az Én mindenható pártakara­tom érvényesül. Nyilvánvaló, hogy ez a téma nem kerül elő augusz­tus 26—27—28-án megbe­széléseinken, ezt csak a nemzet semmibevételének keserűsége íratja, de a ven­dégfogadás, vendéglátás lé­nyegi kérdéseit jó lesz vilá­gosabban látni, s annak nyo­mán gyümölcsöztetni, mert az az egész nemzet javát gyarapítja. A péceli találko­zók eddig is megmozgattak sokakat, erre a találkozóra is úgy készülünk, ismét lesz­nek közöttünk, akik először hallanak Karácsony Sándor munkásságáról, és ha csak szemernyit továbbvisznek és továbbadnak a tanultak­ból, nem történt hiába igye­kezetünk, akik komolyan vettük, hogy adjuk tovább a ránk bízottakat nem a ma­gunk, de az örök érvényű küldetés parancsa értelmé­ben: tegyetek tanítványokká minden népeket. Fábián Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents