Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-19 / 194. szám
I stván király székesfehérvári koporsójánál csodás események zajlottak, amióta 1038-ban halálakor eltemették. Vitéz László király korára már országos híre volt azoknak a gyógyulásoknak, amelyek István király sírjánál következtek be. A test fetemelése László király országos tanácskozást és sok népet hívott össze Székesfehérvárra, hogy bölcs döntést hozzon az okos szavak meghallgatása és a csodás gyógyulások megfigyelése alapján. Három napig böjtöltek az ország vezetői és a nagy sokaság, amelyik az ország minden tájáról összegyűlt. „Véget ért hát a harmadnapi vecsernye, s mindenki várta az isteni irgalom jótéteményeit a boldog férfi érdemeiért; Krisztus nyomban meglátogatta népét, és mennyei csodajelek árasztották el a A szent jobb története röslő talajvízben nyugodtak, ezeket gyolcsokba gyűjtötték össze és a folyadékban keresték sokáig legendás gyűrűjét, de nem találták. Merkuriusz székesfehérvári őrkanonok a legenda szerint egy csodás alaktól kapta meg még ezen a napon István király romlatlanul megmaradt jobb karját teljes egészében, azaz a válltól számítva. Merkuriusz ereklyegyűjtő szenvedélyét László király már korábbról ismerhette, mert Hartvik elmondása szerint, a király elküldte a felbontandó sírtól Merkuri- uszt, „nehogy a szent ereklyékből valamit elragadjon”. Az ilyen módon meg- szomorított kanonok, akinek éppen az őrzés volt a feladata, búskomoran üldögélt a kóruson, ahová egy Szent István jobb kezének nagy ereklyetartója szentegyház térségét...” — olvashatjuk a Hartvik- legendában. Egy hétéves, idegzsugorodott fiút, aki betegségében csak csúszkálni tudott a földön, szülei István király sírjához vitték, ahol a gyermek lábra állt és azonnal járt, mint az egészségesek. Ez az eset annyira megragadta László királyt, hogy könnyezve felemelte a fiút és a székes- egyház oltárához vitte, s a gyermek gyógyulásáért a sokasággal együtt Krisztusnak köszönetét mondott. Ezután, ahogy megvirradt a következő nap, 1Ó83. augusztus 20-án elmozdították a padlóból kiemelkedő márványtáblát, leereszkedtek a koporsóig és azt felnyitották. István király drága csontjai vöSzent István jobb kezének belső foglalata „fehér'ruhás ifjú” vitte fel neki a szent jobbot. Az őrkanonok a Berety- tyó partján álló családi monostorában rejtette el az ereklyét. László király emberei azonban megtalálták a szent jobbot 1084-ben, és a fából épült szerény monostor helyén László király monostort építtetett, melyet háznépekkel és ingatlanokkal adományozott meg. A szent jobb monostorának apátja 1213-ban ítéletet hozott egy berettyói és egy dögösdi ember perében. Ez az első okleveles említése emléke annak, hogy az apátság hiteleshelyi működést folytatott. Ma ez a tevékenység az állami közjegyzői irodáknak felel meg nagyjából. Perlekedő felek érkeztek 1239-ben a Szamos mellékéről, és az eljárás során a szent jobbra tettek esküt, ugyanúgy, mint ahogy Nagyváradon az esküt Szent László fejére tették le. A Szent Jobb-apátság „nagypecsétjét” 1471-ben kelt oklevélről ismerjük, ezen a teljes kart ábrázolták, a váll helyén a szent korona és alatta az a bizonyos gyűrű, melyet nem találtak Szent István testének felemelésekor. A „kisebbik” pecséten a királyi korona a jobb kar fölött lebegő felhőn látható. A szétszóródó kar A Szent Jobb-apátság pecsétjén látható teljes kar felemelt kézben végződik, amelyik három ujjal áldást oszt feltételezhetően Magyarország népére. Az alsó kart azonban már a XV. században Lengyelországban őrizték, ez az ereklye utóbb a XVII. században Lemberg (ma Lvov) városának féltett kincse volt. A Felvidéken birtokos Koháryak 1659-ben innen kaptak ereklyeként a karról egy bőrdarabkát. A felsőkart pedig már 1457-ben leltározták a bécsi Szent Ist- ván-dómban, és ott van je- lenjeg is. Úgy látszik, hogy csupán a kézfej maradt hazánkban, az is csak egy darabig. Györffy György szerint a szent jobb, a kézfej, 1451-ben Székesfehérvár elestekor került török kézbe. Lehetséges, hogy a magyarból muzulmánná lett Mahmud terdzsűmán vitte el a fehérvári bazilikából a szent jobbot is, hiszen tudjuk, hogy egy latinul írt magyar krónika az ő kezén jutott török földre. Mahmud vagy más azután a szent jobbot áruba bocsáthatta, mert 1590-ben. már Raguzában van, ahol a domonkos szerzetesek ezüst ereklyetartót készítettek a számára. Más vélemények szerint még a tatárjáráskor kerülhetett Raguzába, 1241-ben, amikor IV. Béla király és kísérete a dalmát tengerpartra menekült. Raguza, a mai Dubrovnik városköztársaság ezekben az időkben legalábbis formálisan önálló volt. Szent István jobb keze azonban nem volt idegen földön a raguzai domonkosoknál, mert ez a kolostor a magyar rendtartomány része volt 1378-ig. De azután is a városállam vezetése olyan mértékig tisztelte Szent István jobbját és egy koponyacsont-ereklyé- jét, hogy minden év auA Szent Jobb-apátság pecsétje 1471-ből gusztus 20-án közszemlére tette ki, amikor is a város kapuit bezárták és megduplázták az őrséget. A XVII. században a kis raguzai városköztársaság évi tízezer aranyduká- ton vásárolta meg függetlenségét a török birodalomtól. A török sereg Bécs alatti veresége, 1683 után Raguza új külpolitikába kezdett, érezve az idők változását. I. Lipót magyar király 1684. aug. 20-án kötött védelmi szerződést Raguzával, ennek ellenében megkísérelték visszaszerezni a szent jobbot. A hadiszerencse azonban visszapártolt a törökhöz, Raguza felszabadítása a török igából még váratott magára, ezért a szent jobb továbbra is ottmaradt. Pray György, akit Mária Terézia Magyarország történetírójává nevezett ki, 1764-ben levelet írt Anton Brankovics raguzai szerzetesnek, melyben arra kérte, hogy mondja el, mit tud a szent jobbról és annak hitelességéről. Brankovics válasza és Pray saját feljegyzései ezután Mária Terézia asztalára kerültek, ezeknek birtokában határozta el a királynő, hogy visszavásárolja az ereklyéket. Raguza köztársaság nem akart megválni a szent jobbtól, csak a Szent István fejereklyéjét adta el 150 arany duká- tért. A török—orosz háború Idejében Raguza gabonát szállított flottájával a törököknek, mire a .város előtt megjelentek az orosz flotta hajói és ostrommal fenyegetőztek. Ekkor Raguza Mária Terézia védelmét kérte és kapta meg. Az orosz flotta elvonult, ezért hálából a szent jobbot 1771-ben Mária Teréziának megküldte Raguza magisztrátusa. Raguzát Napóleon csapatai foglalták el 1806-ban, Ausztria birtoka lett 1812-ben, mely állapot 1918-ig tartott. A szent jobb Budán Mária Terézia rövidesen Budára hozatta a szent jobbot abban az üvegkoporsóban, amelyet ő készíttetett az ereklyének. Az őrzést a budavári udvari plébánosra és az angol- kisasszonyok pest-budai A raguzai domonkosok által készíttetett ezüst ereklyetartó főnőknőjére bízta. Az őrzés helyéül Budát, azon belül 1882-től a budavári palota kápolnáját jelölték ki. Az üvegkoporsóban őrizték egy darabig az angolkisasszonyok, az üvegtartó jelenleg Esztergomban van. A jelenlegi, ezüstből és üvegből készült kettős ereklyetartót a magyar püspöki kar Bécsben készíttette 1862-ben Lippert József prímási főépítész tervei alapján. A szent jobbot üveghenger veszi körül, melyet egy kápolnaforma külső ereklyetartó véd, a tornyán Szent István szobra látható. Újabb hányattatások A nyilas hatalomátvétel, puccs után Szálasiék erőszakkal megszerezték a A Szent Jobb-apátság pecsétje 1469-ből szent jobbot és a szent koronát is, melyeket 1945 tavaszán kivittek hazánkból Ausztria területére.- Kalandos körülmények között vette magához dr. Rohra- cher salzburgi érsek, aki tökéletesen tisztában volt a szent jobb jelentőségével és hatásával a háborúban megnyomorított és szovjet megszállás alatt senyvedő magyar népre. Ezért 1945. augusztus 20-ra Budapestre küldette vissza Fabien Flynn szerzetessel, amerikai tábori lelkésszel. A budavári királyi palota Szent Zsigmond-kápol- náját Budapest ostromakor találat érte, ezért azt hitték, hogy a külső ereklyetartó megsemmisült. Egy domonkos szerzetes azonban az ostrom után meglelte Budán egy árokba hajítva, és átadta azt a Thököly úti domonkosoknak. Megsemmisült azonban az az ezüst lapok közé foglalt oklevél, mely Kálmán király (1095—1116) idejéből származott és igazolta a szent jobb hitelességét. Kár, hogy elégett Buda 1944—45-ös ostromakor. De maga ez a történet, mely olyannyira követi a magyar nemzet történetének sorsfordulóit és szenvedéseit, ez is hitelesíti a szent jobbot. Horváth Lajos az Országgyűlés levéltárának főlevéltárosa
