Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-22 / 195. szám
MEGYEI HÍRLÁP XXXVIII. ÉVFOLYAM, 195. SZÁM Ára: 13,50 forint 1994. AUGUSZTUS 22., HÉTFŐ Ej tőerny őskaland Mindennapi Vasszöcskék az Aszód kenyerünk pattogtak Fesztiválon Rókáról, Isaszegról Dömsödön (5. oldal) (6. oldal) (14. oldal) Nyolcvannyolc lesz a kilencvenkettes Az augusztusi 8 százalékos forintleértékelés hatására a Magyar Olaj- és Gázipari Rt. kedd éjféltől drágábban forgalmazza üzem- és tüzelőanyagait. A legnagyobb arányban a 92-es oktánszámú ólmozott motorbenzin ára fog emelkedni, literenként 3,20 forinttal, így a 92-es literenként 88 forintba kerül majd. A legdrágább azonban továbbra is a 98-as oktánszámú ólmozott motorbenzin marad. Ennek literjéért keddtől 2,50 forinttal többet, tehát 89,80 forintot kell majd fizetni. A 91-es és a 95-ös ólmozatlan motorbenzin ára literenként 3 forinttal nő, így az előbbi literenként 81,80 forintba, míg a 95-ös literenként 83,80 forintba kerül majd. Emelkedik a gázolaj és a háztartási tüzelőolaj ára is, az előbbi literenként 2 forinttal kerül többe, így 69 forintba, utóbbi pedig 2,50-nel emelkedik, így literenként 30 forintba kerül majd a töltőállomásokon. A Államalapítójára emlékezett az ország / Évről évre hívebben Szombaton a Szent István-bazilikában celebrált szentmise után 1989 óta immár hatodik alkalommal rendezték meg a Szent Jobb-körmenetet Államalapító királyunk ünnepén a legkisebb községektől a fővárosig százezrek voltak részesei a felemelő nap rendezvényeinek. Évről évre gazdagabbak, színesebbek a megemlékezések, és ez azt bizonyítja, hogy a társadalom a gazdasági bajok közepette is megtalálja a módját a méltó emlékezésnek és az együttlétnek, az eszmecserének. A testvértelepülési együttműködés réTalum Attila felvétele vén külhoni magyarok és más nemzethez tartozók találkoztak velünk Szent István napján. Lapunk több oldalán tudósítunk az országos és a helyi ünnepségekről. Véget ért a szárszói tanácskozás Válságban a család Istentisztelettel ért véget tegnap a magyarországi református egyház háromnapos, hagyományos, évenként megrendezett balaton- szárszói értelmiségi tanácskozása. A téma ezúttal a család, az egyház és a társadalom kapcsolata volt — tekintettel a család évére. A bevezető előadást a témakör egyik legavatottabb szakértője, Fekete Gyula író tartotta még pénteken a család és a nemzet összefüggéseiről. Mindkettőt, fejtegette az író, a szocializáció köti ösz- sze. A család az egyéni nevelés legszűkebb, a nemzet a közösségi nevelés legtágabb eszköze. Ami összetartja őket, az nem más, mint a jó értelemben vett elfogultság. A család meghatározó szerepe egészen az ötvenes évekig tartott, amikortól mind nagyobb mértékben veszi át a szerepét a hírközlés (ellen)forradalma. Egyre kevésbé meghatározó az anya, szerepét mindinkább a televízió veszi át. A közvélemény áthangolódik, a család mind kevésbé képvisel értéket. Mindebből következnek a népesedési gondok is. Ugyancsak a család válságára hívta fel a figyelmet az előadásában Hegedűs Lóránt püspök. Hangsúlyozta, hogy bár az utód nélküli házasságok is áldásosak lehetnek, ha nem születik az eddiginél sokkal több gyermek Magyarországon, a nemzet belátható időn belül meg fog szűnni. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az anyai rang nagyobb, mint a férfiak által betöltött tisztségek bármelyike, hiszen az élet adása csak az ő kiváltságuk lehet. Ideje volna, hogy mindez tudatosuljon a társadalom tagjaiban is. H. P. Nemzeti sajtóműhelyeket Beszélgetés Boross Péterrel Boross Péter volt miniszterelnök lapunknak adott interjújában többek között kifejti, hogy az előző ciklusban jobb lett volna némely kérdésben az érdekeket radikálisabban érvényesíteni a tájékoztatásban. — Amikor tavasszal, miniszterelnökként a Magyar Újságírók Közösségének új székházába látogatott képviselő úr, kicsit tréfásan említette, hogy ifjú korában csaknem a pályánkra tévedt. — A világháború után Budapestre kerülve levizitáltam apám soproni évfolyamtársánál, Parragi Györgynél. Néhány írást is vittem. Parragi rámnézett, s azt mondta; „Nem lehet erre a pályára menni! Vége a magyar újságírásnak!” Kevesen tudják róla, hogy ő maga disszidálni akart, véletlenül maradt le a Nyugatra induló gépkocsiról. 1948-at írtunk akkor. — Most 1994-et írunk, és készül a médiatörvénytervezet. .. — A médiatörvény elvileg a kormánytól való függetlenséget biztosítaná a közszolgálati médiában. De ha az adott intézmények a törvény megszületése előtt feltöltődnek olyan személyekkel, akiknek a politikai elkötelezettsége egyirányú, akkor a törvény ezt a helyzetet konzerválja. Nálunk pedig a feltöltődés már megtörtént. A választások után az SZDSZ huszáros rohammal elfoglalta a médiát. A vezetők kinevezésének kapkodó aláírása arra utal: az új kormány nem tárgyilagos kommunikációt akar, hanem önállósítani kívánja azokat, akik a szociálliberá- lis koalíció egyértelmű elkötelezettjei. (Folytatás a 7. oldalon) Mentsd a tokét Az első demokratikus választások után, 1990-ben Antall József száz nap türelmi időt kért, ám nem kapott, arra, hogy az MDF vezette kormánykoalíció áttekintse az ország helyzetét. Sokkal jobb lett volna, ha az 1994-es demokratikus választások győztes pártelnöke, Horn Gyula Antall Józsefről vesz példát, s kér legalább száz nap türelmi időt a tájékozódáshoz, s nem elkapkodotton kéregét bocsánatot Pozsonyban, avagy ígérget vagyonadó-bevezetést Iváncsán. Ez utóbbival kapcsolatban a döbbenet a koalíciós partner Pető Iván arcára is ráfagyasztotta a mosolyt. Nem érti, nem tudja mire vélni Horn Gyula bejelentését, amelyet augusztus 20-án tett. Pető Iván természetesen nagyon jól érti Horn Gyulát, hiszen egy politikus a másik politikusról pontosan meg tudja állapítani, hogy az illető, jelen esetben Horn Gyula, miképpen próbál meg alkalmazkodni a közönségéhez, miképpen tesz kísérletet arra, hogy a beszéde bizonyos pillanatában tetszést váltson ki. A magyar nemzet, így az iváncsaiak is, az elmúlt diktatúra évtizedeiben megtanulták, hogy a vezető szerep a munkásosztályé. Am ez az élcsapat sosem képviselt semmiféle vezető erőt, csupán azok, akik a kádermunka folytán kiválasztódtak. Nos, ez utóbbiak demagógiájából mindenkinek jutott. Megtanulták, hogy például ’19-ben a tanácsköztársaság megkísérelte elvenni a vagyont a vagyonosoktól, s hosszú ideig a kommunisták abban a hitben ringatták őket, mindez a nép érdekében történik. Sokan, szerencsétlenek, a mai napig is azt hiszik, ha Horn Gyula vagyonadót szed, akkor nekik majd több jut, holott mindez csak arra jó, hogy a szocialista párt ismét példátlanul bebetonozza magát a magyar társadalomba. A bejelentés természetesen nyugtalanságot vált ki, hiszen egy ilyen elnagyolt, mindenféle valóságérzéstől mentes kijelentés áldozatai mindnyájan lehetünk: az a vállalkozó, aki az elmúlt négy esztendőben jutott valamire, ugyanúgy, mint az a gazda, aki traktort tudott magának vásárolni. Horn Gyula vagyonadóról szóló bejelentése nagyon jól illeszkedik az expóra kimondott nemhez, hiszen az új kormány fölállása óta csak olyan intézkedések születtek, amelyek nagyon hasonlítanak a diktatúrában megismert „demokratikus” intézkedésekhez. Horn Gyulának ezt a bejelentését nem tudom, mekkora taps jutalmazta Iváncsán, de ha igazán nagy közönségsikert kíván aratni, akkor inkább Thürmer Gyula közönsége előtt kellene, kellett volna szerepelnie, márcsak azért is, mert utóbbi „nagygyűlésén” a televízió tanúsága szerint többen jelentek meg, mint Horn Gyuláén. No, ez a közönség minden bizonnyal lelkesebben fogad kemény bejelentéseket, hiszen közülük került ki az a kiváltságos csapat, amelyik hasonló ügyek hangoztatására volt hivatva a diktatúra éveiben. Ezt a hangot ők szeretik, amiért is elképzelhető, hogy Horn Gyula iváncsai bejelentése nemcsak a koalíciós partnerben váltott ki elégedetlenséget, hanem megosztja a szocialistákat is. Végül csöndesen megkérdem: Horn Gyula miniszterelnök úr, most várjuk a külföldi tőkét, avagy akinek vagyona van, az kezdje kimenteni az országból? Vödrös Attila Az államfő Ausztriában Göncz Árpád tegnap az ausztriai Alpbachba utazott, hogy részt vegyen az Európa Éórumon, amelyet" 1945 óta minden évben megrendeznek. A fórum gondolata eredetileg kulturális eszmecsereként vetődött fel, a későbbiek során azonban politikai, gazdasági kérdésekről is tanácskoztak a meghívott állam- és kormányfők. A mostani, az 50. alkalommal sorra kerülő ünnepi rendezvényen az Ausztriával szomszédos országok állam- és kormányfői Európáról, a regionális együttműködés kérdéséről cserélik ki gondolataikat. A találkozó programjában szerepel, hogy a résztvevők nyilvános tv-be- szélgetést is folytatnak a kérdésről. Göncz Árpád ausztriai látogatását felhasználja arra is, hogy több jelenlévő államfővel négyszemközti megbeszélést folytasson.
