Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-26 / 199. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDAKÖRÖK 1994. AUGUSZTUS 26., FENTEK A mezőgazdaság az eddiginél több állami támogatásra számíthat Exkluzív interjú dr. Lakos László földművelésügyi miniszterrel — Miniszter úr! Bár figyelmesen áttanulmányoztam a Horn-kor- mány programjának mezőgazdaságra vonatkozó téziseit, kérdéseimet mindenekelőtt a földből élő kisemberek által felvetett kérdések alapján állítottam össze, akikkel munkám során nap mint nap találkozom. A jelen pillanatban jobb, vagy rosz- szabb a magyar mezőgazdaság helyzete, mint 1990-ben volt? — Megítélésem szerint a lényegi kérdésekben rosz- szabb. Csökkent a termelés, nőttek az adósságok, kevesebb embert foglalkoztat, mint ’90 előtt. A hanyatlás jeleit mutatja a technikai felszereltség is, jóllehet ez kulcskérdés. A hazai és külföldi piacokon egyaránt felerősödött a versengés, s ennek a kihívásnak csak korszerű technikával lehet megfelelni. Az előbbi kormány a kelleténél kevesebb hangsúlyt fektetett erre a kérdésre. Volt egy alapvető változás, a szövetkezeti mozgalom magántulajdonba került, s így a privatizálás lényegében megtörtént. Az más kérdés, hogy mindez a kárpótlás során zajlott le az igazságtételi és kárpótlási elemeket magában hordozó szövetkezeti törvény alapján, ami úgyszintén nem használt a mező- gazdaságnak. A kisvállalkozókat támogatják — A kampány időszakában úgy tapasztaltam, hogy téeszelnök és ellenzéki képviselőként nem egészen értett egyet az előző négy év szövetkezet és nagyipari mezőgazdaságellenes politikájával. Mint miniszternek, mi a véleménye, mennyire létjogosult e két szervezeti forma? — Valóban nem értettem egyet ezzel az agrár- politikával, mert a mező- gazdaság átalakulására hozott törvények rosszak voltak. Nem szolgálták a hatékony fejlődést, a versenyképességet, s nem azokat juttatták elsősorban földhöz és eszközökhöz, akik hasznosítani tudják, illetve a mezőgazdaságból élnek meg. A nagyüzemek esetében az átalakulást úgy kellett volna megoldani, hogy a működőképességük ne szenvedje meg, s több támogatással ösztönözni a kis egységekké való átalakulást. Az előbbi kormány csak a családi farmergazdaságban látta a kilátást, noha manapság erre kevesebb az esély, mint ezelőtt négy évvel. Mi szektormentes agrárpolitikát kívánunk folytatni, nem akarunk be^ leszólni az üzem nagyságába vagy a szervezeti formába. Elképzeléseink szerint lesznek nagy, családi és kisgazdaságok. A mi feladatunk az, hogy olyan szabályozókat működtessünk, amik segítik a kicsiket abban, hogy a nagyok ne szoríthassák ki őket a piacról. — Milyen elképzelései vannak arról, hogy a tőkeszegény magyar mezőgazdaság vérkeringésébe jelentős tőkebeáramlás induljon el? Hazai vagy külföldi befektetőkre számít? — Jogos a kérdés, a mezőgazdaság, de kivált az új gazdálkodók komoly pénzhiánnyal küszködnek. Ennek leküzdésére mindenekelőtt az állami támogatásokat kell növelnünk. A termelést, az élelmiszer exportot, a garantált és irányárak működtetését, a gépvásárlást, a mezőgazdaság jellegű építkezéseket — hogy csak néhányat említsek. A támogatás egy másik formája, ha csökkentjük a termelők kiszolgáltatottságát a piacokon. Jelenleg az a helyzet, hogy a fogyasztókhoz eljuttatott élelmiszerek árán, illetve az így keletkezett jövedelmen nem megfelelő arányban osztoznak a termelők, a feldolgozók és a kereskedők. Ezt az arányeltolódást kell sürgősen rendezni. Meggyőződésem, ha rendeződnek a tulajdonosi viszonyok, javulnak a piaci körülmények és nő a jövedelmezőképesség, ezzel egyidőben a termelő is hitelképesebbé válik, s a külföldi befektetők nagyobb érdeklődést tanúsítanak majd irántunk. — Mennyi realitása van annak, hogy a magyar mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek versenyképesek lesznek a világpiacon, eladhatók lesznek-e ezek nyereségesen egy recesszióval terhes korszakban? — Magyarországnak minden adottsága megvan, hogy kiváló mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékeket produkáljon. Ezt eddig is bizonyítottuk. Ez viszont magában nem elég a világpiacon való sikeres szerepléshez. A feldolgozást, a kiszerelést és a piacra való kijutás feltételeit is világszínvonalon kell megoldani. Ezt elérni újra csak pénzre van szükség, s itt is az állami támogatásokon van a hangsúly. Anélkül nem megy. Az export nyereségessége ettől is, de mindenekelőtt attól függ, hogy milyen irányba változik az európai agrárkereskedelem. Mi azt szeretnénk elérni, hogy csökkenjen a protekcionizmus, valamint a védővámok nagysága. Alapvető érdekünk, hogy minél több mezőgazdasági terméket és élelmiszert tudjunk külföldön eladni — jó áron. — Ismereteink szerint a mezőgazdasági import nagyobb, mint az export, például több tejtermék, zöldség és gyümölcsféle, valamint vágott virág lép be az országba, mint amennyit a magyar termelők visznek ki külföldre. Készül-e valamilyen importstopra, illetve tervez-e érdekvédelmi törvényt előterjeszteni ebben a kérdésben? — Ez közel sem így van. Az import nem nagyobb, mint az export, az viszont igaz, hogy 1993-ban az export csökkenése nagyobb volt, mint az importé. Összehasonlításként: ezelőtt négy évvel ötszörte többet exportáltunk, mint amennyi mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termék bejött az országba. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, úgy mi is odajutunk, ahol a szomszédos, volt szocialista államok többsége: több lesz a behozatal, mint a kivitel. Importstopra nincs szükség. Ezt nem engedhetjük meg magunknak, mert maga után vonná az ellenlépéseket a külföld részéről. Nekünk olyan vámrendszert kell kidolgoznunk és működtetnünk, amely az európai közösséggel kötött társasági megállapodás és a GATT- szabályozás szellemében szabályozza az élelmiszerek importját. Ez eddig nem történt meg. Pedig azt kell elérnünk, hogy az importőröknek általunk adott kedvezmények csak olyan mértékűek legyenek, amik nem veszélyeztetik a hazai termékek jövedelmezőségét. Más szóval nem stopra, hanem korlátozásra van szükség. Érdekvédelmi törvény nem készül, viszont a kormány programjában benne van a vámtörvények felülvizsgálata is. Erőltetett ütemű kárpótlást — Bár a kárpótlási törvény egyértelműben az Antall-, illetve a Boross- kormány érdeme, a végrehajtás üteme nem az elvárásoknak megfelelően alakult. Ráadásul azoknak a tulajdonjoga is képlékeny, akik visszakapták földjüket, lévén, hogy a földhivatalok képtelenek megbirkózni az új honfoglalás adminisztratív feladataival. F elkívánják-e ezt a folyamatot gyorsítani, és ha igen, milyen eszközökkel? — Valóban az előbbi kormány érdeme, s noha én személy szerint ezt a törvényt rossznak tartom, a kormánnyal egyetértve a tárca is azon lesz, hogy a kárpótlás a legrövidebb időn belül befejeződjön. Felgyorsítjuk az erre hivatott hivatalok ügyintézését, remélem ehhez némi anyagi támogatást is tudunk nyújtani. Részünkről tehát meg van a jó szándék, hogy az árverések, a földkimérések és az ingatlanbejegyzések mihamarabb megtörténjenek. — A világpiaci kereslet és kínálat ismeretében tervezi-e egyes mezőgazdasági termékek fajlagos csökkentését, illetve melyek azok a kultúrák vagy állatfajták, amikre a jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetni? — Az alapvetően nem a minisztérium és nem is a kormány feladata, hogy arról döntsön, milyen termékeket kell termelni, termeltetni. A termelés szerkezetének szabályozása a piaci igényeken múlik, valamint azon, hogy a termelők milyen szférában tudnak versenyképesek lenni. A mi programunkban az alapvető termékek — az étkezési búza, a kukorica, a marha és a sertéshús, valamint a tej — garantált áras működtetése szerepel. A kormány kemény állami beavatkozással kívánja elérni, hogy ezek a termékek semmiképpen ne menjenek alá egy bizonyos szintnek. Ezt a hazai ellátás folyamatos biztosítása indokolja, no meg az, hogy közülük a búzára és a kukoricára egész iparágazatok épülnek rá. Ezentúl lesznek irányáras termékek, köztük a juhhús, az árpa, zöldségfélék, napraforgó és a cukorrépa. — Már a választások előtt is elhangzott, hogy az MSZP-nek bizonyos fenntartásai vannak a falugazdász intézménnyel szemben, most pedig felülvizsgálatokról suttognak. Mit jelent ez a valóságban: személycseréket, vagy az egész intézmény megszüntetését? — Szűnjön hát meg a suttogás, beszéljünk nyíltan. A' jelen formájában működő falugazdász rendszerrel nem értek egyet, mert nem tudja betölteni a rá mért sokrétű feladatot. Nagyok az egy főre eső területek, lehetetlen átfogni őket. Olyan elvárásokat támaszt, ami egyszemély- ben feltételezi a szakmai, jogi, adószakértői, pénzügyi és egyéb tudnivalókat. Ezt az egész intézményrendszert felül akarjuk vizsgálni. Azzal tisztában vagyunk, hogy az új gazdáknak szükségük van ilyen jellegű segítségre, de ez csak olyan rendszerben működhet, amelyikben a helyi gazdák vagy az ön- kormányzat, esetleg az agrárkamara ellenőrzi az ilyen feladatokkal megbízott személyeket. Meggyőződésem, hogy állami falugazdász rendszerre nincs szükség. Az elképzelhető, hogy az átmeneti időben valami állami beavatkozás megmarad, de a jövőben ez a helyi gazdák hatáskörébe fog tartozni, amit részben ők, részben az állam finanszíroz. Partner minden mezőgazdasági szerveződés — Mi a véleménye a gazdakörök szerepéről a mezőgazdaság átalakításában, lesz-e olyan jogosítványuk, érdekvédelmi hatáskörük, mint az 1945-öt megelőző időikben? — Az, hogy a gazdakörök vagy bármilyen más szerveződés milyen szerepet tölt be a mezőgazdaságban, az elsősorban attól függ, hogy milyen tömegeket, gazdákat, termelőket tudnak maguk mögé felsorakoztatni, s milyen mértékben oldják meg egy adott település vagy térség termelési, értékesítési és egyéb gondjait. Nekem feltett szándékom, hogy minden ilyen szerveződéssel — köztük a gazdakörökkel is — állandó kapcsolatot tartok, számítok a támogatásukra, szívesen meghallgatom az észrevételeiket, ötleteiket. Azt nem ígérhetem, hogy olyan szerepkört és fajsúlyt kapnak, mint ’45 előtt, másrészt szeretném, ha a gazdakörökből eltűnnének a politikai felhangok. Ha nem politikai szervezkedésekre, hanem a termelés jobbítására s érdekvédelmi feladataik ellátására szorítkozna a tevékenységük. — Hol az a határ, ahol a mindenkori kormány politikájához lojális miniszter — lelkiismeretére hallgatva — átmegy ellenzékibe? — A nekem feltett kérdésben nyilván csak a mezőgazdaságot érintő intézkedések és törvények kihatására gondol. Nekem mély meggyőződésem, hogy a parlament összetétele — a képviselők közt sok a mezőgazdasági szakember, szakértő — elég garancia arra, hogy a mezőgazdaságot és a termelőket érintő törvények többsége kedvezően hasson a szférára. Hasonló véleménnyel vagyok a szocialisták és a koalíciós partnerek szándékairól is, nehezen tudom elképzelni, hogy akár az egyik, akár a másik a mezőgazdaság és az abból élők rovására akarnak lépni. Ha azonban ez mégis megtörténne, ha olyan törvényjavaslatokat akarnának elfogadtatni vagy intézkedéseket életbe léptetni, ami ellentétben van a lelkiismeretemmel, úgy természetesen átmegyek ellenzékibe. Matula Gy. Oszkár A gazdaköröktől a miniszter teljes politikamentességet vár el Erdősi Agnes felvétele
