Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-27 / 200. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. AUGUSZTUS 27.. SZOMBAT Carlos, a gentleman Nem robbantok Jugoszláviában! Az elmúlt évtizedek leghírhedtebb nemzetközi terro­ristájának kelet-európai, államszintúí kapcsolatainak egy jelentős részére már fény derült, s nyilvánvaló, hogy az elkövetkező hónapokban újabb részleteket fognak felfedni a volt szocialista országokban. Eddig azonban egy szó nem esett arról, hogy Iliich Ramirez Santos közelebbi ismeretségbe került volna a máso­dik Jugoszlávia illetékeseivel. Pedig egy ilyen „is­mertség” annál is inkább logikus lenne, mivel Jugo­szlávia a közelmúltig kétségkívül vezető szerepet töl­tött be az arab államokat és felszabadítási mozgalma­kat is felölelő el nem kötelezett országok szervezeté­ben. Nos, a napokban ez a tabu is végérvényesen megszűnt. A volt Jugoszlávia egyik elhárító tisztje ugyanis elmondta a sajtónak, hogy 1977 nyarán a biz­tonságiak a bolgár—jugoszláv határon „összefutot­tak” Carlosszal. Meglehetősen banális törvénysértés miatt került horogra a már akkor is rettegett terroris­ta. Az országba való belépése alkalmával ugyanis a jugoszláv vámosok kocsijában marokfegyvert talál­tak, s — természetesen — azonnal rászálltak. Az csak később derült ki, hogy az ő és három társának út­levele is hamis volt. A nemzetközi bűnöző magabiz­tosságára és az el nem kötelezett országok egymás iránti szolidaritására vall, hogy Carlos már az első ki­hallgatáson felfedte kilétét, joggal bízva abban, hogy a Jasszer Arafat és Tito közötti barátság elsimítja az ügyét. Nem is tévedett, mert a német titkosszolgálat folyamatosan nyomában lévő embereinek legna­gyobb bosszúságára Franyo Herlyevics akkori belügy­miniszter Belgrádba vitette Carlost, és emberein ke­resztül „üzletet” ajánlott az NSZK-nak. Hajlandó volt ugyanis Ramirezt kiszolgáltatni nekik, ha a németek átadják a jugoszláv szerveknek Branko Jelics hírhedt usztasa terroristát, aki viszonylag hosszú ideig igen sok borsot tört a jugoszláv biztonságiak orra alá. Ed­dig még ki nem derített okokból azonban a cseréből nem lett semmi. Herlyevics azonban szabad eltávo­zást ígért Carlosnak, amennyiben az úri becsületsza­vát adja, hogy Jugoszláviában nem követ el merényle­teket. A szóbeli „bizonyisterí’-t megpecsételő kézfo­gás után Carlost a jugoszláv biztonsági szervek Rösz- kénél simán átjuttatták a magyar határon. S éppen en­nek az „úri” alkunak az eredményeként Jugoszláviát (is) valóban elkerülte az akkor már igencsak erősödő nemzetközi terrorhullám. Persze minderről Jasszer Arafat is tudott. (j, S ohasem állítottam, hogy lelkes és odaadó híve vol­nék az új koalíciónak vagy bármelyik részhalmazá­nak, erre a rohamosztagtempóra azonban nem számítot­tam. Hiába nem ülésezett két hétig a kormány, hiába tölti nyári szabadságát a parlament, fergeteges ütem­ben követik egymást az események. A legkülönösebb azonban, hogy mintegy varázsütésre stratégiát váltott a sajtó. Elég csak a miniszterelnök sorozatos ballépéseit követni, mennyire más a tálalás. Tirolban még az Unió­hoz való csatlakozásunk időpontjának kitűzését sürget­te, a jelen lévő politikusok legnagyobb csodálkozására, hogy a pozsonyi cirkuszt most ne is említsem. Minden­esetre Antall József Klaushoz írt levelével többet fog­lalkozott a magyar sajtó, mint a fenti kettővel együttvé­ve. De nem fontos messzi tájakra csatangolnunk, itthon is regényes dolgok történnek. Talán az utolsó csepp volt a Szent István-napi vagyonadó, ezt már a koalíciós partner sem tűrhette, s a pártelnök valósággal leterem­tette a Híradóban a miniszterelnököt. Eltelik néhány nap, s az újságokból megtudhatjuk, hogy szent a béke, nincs semmiféle repedés a koalícióban. Végre valami jó hír. Hogy éveken keresztül szinte miszlikre szedték az MDF-et, azt most hagyjuk. Az is kiderült, hogy nem miniszterelnökként mondta ezt a közgazdasági csacskaságot, hanem mint lehetősé­get vetette fel, személyes ötletként. Nem is olyan régen még az volt a fő téma, hogy egy-egy kijelentés az írói munkásság része, vagy pedig egy elnökségi tag pártpo­litikusi véleménye. Mára nem csupán a glosszaírók szelídültek meg (hol van már az az idő, amikor minden valamennyire is ma­gára adó jegyzetíró nekiment az autópályákat felavató miniszternek), ma már a tudósítások is árnyaltabbak. A hét közepén expófórumot tartottak Balatonboglá­Életük kockáztatásával is Ezrek menekülnek Kubából A kubai tv csütörtök esti hír­adójában eddig példátlan felhívást olvastak be: figyel­meztették az illegálisan emigrálni készülőket, hogy most ne induljanak útnak, mert a viharosra fordult idő­járás megsokszorozza a ten­geri kaland veszélyességét. Az MTI tudósítója a me­nekülők egyik kedvelt kiin­dulópontján, a főváros mel­letti Cojimar halászfaluban csütörtökön számos olyan kubaival találkozott, akik­kel már az előző napon is beszélgetett elhatározásuk­ról. Ok egyelőre mégsem in­dultak útnak, éppen az erős szél felkorbácsolta hullá­moktól tartva. S most cso­portokba verődve aggódó hangon tárgyalták azoknak a társaiknak a sorsát, akik még szerdán, az idő rosszab­bodása előtti órákban vág­tak neki, s most kritikus pil­Súlyos harcok Eszak-Boszniában Szerb egységek és a bosz­niai muzulmán kormány csa­patai tegnapra virradóra sú­lyos harcokat vívtak egymás­sal Bosznia északi részén. A leghevesebb összecsapások Maglaj, Doboj és Tesanj vá­rosok körzetében történtek — jelentette a DPA szerint a boszniai rádió. Muzulmán katonai forrá­sok szerint a szerbek Mag­laj város környékére folya­matos tüzérségi tüzet zúdí­tottak. Esetleges áldozatok­ról a polgári lakosság köré­ben nem érkezett jelentés. lanatokat élnek, ha egyálta­lán még hevenyészett vízi járműveik fedélzetén tudtak maradni. Valamennyi útra készülő jelenlévő úgy nyi­latkozott azonban, hogy a vihar csak késleltetheti, de meg nem másíthatja dönté­süket: amint lehet, elhagy­ják a kubai partokat. Az amerikai parti őrség legfrissebb adatai szerint idén eddig 19 446 kubait fog­tak ki a tengerből, közülük 14 715-öt augusztusban. Az elmúlt hét során vált igazán tömegessé az exodus, ami­kor összesen 10 190 menekü­lő került az amerikai hatósá­gok felügyelete alá. Fidel Castro a menekült­válság miatt Havannába ki­küldött amerikai tudósítók­kal beszélgetve megerősítet­te készségét az Egyesült Ál­lamokkal folytatandó tár­gyalásokra, a Bili Clinton­Az orosz csapatok a hét vé­gén gyakorlatilag befejezik kivonulásukat Németország­ból, és az ünnepélyes bú­csúztatásra szerdán Berlin­ben Jelcin orosz elnök és Kohl német kancellár jelen­létében kerül sor. A nyugati szövetséges hatalmak, az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia és Franciaország Berlinből távozó katonáit egy héttel később, szeptember nyol­cadikén, az illető orszá­gok vezetőinek jelenlété­ben búcsúztatják. lói a probléma higgadt átte­kintését, álláspontjának fe­lülvizsgálatát kérte. Egy kérdés kapcsán kijelentette, hogy a menekültek ügyéről és bármely más problémá­ról személyesen is hajlandó lenne tárgyalni az amerikai elnökkel. Clinton azonban röviddel ezután kizárta a kubai veze­téssel folytatandó dialógus lehetőségét, hangsúlyozva, hogy Castrónak a saját né­pével kell tárgyalnia a szük­séges változásokról, nem pedig Washingtonnal. A mexikói kormány ugyanakkor bejelentette, hogy a szigetországban ki­alakult válságot enyhítendő a jövőben befogadja azokat a kubaiakat, akiknek már hozzátartozóik élnek Mexi­kóban, s készek és képesek gazdaságilag gondoskodni az újonnan érkezőkről. A német egyesülést le­hetővé tevő, 1990-ben kö­tött úgynevezett négy plusz kettes szerződésben rögzítették, hogy a szov­jet—orosz és a nyugati csapatok 1994 végéig el­hagyják Németország terü­letét. Borisz Jelcin és Hel­mut Kohl 1992-ben arra a megállapodásra jutott, hogy a német anyagi támo­gatás növelése fejében négy hónappal korábban, augusztus 31-én az utolsó orosz katona is elhagyja Németországot. A nagyvilág hírei 4* Katonai tiszteletadás mellett temették el teg­nap a németországi Göp- pingenben Manfred Wör- nert, a NATO főtitkárát, az NSZK egykori védel­mi miniszterét. Az 59 éves korában rákban el­hunyt NATO-főtitkártól az észak-atlanti szövetség­ben a múlt héten, a né­met fővárosban kedden vettek végső búcsút hiva­talos gyászszertartás ke­retében. A szertartás ide­jén nyolc tábornok, illet­ve tengernagy állt őrsé­get Wömer koporsójánál. 4* Pokolgépet robbantot­tak egyelőre ismeretlen merénylők tegnap azon az úton, ahol a Kurdi sztá- ni Hazafias Szövetség nevű párt vezetője, Dzsa- lal Talabani haladt el a kurd „parlament” ülésére igyekezve — tudatta a párt egy közleményben. Talabani azonban az iraki Erhüben történt robbanás­nál néhány perccel koráb­ban haladt el a helyszí­nen, így nem esett baja. 4t A belügy- és a külügy­miniszter után a védel­mi minisztert is leváltot­ta tegnap Leonyid Kucs­ma ukrán elnök. Vitalij Ragyeckij teendőit ez­után Valerij Smarov, a katonai-ipari komplexu­mért felelős miniszterel­nök-helyettes látja el, je­lölését azonban még jóvá kell hagynia a par­lamentnek. Smarov ki­nevezésével először for­dul elő, hogy polgári sze­mély áll a védelmi tárca élén Ukrajnában. Németország felszabadítása Végleg hazamennek az oroszok EGY HÉT Bele fogol bukni ron, ahová meghívták az ipari minisztert is, aki persze nem jelent meg a rendezvényen. Elhangzott ugyanak­kor egy sokat sejtető mondat az egyik szocialista képvi­selő szájából, aki úgy fogalmazott, hogy ne számítsa­nak rá az egybegyűltek, hogy föllázad a szocialista frakció vidéki része, és az expó mellett szavaz majd. Ahhoz képest, hogy jelenleg a világkiállítás ügye az, amely a legjobban megosztja a magyar társadalmat, kulcsmondat ez a dörgedelem. Érzelmileg hatásos, mert a tanácskozás elején hangzott el, s az ott lévő re­ménykedőket is fejbe vágta. A további reménykedő százezrekről most ne is szóljunk. Tartalmilag nemcsak elfogadhatatlan, hanem veszélyes is. Nem tudom, Such- mann Tamás (MSZP) hogyan vélekedik a többpárti de­mokratikus parlamentarizmusról, de túlzott reményei nincsenek. Ha a frakció egy része nem támogatja a kor­mány előterjesztését, az mitől lenne lázadás? Ez a szó különben is bizonytalanságot, netán félelmet kelthet egy kezdő frakció tagjaiban, mi lesz, ha meggyőződé­sük ellen szavaznak. Arról nem is beszélve, hogy a kor­mány felelős a parlamentnek és nem fordítva. Ez még akkor is így van, ha az új kabinet láthatóan nem bíbelő­dik, jogkörét messze túllépve dönt nyugdíjakról és vi­lágkiállításról. Ha azonban elhisszük a képviselő úr sza­vait, s a kormány-előteijesztés leszavazása lázadás, ak­kor ez már nem parlamentáris demokrácia, hanem dik­tatúra. A sajtóról csak annyit, hogy e dörgedelmes mon­datot a Déli krónikában hallottam, a Híradóban nem, az Új Magyarországban olvastam, a Népszabadságban nem. A fáradhatatlan miniszterelnök konzultált az MSZOSZ és tagszervezeteinek vezető tisztségviselői­vel is. Nem könnyű azonban az újságok alapján kiderí­teni, hogyan is zajlott le a több mint kétórás találkozó. A Népszabadság tudósításában megemlítette Nagy Sán­dor véleményét, aki hangsúlyozta, hogy biztosak ab­ban, hogy a mostani kormány szociálisan sokkal érzé­kenyebb lesz a korábbinál, amely arrogáns és szakszer­vezet-ellenes volt. Úgy tűnik, a volt szakszervezeti ve­zérnek még nem volt ideje lecserélni a régi lemezt. Az Új Magyarországban meg azt olvasom — ugyanerről a tanácskozásról —, hogy Schalkhammer úr is felszólalt, mégpedig azt mondta, hogy nehéz kezelni a közhangu­latot. A bányászok vezetője, Tatabánya felemelője sze­rint, nem történt számottevő változás a magánosításban a Hom-kabinet ideje alatt, és a bányászok nem ezért tá­mogatták a szocialistákat a választásokon. Egy ese­mény, két újság, érdekes ez. Vannak persze bátrabb képviselők is, a pedagógusok ismert szakszervezeti vezetője például máris kilátásba helyezte, hogy nem szavazza meg a Békesi-előterjesz- tést. Ebbe persze még nem rokkan bele a több mint két­száz fős frakció, Szöllősiné azonban tántoríthatatlan. Lehet, hogy kár volt lecserélni a kultuszminisztérium teljes vezérkarát, ha az új kormány is régi módszerek­kel dolgozik? I skola mindig lesz, remélhetőleg szén is. A hatvanas években ez még úgy hangzott volna, hogy iskola lesz, ha szén lesz. Hogy expó lesz-e, az itt a kérdés. A tét nagy. Vonaton hallottam, a lemondás után, hogy Gyula, ebbe bele fogol bukni. Hiába, nehéz kezelni a közhangulatot. Különösen ekkora médiabékében. Székely Ádám

Next

/
Thumbnails
Contents