Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-24 / 197. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. AUGUSZTUS 24., SZERDA A Középkori Akadémia tapasztalataiból Jövőre ismét Esztergomban Elhallgatott történelmünk védelmében Véget ért az esztergomi Középkori Akadémia, melyet határainkon túli pedagógusoknak szerveztek. Az öt nap alatt kiváló történészek, előadók ismertették meg a hallgatókat a középkori Magyarországgal. A közel egy hét során Esztergom nevezetességeinek, történelmi örökségeinek megcsodálására is jutott idő. Külön élményt jelentett a résztvevőknek az utolsó napon Viseg- rád felfedezése. Az egész napos program keretében több előadást hallgathattak meg, ezek között tán legérdekesebb volt a Szent György Lovagrend története, melyet Cseke László szakíró, a rend kancel- láija mesélt el. A lovagrend haditorna-bemutatója olyan élethűen sikerült, hogy többen a hölgyek közül megijedtek egy-egy ösz- szecsapás láttán, főleg, amikor kiderült, bizony igazi vér folyt. Az esti zárófogadáson alkalom nyílt arra, hogy megbeszéljék, kinek mit nyújtott a továbbképzés. — Sokat adott nekünk ez a hét, nemcsak a történelmi ismeretek, hanem emberi kapcsolatok terén is — mondta Korcsag Erzsébet, a nyitrai főiskola magyar—angol szakos hallgatója. — Nagyon hamar összeismerkedtünk egymással, igazi, jó társaság jött össze a konferenciára. Mivel mindannyian a határon túl élünk, hasonló problémákkal, gondokkal küszködünk, úgyhogy beszédtéma az mindig akadt. Jukusik Edit, somorjai magyar—történelem szakos tanár elismerően nyilatkozott az előadások színvonaláról. — Több előadó olyan érdekesen beszélt, hogy egyszerűen nem lehetett nem odafigyelni — lelkendezett. — Egy nap két-három előadáson vettünk részt, ami szinte minden időnket lefoglalta, s estére már zsongott a fejünk a rengeteg új információtól, ismerettől. A zsúfolt program miatt még egy könyvesboltba sem tudtunk kiugrani, pedig egy pedagógus nehezen állja meg, hogy ne szabaduljon be egy könyvesüzletbe — mondta nevetve. — Roppant szimpatikusnak találtuk, hogy az előadások nem úgy zajlottak, hogy a történész beszélt, mi pedig végighallgattuk — mondta Reg- mon Zsuzsanna, Brassóból érkezett középiskolai földrajztanár. — Valakinek mindig volt kérdése vagy hozzáfűznivalója, kölcsönösen véleményt cseréltünk. Mindannyiunk véleménye azt hiszem, hogy ez az öt nap olyan érdekes és hasznos volt, amilyenre régebbi tapasztalatainkra visszatekintve nem is gondoltunk, s szeretnénk, ha jövőre ugyanitt újra találkozhatnánk. Valószínű, hogy erre sor kerül, mert Esztergom polgár- mestere, Komárom-Eszter- gom megye közgyűlésének elnöke, a tanítóképző főiskola főigazgatója és a Szent György Lovagrend tagjai elmondták, a nyári egyetemet minden évben szeretnék megrendezni. A Szent György Lovagrend ősszel készíti el azt a részletes programot, amely a Középkori Akadémia tanszékké válásának terveit foglalja öszsze. Könözsy László, Esztergom polgármestere biztatóan nyilatkozott a tanszék helyével -kapcsolatban. Elmondta, hogy boldog lenne, ha a Szent György Lovagrend, s ezzel együtt a tanszék Esztergomba helyezné el véglegesen székhelyét. V. Gs. Az előadások szünetében Hévézi Józsa középiskolai történelemtanárt kérdeztük tanítási tapasztalatairól, az akadémián szerzett impulzusairól, hisz a budapesti pedagógus már többször részt vett történelmi ismereteket továbbító, a határon túli diákoknak és tanároknak szervezett táborokban, és véleménye szerint a mostani előadássorozat — melyet a jelenlevő mintegy félszáz hallgatóhoz rangos hazai szakemberek közvetítenek — olyan értékes ismeret- anyagot halmoz fel, melyet minden oktatónak továbbítania, s minél szélesebb körben népszerűsítenie kell. — Melyek azok a legel- hallgatottabb, -ferdítettebb passzusai történelmünknek, amit nem szabad a tankönyvekben foglalt szellemben továbbadni, tanítani? — Új kutatási eredmények már a honfoglalás korából vannak, de ezeket eddig nem lehetett közzétenni. A 45 utáni történelem tanítása azért is problematikus, mert élnek, sőt ma is jelentős politikai, gazdasági, kulturális kulcspozíciókat töltenek be olyan személyiségek, akiknek ez nem áll érdekében... A középiskolában ma sem tanítják, hogy a XIX. század közepéig nemzetiségi kérdés nem volt Magyarországon, hisz különböző szintű autonómiák működtek. Fontos lenne a tanárokkal megismertetni a Magyarországon élő nemzetiségek történetét a XX. század elejéig, hisz nemzetiséget választani csak a trianoni béke után kellett, addig természetes volt, hogy az emberek három nyelven beszélnek. — A tények pontosabb megismerésén túl, mindennapjainkban ennek tudatosodása milyen változást hozna? — Ha nem ismeijük az eltelt 70 év kisebbségi történetét, elnyomását, akkor lehetetlen megérteni a határon kívüli politikai törekvéseket, és ez nagyon fontos lenne. A mai kiadványok már segítenek abban, hogy például a Horthy-korszak és a holocaust történetét európai összefüggésben lássuk, megismerve a közép-európai kisállamok kényszer- helyzetét és a holocaustban sokkal nagyobb hangsúllyal vessük fel az ő felelősségüket. — A pedagógus lelkiismeretére van bízva, hogy mit hogyan tanít, hogy fontosnak tartja-e szabadidejét,- nyaralását feláldozni és eljönni egy ilyen konferenciára. Van-e árra lehetősége, hogy új ismereteit továbbadja? — Elképesztő, hogy például a tanítóképző főiskolán nem tanítanak kellő óraszámban történelmet. Barátunk mondja, hogy a pesti főiskolán egy félévben adták elő Magyarország történetét. Pedig ebben a korban, a tananyag szerves részeként kellene kialakítani az otthonhoz, a csoporthoz, ehhez a földhöz való érzelmi és tudás általi kötődést. (r. b. a.) A garamszentbenedeki úrkoporsó (restaurálás előtt) — az esztergomi Keresztény Múzeum tulajdonában Évadnyitó a nyíregyházi színházban Két premierrel kezdi az 1994/95. évi szezont a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulata. Szeptember 3-án Krúdy Gyula: A vörös postakocsi, 10-én Colin Higgins: Maude és Harold című darabját mutatja be a nyírségi teátrum, Bárány Frigyes és Varjú Olga, illetve Máthé Eta főszereplésével. A társulat hétfői évadnyitó ülésén Verebes István igazgató a műsortervről elmondta: a nyitó premierdarabok mellett további kilenc helyi bemutatón léphetnek színpadra a művészek. A repertoárban szerepel Fodor László—Lakatos László—Fekete Mária: Helyet az ifjúságnak; Ábrahóm Pál—Mohácsi János: Bál a Savoyban; Gerhart Hauptmann: A bunda; Fejes Endre—Presser Gábor: Jó estét, nyár, jó estét, szerelem!; Anton Csehov: Három nővér; Peter Weiss: Marat halála; Nyikolaj Gogol: A revizor; Nemes Nagy Ágnes—No- vák János: Bors néni; és Ráköss Péter—Bomai Tibor: Mumus visszatér című műve. A premierdarabokban, illetve a műsoron maradt hét korábbi műben fellépnek a színházi stúdió tagjai is, akik huszonketten most ismerkednek a szakmával. Az új évad mintegy 300 előadására eddig 1200 felnőttbérletet adtak el. Japán szobrász és magyar festő közös tárlata Lélek és természet címmel közös tárlaton mutatkozik be egy japán, valamint egy magyar képzőművész Budapesten, a Dorottya utcai galériában. Jiro Okura szobrász- és Záborszky András festőművész munkái csütörtöktől tekinthetők meg a Belvárosban. A két alkotó legújabb munkáit tárja a nagyközönség elé, Jiro Okúra szobrai például a közelmúltban készültek el a nagyatádi nemzetközi művésztelepen. A japán—magyar közös tárlat szeptember 18-áig látható a fővárosban. Búcsú Százhalombattától Tegnap záró gálaműsorral búcsúztak a Százhalombattán vendégszereplő néptáncegyüttesek. A Summer Fest ’94, azaz a Nyári Ünnep Olaszországból, Törökországból, Görögországból, Spanyolországból, Izraelből, Finnországból és Lengyelországból érkező táncosok nagyszabású fesztiválja volt — akik a nemzetközi hírű százhalombattai Forrás Néptáncegyüttes meghívására látogattak el hozzánk, s akik bizonyára gazdag élményekkel távoznak Magyar- országról. Könyvespolc Lengyel Balázs ifjúsági regénye 1952-ben jelent meg először, alig valamivel azután, hogy Donászy Ferenc nemzeti érzületű történelmi regényei kitiltattak mindenhonnan, sőt Jókai Mór regényeinek jó része is indexre került. Néhány szebeni fiú (egyikük félig román) és egy kislány 1848 végén csapattá verődik abból az alkalomból, hogy a várost megszállva tartó, és falait őrző katonaságot kijátszva, a városból kiszökve játszanak. Az őrzött várost elhagyni nyilvánvaló rebel- lió. Ennek megfelelő tett, hogy Lengyel a regényben osztályidegen fiút is szerepeltet, aki művelt, okos és tisztességes. A gyerekek felkarolnak egy bujkáló asszonyt, kiszöktetik a várból, rejtegetik várnak nevezett kunyhójukban, és ennek következtében az asszonyság megmenekül. Amikor visszatér, a kis csapat az 6 felhajtására megfigyeli az osztrák helyőrség csapatmozdulatait. Amit tapasztalnak, az asszony eljuttatja a magyar sereghez, és az jó hasznát veszi e hírszerzői munkának. Egyszer sürgősen kell hírt vinni Segesvárra Bemnek, mert a fiúk kihallgatták, hogy indulnak az osztrákok, és a dolog sürgős. Más lehetőség nem lévén, egyikük elvállalja, hogy az osztrákok foglya lesz, ha azok nem hiszik gyerekcsínynek az elügyetlenkedett kémkedést, és ketten elindulnak, hogy gyalog megvigyék a fontos hírt Bem apónak. Roppant egyszerű dolog, mese, amit a cenzor — talán szándékosan — átengedett, hiszen semmi izgatás vagy hasonló nincs benne. Csupán arról van szó, hogy egy fiatal író, aki azóta nagy öregeink egyike lett, a parancsuralom ésszel való kijátszására buzdított. Igaz, lehetett úgy is magyarázni a dolgot, hogy az elnyomottak összefognak, és jó céllal, létrejött közösségük példamutató egységben küzd a rabíga lerázásáért. Mikor Lengyel Balázs megírta ezt a regényt, már túlélte az Új hold szétverését és néhány más korabeli jellegzetességet. A regény „pozitív kicsengése” végül is parodisztikus: 1849 tavaszán Bem felszabadítja Sze- bent, és kezdődik a dicsőséges tavaszi hadjárat, ami Bem és Petőfi számára Segesváron ér véget, és irtózatos elnyomatás előtt áll az ország népe, amikor is Sze- benben „a jövőt érlelő tavaszi nap” édes meleget ont a fiúkra, „mintha mézperme- tet hullatna”. Vagy (vagyis?) mézesmadzagot. Az újonnan kiadott regény nyelvezete mindezen felüli ajánlólevél. (Századvég Kiadó, 1994) Szitányi György A szebeni fiúk
