Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-15 / 190. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. AUGUSZTUS 15., HÉTFŐ Uram, irgalmazz nekünk Komolyzenei tábor Vácott Vallásos csángó énekek * A história szerint jövőben lesz 770 esztendeje annak, hogy a mai moldvai magyarok ősei­nek első csoportját II. Endre királyunk a Keleti-Kárpátok mentére telepítette — határvé­dőknek. Erőszakos telepítések­ről, menekülésekről egyaránt szól a történelem — az ima, a fohász, a szentes énekek, nép­dalok, imádságos és népi „evangéliumok”. 1479—1493 között Báthory István erdélyi fejedelem kegyetlenségei mi­att sok székely Moldvába me­nekül. Petru Schiopu moldvai vajda kancellárja a XVI. szá­zad második felében már 20 000 főre teszi a moldvai magyarok számát. Az 1607-es marosvásárhelyi országgyűlés okirataiból megtudjuk, hogy: „elmúlt üdökben az szegény országnak nagy sok ínsége és romlása miatt, főképpen Mol- dovában számtalan sok sze- génség futott”. A következő nagy futás az 1764-es Siculicidium Madéfal- vi veszedelem néven vált is: mértté: „Csíkmadéfalva hatá­rában tanácskozásra összehí­vott székelyeket az orsztrák császári katonaság az éjszakai pihenés alatt ágyútűz alá ve­szi. A tömeggyilkosság túlélői a vidék megfélemlített lakos­ságának zömével együtt Mold­vába menekülnek. Égy részük innen továbbmegy Bukoviná­ba, ahol öt falut alapítanak, a többiek végleg megteleped­nek a moldvai magyarok kö­zött.” 1905-ben a bukaresti Román Akadémia évkönyvé­ben Radu Rosetti 50-60 000-re taksálja a mold­vai magyarok számát. Ez (is) írja: „A moldvai állam létrejöt­tekor (1342) minden valószí­nűség szerint számottevő ma­gyar népesség volt leteleped­ve részben a Szeret, részben a Tatros völgyében.” A fentiekben csak a legfon­tosabb áttelepítésekről, szám­űzetésekről szóltam az Uram, irgalmazz nekünk című hang­lemez, kazetta megjelenését üdvözölvén, avagy ennek ürü­gyén, ugyanis a Kallós (Zol­tán) Alapítvány megbízásából az értékes lemezt és kísérő fü­zetet (ez utóbbi angol és ro­mán nyelvű kivonatos fordí­tást is tartalmaz) Pávai István szerkesztésében a marosvásár­helyi Pentaton Kft. adta ki 1993-ban. Sokat, megállás nélkül kell beszélnünk — a moldvai ma­gyarokról — csángókról, azok­ról a régi tűrhetőbb időkben is csak módjával vitatott „elcsán- gált” eleinkről, akik csoda folytán, mondhatni irgalmas Isteni sugallatra maradtak meg, vészelték át elpusztíttatá- sukat. Az ellenük, etnikai és vallási beolvasztásukért indí­tott, szított legfanatikusabb hadjáratokat — hadd tudja meg a világ főleg anyaorszá­gunk szélesebb néptömege je­gyezze meg, a megtudni való- kat-illőket, mert ezekről ed­dig, főleg a szocialista tá- bor(ok)ban tabu volt beszélni. Kallós Zoltán gyűjtéseiről úgy­szintén. Nem csak a nyelvétől, hanem még a vallásától is meg akarták fosztani őket a „skorpiólelkűek”. „A vallásos énekek és imák nem tartoznak a folklóralkotá­sok közismert műfajai közé. Kapcsolatuk az írott kultúrá­val sokkal erősebb, mint a vilá­gi műfajok esetében — olvas­hatjuk a kísérőfüzetből Pávai István sorait A szentes éne­kek, siralmak, imádságok-gyó- nások, kántálások csodálatos, patinás szövegei („Megmos­dottam minden bűneimtö”, „magos mennyég” stb.) a gyűj­tők rusztikus előadók adatai mellett forrásanyagokról törté­neti kivonatokat, szemlét kö­zöl a szerkesztő Pávai István. Nevét illik megtanulni. Tudós idénnyel dolgozik. A Jaga- ma.s-Kallós-elődök munkái­nak méltó folytatója ő — vallá­si- és sajátos népi kultúránk bartóki mércerendszerében. Demeter József (A Kallós-archívum kazettáit, lemezeit a 1062 Bp., Lendvai u. 15. alatt lehet megrendelni. Akik a Kallós Alapítvány cél­ját — az erdélyi és moldvai magyarság hagyományos szel­lemi és anyagi kultúrájának to­vábbi feltárását és terjesztését kívánják támogatni — adomá­nyaikat az alábbi bankszám­lákra helyezhetik el — Ma­gyarországon: Nemzeti Hitel Bank — Válaszút Alapítvány — Kallós Arch. — 222-20938-7007.) Jó muzsikusokat a XXI. századnak Rangos komolyzenei nyári táboraink kínálata új választékkal bó'vült: idén először rendeztek nem­zetközi kurzust Kodály Zoltán műveiből a váci ze­neiskolában augusztus 8. és 18. között. A kezdemé­nyezésről az ötletadó és a szervező Interkoncert Budapest Művészeti Rt. igazgatóját, Nyikos Ist­vánt kérdeztük. — Magyarországon több tucat komolyzenei tábort rendeznek nyaran­ta. Számos közülük hosz- szú évek, sőt évtizedek óta működik, fiatal muzsi­kusok tömegeit vonzva ha­táron innen és túl. Két kurzus kifejezetten Ko­dály műveivel foglalko­zik. Miért tartották fon­tosnak egy újabb kezde­ményezés életre hívását? — Szándékunk szerint, ez a váci tábor egy olyan sorozat első próbálkozá­sa, amelyeknek kereté­ben kifejezetten magyar szerzők műveivel foglal­kozunk. Kodály méltó reprezentánsa a magyar muzsikának, emelett kez­deményezésünkhöz lel­kes támogatóra találtunk Kodályné Péczely Sarol­tában, aki maga is vállal­ta, hogy tanít a kurzuson. A mi táborunk célja egyébként, hogy határain­kon túli fiatal magyar mu­zsikusoknak adjunk szak­mai hátteret nagy zene­szerzőink műveinek meg­tanulásához. A Kodály-tá- bort Bartók, Liszt, Dohná- nyi és mások műveivel foglalkozó nyári kurzu­sok követik majd. Ezért most és a jövőben is a je­lentkezés előfeltétele, hogy résztvevőink alap­szinten ismerjék a darabo­kat, amelyeket aztán kitű­nő tanáraink segítségével csiszolhatnak, tökéletesít­hetnek. — Kik tanítanak a kur­zuson ' Kamarazenét és ze­nekari műveket Tátrai Vilmos, zongoraműveket Kiss Gyula, dalokat Gu­lyás Dénes és Kodályné, Péczely Sarolta, fuvolát Kovács Imre tanít. — Az előzetes prog­ram alapján úgy látom, nem valósult meg minden­ben eredeti elképzelésük. Nem jött el Palló Imre Dortmundból a Budavári Te Deum betanítására, és nincs biciniuméneklés sem, amit pedig Ko­dály zenepedagógiájának egyik fontos eleme. — Sajnos, a szervezés nem úgy sikerült, ahogy reméltük. Nem álltak mel­lénk azok a szervezetek (itt neveket nem szeret­nék említeni), amelyekre joggal számíthattunk vol­na. Ezért csupán húsz­egynéhány fiatal érkezett a kurzusra, s egyikük sem készült bicinium- éneklésből. Ez a létszám a Te Deum előadására egyáltalán nem elegendő, márcsak azért sem, mert például egyetlen mélyvo­nós sincs a résztvevők kö­zött. — Tátrai Vilmostól hal­lom, hogy kamaraórákon tanulják például a Trió­szerenádot, s a zenekari gyakorlaton Werner Pre­lúdium és fúgáját és Ci- marosa Két fuvolás ver­senyművét. .. — Az Állami Hangver­senyzenekar néhány tag­ját sikerült megnyernünk arra, hogy besegítsenek ezekbe a darabokba. Részt vesznek a szerdai zárókoncerten is a zeneis­kola nagytermében; ahol a diákokkal és a tanárok­kal együtt játsszák a ka­maraműveket és a zeneka­ri darabokat, a műsoron szereplő Kodály dalok mellett. — Úgy tapasztalom, a fiatalok nagyon jól érzik magukat. Ön hogyan érté­keli kezdeményezésüket? — Az effajta kurzusok­nál néhány évre van szük­ség, míg meggyökeresed­nek, míg hírük kel. Az In­terkoncert annak idején bábáskodott a szombathe­lyi Bartók-szeminárium- nál vagy a barcsi fúvóstá­bornál. Akkoriban egyál­talán nem voltak olyan zik. Mi ösztönözte Önö­ket egy ilyen kurzussoro­zat elindítására? Kap­tak-e más szervezetektől támogatást a nyilván tete­mes költségek fedezésére, hiszen a határon túli fia­taloknak ingyenes részvé­telt biztosítottak — kér­deztem végezetül. — Ha nem támogatjuk a fiatal tehetséges előadó- művészeket, 2000 után nem lesz kit „eladni". A fiatalok támogatásának önzetlen célján túl ez mo­tiválta a Reménytől a hír­névig alapítványunk élet- rehívását is, amelyből a jövő reménységeinek ösz­töndíjat biztosítunk. A kurzus megrendezését Vác látképe népszerűek, mint manap­ság. Ezért bízom benne, hogy ez a kezdeménye­zés is előbb-utóbb kinövi magát... Addig pedig szakmailag jóval többet kap ez a néhány résztve­vő, mintha tömegek len­nének itt, hiszen a kiváló tanároknak csak közöttük kell megosztani idejét. — Az Interkoncert ma­gyar művészek külföldre „eladásával” foglalko­egyébként az Országos Idegenforgalmi hivatal, az Országos Játékalap és a Művelődési Minisztéri­um támogatta. Azt ne kér­dezze, hogy nekünk meny­nyibe került —, nevette el magát kérdésemre. Sem pénzt sem fáradsá­got nem szabad sajnálni, ha van remény tehetsé­gek kibontakoztatására. D. Veszelszky Sára Menyecskéké ecsettel Szentendrén a Népművé­szetek Házában tegnap nyílt meg a Mészáros Er­zsébet textilművész akva- relljeit bemutató tárlat. A palóc menyecskék ecsettel című kiállítást Hann Fe­renc művészettörténész ve­zette be. Mészáros Erzsébet több mint 20 éve szerepel az or­szágos képző- és iparművé­szeti kiállításokon gobelin­jeivel, tűzzománcaival és akvarelljeivel. Mostani tár­latára a nógrádi falvak ma is élő népviseletét, annak megújuló szín- és formavi­lágát festette meg. A kiállításon a nógrádi falvakban készült ínunkafo- tók mellett megismerked­hetünk a maconkai, a va- nyarci, a galgagutai, a bujá- ki, a rimóci, akazári, a teré- nyi, a hercsényi és az őr­halmi menyecskék, le­ányok színes viseletével. S. A. Naiv művész tárlata Székesfehérváron, a Szent István Király Múzeumban nyílt meg Orisekné Farsang Erzsi naiv művész életmű-kiállítása. Az Országzászló téri kiállítóteremben szeptember 18-ig te­kinthető meg a tárlat MTI-fotó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents