Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-24 / 197. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. AUGUSZTUS 24.. SZERDA Miizülök egymás ellen Egy kiskirály alkonya A méreteiben mindenképpen impozáns „balkáni kocsmából”továbbra is változó intenzitású csatazaj szűrődik ki, hiszen a szerbek verik a bosnyákokat, a horvátok a szerbeket, a bosnyákok pedig hol a szer- beket, hol pedig — önmagukat. Az utóbbi csetepatéról csak ritkán lehet olvasni, hiszen egy kisváros (Velika Kladusa) és néhány hozzá tartozó falu területén zajlik. Alapjában véve beleillik a teljes „ban- zájba”,de ha szem előtt tartjuk, hogy mindkét oldalon bosnyákok kísérik a velük szemben levőket a célzógömbön keresztül, akkor felkaphatják a fejüket a balkáni sztereotípiákban gondolkodók. Első' kérdésük pedig az lehetne, hogy nincsen éppen elég bajuk a müzülöknek (muzulmánoknak), hogy ilyen vehemensen egymásnak estek? Ami azt illeti, gond- juk-bajuk éppen akad csőstül, de vezérkedő egyéniségek hiányától sem szenvednek. Az önjelölt Nyugat-boszniai Autonóm Tartomány, amely a fentebb említett kisvárosban teljesül ki, immár majd három évtizede egy Fikret Adbics nevű mélynövésű közgazdász fennhatósága alatt van. Ez a bizonyos Abdics tíz évvel ezelőtt azzal szerzett magának igencsak kétes hírnevet a volt Jugoszláviában, hogy az Agroko- mero nagyvállalat igazgatójaként igen ügyes pénzügyi machinációkkal fedezetlen váltókból több száz millió márka értékű készpénzt „csinált”. A mamutcég egyik leányvállalata ugyanis kiadta a váltót, a másik a banknál készpénzzé alakította, s végül is nagy összegű forgótőkéhez jutott az Agrokomero. Hónapokig tartó vizsgálati fogság következett, de időközben az is kiderült, hogy az ügyletről a legmagasabb szinten is tudtak, tehát mindenképpen el kellett tussolni a dolgot. Ez sikerült is, de Fikret kikerült a reflektorfényből, ami a bonapartizmusban szenvedő exigazgatónak semmiképpen sem felelt meg. A boszniai háborút megelőző többpárti választásokon az elnöki posztra pályázók közül a legtöbb szavazatot kapta, de a tisztséget átengedte Alija Izet- begovicsnak. A még most is folyó vérzivatart azonban arra használta, hogy kikiáltotta a Nyugat-boszniai Autonóm Tartományt, ahol azóta is Ő a teljhatalmú nagyúr. A kormánycsapatok hónapokig viaskodtak a szakadárokkal, mígnem a hét elején bekerítették Velika Kladusát, és gyakorlatilag szétszórták Abdics maroknyi seregét. Megsemmisült tehát a kladusaiak által — az egekbe magasztalt Bábó (papa) minden uralkodási álma-vágya, s örülhet, ha nemzettársai, az Izetbego- vicshoz hű erők nem állítják hadbíróság elé. Mert napjainkban a „hazaáruló”jelzőt a volt Jugoszlávia területén igen könnyen osztogatják, akárcsak az érte járó halálos ítéletet. (b. m.) L iberális elitünk biztos ismertetőjegye kisebbrendűségi komplexusa, amiből logikusan következik mérhetetlen és kielégíthetetlen igényük az elismerésre, a nagyság illúziójára. Amit, ha már másképpen nem megy, propagandával meg is teremtenek maguknak, így lesz egyikből a „legnagyobb élő magyar író” (Kon- rád György), a másikból a „legnagyobb élő magyar költő” (Petri György), a harmadikból pedig a „legnagyobb élő magyar drámaíró”. Ez utóbbi címre azonban jelenleg még Eörsi István és Göncz Árpád egyaránt igényt tart. Az utóbbi esélyeit növeli viszont, hogy Dobi István és Losonczi Pál méltó utóda az államfői székben. Vagyis a liberális sajtó szerint ő már egy másik szakmában is tökéleteset alkot. E becsvágy azonban már akkor is megvolt bennük, mikor liberálisaink még mint marxisták kápráztattak el bennünket. Már akkor megteremtették maguknak a mintát. Hiszen a mestert, Lukács Györgyöt, csak mint a „század legnagyobb filozófusát” (Hermann István) népszerűsítették. Amiből természetesen az is következett, hogy akikor a mester tanítványai se lehetnek akárkik. Amit aztán szép sorban „igazoltak” is. A nemrég elhunyt Fehér Ferencet, még marxista korában, egyszerűen csak a „legzseniálisabb magyar filozófusként” dicsérte egy szamizdatszerző elvbarát (Libertarius). Feleségét, Heller Ágnest, visszatértekor pedig odaadóan csak „sugárzóan okos asszonynak” titulálta a tévében a nem kevésbé szép és okos Györffy Miklós. Ahogy a már szintén elhunyt Ancsel Éva szépségéről és okosságáról is kötetekre valót zengedeztek. Románia ápolja-a népirtó diktátor emlékét Nem könnyű megjósolni a múltat Ötven évvel uralmának megdöntése után Antonescu marsall, a népirtó diktátor posztumusz személyi kultusza kérdésessé teszi a kommunizmus utáni román demokrácia minőségét — írta a The Independent című brit lap tegnapi számában Tony Barber kelet-európai szerkesztő. Az 1946 júniusában háborús bűnösként kivégzett Antonescu rehabilitálása nem akadémikus, hanem napi politikai kérdés, hiszen ugyanaz a Mihály király szabadította meg Romániát a háborús diktátortól, aki ma — 72 éves korában — még mindig reménykedik, hogy visszatérhet a trónra — írta Barber, és hozzátette: MiPápai túra az Alpokban A pápa jól van, tréfálkozik az egészségi állapotával kapcsolatos újságcímeken, és lélekben készül szarajevói útjára — közölte Joaquin Navarro Valis, a Vatikán szóvivője, cáfolandó a pápa legyengült egészségéről szóló olasz újságcikkeket. A Mont Blanc lábánál nyaraló pápa hétfőn újabb 2 kilométeres gyalogtúrát tett a festői szépségű hegyek között. A szóvivő megerősítette, hogy a pápa a vasárnap déli mise közben valóban fájdalmat érzett négy hónappal ezelőtt megsérült és megmű- tött jobb lábában, de — mondta — csak egy pillanatig tartott, és a katolikus egyházfő még aznap délután 1 órás sétát tett. A pápa gondolatait most mindenekelőtt Szarajevó köti le. hály királyt utálják a kommunizmus utáni román vezetők, mert sokan közülük, köztük Iliescu elnök, Ceau- sescu zsarnoksága alatt építették fel karrierjüket, és gondolkodásukat továbbra is megköti az ideológia és néhányan részesek Antonescu rehabilitálásában is. A brit lap szerkesztője ismertette Antonescu bűnlajstromát és rehabilitálásának eseményeit, majd így folytatta: — Iliescu elnök személyesen nem támogatta a rehabilitálást, mégis az a benyomás, hogy a kampány széles hivatalos támogatást kap. Az egyik fontos tényező az a szándék, hogy lejárassák Mihály királyt. A máBulgária területén az utóbbi három évben mintegy 500 átjátszót szereltek fel illegálisan a törökországi tv-adók programjainak a vételére —L- adta hírül a bolgár postai és távközlési bizottság szakértőire hivatkozva tegnapi számában a Sztandart című szófiai napilap. Az újság szerint az átjátszókat török vállalkozók szerelték fel, elsősorban magánházaknál; e hálózat működtetése rontja a bolgár tv-adások vételi minőségét. A szakértők szerint Törökországban a bolgár határ mentén is felszereltek olyan átjátszókat, amelyek a török televízió négy programjának a vételét teszik lehetővé a törökök lakta területeken Bulgáriában. További pasik tényező Antonescu antiszemitizmusa lehet, amely ma is létezik a „nemzeti tisztaságra” érzékeny Romániában, ahol mindig készek bűnbakot találni a vélt vagy valódi bajokért. Antonescu új kultuszának harmadik oka az, hogy a marsall a Szovjetunió és a kommunizmus elszánt ellenfele volt. Antonescu rehabilitálása megdöbbenti a külső szemlélőt, ha emlékszik a marsall szövetségére Hitlerrel és vezető szerepére a román zsidók megsemmisítésében. De Romániában, ma éppúgy, mint a kommunista időkben, nem könnyű megjósolni a múltat — írta a brit lap kelet-európai szerkesztője. nasz, hogy török adók az URH-sávban olyan programokat sugároznak, amelyek zavarják a bolgár rádió adásainak a vételét, különösen Burgasz környékén. A szakértők emlékeztettek rá, hogy már tavaly szeptemberben kérték az ügyészség közbelépését, ám csak néhány átjátszó lezárását sikerült elérni. Felhívták a figyelmet arrra, hogy a távközlésről szóló 1975-ös törvény megsértőit 5 évig terjedő börtönbüntetéssel és pénzbírsággal is sújthatják. Bejelentették, hogy várhatóan lépéseket tesznek az ügyben Genfben a Nemzetközi Távközlési Szövetségnél, de álláspontjuk szerint kormányszinten kellene rendezni az ügyet Ankara és Szófia között. A nagyvilág hírei * Közzétette a Romániai Magyar Szó tegnapi száma a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által a nemzeti kisebbségek nyelvén történő oktatásról kidolgozott törvénytervezetet. A szöveg parlamenti megvitatása érdekében az RMDSZ aláírásgyűjtést kezdeményezett a romániai magyarság körében. Újabb egységekkel egészítik ki az amerikai parti őrség hajóit a Floridaiszorosban, hogy feltartóztassák a kubai menekültek egyre növekvő áradatát. 4f: A világ fejlődő országai 147 milliárd dollárral tartoznak Oroszországnak, de igen kicsi a valószínűsége annak, hogy Moszkva valaha is viszontlátja a teljes ösz- szeget. Oroszország kül- adóssága mintegy 80 milliárd dollár. ^ Júliusban három százalékra esett vissza az év)es inflációs ráta az Európai Unió országaiban. Ez az adat az EU statisztikai hivatala, az Eurostat kedden Brüsszelben ismertetett kimutatása szerint 3,2 százalék volt az elmúlt négy hónap során. * Áz Eszaknyugat-Bosz- niából menekülő muzulmánok hétfő este a hor- vát határ közelében Tu- ranjnál körbezártak 250 francia ENSZ-katonát — jelentette be tegnap a térségben állomásozó francia erők szóvivője. A palesztin önkormányzatnak nyújtott gazdasági támogatás növelését kérte a japán kormánytól tegnap a palesztin gazdasági és kereskedelmi miniszter. Török adást fognak a bolgárok Illegális átjátszók VÉLEMÉNY Madarat tolláról, liberálist komplexusáról Manapság azonban e becsvágyak a mai főzseni, Ta; más Gáspár Miklós, igényeihez képest eltörpülnek. Ő egyenesen az 1945 utáni Kelet-Európa egyik legnagyobb gondolkodójának tartja magát. E napokban jelent meg ugyanis összegyűjtött publicisztikájának kötete, aminek már a címe (Másvilág) igen jellemző. Valóban más világ az övék. E kötet hátsó borítóján olvashatjuk egy Charles H. Fairbanks nevű egyén szakértő szavait: „Tamás Gáspár Miklós — Szolzsenyicin és Havel mellett — a legjelentősebb gondolkodó, akit Kelet-Európa adott a II. világháború után." — Tamás pedig nyilván egyetértésből tette e megállapítást könyvére. De a borítón olvasható még két honi szintén komple- xusos harcostárs, a pufajkáskormány kultuszminiszterének (Fodor Gábor) és Lukács György legmegrögzöt- tebb, esztéta epigonjának (Radnóti Sándor) ajánlása is. Vajon mi szüksége van Tamásnak arra, hogy könyve borítóján ilyen ízléstelen és ostoba ajánlás legyen? Mit akar egy Fairbanks nevű buta, de legalábbis a magyar viszonyokat egyáltalán nem ismerő egyén „szakértői” véleményével? Jobb érzésű ember ilyet akkor se tenne könyvére, ha igaz volna. Azt pedig Tamás se hiheti komolyan, hogy ő egy súlycsoportban lenne Szolzsenyi- cinnel! Minek alapján hiszi ő ezt? Kedvelt Gazsinknál persze már nem új ez a pózolás, ez a valami másnak mutatás, a különbnek lenni igénye. Ilyen volt ő már kolozsvári magányában is. És talán sokan emlékeznek még két évvel ezelőtti Nap tv-s produkciójára, ezüst sétapálcájával, amit polgár mivolta bizonyítékaként cipelt akkoriban magával. Liberálisaink e komplexusa azonban nem csak itthoni jelenség. Sőt! Van erre egy vicc, ami azonban nem is igazán vicc: Kérdés: Milyen a mai világirodalom? Válasz: Egy amerikai liberális kritikus dicsér egy magyar liberális írót egy francia liberális folyóiratban. Könnyen lehet, hogy Tamás is azzal kedveskedik majd Fairbanks úrnak, hogy majd egy kelet-New York-i liberális lapban fog elismerően írni róla, mint a legnagyobb kelet-New York-i gondolkodóról. — Komplexusok és kompenzációk körforgása. A megzavarodott tudatú, az állandóan önmagát előtérbe tolni akaró emberek esetében persze érthető az ilyen mentalitás. Ez így rendben is van. Aki beteg, azzal szemben pedig legyünk elnézőbbek. Elég baj ez nekik. Nagyobb baj viszont, hogy egy egész társadalmat sokkolnak és manipulálnak állandóan az ilyen nyilvánvaló hazugságaikkal. De tudják ők, íiogy futtatni kell egymást, hogy legyenek valakik. A nehezebb, de biztosabb út ugyanis rendre |árhatátl annak bizonyul számukra. Mivel az az alkotás, aZ értékteremtés útja lenne. A kvalitás világa azonban nem az övék, legfeljebb csak a kvantitásé. Viszont annyi kvalitásérzék azért szorult beléjük, hogy ezt igen jól tudják. Ezért van igazából komplexusuk. Bognár József
