Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-18 / 193. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. AUGUSZTUS 18., CSÜTÖRTÖK A kecskeméti nemzetközi zománcművészeti műhely alkotói Vissza kell nyúlni a gyökerekig Beszélgetés Bészabó András grafikussal, rajztanárral Bészabó András az idei kecskeméti nemzetközi zomác- művészeti szimpózium egyik ösztöndíjas művésze. Vajon hogyan indult művészi pályafutása, hogyan befolyásolja alkotói munkásságát az a szellemiség, amellyel e kecskeméti alkotóműhely szolgál? Erről beszélgettünk nemrég. NEMZETKÖZI hNj ZOMÁNCMÜVÉSZETI ALKOTÓMŰHELY Az alkotótábor emblémája — Nagybörzsönyben születtem 1949-ben, amely kedves, középkori település a Börzsönyben. Igaz, kis település, de sok műemléke van. Művészet iránti érdeklődésem innen indult el — kezdi a bemutatkozást Bészabó András. — A nagybörzsönyi középkori templomról írtam diplomamunkámat is az egri tanárképző főiskolán, ahol földrajz—rajz szakos diplomát szereztem. — Hogy sikerült eddig összeegyeztetnie a pedagógiai és a képzőművészeti tevékenységet ? — Eléggé furcsa megoldás! Emiatt jócskán megosztott az életem, mert ennek van olyan oldala is, hogy valakit megtanítani valamire, Ez is egyfajta művészet! A pedagógia művészete! Mivel magam is művelem a képzőművészetet, a művészet tanításának esetemben más a jelentősége, mint azok számára, akik tanítják, de nem művelik. Általános iskolában tanítok Kisújszálláson. — Befogadták a kisújszállásiak? — Nehezen. Köztudott, hogy a Nagykunságban kunok élnek, s azok bizony makacs, zárkózott és rendkívül bizalmatlan emberek az idegennel szemben. De sikerült ebben a „makacs világban” megtalálnom a magam helyét. Ezt úgy sikerült elérnem, hogy rendkívül nagy érdeklődést mutattam a Nagykunság népművészete, néprajza, népi hagyományai iránt, és ezt a kisújszállásiak nagyra értékelték. Régen foglalkoztatott Győrffy István, a neves nagykunsági néprajz- kutató munkássága, ezért tanulmányoztam a karcagi múzeum anyagát, amelyen keresztül megismertem a Nagykunság kultúráját. S ha már ott voltam, megismertem a kunok eredetét is (a feleségem kun). A magyarság és a kunság őstörténetének tanulmányozása során teljeni a kutatást... Ezen belül rendkívül foglalkoztat a sámánkultúra érdekes világa! A Kunhegyesen júliusban megnyílt kiállításom anyagának igazából ez a fő vonulata! Festés közben keleti zenét hallgatok, mely segíti előhívni az ősi élményeket. Az irodalmi érdeklődésem viszont már a képeim címéből is érezhető. Szellemi iránytűim — Pilinszky János, Kondor Béla, Nagy László, Ady Endre és Győrffy István. Sok kultúrrétegből kapom az inspirációt, de a fundamentumot az ősi keleti — Bészabó András: Sámántánc sen visszajutottam a keleti művészetig! így jutottam el odáig, hogy számomra a népművészet ősi gyökerei szolgálnak ihlető forrásul! Ennek hatása nyomon követhető a grafikáimban is. Szerintem a művésznek mindig a gyökereknél kell kezdemagyar vonatkozású — kultúra adja. — Csak grafikával foglalkozik? — Nem! Elsősorban festészettel — tehát olajtechnikával — foglalkozom; de párhuzamosan grafikával is. Tavaly kezdtem el foglalkozni tűzzománccal; igaz, már korábban is érdekelt a fémek világa, azok alakítha- tósága, és ezen keresztül az ötvösművészet is. Jó néhány gondolatot fogalmaztam meg rézdomborműben. — Mi hozta el önt Kecskemétre, a zománcművészeti alkotóműhelybe? — Ha pontosan akarok kérdésére válaszolni, akkor korábbi időpontra kell visszanyúlni, s ez Pap Gábor művészettörténész személyéhez kötődik. Mintegy húsz éve ismertem meg őt Vácott, és akkor még dunakanyari miliőben — a zebegényi Szőnyi-alkotótáborban — találkoztam vele először. Igazából gondolatvilágomat erre az „irányra” ő állította rá! Ő hívta fel a figyelmemet ezekre az értékekre, amelyet most is a kecskeméti alkotóműhely képvisel. — Ezek szerint a kecskeméti nemzetközi zománcművészeti alkotóműhely, s az idei szimpózium megerősítette őriben mindazt a művészi elszántságot, amit eddig is a „lelke mélyén” hordozott? — Igen. Egyrészt megerősítette, másrészt ezt a szempontot ezek az emberek többféle oldalról megvilágították. Ezáltal ez sajátos hangsúlyt kapott. Ebből „kivettem” azt, ami hozzám még közelebb áll, és sokkal eredményesebben tudom most már magam így — ezen keresztül — kifejezni. Egyéni művészi elképzeléseim megegyeznek a kecskeméti zománcművészeti alkotóműhely elképzeléseivel, s ennek köszönhetem, hogy elfogadták ez évi pályázatomat. Párhuzamosan járok egy másik tűzzománcos, a ti- szakürti pedagógus-alkotótáborba, ahol Nagy Ferenc ötvösművész a szakmai irányító, így rajta keresztül ott van a „kecskeméti szellem”. Sári Katalin Néptáncosok találkozója Szigetszentmiklóson Fitz József-díjjal jutalmazták Kosa Csaba könyvét Az . I. szigetszentmiklósi népzenei és néptánctalálkozót rendezi meg holnap, augusztus 19-én Szigetszent- miklós képviselő-testülete és a városi könyvtár. Este 6 órakor menettánccal indulnak el a könyvtár épülete elől a Kéktó szabadidőparkba, ahol 7 órakor kezdetét veszi az ünnepség. Köszöntőt mond és a néptánctalálkozót megnyitja Úri József, Szigetszentmiklós polgár- mestere. A fellépő együttesek a következők: a szigetszentmiklósi 3. számú általános iskola gyermekcsoportja, a Kéve néptáncegyüttes (Ráckeve), a Bokréta gyermekegyüttes (Ráckeve), a Csallóközi Táncegyüttes (Duna- szerdahely, Szlovákia), a Cirkálom táncegyüttes (Topolya, Vajdaság), a finnországi Haukipudasi együttes, valamint a spanyol Dos Her- manas. A műsort táncház, utcabál követi. (n.) A Magyar Könyvtárosok Egyesületének idei Fitz Jó- zsef-díját Kása Csaba „Félhold és kétfejű sas” című könyve nyerte, amely a Nemzeti Könyvkiadónál jelent meg. A Fitz József-dí- jat az olvasók és a könyvtárosok szavazatai alapján ítélik oda a tartalmukban és kiállításukban értéket képviselő könyvek szerzőinek. Lapunk főmunkatársának, Kosa Csabának díjazott kötetét megjelenésekor már bemutattuk olvasóinknak. Bécsi művész Aszódon Az aszódi Petőfi Múzeum kiállítótermében Nyrom bécsi festő- és szobrászművész alkotásaiból nyílik tárlat augusztus 18-án 18 órakor. A kiállítást Henn Ferenc művészettörténész, múzeumi főtanácsos vezeti be. SZÍNPAD A Lear király Gyulán A Gyulai Várszínház és a Nemzeti Színház közös produkciója, a Lear király ősszel már a fővárosban is látható lesz. Ä két részbe préselt, és ennek megfelelően húzott darab is elég hosszú és súlyos volt ahhoz, hogy a fizikai kimerü-- lés előbb-utóbb a legedzettebb néző figyelmét is kikezdje. Nem szempont az, hogy mostanában mindent félbevágnak, ami színmű, így hamarabb szabadul a színész is, a közönség is. Ez nem lehet cél. Sík Ferenc rendezte a darabot, akár szó szerint is értve: berendezte a játékkal az egész várszínházát mozgással és hanggal. A nagyszerűen kihasznált térben napjaink díszletező statisztériáját (népség, katonaság) filmszerű jelképként is mozgatta, és különösen ebben az összefüggésben kapott jelentős dramaturgiai funkciót a fény, illetve a megvilágítás. Nem tudhatom, a kurtításon kívül mi oka volt a Bolond (Pathó István) háttérbe szorításának, sőt nagymérvű negligálásának, távollétében ugyanis Lear (Bessenyei Ferenc) ellenpont, azaz fizetett, bölcs álbolond nélkül volt kénytelen megőrülni, ami nemcsak Shakespeare-darabból való kiszorulásához vezetett, hanem ahhoz is, hogy a kellő ellensúly nélkül maradt Lear nem beleőrült abba, hogy hatalomra került lányain keresztül vénségére ismerte meg az embert, csak nagyon-nagyon dühös lett. Nem beleroppant, hanem felháborodott. Valószínűleg túlságosan tisztelte a rendező a kiváló színészt, aki — pláne a Bolond híján — légüres térben is önerőből volt kénytelen egy-egy nagy pillanatot produkálni. Egyfajta Lear-sorsváltozat a drámában Gloster grófé. Az ő szerepében Kállai Ferenc eddig ismeretlen magasságokat és mélységeket mutatott be hitelesen, megrázóan — és szellemesen. Sokszor láttam nagyot játszani, de ezúttal alighanem mindent adott, amire színész képes lehet. A két sors párhuzama miatt a két részbe nyomorított tragédiának ő a főszereplője. Barátjaként — mint Kent — Sinkovits Imre játszotta messze át szerepének kereteit méltósággal, humorral, eréllyel, erővel és.jósággal. E három monstmm mellett szükség volt a darab szellemi értékeinek hangsúlyozására. Ebben bizonyult kissé halványnak Edmund egyébként hálás szerepében Rubold Ödön, aki a figura richardos racionalitását e rokon gonosztevő iróniája nélkül próbálta meg elevenné tenni, kevés sikerrel. Edgar (Végh Péter) szinte kifogástalanul élt szerepében. A többieken meglátszott, hogy a darab a három vezető színészre épült. Szitányi György Budakeszi stációk Az 1881-ben felállított — és századunk ötvenes éveiig álló — budakeszi stációszobrokat hivatottak pótolni azok a művészi alkotások — szám szerint 14 —, amelyeket ünnepélyes keretek között holnap avatnak fel Budakeszin, a Kálvária-templom előterében. Képünkön az 5. stációszobor alkotója, Illyés István szobrászművész
