Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-27 / 200. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. AUGUSZTUS 27.. SZOMBAT Carlos, a gentleman Nem robbantok Jugoszláviában! Az elmúlt évtizedek leghírhedtebb nemzetközi terroristájának kelet-európai, államszintúí kapcsolatainak egy jelentős részére már fény derült, s nyilvánvaló, hogy az elkövetkező hónapokban újabb részleteket fognak felfedni a volt szocialista országokban. Eddig azonban egy szó nem esett arról, hogy Iliich Ramirez Santos közelebbi ismeretségbe került volna a második Jugoszlávia illetékeseivel. Pedig egy ilyen „ismertség” annál is inkább logikus lenne, mivel Jugoszlávia a közelmúltig kétségkívül vezető szerepet töltött be az arab államokat és felszabadítási mozgalmakat is felölelő el nem kötelezett országok szervezetében. Nos, a napokban ez a tabu is végérvényesen megszűnt. A volt Jugoszlávia egyik elhárító tisztje ugyanis elmondta a sajtónak, hogy 1977 nyarán a biztonságiak a bolgár—jugoszláv határon „összefutottak” Carlosszal. Meglehetősen banális törvénysértés miatt került horogra a már akkor is rettegett terrorista. Az országba való belépése alkalmával ugyanis a jugoszláv vámosok kocsijában marokfegyvert találtak, s — természetesen — azonnal rászálltak. Az csak később derült ki, hogy az ő és három társának útlevele is hamis volt. A nemzetközi bűnöző magabiztosságára és az el nem kötelezett országok egymás iránti szolidaritására vall, hogy Carlos már az első kihallgatáson felfedte kilétét, joggal bízva abban, hogy a Jasszer Arafat és Tito közötti barátság elsimítja az ügyét. Nem is tévedett, mert a német titkosszolgálat folyamatosan nyomában lévő embereinek legnagyobb bosszúságára Franyo Herlyevics akkori belügyminiszter Belgrádba vitette Carlost, és emberein keresztül „üzletet” ajánlott az NSZK-nak. Hajlandó volt ugyanis Ramirezt kiszolgáltatni nekik, ha a németek átadják a jugoszláv szerveknek Branko Jelics hírhedt usztasa terroristát, aki viszonylag hosszú ideig igen sok borsot tört a jugoszláv biztonságiak orra alá. Eddig még ki nem derített okokból azonban a cseréből nem lett semmi. Herlyevics azonban szabad eltávozást ígért Carlosnak, amennyiben az úri becsületszavát adja, hogy Jugoszláviában nem követ el merényleteket. A szóbeli „bizonyisterí’-t megpecsételő kézfogás után Carlost a jugoszláv biztonsági szervek Rösz- kénél simán átjuttatták a magyar határon. S éppen ennek az „úri” alkunak az eredményeként Jugoszláviát (is) valóban elkerülte az akkor már igencsak erősödő nemzetközi terrorhullám. Persze minderről Jasszer Arafat is tudott. (j, S ohasem állítottam, hogy lelkes és odaadó híve volnék az új koalíciónak vagy bármelyik részhalmazának, erre a rohamosztagtempóra azonban nem számítottam. Hiába nem ülésezett két hétig a kormány, hiába tölti nyári szabadságát a parlament, fergeteges ütemben követik egymást az események. A legkülönösebb azonban, hogy mintegy varázsütésre stratégiát váltott a sajtó. Elég csak a miniszterelnök sorozatos ballépéseit követni, mennyire más a tálalás. Tirolban még az Unióhoz való csatlakozásunk időpontjának kitűzését sürgette, a jelen lévő politikusok legnagyobb csodálkozására, hogy a pozsonyi cirkuszt most ne is említsem. Mindenesetre Antall József Klaushoz írt levelével többet foglalkozott a magyar sajtó, mint a fenti kettővel együttvéve. De nem fontos messzi tájakra csatangolnunk, itthon is regényes dolgok történnek. Talán az utolsó csepp volt a Szent István-napi vagyonadó, ezt már a koalíciós partner sem tűrhette, s a pártelnök valósággal leteremtette a Híradóban a miniszterelnököt. Eltelik néhány nap, s az újságokból megtudhatjuk, hogy szent a béke, nincs semmiféle repedés a koalícióban. Végre valami jó hír. Hogy éveken keresztül szinte miszlikre szedték az MDF-et, azt most hagyjuk. Az is kiderült, hogy nem miniszterelnökként mondta ezt a közgazdasági csacskaságot, hanem mint lehetőséget vetette fel, személyes ötletként. Nem is olyan régen még az volt a fő téma, hogy egy-egy kijelentés az írói munkásság része, vagy pedig egy elnökségi tag pártpolitikusi véleménye. Mára nem csupán a glosszaírók szelídültek meg (hol van már az az idő, amikor minden valamennyire is magára adó jegyzetíró nekiment az autópályákat felavató miniszternek), ma már a tudósítások is árnyaltabbak. A hét közepén expófórumot tartottak BalatonbogláÉletük kockáztatásával is Ezrek menekülnek Kubából A kubai tv csütörtök esti híradójában eddig példátlan felhívást olvastak be: figyelmeztették az illegálisan emigrálni készülőket, hogy most ne induljanak útnak, mert a viharosra fordult időjárás megsokszorozza a tengeri kaland veszélyességét. Az MTI tudósítója a menekülők egyik kedvelt kiindulópontján, a főváros melletti Cojimar halászfaluban csütörtökön számos olyan kubaival találkozott, akikkel már az előző napon is beszélgetett elhatározásukról. Ok egyelőre mégsem indultak útnak, éppen az erős szél felkorbácsolta hullámoktól tartva. S most csoportokba verődve aggódó hangon tárgyalták azoknak a társaiknak a sorsát, akik még szerdán, az idő rosszabbodása előtti órákban vágtak neki, s most kritikus pilSúlyos harcok Eszak-Boszniában Szerb egységek és a boszniai muzulmán kormány csapatai tegnapra virradóra súlyos harcokat vívtak egymással Bosznia északi részén. A leghevesebb összecsapások Maglaj, Doboj és Tesanj városok körzetében történtek — jelentette a DPA szerint a boszniai rádió. Muzulmán katonai források szerint a szerbek Maglaj város környékére folyamatos tüzérségi tüzet zúdítottak. Esetleges áldozatokról a polgári lakosság körében nem érkezett jelentés. lanatokat élnek, ha egyáltalán még hevenyészett vízi járműveik fedélzetén tudtak maradni. Valamennyi útra készülő jelenlévő úgy nyilatkozott azonban, hogy a vihar csak késleltetheti, de meg nem másíthatja döntésüket: amint lehet, elhagyják a kubai partokat. Az amerikai parti őrség legfrissebb adatai szerint idén eddig 19 446 kubait fogtak ki a tengerből, közülük 14 715-öt augusztusban. Az elmúlt hét során vált igazán tömegessé az exodus, amikor összesen 10 190 menekülő került az amerikai hatóságok felügyelete alá. Fidel Castro a menekültválság miatt Havannába kiküldött amerikai tudósítókkal beszélgetve megerősítette készségét az Egyesült Államokkal folytatandó tárgyalásokra, a Bili ClintonAz orosz csapatok a hét végén gyakorlatilag befejezik kivonulásukat Németországból, és az ünnepélyes búcsúztatásra szerdán Berlinben Jelcin orosz elnök és Kohl német kancellár jelenlétében kerül sor. A nyugati szövetséges hatalmak, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország Berlinből távozó katonáit egy héttel később, szeptember nyolcadikén, az illető országok vezetőinek jelenlétében búcsúztatják. lói a probléma higgadt áttekintését, álláspontjának felülvizsgálatát kérte. Egy kérdés kapcsán kijelentette, hogy a menekültek ügyéről és bármely más problémáról személyesen is hajlandó lenne tárgyalni az amerikai elnökkel. Clinton azonban röviddel ezután kizárta a kubai vezetéssel folytatandó dialógus lehetőségét, hangsúlyozva, hogy Castrónak a saját népével kell tárgyalnia a szükséges változásokról, nem pedig Washingtonnal. A mexikói kormány ugyanakkor bejelentette, hogy a szigetországban kialakult válságot enyhítendő a jövőben befogadja azokat a kubaiakat, akiknek már hozzátartozóik élnek Mexikóban, s készek és képesek gazdaságilag gondoskodni az újonnan érkezőkről. A német egyesülést lehetővé tevő, 1990-ben kötött úgynevezett négy plusz kettes szerződésben rögzítették, hogy a szovjet—orosz és a nyugati csapatok 1994 végéig elhagyják Németország területét. Borisz Jelcin és Helmut Kohl 1992-ben arra a megállapodásra jutott, hogy a német anyagi támogatás növelése fejében négy hónappal korábban, augusztus 31-én az utolsó orosz katona is elhagyja Németországot. A nagyvilág hírei 4* Katonai tiszteletadás mellett temették el tegnap a németországi Göp- pingenben Manfred Wör- nert, a NATO főtitkárát, az NSZK egykori védelmi miniszterét. Az 59 éves korában rákban elhunyt NATO-főtitkártól az észak-atlanti szövetségben a múlt héten, a német fővárosban kedden vettek végső búcsút hivatalos gyászszertartás keretében. A szertartás idején nyolc tábornok, illetve tengernagy állt őrséget Wömer koporsójánál. 4* Pokolgépet robbantottak egyelőre ismeretlen merénylők tegnap azon az úton, ahol a Kurdi sztá- ni Hazafias Szövetség nevű párt vezetője, Dzsa- lal Talabani haladt el a kurd „parlament” ülésére igyekezve — tudatta a párt egy közleményben. Talabani azonban az iraki Erhüben történt robbanásnál néhány perccel korábban haladt el a helyszínen, így nem esett baja. 4t A belügy- és a külügyminiszter után a védelmi minisztert is leváltotta tegnap Leonyid Kucsma ukrán elnök. Vitalij Ragyeckij teendőit ezután Valerij Smarov, a katonai-ipari komplexumért felelős miniszterelnök-helyettes látja el, jelölését azonban még jóvá kell hagynia a parlamentnek. Smarov kinevezésével először fordul elő, hogy polgári személy áll a védelmi tárca élén Ukrajnában. Németország felszabadítása Végleg hazamennek az oroszok EGY HÉT Bele fogol bukni ron, ahová meghívták az ipari minisztert is, aki persze nem jelent meg a rendezvényen. Elhangzott ugyanakkor egy sokat sejtető mondat az egyik szocialista képviselő szájából, aki úgy fogalmazott, hogy ne számítsanak rá az egybegyűltek, hogy föllázad a szocialista frakció vidéki része, és az expó mellett szavaz majd. Ahhoz képest, hogy jelenleg a világkiállítás ügye az, amely a legjobban megosztja a magyar társadalmat, kulcsmondat ez a dörgedelem. Érzelmileg hatásos, mert a tanácskozás elején hangzott el, s az ott lévő reménykedőket is fejbe vágta. A további reménykedő százezrekről most ne is szóljunk. Tartalmilag nemcsak elfogadhatatlan, hanem veszélyes is. Nem tudom, Such- mann Tamás (MSZP) hogyan vélekedik a többpárti demokratikus parlamentarizmusról, de túlzott reményei nincsenek. Ha a frakció egy része nem támogatja a kormány előterjesztését, az mitől lenne lázadás? Ez a szó különben is bizonytalanságot, netán félelmet kelthet egy kezdő frakció tagjaiban, mi lesz, ha meggyőződésük ellen szavaznak. Arról nem is beszélve, hogy a kormány felelős a parlamentnek és nem fordítva. Ez még akkor is így van, ha az új kabinet láthatóan nem bíbelődik, jogkörét messze túllépve dönt nyugdíjakról és világkiállításról. Ha azonban elhisszük a képviselő úr szavait, s a kormány-előteijesztés leszavazása lázadás, akkor ez már nem parlamentáris demokrácia, hanem diktatúra. A sajtóról csak annyit, hogy e dörgedelmes mondatot a Déli krónikában hallottam, a Híradóban nem, az Új Magyarországban olvastam, a Népszabadságban nem. A fáradhatatlan miniszterelnök konzultált az MSZOSZ és tagszervezeteinek vezető tisztségviselőivel is. Nem könnyű azonban az újságok alapján kideríteni, hogyan is zajlott le a több mint kétórás találkozó. A Népszabadság tudósításában megemlítette Nagy Sándor véleményét, aki hangsúlyozta, hogy biztosak abban, hogy a mostani kormány szociálisan sokkal érzékenyebb lesz a korábbinál, amely arrogáns és szakszervezet-ellenes volt. Úgy tűnik, a volt szakszervezeti vezérnek még nem volt ideje lecserélni a régi lemezt. Az Új Magyarországban meg azt olvasom — ugyanerről a tanácskozásról —, hogy Schalkhammer úr is felszólalt, mégpedig azt mondta, hogy nehéz kezelni a közhangulatot. A bányászok vezetője, Tatabánya felemelője szerint, nem történt számottevő változás a magánosításban a Hom-kabinet ideje alatt, és a bányászok nem ezért támogatták a szocialistákat a választásokon. Egy esemény, két újság, érdekes ez. Vannak persze bátrabb képviselők is, a pedagógusok ismert szakszervezeti vezetője például máris kilátásba helyezte, hogy nem szavazza meg a Békesi-előterjesz- tést. Ebbe persze még nem rokkan bele a több mint kétszáz fős frakció, Szöllősiné azonban tántoríthatatlan. Lehet, hogy kár volt lecserélni a kultuszminisztérium teljes vezérkarát, ha az új kormány is régi módszerekkel dolgozik? I skola mindig lesz, remélhetőleg szén is. A hatvanas években ez még úgy hangzott volna, hogy iskola lesz, ha szén lesz. Hogy expó lesz-e, az itt a kérdés. A tét nagy. Vonaton hallottam, a lemondás után, hogy Gyula, ebbe bele fogol bukni. Hiába, nehéz kezelni a közhangulatot. Különösen ekkora médiabékében. Székely Ádám
