Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-19 / 194. szám

I

p Í)

g8

Jákob lajtorjáján, szemben a Gonosszal

„És álmot láta Jákob: imé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és imé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon” (Mózes I. könyve, 28. fej. 12. vers)

A főbejárati rész szerencsére nem szenvedett kárt

Kiemelt műemlékeink mindegyike nemzeti kincs, történelmünk és identitásunk egy-egy szimbóluma, sőt a világörökség szerves részei, amit illik tisztelni és megóvni. A budavári Mátyás-templomra mindez hatványozottan érvényes, hisz százéves múltja csak a jelen formájára vonatkozik. Az alapfalak és pillérek a XIII—XV. században megépült templom maradványai, illetve ezeket használta fel Schulek Frigyes a múlt század végi, úgynevezett purista helyreállítás során. Ezalatt az értendő, hogy lebontották az évszázadok során hozzáépített más-más stílusjegyeket viselő toldalékokat, s maradt az eredeti gótika, kiegészítve új díszítőelemekkel és az északi oldal kápolnasorával.

Az ablakokat díszítő üvegfestmények is az 1878—96-os helyreállítás során kerültek beépítésre, ezek terveit és kartonrajzait a kor két nagy kiválósága, Lotz Károly és Székely Bertalan készítette, míg kivitelezésükre Kratzman Ede üvegművész kapott megbízást. Ezek a pótolhatatlan műremekek a francia gótika sajátosságait követve histo- rizáló stílusban készültek, a klasszikus üvegfestészet technológiáját alkalmazva. Hogy miért nem magyar stílusban? A választ a történelem adja meg, mely ezer év alatt nem szűkölködött dú- lásban, háborúzásban, s ezek nem kímélték a templomokat, középületeket sem. Egykori leírásokból tudjuk, hogy a középkori Magyarországnak számtalan üvegfestménnyel díszített épülete volt, de ezekből egy sem maradt meg az utókor számára.

Sajnos a rontáshoz, romboláshoz nem feltétlen szükséges háború, békeidőben is robbanhat bomba, mely nincs tekintettel a művészi értékekre. Ez történt július 23-án hajnalban a Mátyástemplomnál, amikor is néhány századpillanat alatt 35 millió forintos kár keletkezett az épületben, de főleg a felbecsülhetetlen értékű üvegfestményekben. Ez utóbbiak egy része teljesen megsemmisült. A vandál merénylet tettese — vagy tettesei —, valamint az indíték mindmáig ismeretlen. A kihullt színes üvegek helyén szürke farostlemez táblák éktelenkednek mint egy-egy intő jel. A terrorizmus hullámai országunkat is elérték, s a világörökség értékeit sem kímélik.

*

— Július 23-án hajnalban telefoncsörgésre ébredtem. A budavári rendőrőrs jelentkezett: kanonok úr, baj van, felrobbantották' a Mátyástemplom főbejáratát. Képzelheti a megdöbbenésemet! — eleveníti fel a megrázó élményt Fábián János őrkanonok-plébános. — Rohantam a helyszínre, ahol némi megkönnyebbüléssel

tapasztaltam, hogy részben téves az információ, nem a főbejárat, hanem a kriptalejárati hátsó oldalon történt a robbanás, bár a kár így is jelentős. Már akkor 30—35 millióra taksálták a szakértők, s ez a későbbiekben bizonyítást nyert.

— őrkanonok úr, hogyan élte meg ezt a példátlan atrocitást?

— Fölöttébb megviselt, hisz huszonöt éve vagyok első pásztora a templomnak. Próbáltam megőrizni a nyugalmamat, mint tették azt a rendőrfőtisztek és nyomozók. Ezen igyekezetemben sokat segített, hogy maga a hercegprímás, Pas- kai László bíboros úr is kiszállt a helyszínre és vigasztalt. Szerencsére a templom állagát nem rendítette meg a robbanás, s az aznapra előjegyzett öt esküvőt időben megtarthattuk. Ettől eltekintve, mind a mai napig nem tudtam napirendre térni a történtek felett. Engem kétszeresen sújt a templomot ért rombolás. Egyrészt mint papot, másrészt olyan emberként, aki építész családból származik. Édesapám, Fábián Gáspár neves műépítész és szakíró volt, többek között ő írta meg Schulek Frigyes élettörténetét, munkásságát, beleértve a Mátyástemplom helyreállításában kifejtett érdemeit is.

Isten szándékai kifür- készhetetlenek. 1943-ban, Pest első bombázását követően a templom akkori plébánosa, Kátay Béla apát úr kiszereltette az üvegfestményeket, s lehordatta a pincébe. Itt vészelték át az ostromot, majd némi javítás után az 1950—70 közt végbement általános templomrestaurálás .során kerültek vissza eredeti helyükre Zá- dor Mihály professzor irányításával.

— Tudomásom szerint a műemléki hivatal most is őt kérte fel a károk helyre- állításának megszervezésére, s a restaurátorok közt is van néhány, aki már dolgozott itt a templomban, köztük Mester Éva üvegművész — mondja az őrkanonok úr. — A merénylet miatti szomorúságom mellett jó érzéssel tölt el az a segítőkészség, amit intézmények és magánszemélyek részéről egyaránt tapasztalok. Öt-öt millió forintot ajánlott fel a környezetvédelmi és művelődésügyi tárca, a fővárosi önkormányzat és a General Biztosító. Emellett naponként érkeznek a kisebb-nagyobb adományok a bel- és külföldi hívők részéről. Nem tudom, az Isten mennyi időt mért ki a számomra, de szeretném megérni, hogy a templom visszanyerje a régi formáját.

*

A szentély bal oldalán csőállvány kúszik a magasba, ilyen lehetett az a lajtorja,

amit Jákob látott álmában a bibliai Lúzban. Ez viszont nem álom, hanem acél és fa valóság, s nem angyalok igyekeznek rajta a mennyekbe, hanem két ember, anya és fia dolgozik fent a negyvenfokos melegben, Mester Éva üvegművész és Kollmann Áron fotós. Képekben rögzítik az üvegfestményeket ért károkat, a képek és az eredeti kartonok összevetésével veszi majd kezdetét a pótlás és javítás.

— Nem fél ebben a szédítő magasban? — lihegem riadtan, s görcsösen markolászom az állványcsöveket.

— Szerencsére nincs tériszonyom, több mint húsz éve dolgozom állványon. Ez elkerülhetetlen az üvegfestmények restaurálásánál. Ettől eltekintve, ha önnek kényelmesebb, folytassuk a beszélgetést odalent.

— Művészi körökben úgy tartják, az anyag formálásának egyik legnehezebb műfaja az üvegművészet. Mi késztet egy gyönge nőt, hogy ezt a műfajt válassza ?

— Az üveghez való vonzódásomat egy középiskolai szakmai gyakorlat erősítette meg. Mint a művészeti gimnázium tanulóját, Róth Miksa egykori műtermébe, az erzsébetvárosi Nefelejcs utcába rendeltek. Akkor, harminc évvel ezelőtt már az ORSZAK mozaik- és üvegfestő részlege üzemelt itt, de még érződött a nagy mester szelleme. Róth Miksa munkássága ma is meghatározója ennek a műfajnak. Azt hiszem, ez a látogatás és az itt látottak befolyásolták a pályám további alakulását, az Iparművészeti Főiskolán már tudatosan választottam az üveg szakot. Számomra végtelen öröm üvegfestményeket készíteni és nagy mesterek munkáit restaurálni.

— Úgy tudom, már dolgozott itt, a Mátyás-templomban.

— Valóban, ’66—68- ban részt vettem a helyreállítási munkákban. Az üvegablakok ’43-as kiszedése, tárolása és az idő vasfoga együttesen nem okozott akkora kárt, mint a mostani robbantás. Az eddigi felmérések alapján teljes és részleges rekonstrukciót, valamint pótlást és jávítást kell végezni. A Szent Gel- lért-, Szent Margit- és Szent József-kompozíciók- ból a megmaradt részeket mezőnként szét kell bontani. Sok lesz a pótolnivaló, mert az üvegelemek nagy része szilánkká zúzódott. A Gara-kápolnában és a Királyi Oratóriumban nem ilyen súlyos a helyzet, de ott is jelentős károkat észleltünk. Összességében — véleményem szerint — a rekonstrukció akár egy évig is eltarthat. Ez persze attól függ, hogy ki vagy kik nyerik el a pályázatot, milyen hozzáértéssel, technikával és apparátussal dolgoznak.

— Ön is pályázik?

— Magától értetődik. És ha elnyerem, mindent elkövetek, (íogy hitelesen és szakszerűen végezzem el a felvállalt munkákat — mondja szerényen a művésznő, akiről azt tartják, hogy ő az első számú üvegművésze Magyarországnak.

Nézek utána, amint lépked felfelé,a Jákob lajtorjáján, megy vissza tizén - nyolc méter magasba, a negyvenfokos hőségben. Törékeny vállán a roppant teher: pótolni múltunk és történelmünk egy darabját, amit egy bomlott agyú fantom megsemmisített.

Matula Gy. Oszkár

Ezt a páratlanul szép, több száz üvegelemből készült kompozíciót megkímélte a robbanás

Erdősi Agnes fotói

A leginkább megsérült részeket állványról javítják