Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-16 / 191. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. AUGUSZTUS 16., KEDD Nem szakadhatunk el az embertől és a természettől Műhelylátogatóban Bányász Béla festőművésznél Idén ünnepelte 25 éves fennállását a Dél-Pest megyei Nagy István képzőművészeti csoport. Ebből az alkalomból kerestem fel vecsési otthonában a csoport egyik alapító tagját, a 67 éves Bányász Bélát, aki tíz évig volt a csoport elnöke, kiállításszervezője. Bányász Béla műtermében Adalékok a Beatles történetéhez A gombafej eredete A festőműhelyben makulátlan rend uralkodik, a kényelmesen süppedős fotelban bámulom a falakat beborító festményeket, miközben hallgatom a művészt pályájáról, hitvallásáról, kérdeznem sem kell. Szemem megpihen a Népdal című képen, amely maga a szérűs- kert, a furulyázó fiú játékát szinte hallom, érzem a délutáni nap nyugalmát: ez a kép él. Mélázásomból a festő megjegyzése ráz fel: — Az, hogy valaki tud rajzolni — mondja —, még nem jelenti azt, hogy művész. Lehet, hogy csak egy jó iparos jó kézügyességgel. A művészet ott kezdődik, amikor valami többletet tudok adni a műben. Tehát egy élmény alapján, amely festésre inspirál, érzelmileg fogalmazom meg a látványt. Akkor lesz műalkotássá valami, ha tényleg beleviszi a festő a lelkét a képbe, a szobrász a szoborba, az író az irodalmi műbe. Azután pályájáról faggatom, amely érdekesen kezdődött: — Budapesten születtem — meséli —, de kisgyermekkorom óta Vecsé- sen élek. Kölyökkoromban, amikor testvérbátyám mesélt nekem, palavesszővel a kezemben a palatáblán próbáltam illusztrálni a mesét és annak hőseit, ahogyan én elképzeltem azt. Azután olvasztott gyertyából mintáztam meg a figurákat. Ezek a dolgok nagyon lekötöttek, amúgy is zárkózott, visszahúzódó gyerek voltam, inkább befelé éltem. Nagyon szerettem a meséket, a fantáziám hallatlanul működött, ugyanakkor érzékeny gyerek is voltam. Már akkor éreztem, hogy érzelmileg töltöttebb vagyok, mint a többi gyerek. Meg is válogattam a barátaimat, de olyan igazi, nagy barátom nem volt sem akkor, sem most, felnőtt koromban. Szeretem, becsülöm a jó embereket, de az igazi baráti köröm mégis a családom. — Ki fedezte fel a festői hajlamát, a tehetségét? — kérdezem. — Amikor gyerekként megálltam a képkereskedő előtt, gyakran rácsodálkoztam a festményekre és elgondolkodtam, hogyan is lehet ilyen csodálatosan festeni. Izgatott, hogyan jutnak el ide a festők. Amikor egy-egy ilyen élmény után hazamentem, elkezdtem próbálkozni, kísérletezni. De soha nem másoltam senkit. A magam fantáziája után próbáltam megfogalmazni a látottakat, így sokat kísérleteztem a rajzolással. Később alkotóközösségbe kerültem, ahol volt tanári irányítás, modell, korrigálás, viszonyítás mások munkájához, s tulajdonképpen így épül, halad, fejlődik az ember. Én Szentendrére jártam minden nyáron továbbképző táborba, melyeket akkoriban a Pest Megyei Tanács művelődési osztálya indított, személy szerint, ott Dániel Kornél volt az, aki sokat tett azért, hogy ezek a táborok létrejöjjenek. Minden nyáron összefogták a megyében élő rajztanárokat, festőket és más képzőművészeket egy csoportba. és biztosították a lehetőséget, hogy egy-két hetes táborozáson vegyünk részt. Ezeken igen komoly művészettörténészek tartották az előadásokat és rengeteg gyakorlati munkát adtak nekünk. Nagy segítség volt ez nemcsak nekem, de kortársaimnak is, hiszen ott ismerkedhettünk meg a szentendrei nagy festőkkel, akik Eu- rópa-hírűek voltak már akkor. így már az ötvenes években — amikor még igen ifjú festő voltam — volt közös kiállításom Czó- bel Bélával, Barcsay Jenővel, de festőtársaim voltak Szántó Piroska, Gráber Margit is. Bár soha nem utánoztam senkit, mégis elkerülhetetlenül hatással volt festészetemre Barcsay konstruktív irányzata, melynek sok más követője akadt. Ennek hatására tanultam meg az önfegyelmet, a szerkesztést és a rendteremtést a kompozícióban. Persze éreztem, hogy nem az én világom ez a kemény, dekoratív és kicsit elvonatkoztatott művészet, de beleestem és bizony tizen- egynéhány évig csináltam is. Ez jó is volt, meg nem is, de végül visszatértem az oldottabb festészethez, a posztimpresszionizmushoz. Művészetileg és szellemileg Tornyai János és Nagy István művészete inspirál, de nagy tisztelője vagyok Szőnyi Istvánnak is. — Miért jött létre a Nagy István-csoport és kik lehettek a tagjai? — A csoport célja volt, hogy olyan minőséget hozzon létre, amit nem lehet elfeledni, vagy csak egyszerűen félretenni. A csoport egyébként nyitott, szívesen látunk fiatalokat is magunk között, mert az új generáció folytatja a munkát, ha mi kiöregszünk. Sajnos a további munkánkat meglehetősen befolyásolják az anyagiak, hiszen pénz nélkül alkotni sem, kiállítani sem lehet. Amikor egyéni céljairól, későbbi terveiről kérdezem, Bányász Béla büszkén folytatja: — Hatvanhét éves korom ellenére semmi hanyatlást nem érzek a művészetben. Friss szellemmel és jó fizikai erővel bírom a munkát, nem is érzem a koromat. Tovább akarok festeni, rengeteg tervem van még. Örökké keresem a jobbat, egy emberélet úgyis kevés ahhoz, hogy igazán jót alkossunk — ezt mondta Munkácsy is. Kétszer kellene élnünk ahhoz, hogy megtanuljunk jól festeni. — Minden festőnek van hitvallása. Bányász Bélának hogyan szól a hite? — A művészetemet kizárólag érzelemre építem. A belső érzéseimet próbálom visszaadni olyan formában, hogy a néző ugyanazt érezze, amit én éreztem alkotás közben. Ha ez sikerül, akkor boldog vagyok, mert elértem célomat. Az embertől és a természettől nem szabad elszakadni, mert aki ettől elszakad, az lélektelenné, mechanizmusossá válik. A kitalált képek, formák, szobrok, az absztrakció lehet díszítő motívum, de művészet soha. Az én érzelmi festészetem jellemzője, hogy egy régi pillanatot, vagy tájat lelki szemeimmel látok, évekkel később, mint az eredetit láttam. Soha nem ültem ki még a viharba, de többször megéltem, átéltem a vihart, mire lefestettem. így jött létre a Szivárvány és a Balatoni vihar is. A legtöbb képem alapja egy régi élmény, így a Kalászszedő, az Arató is. Az őszi vecsési tárlatomon, amely a József Attila Művelődési Házban lesz, mindezt meg lehet majd tekinteni, remélem sok élményt nyújt majd a közönségnek. Simon Andrea Köteteket írtak már arról, hogyan keletkezett a Beatles együttes tagjainak eredeti védjegye, a korszakot formáló gombafej, de mindenki tévedett. A forrás, amelyből a Beatles merített, egy í920-as években készült fénykép volt, amely egy 16 éves, bubifrizu- rás angol lányt ábrázolt — ezt állítja a Daily Mail című brit lap. Az eddigi legelterjedtebb tudomás szerint a gombafrizurát vagy Astrid Kirshher német fényképésznő ajánlotta a Beatles tagjainak, amikor ők — még ismeretlenül — a hamburgi Reeperbahn bárjaiban zenéltek, vagy pedig John Lennon és Paul Mac- Cartney 1961-ben Párizsban látott efféle hajviseletet francia diákokon. Mások szerint Sir Laurence Olivier Hamlet- je ihlette a gombafejet. Ez mind téves feltételezés — mondta mos a brit lapnak az 58 éves Joe Flannery. Flannery a Beatles nevezetes menedzsere, a 27 évvel ezelőtt, 32 éves korában hirtelen elhunyt Brian Epstein legjobb barátja volt. Flannery Augusztus 31. és szeptember 7. között a fővárosban vásárlással egybekötött kiállításon mutatják be az idén forgalomba kerülő tankönyveket. Számos tankönyv ebben az évben sem jelent meg idejében, míg mások beszerzése akadályokba ütközött. Ezért a hiányzó tankönyvek megvásárlását ezútFolklórműsorral, népművészeti kirakodóvásárral kezdődött tegnap a mosonmagyaróvári nyár egy hétig tartó kulturális programsorozata. A belvárosi sétálóutcát a kismesterek néhány napra mesterségek utcájává alakították. Érdekesnek ígérkezik a hét így beszélte el a történetet a Daily Mailnek: — Otthon a szobámban a tévén állt egy fénykép anyámról, 16 éves korából. Bubifrizurát viselt a képen, a húszas évek divatja szerint. John Lennont mindig érdekelte ez a fénykép és sokat nézegette, amikor a többiekkel együtt nálam járt. Nyilván megbeszélték a dolgot, mert amikor egy ízben megint eljöttek, John egyenest a képhez sietett, felkapta, megmutatta Paulnak és azt mondta: „Ez az, ilyen hajat fogunk csinálni”. Utána elmentek egy helybeli borbélyhoz, Jim Cannon- hoz, aki egyébként Paul McCartney másod-unokatestvére volt, és megcsináltatták a gombafejet. Ez az igazi történet — a brit lap szerint. A Daily Mail beszámolója szerint Joe Flannery soha nem próbált hasznot húzni a Beatles együttes korai napjaira vonatkozó ismereteiből, s ma már csak annyi köti a régi történethez, hogy rendszeresen virágot visz Brian Epstein sírjára. tál szeretnék biztosítani a szervezők, ráadásul a bolti árnál olcsóbban. Kétszáz kiadó és számos taneszközgyártó cég kínálatából választhatnak az érdeklődők, amelyek között több mint ezer még eddig be nem mutatott tankönyv is megvásárolható lesz. A vásárra a belépés ingyenes. (-ky) közben nyüó utcagaléria is, amelyen a képzőművészek a járókelők előtt vonultatják fel munkáikat. A Lajta-parti város vendégül látja a dán, a német, az olasz testvérvárosok táncosait, muzsikusait, akik repertoáijukkal a helyi együttesek műsorát színesítik. A székelykapuk földjén A csernátcni Haszman-táborban Alsócsernáton jellegzetes háromszéki település. Az 1580-ban épült Damonkos kúria és a körülötte fekvő park ma helytörténeti, ipartörténeti és néprajzi kiállításnak ad otthont. A múzeumot és az itt rendszeresen rendezett alkotótáborokat a Haszman testvérek, József, Pál és Lajos irányítják. Évente kb. 2000 ember fordul meg itt és ismerkedik a hagyományos kézműves mesterségekkel. Képünkön: a fafaragó tábor résztvevői egy székelykaput készítenek MTI-fotó Kedvezményes tankönyvek Mosonmagyaróvári nyár Az arató (tusrajz) A kalászszedó (tusrajz)
