Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-25 / 198. szám
i PEST MEGYE1 HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. AUGUSZTUS 25., CSÜTÖRTÖK 3 Nem állja ki a próbát Ha valaki a hátborzongató közelségben lévő'kommunista rendszerben nagynéha meg mert szólalni, azt kívánta, hogy legalább mondanák meg őszintén, hogy bajok vannak, és ne kényszerítsenek ujjongás- ra a megaláztatásokban! A jelszó az volt, hogy előre, ész nélkül előre az ismeretlenbe, melyben mi vagyunk a kommunizmus főszereplői, mi, a kísérleti nyulak, a tömegek... Akkor a nagy boldogságunkról zengedeztek központi vagy mezei száguldó aktivisták. Most itt van a legújabb szocialista kormány. Na jó, nem ugyanazok, akik negyven esztendőit végigszundítottak az Országházban vagy a székházakban. Nem pontosan ugyanazok. És nem is ugyanazt mondják. Érdekes módon óránként hallhatjuk, olvashatjuk, hogy még rosszabbul is lesz, mint ahogy most van. Valahogy furcsa, nem? Az ígérgetések halmaza után ez az állandó fenyegetés, hogy egyre rosszabbul leszünk. Hát nem tudjuk, nem tudjuk. A gyerekek játék közben, ha valahol szabálysértés történik, azonnal kiáltanak: Nem állja! És leáll az egész. Ezt a csecsemőkormányt nem akarom vádolni, az viszont tény, hogy nem állta ki az igazmondás próbáját. Vajon mikor volt őszinte? Akkor, mikor magához dédelgette-hitegette a választókat? Vagy a győzelem után, most, mikor bejelenti óránként, hogy egyre rosszabbul fogunk élni ezután? Mikor mondott igazat és mikor hazudott? Fodor Gábor művelődési miniszter azt mondja egy rádióinterjúban: Vannak, akik meggyőződésből akarják vagy ellenzik a Magyarországon megtervezett világkiállítást. Ezek külön sorolhatók, hiszen ebben a kérdésben a józan megfontolás jön számításba... Hogy is van ez? Mérnökök, közgazdászok, tudósok serege tervezte és találta jónak, hasznosnak a világkiállítást, lelkesedtek azért. Ebben az esetben a miniszter úr szerint ők nem beszámíthatók? Ha volt lelkes és megszállottan korszerűsítő hazafi ebben a honban, az Széchenyi István volt. Eme logika szerint ő sem vala beszámítható, mert igen-igen lelkesedett? Vagy Wesselényi Miklós hová sorolható a maga korában, és annyi vakmerőén újító, országépítő magyar halandó? Nagyon is gáncs tünete van az expó lefúvásának. És ebben nincs kevesebb negatív indulat, mint a bátrak és a merők lélek- és honépítő emelkedettsége a kiállítás megtervezésében. Gúzsokban, gáncsok, csapdák között nem fog ez az ország előbbre lépegetni, és az említett körülmények megteremtésére és fönntartására — bizonyság az előző négy esztendőben mutatott magatartása szocialistáknak, szabaddemokratáknak — nagyon is gondja van az új-szita-szegen-függ mostani magyar kormánynak. De úgy látjuk, lekerült a szegről és működik az új szita. Hogy milyen szándékkal és haszonnal, azt naponta tapasztalhatjuk. Hát — nem állja! És nem állta ki a próbát igazmondásból. De egyben igaza lehet ennek a kormánynak, ennek a másfél vékás koalíciónak: ha így dolgoznak, igazuk lesz: sokkal mélyebbre süllyedünk a nyomorúságban és a nemzetközi hitelvesztésben. Czegő Zoltán Értelmetlen áldozatok A jelenlegi kormányzat sem ismeri a magyar valóságot — hangzott el tegnap a Független Magyar Demokrata Párt tanácstermében az úgynevezett gazdaságfejlesztő összefogás alakuló ülésén. Kővár Gyula pártelnök elmondta: a tanácskozást, a Nyugdíjasok Pártja kezdeményezésére jött létre. Céljuk, hogy felajánlják segítségüket a kormányzatnak, vállalják a kiútkeresés nehéz és hálátlan munkáját. Mihaletzky Vilmos, a Nyugdíjasok Pártjának elnöke előadásában számokkal támasztotta alá, hogy a termelés növekedése nélkül nem képzelhető el az ország felemelkedése, az állandó adóemelések értelmetlen és kilátástalan áldozatot követelnek az állampolgároktól. A Nyugdíjasok Pártjának elnöke szerint van megoldás. A párt szakértői rendelkeznek azzal a szakmai tudással, amellyel a válságból kivezető programot el lehet készíteni. Kereszténydemokrata javaslatok Kétfordulós választást! Az önkormányzatokról szóló törvényről az elmúlt négyéves ciklusban bebizonyosodott, hogy sok szempontból fogyatékos. Ám most, a tervezett módosítás után sem lesz megfelelő — hangzott el tegnap a Kereszténydemokrata Néppárt sajtótájékoztatóján. Pálfi Dénes országgyűlési képviselő, a Zala megyei közgyűlés elnöke hangsúlyozta: az önkormányzatokról szóló törvény nagyon fontos, hiszen a települések életében meghatározó. Eredményként könyvelte el, hogy az ötpárti egyeztető tárgyalások során a KDNP-nek több javaslatát is sikerült elfogadtatnia, ám hozzátette: a tervezett módosítás továbbra is hiányos. Pálfi Dénes szerint az egyeztetés utáni szövegváltozatból kimaradt a térségi és területfejlesztési koordináció. Az egységes szemlélet nélkül pedig milliár- dok folyhatnak el — feleslegesen, bár a jelenleg kormányon lévő pártok programjukban olcsóbb önkormányzati gazdálkodást ígértek. Pálfi Dénes kifogásolta, hogy az önkormányzati testületek és a polgármester közötti viszony továbbra sem tisztázódott. Elfogadhatatlannak nevezte azt az elgondolást, mely szerint egyfordulós lenne az önkormányzati választás, noha a KDNP is arra törekszik, hogy minél olcsóbban sikerüljön megoldani azt — fűzte hozzá. Básthy Tamás, Kőszeg polgármestere elmondta, hogy a KDNP módosítójavaslatának köszönhetően a módosítási tervezetben szerepel, hogy a tízezernél kevesebb lakosú településeken is közvetlenül választhatják majd meg az ott élők a polgár- mestert. Sikerként említette azt is, hogy a megyei közgyűlés elnöke a testület tagjai közül kerül ki. Az ötpárti egyeztető tárgyalásokról Pálfi Dénes elmondta: az SZDSZ részéről tanúsított, a megyékkel szembeni ellenséges magatartással a KDNP nem tud egyetérteni. A tárgyalásokon egyébként éppen a két koalíciós partner, az MSZP és az SZDSZ között volt a legtöbb vita, sőt az utóbbi párt tagjai egymással is meglehetősen sokat vitáztak — jegyezte meg a Zala megyei közgyűlés elnöke. Kérdésre válaszolva a KDNP szóvivője, Szilágyi Krisztina kijelentette: a pártnak lesz önálló főpolgármester-jelöltje, viszont elképzelhetőnek tartja azt is, hogy a négy ellenzéki párt közös jelöltet támogat majd. (nádai) Ellenzéki pártok nélkül Egyeztetés a médiáról Tegnap délután a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban megkezdődött a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvénytervezet első változatának egyeztetése. A tárgyalás alapja az a kodifikációs bizottság által elkészített tervezet, amelyet e testület egyhetes egyeztetéssorozaton elhangzott javaslatok nyomán dolgozott ki. A mostani vitára — mint az előző egyeztetésre is — a parlamenti pártok képviselői, a Magyar Televízió és a Magyar Rádió vezetői, érdekvédelmi szervezeteik képviselői, valamint a kereskedelmi televíziózásban és a rádiózásban érdekelt szakemberek kaptak meghívást. Tegnap a művelődési minisztériumban nem jelentek meg az egyeztetésen az MDF, az FKGP és a KDNP képviselői, s a Magyar Televízió is csak érdekvédelmi szervezeteivel képviseltette magát. Sajó András professzor, a kodifikációs bizottság elnöke — a sajtó jelenlétében — elöljáróban leszögezte: a jelenlegi alkotmány szövege alkalmatlan, vagy csak rendkívüli jogalkotói leleménnyel alkalmas az elektronikus sajtó szabadságának biztosítására. Példaként említette: a jelenlegi alkotmány lehetővé teszi, hogy a kormány bármilyen államigazgatási kérdést a hatáskörébe vonjon. Ez azt jelenti, hogy ha az elektronikus sajtóval kapcsolatban bármilyen hatósági eljárás folyik, akkor a kormány élhet az említett jogával. E veszély elhárítására a kodifikációs bizottságnak igen bonyolult konstrukciókat kellett kialakítania, mivel az alkotmánymódosítás előkészítésére nem kapott felhatalmazást. Vitára nincs mód A Magyar Energiafogyasztók Szövetsége — mint az. az MTl-hez tegnap eljuttatott közleményükből kiderül — csak a sajtóból értesült az energiatermelő és -szolgáltató társaságok áremelési javaslatáról. Ezeket az indítványokat a Magyar Energia Hivatal szerint ezen a héten kellene megvitatni. Az érdek-képviseleti szervezet álláspontja viszont az, hogy egy kiérlelt vélemény kialakításához idő kell. ezért ezen a héten a javaslatokat szakértőik legjobb esetben is csak megismerhetik, ám vitára — véleményük szerint — nincs mód. A koalíció esélye Felvidéken A szlovákiai magyar közvélemény a korábbi választások tapasztalataiból okulva egységesen követelte, hogy az őket képviselő magyar pártok ezúttal lépjenek szövetségre. Némi huzavona és egyeztetés után ez meg is történt, alig egy hónappal ezelőtt az Együttélés Politikai Mozgalom, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Polgári Párt megegyeztek, közös jelölteket indítanak a szeptember utolsó és október első napján megtartandó parlamenti választásokon. — Az első kezdeményező lépést az MPP tette meg — mondta A. Nagy László elnök a Rákóczi Szövetség budapesti székházában tegnap megtartott sajtótájékoztatón. Azon a sajtó képviselőinek alkalmuk volt megismerkedniük az MPP másik két képviselőjelöltjével, Mészáros Lajossal, aki ügyvédként egy személyes, egyedi eset kapcsán indított pert a még mindig érvényben levő, a szlovákiai magyarságot kollektiven bűnösként megítélő be- nesi dekrétumok ellen, valamint Világi Oszkárral, aki az MPP gazdasági programját ismertette. Újságírói kérdésre válaszolva A. Nagy László kifejtette, alapjában véve támogatni tudna egy magyar-szlovák alapszerződést, de nem mindenáron. Ha a határok kérdésében a magyar fél továbblép, akkor a szlovák félnek is tovább kell lépnie a kisebbségi többletjogokat illetően. Számos kérdés az oktatás témakörét érintette. A válaszokból kiviláglik, hogy a szlovákiai magyar- ság^ a közoktatás terén a teljes autonómiára törekszik, annak megvalósításáig viszont a magániskolák felfejlesztésében látja a megoldást. Az MPP küldöttségét a délutáni órákban fogadta Göncz Árpád köztársasági elnök is. S. P. Fábri Zoltán Ismét elment a magyar művészvilág egy nagy alakja. Fábri Zoltán a magyar filmművészet büszkesége volt. Nem tartozott a divatos rendezők közé. Csak egyszerűen filmeket készített, kiválóan. Világszerte tisztelték, becsülték, legkitűnőbb filmjét, a Körhintát alighanem a kései századokban is iskolapéldaként fogják emlegetni. Valamennyi kiváló alkotását nem győzném felsorolni, nyilván ezt mások majd megteszik. Kevesen tudják azonban, hogy Fábri Zoltán nem csupán filmrendezőnek volt nagy. Univerzális művész volt, aki a színház- és filmművészet minden ága-bogát ismerte és felsőfokon művelte. Minthogy festőművész is volt, nagyszerű díszleteket tervezett, rendezett színházban is, sőt ha kellett, színészi feladatot vállalt. Arra is kevesen emlékeznek, hogy egy ideig színigazgató volt: az Úttörő Színházat vezette éveken át. Filmforgatókönyvei valóságos képzőművészeti alkotások voltak. Otthon megálmodta a filmet, és jelenetről jelenetre megrajzolta. Nem rögtönzött, semmit sem bízott a véletlenre. Színészei rajongtak érte. Értett a nyelvükön; nála jobb színészvezetőt talán álmodni sem lehet. Színészek egész sorát fedezte fel a film számára, talán elég, ha csak Törőcsik Marit említem... Sokoldalúsága jellemzőjeként szabadjon felidézni gyerekkori, vele kapcsolatos emlékemet. A háború végén apám beosztottja és jó barátja volt. Katonai ténykedésük főként menekülésből állt. (Behívott katonaként honvédelmi minisztériumi tisztviselők voltak. Apám súlyos betegsége miatt — melyben 1946-ban, nem egészen 34 évesen meg is halt —, Éábri Zoli bácsi pedig alighanem a Nemzeti Színház segítségével jutott e könnyebb, s viszonylag veszélytelenebb beosztáshoz.) A menekülés és a háború vége egy kis bajor faluban, Hainbergben ért minket. Ott a hazajövetelünkig eltelt fél év kényszerű tétlenségben telt. Ezalatt Fábri nemcsak a környék tájait rajzolta le néhány füzetben, de mert azt hallottuk, hogy a Nemzeti Színház elpusztult, pontos mérnöki terveket készített egy új Nemzeti Színházra. A tervekre akkor nem volt szükség... A Nemzetit békében rombolták le, bizonyítván, hogy egyes rendszerek többet pusztítanak, mint a háború. Hogy most, amikor szükség lenne rá, elkérték-e Fábri terveit, s hogy megmaradtak-e egyáltalán, nem tudom... Talán tíz éve lehet, hogy utoljára találkoztunk. Akkor már hosszú évek óta nem készített filmet. Keserűen mondta: „Már nincs rám szükség.” A világ legnagyobb filmrendezőinek egyike otthon töltötte idejét, festegetéssel. Mert mi ilyen gazdagok vagyunk... Az élőket mindig kevésbé becsüljük, mint a holtakat. Fábri Zoltán elment, de művei itt maradtak. Azokban él, tanít tovább. És mi szegényebbek lettünk azokkal a remekművekkel, amelyeket még elkészíthetett volna. A filmszalag lepergett, a jupiterlámák kialudtak, a rendező megtért nagy társai mellé. Szuhay Balázs
