Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-22 / 195. szám
4 PEST MEGYEI HÍRLAP TUDÓSÍTÁS 1994. AUGUSZTUS 22., HÉTFŐ Vannak, akik nem pénzt kérnek, hanem adnak Benépesül a Gyermekliget Veresegyházon augusztus 19-én avatták föl a százhúsz állami gondozott elhelyezését szolgáló Gyermekligetet. Népes vendégsereg kísérte figyelemmel az ünnepség eseményeit,- hallgatta a visszaemlékezéseket. Bányai Judit, Pest Megye közgyűlésének alelnö- ke, és Pásztor Béla, Veresegyház polgármestere feltember elsejétől már innen mehetnek iskolába. A megyei önkormányzat nevében az építőknek, kivitelezőknek, tervezőnek Bányai Judit alelnök elismerő oklevelet, emlékérmet adott át. Az ünnepi hangulat ellenére sem kerülhették ki a szónokok azt a tényt, hogy sokan — főleg a gyermekvédelem szakemberei — ellenezték ezt a A legújabb veresegyházi csoda idézték a döntés, az építkezés megkezdésének történetét: ez év januárjában vetődött fel a kérdés, hogyan és hová helyezhetőek el azok a gyerekek, akik Szobrát, Vácdukáról elkerülnek, mivel ezeket az ingatlanokat visszakapja az egyház. A közgyűlés április 8-án szavazta meg, hogy 400 millió forint hitelből Veresegyházon új otthont építtet. Már akkor meghívta Pásztor Béla polgármester a közgyűlés tagjait az augusztus 19-i átadásra. Sikerült betartani az ugyancsak rövidre szabott határidőket, hiszen az alapkőletétel óta mindösz- sze 110 nap telt el. Áll a tíz, igazán hangulatos családi ház, ahol — egyben- egyben — tizenkét gyermek talál otthonra. A Gyermekliget lakói szepberuházást, Veresegyház lakói sem fogadták a hírt eleinte örömmel. Éppen ezért hangsúlyozta ki azt Pásztor Béla, hogy reméli, a gyermekek befogadásához nem lesznek megosztottak a község polgárai. Ezt igazolni látszik az is, hogy sok szervezet, magánszemély jelezte már, szívesen segít a gyerekeknek a beilleszkedésben. Erdélyi László, a megyei önkormányzat főjegyzője utalt arra, hogy bár az építkezés csupán három hónápig tartott, az intézmény létesítésének ötlete legalább kétéves; lassan érlelődött, s vált valósággá, de ebben a környezetben, ezekben az épületekben az állami gondozottak olyan otthont találhatnak, amely megerősíti önbecsülésüket. Az összefogás ereje 9 „Korunk gondolkodója, Hamvas Béla azt mondta, irtózom attól, hogy hős, szent vagy bölcs legyek. Normális ember szeretnék lenni.” Kevés ember volt a Föld hátán — pláne magyar —, aki ennyire normális lett volna, mint Szent István — jelentette ki Mácz István ceglédi polgármester a Szent György téren az augusztus 20-i ünnepségen. Magyar László szervező rövid köszöntője után a polgármester bevezetőjében vázolta István király életútját, aki fiatalon megtanulta az országvezetés és a hadtudományok csínját-bínját. Mácz István azzal folytatta, országépítő királyunk boldog lehet, mert Cegléden egy maroknyi csapat szökőkutat alkotott, mert valami maradandóval akarta megajándékozni a várost. Az önkormányzat először „szűkmarkúan” háromszáz- ezer forint értékű anyaggal és munkával járult az ügyhöz. Ezt a képviselő-testület — alapítványon keresztül — újabb félmillióval toldotta meg. Végezetül a polgármester az expóra utalva megjegyezte, a ceglédiek ötven nap alatt megalkottak egy gyönyörű létesítményt. Nincs a magyarságban any- nyi erő, hogy olyat alkossunk, amellyel megmutathatnánk a világnak, nem hiába éltünk, s akarunk még újabb ezerszáz évig élni? A Szökőkút Újjáépítő Közösség társadalmi elnöke, Ócsai Sándor elmondta, egy baráti társaság tagjai két hónappal ezelőtt elhatározták, hogy megmentik a földdel betemetett létesítményt. A kezdeményezéshez sokan csatlakoztak. A folytatás nem volt zökkenő- mentes. Mert akadt hivatal, amely fékezte a lendületet, nem értette, hogy vannak olyanok is, akik nem pénzt kémek, hanem adnak. A szökőkút politikától mentesen épült — különböző nézetű emberek lelkes közreműködésével —, s bizonyítja az összefogás erejét. Mácz István átvette az építményt, majd a népes alkotógárdából emléklapot adott Varga Gábor kerámi- kusművésznek, Petróczi Tamás tervezőmérnöknek, Éliás László műkövesnek és Magyar László szervezőnek. Ezután SzeleczJci Mihály katolikus tisztelendő és Lizák Zoltán református lelkész megáldotta az új kenyeret. Aratok a skanzenben A változékony, szeles időjárás ellenére sokan keresték fel szombaton a szentendrei skanzent, ahol ünnepi rendezvénysorozattal emlékeztek meg a keresztény Magyarország megteremtőjéről, Szent Istvánról. Tíz órakor szentmisén vehettek részt a hívők, majd ezt követően aratófelvonulást tartottak. Ennek részeként áldották és szegték meg az új gabonából sütött mindennapi kenyerünket. Hazánk legnagyobb szabadtéri néprajzi múzeumának Milotai udvarán lépett fel a törökszentmiklósi Petőfi úti óvoda ökumenikus csoportja, műsorukkal nagy sikert aratva. A skanzenba látogató emberek többsége a program befejeztével nem tért haza otthonába, hanem a nap hátralevő részét is a 46 hektáros területen fekvő múzeumban töltötte el. Nemcsak a hagyományos falusi és mezővárosi társadalom életformájával és különféle építkezési formáival ismerkedtek meg, hanem kézműves bemutatókat is megtekintettek. Szentmise után aratófelvonulás Ajándék falunapra 0 A Ravennai bazilika című alkotását adományozta Iklad- nak szombaton U. Szegedi László grafikus- és festőművész. A polgármesteri hivatal házasságkötő termében elhelyezett festményt Moldován Ibolya újságíró leplezte le, beszédében megemlítve, hogy az alkotó korábban az Ipari Műszergyárban dolgozott, de nemcsak ezzel kötődik a Galgamenti községhez, hanem családjával is, hiszen a felesége ikladi. A leleplezésen, ami része volt a falunapnak, részt vettek a sváb nemzetiségű község anyanyelvi testvértele- valataival tette még emléke- püléseinek képviselői is. zetesebbé a kedves ünnepsé- Pálfy Margit művésznő sza- get. E festmény alatt fogadnak ezentúl örök hűséget a házasulandók Ikladon Néptánc az esőben Nem volt igazán ke- > gyes az ég az ünne- ( áfk) P' hétvégén megtar- tott első szigetszent- miklósi népzenei és néptánctalálkozóhoz. Nem jött el a polgármester, hogy — mint meghirdettetett — ünnepi köszöntőt és megnyitó- beszédet mondjon, a műsornak olyan háromnegyedénél eleredt az eső, elmosva a hátralevő részét. De azért jó volt. Jó volt a gyülekező a városi könyvtár épületében, ahol megcsodálhattuk a finn és a spanyol csoport tagjainak miénktől oly eltérő öltözékét, belehallgathattunk a beszédükbe, ahogy előbbiek megfontolt tempóban zengették, utóbbiak gyors ritmusban pergették a szót, a hangicsá- ló magyar zenészektől megkérdezhettük, hogy honnét jöttek, s mikor ők válaszolták, hogy Dunaszerdahely- ről vagy Topolyáról (Bács- katopolya?), érezhettük: azért nem is vagyunk mi olyan kicsik, olyan kevesen, ha nem felejtjük el, hogy összetartozunk. Még jobb volt a menet, át, keresztül a városon a szabadidőparkig, a fellépés színhelyéig, a menetet kísérő nehezen döntötte el, hogy melyik csoport mellett is lépkedjen, melyikre figyeljen, a spanyol kasztanyetták csattogását hallgassa, a finn zászlócskák erdeje lobogását nézze-e vagy dúdolja együtt a Csallóközi Néptáncegyüttessel, hogy „Zavaros a Tisza nem akar higgadni, az a híres Bogár Imre által akar menni...” Leginkább aztán itt állapodott meg, a csallóközieknél, akik igen jó hangulatban voltak, ki nem fogytak a dalból, játékból, tréfából, később sem, a műsor alatt például melyik-melyikük külön koreográfiát talált ki az éppen szereplő finn együttes zenéjére, s a színpad mellett, a háttérben járta. Ünnepi köszöntőt, bevezetőt Juhász Antal magyar—-történelem szakos tanár, a Szigetszentmiklóson működő finn—magyar baráti társaság tagja mondott. Szent István alakját, uralkodása évtizedeit, intelmeit idézte, emlékeztetve arra: oly szilárd alapját vetette meg államunknak, melyet az ellene induló számtalan roham sem rendített meg. Megszegték a pirosra, dombosra sült új kenyeret, szeleteit szétosztva a közönség között. Mintegy házigazdaként lépett fel a ráckevei Kéve néptáncegyüttes és Bokréta gyermekegyüttes, annál inkább, mivel a dunaszerdahe- lyi Csallóközi Táncegyüttest és a vajdasági Topolyáról érkezett Cirkálom táncegyüttest immár ötödször látják vendégül a Kis-dunai néptáncfesztiválon, (Ennek műsorára másnap, 20-án került sor Ráckevén.) Helyből sváb és magyar táncokkal a szigetszentmiklósi 3. számú általános iskola gyermekcsoportja szerepelt, elindulva a hagyományok ápolása, éltetése útján. Igazi érdekességet, nem mindennapi élményt jelentett a nézők számára a finn Haukipudasi együttes és a Sevillából jött Dos Hermanas éneke és tánca. A városi könyvtár igazgatónője, a műsort vezető Solti- né Radnics Magdolna és munkatársai, akik olyan szívvel, lelkesedéssel dolgoztak, hogy a találkozó létrejöhessen, lebonyolódhasson, majd bizonyára évről évre nagyobb siker által láthatják igazolva törekvéseiket. Legközelebb már talán az illusztris meghívottak, felkértek sem maradnak majd távol, s az eső sem esik, csak legfeljebb egy kis enyhe szellő hűsíti a meleget a Duna felőls Tudósítottak: J. Szabó Irén, Fehér Ferenc, Klug Miklós, Talum Attila, Balázs Gusztáv és Nádudvari Anna
