Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-24 / 197. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. AUGUSZTUS 24., SZERDA 5 Festett szobrok Vácott Vác rendkívül gazdag köztéri szoborkincse immáron több év óta tartó felújítási programjának újabb állomá­saként a napokban befejeződött a Konstantin teret dí­szítő, s Szűz Máriát, illetve Szent Józsefet ábrázoló szob­rok tavaly szeptemberben kezdődött restaurálása. A fel­újítást, csakúgy mint korábban a Gombás-patak kő­szentjei, a híres Szentháromság-szoborcsoport, s szá­mos további szobor esetében, Horváth Tibor restaurá­tor-szobrászművész végezte, ám ezúttal nem egyedül, hanem Schwarz Rezső okleveles restaurátor-művésszel közösen. Horváth Tibor, pótolva hiányzó részleteiket, a hor- ganyfém-alumínium ötvözet (spiater) szobrok hibáit ja­vította ki, Schwarz Rezső pedig az ikonográfia szabá­lyai alapján megválasztva a színeket különleges, az úgy­nevezett „ónpestis” ellen védelmet nyújtó festékkel szí­nessé varázsolta a két rendkívül szép, múlt század vé­gén készült alkotást. (A két szobor eredetileg is festett volt, ám az évtize­dek során elveszítették most újra visszanyert színeiket.) (ribárv) Talum Attila felvételei Vita egy nagykőrösi egyházi iskola körül Dabas-Sári kettő? Újra fellángolóban van Nagykőrösön az a vita, amely akkor robbant ki, amikor a református egyházközség tulajdonába került Arany János Gyakorló Általános Iskola vezetésének az élén a presbitérium személyi változásokat kívánt eszkö­zölni. A beérkezett két pályázó egyike Makai Ka­talin volt, akinek a támogatására már korábban is aláírásgyűjtési akcióba fogtak a városban. Amikor azonban kiderült, hogy a volt igazgató asszony egy angoinyelvvizsga-bizonyítvány hami­sításának alapos gyanúja alatt áll, maga vonta vissza a pályázatát. A presbitérium ezek után nem javasolta a megyei önkormányzatnál Makai Katalin Arany János-díjjal való kitüntetését, azonban a díjat mégis odaítélték a volt igazgató­nak. Az ügyben megszólalt a presbitérium hiva­talos közleményben, amit kérésükre változatlan formában közlünk. Az ügy további részleteire nemsokára újra vissza fogunk térni. A Nagykőrösi Református Egyházközségek Közös Presbitériuma sajnálattal ve­szi tudomásul az Arany Já­nos Református Gyakorló Általános Iskola igazgatói állása körül kialakult hely­zetet. Mivel eddig túlnyomó- részt egyoldalú vélemények láttak napvilágot, szükséges­nek tartja jelen nyilatkozata közzétételét. Az iskola egyházi tulaj­donba vételekor posztján maradt az eddigi vezetés, jóllehet erre az egyházat senki sem kérte vagy kény­szerítette. Úgy gondoltuk, hogy az iskola reformátussá válása mindenki számára úgy kedvezőbb, ha az foko­zatosan történik. Az igazgatói mandátum lejártakor lehetőség lett vol­na az állás kinevezéssel tör­ténő betöltésére. Ehelyett pályázat kiírása mellett dön­töttünk, mert ezt a megol­dást láttuk korrektnek és a demokratikus elvárásoknak megfelelőnek. 1994. június 14-én a kö­zös presbitérium, a beérke­zett vélemények és a pályá­zók meghallgatása után, tit­kos szavazással döntött az igazgatói állás betöltéséről. Minthogy minden 'szavazó maga döntött, ezen egyéni döntésekből állt el a közös­ségi határozat 41,5—58,5 százalékos arányban Soós Ferenc javára. Az egyéni döntésekben nyilvánvaló szerepet ját­szott, hogy Soós Ferenc pá­lyázata világos irányt szab az iskola fejlődésének. Re­formátus keresztyén elköte­lezettsége garancia arra, hogy más felekezetű, beállí­tottságú kollégáival is képes együttműködni és az iskola más felekezetű és felekeze- ten kívüli gyermekek előtt is nyitott marad. Meghallgatá­sa során a presbitérium meg­győződött arról, hogy türe­lemmel és megbecsüléssel fordul az iskola minden tanu­lója és alkalmazottja felé. Noha kezdetben a megvá­lasztása elleni tiltakozás oká­nak a régi igazgató melletti kiállás látszott. Makai Kata­lin visszavonta pályázási szándékát. E lépésére nem a presbitérium döntésének tu­domásulvétele indította, nem is kényszerítette rá sen­ki. Súlyos okból maga kény­szerült rá. Ennek közzétételi lehetőségét és a presbitéri­um, 1994. augusztus 2-án kelt levele útján fölajánlotta, ő azonban ez ideig nem élt a válaszadás jogával. Ez az ok, mely napvilágra került, közokirat-hamisítás alapos gyanújára utal. Emiatt a presbitérium felfüggesztette őt állásából és ellene fegyel­mi vizsgálatot indított. Ekkor vált egészen nyil­vánvalóvá, hogy a tiltakozás nem valaki mellett, hanem valami ellen jött létre. Az egyházat ért vádasko­dások odáig mentek, hogy: megszegte ígéretét, intole­ráns és erőszakos. Mindez távol áll tőlünk, mint a civó- dás szándéka is. Békességet akarunk és az egymással szembeni megértést. A presbitérium magán vi­seli az iskolafenntartás fele­lősségének súlyát, minden nevelőjének és tanulójának érdekét és békességét. Örö­münkre szolgálna, ha ezt a felelősséget együtt viselhet­nénk, mert gyermekeink és nevelőink békessége a cél és nem a háborúskodás. A dön­tés joga és felelőssége a pres­bitériumnak adatott. Kétjük e döntés tiszteletben tartását és azt a toleranciát, mely az önkormányzati iskolát aka­rók számára is érték. Adják meg az új igazgató­nak a bizonyítás lehetőségét. A Nagykőrösi Református Egyházközségek Közös Presbitériuma Kötelesség teljesítéséért tíz százalék fizetéscsökkentés Hajsza Bugyi polgármestere ellen .Az újságíró tudja leginkább, hogy biblikus béke nincs, s ez a makro- és mikrovilág­ban egyaránt érvényes. A hadviselés ezernyi fortélyát ismerjük, amivel ártani tu­dunk egymásnak. Szóval, tet­tekkel, koholt vádakkal. S ha az indítékokat keressük, a háttérben megtaláljuk az önös érdeket. Egy országét, egy pártét, néhány emberét, avagy csak egyetlen szemé­lyét. Mindez akkor is érvé­nyes, ha a csatározásnak poli­tikai színezete van, például egy választás előtti kampány­hadjárat. Vélem, hogy a Bu­gyi községben dúló polgár- mester kontra képviselő-tes­tület ellentét is ezt példázza, a község érdekére való hivat­kozással egyesek megpróbál­ják időben lejáratni az elkö­vetkező ciklus legesélyesebb­jét, Szatmári Benő' polgár- mestert. Júniusban két cikket is ír­tam annak kapcsán, hogy Szatmári Benő ellen fegyel­mi eljárás indult, mivel a fia­tal községatya vonakodott végrehajtani a képviselő-tes­tület ama döntését, hogy a szennyvíztisztító beruházás­hoz az önkormányzat jelen­tős hitelt vegyen fel. Az ódz­kodást a hitel milliós nagy­ságrendű kamatvonzata su­gallta, másrészt Szatmári azon meggyőződése, hogy más, előnyösebb fizetési fel­tételek mellett a hitel elkerül­hető. A döntő lépés előtt — a szerződés előtti napon — a lakosság is kinyilvánította hi­telellenes álláspontját, vagyis Szatmári Benő nemcsak a maga „paraszti” józan eszére és lelkiismeretére hagyatko­zott, amikor az utolsó pilla­natban úgy döntött, hogy nem hajtja végre a testület döntését. Addig legalábbis nem, míg népszavazás nem dönt a kérdésben. Akkor és most is Szatmári Benő azzal érvelt, a hitelt a költségvetést több évre leter­helné. A kamatokat a fejlesz­tési alapból kellene fizetni, ami nagymértékben lelassíta­ná, sőt leállítaná a községfej­lesztést az elkövetkező évek­ben. A nagy sietséget semmi nem motiválta, hisz eredeti­leg is három évre szólt az ütemterv, hitelfelvétel nél­kül. Szatmári azt is kifejtette, aligha lenne etikus néhány hónappal a helyhatósági vá­lasztások előtt egy olyan visz- szafordíthatatlan lépést tenni, melynek anyagi következmé­nyeit az utódok viselnék. A testület mindezt nem vette fi­gyelembe, s arra való hivat­kozással, hogy a pályázatot elnyert kivitelező nagyössze­gű kártérítési igényt jelent be szerződésszegés címén, káro­kozásért fegyelmi eljárást in­dított a polgármester ellen. Nos kártérítésre nem ke­rült sor, már csak azért sem, mert július 6-án a szerződést aláírták. A kivitelező — a Technogép Ipari és Szolgálta­tó Kft. kis győzködés után el­fogadta azokat a fizetési felté­teleket, amiket Szatmári Benő javasolt. Bugyinak te­hát lesz szennyvíztisztító-tele­pe, anélkül hogy ehhez hitelt kellene felvegyen. Ennek alapján joggal hihetnénk, hogy a fegyelmi eljárást meg­szüntette a testület s így szent a béke a községben. Erről szó sincs! A testület az eljárást lefolytatta, s meg­határozatlan időre tíz száza­lékkal csökkentette Szatmári alapbérét. Mindezt a szerző­dés megkötésének napján! Hogy milyen címen? Ezt a polgármester is szeretné tud­ni, ugyanis a határozatban nincs indoklás (?!). Mint azt Szatmári ügyvéd­je leszögezi, a határozat nél­külöz minden ténybeli ala­pot, önmagában a fegyelmi eljárás lefolytatása is tör­vénysértően zajlott. Ezt me­netközben Szatmári több­ször is jelezte a fegyelmi bi­zottság felé, de nem talált meghallgatásra. Lévén, hogy az üggyel kapcsolatos dokumentumok a szerkesztőségünk birtoká­ban vannak, ezek alapján és ezek ismeretében teljes mér­tékben egyet kell értsünk Szatmári Benővel. A polgár- mester akkor nem tett volna eleget a ráháruló kötelezettsé­geknek, ha felelőtlenül bele­hajszolja a "községet egy olyan hitelfelvételbe, mely­nek csupán a kamatvonzata 15—16 millió forint lett vol­na. Ha mindezt azok után is megteszi, hogy 920 aláírás­sal lakossági ellenvéleményt tesznek le elébe. Ha nem ke­resi a megegyezést a kivitele­zővel egy kedvezőbb fizetési konstrukcióra. Meggyőződé­sünk, hogy Szatmári Benő helyesen cselekedett, s nem ok nélkül szállt szembe a tes­tülettel. Az új szerződés őt igazolta, hitel nélkül is lehet építkezni. Eme állásfoglalásunk új- fent nem váltja majd ki az el­lentábor tetszését; s nem ki­zárt, hogy újabb lapunk elle­ni kirohanásra szolgál ala­pul. Mint tette azt Kaszás Fe­renc képviselő a Lakossági Tájékoztató című helyi lap júliusi számában, többek kö­zött félcédulásnak nevezvén bennünket. Mint írja, csupán azért nem hív párbajra, mert finnyás az ellenfelei megvá­lasztásában. Pedig az előbbi írásainkban még nem adtunk hangot ama véleményünk­nek, hogy a testület döntése nem a polgármester magatar­tásának objektív elbírálása, hanem jogi köntösbe bújta­tott politikai manőver, egy lelkiismeretes ember tudatos lejáratása. Harc a koncért, a hatalomért, a polgármesteri székért. Mi nem kívánunk peres­kedni, törvényes elégtételt kérni a lapunkat ért sérele­mért. Egyrészt, mert annak anyagi vonzata a községet sújtaná, melynek lakosai közt számtalan olvasója van a Pest Megyei Hírlapnak. Másrészt — és ez a döntő ok — verébre nem lövünk ágyú­val. Matula Gy. Oszkár

Next

/
Thumbnails
Contents