Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-12 / 188. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP TUDÓSÍTÁS 1994. AUGUSZTUS 12.. PENTEK Megkérdeztük Milyen károkat okoz az aszály? Az ország viszonylag nagy részén a júliusi sokéves átlag alatt van a talavízszint a június közepe óta tartó igen meleg és száraz időjárás miatt. Júliusban a havi középhőmérséklet 3-5 Celsius-fokkal haladta meg az átlagost, a csapadék viszont nem érte el az átlag 25 százalékát. Milyen károkat okozott az aszály Pest megyében ez idáig? — kérdeztük Tunyogi Andrást, a Földművelésügyi Minisztérium Pest Megyei Földművelési Hivatalának vezetőjét. Hozzászólás cikkünkhöz Felbőszített kárpótoltak Jogosan bősz kárpótoltak címmel közöltünk cikket hétfői számunkban egy fővárosi kárpótlási ügyről, megemlítve, hogy várjuk a másik fél véleményét. A Fructiferr Bt. ügyvezetője eljuttatta szerkesztőségünkbe álláspontját az ügyről, amit az alábbiakban adunk közre. — A minden évben visz- szatérő kemény aszály visz- szafordíthatatlan folyamatokai indít el a növényekben, amelyet az esetleg később érkező nagyobb mennyiségű csapadék sem hozhat helyre. Különlegesen kedvezőtlen a helyzet a megye déli régióiban, gondolok itt elsősorban Gödöllő és Nagy- káta környékére a homokos, száraz területeken. Érthető módon nem lehet általánosítani, hiszen a rosszabb minőségű talajokon előbb érződik az aszály hatása, mint a még nem teljesen kizsigerelt földeken. Előzetes adataink vannak a várható veszteségről: a kukorica közel 30, százalékos, a napraforgó 10 százalékos, a burgonya és cukorrépa 40 százalékos terméskiesést mutat. A háztáji növények közül különösen a paradicsomot sújtja az aszály. A gyümölcsök esetében pedig, mint például az almánál és a kajszibaracknál 12 százalékos terméskimaradást könyvelhetünk el. A szőlőtermésnek közel I I százaléka megy rá az aszályra. Ezek, mint azt említettem, átlagértékek, amelyek az egész megye területére vonatkoznak. A megye dunántúli részein az aszály kevésbé érezteti hatását. Adataink abból a szempontból sem pontosak, hogy ezek csak közelítő értékek, hiszen minden nap más és más nagyságú károkról kapunk jelentést. a megye különböző területeiről. (füge) A svájci nagykövet Váchartyánban Szerdán délután Váchartyánban vendégeskedett Max Dahinten. Svájc magyarországi nagykövete. Nem valamilyen újonnan elkészült létesítmény avatásán vagy kiemelkedő jelentőségű fórumon vett részt a faluban a neves diplomata, hanem régi ismerősét, mondhatni barátját, az 1956-ban Svájcba emigrált, majd 1992-ben hazatelepült Gosztonyi Miklóst látogatta meg otthonában, a Szilvástanyán. — Kedves vendégemmel tettünk egy jóleső sétát a környéken, s közben sokmindenről, főképp Magyar- ország aktuális gondjairól beszélgettünk — mondta lapunknak Gosztonyi Miklós. — Egyebek mellett szót ejtettünk a hazai magángazdaságok problémáiról. Mivel Svájc nem utolsósorban kiváló szakembereinek köszönhetően köztudottan kiemelkedő eredményekkel büszkélkedhet a mezőgazdaság terén, beszélgetésünk során felvetettem Dahinten úrnak, egy svájci agrárszakemberek előadásaiból álló kurzus ötletét. Elképzelésem szerint a svájci nagykövetség adhatna helyet az ott működő Biznisz Klub égisze alatt. Augusztus 8-ai almáscikkük címében (Jogosan bősz kárpótoltak) önök a másik fél meghallgatása nélkül nem csak állást foglaltak, de ítélkeztek is. Korán. Képzeljék el, hogy a kárpótlási törvény egy termő almafa, rajta seregnyi érett passzus. Csak le kell tépni némelyik két, s máris hasznosítható. A példa kedvéért itt van mindjárt egy zamatos jogszabályrész, a törvény végrehajtási rendeletében az 52. paragrafus 2. bekezdésének gyümölcse. Így szól: „A birtokba adás feltétele, hogy a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének feltételei fennállnak és a gazdálkodó szervezet nyilatkozott arról, hogy a termőföldön lévő terményt betakarította”. A vasárnap délelőtt föl- ajzva demonstráló kárpótoltak kezéből mindezen föltételek hiányoztak. Megértjük persze, hogy sokkalta kecsegtetőbb dolog a Fructiferr által sok millió forintos befektetéssel megtermelt almát nyár végén könnyedén leszüretelni, mint a gyümölcs nevelésében a fák metszésétől, öntözésétől fogva munkával részt venni. Ám a tulajdonjogukat pusztán a szedéskor gyakorolni óhajtók a gyümölcskert területén egyelőre csak aranykoronával rendelkeznek. Ingatlan-nyilvántartási bejegyzésük nincs, s így az úgynevezett birtokbaadás sem történt meg. Utóbbi teendők elvégzésére és a földkimérés- re egyébként a földhivatal jogosult. Szintén a hivatal dolga arra válaszolni, hogy miért késlekedik. Még a tavasz elején történ, hogy a gyáli Szabadság Tsz vagyonkezelő holdingja a közgyűlésen (pályázat alapján) a Fructiferr Bt.-t bízta meg a szóban forgó (XVIII. kerületi) almáskertje kétharmad részének művelésével. Ennek fejében a bt. a tagi részarány-tulajdonosoknak bérleti díjat fizet. Március közepe táján a Kárpótlási Hivatal megkérte a betéti társaságot, hogy ne hagyja műveletlenül az ültetvényhez tartozó 48 hektárnyi részt, ami a vasárnapi fölvonulás kárpótoltjainak tulajdonában van. A bt. a Kárpótlási Hivatalon keresztül (levélben) a kárpótoltakhoz fordult, javasolva. kössenek ők is az előbb említettel azonos (vagy hasonló) haszonbérleti szerződést. Az ötszáz levélből háromszáz vissza is érkezett, bennük az aláírt dokumentummal. Kétszázan nem méltatták válaszra a kezdeményezést, s több mint valószínű, hogy közülük verbuválódott az ötvenfős vasárnapi tüntető csapat. Az öngerjesztés és a magasra csapó indulat azonban még nem kellő jogalap ahhoz, hogy félszáz ember a Fructiferr gondozta gyümölcskertben önhatalmúlag rendelkezzen. Ennyi a történet. Az, hogy a fölbőszített alkalmi kisközösség kevés híján meglincselte a betéti társaság embereit. csupán apró szeplőfolt. A jog szerint a kárpótoltak számára az alma egyelőre almás. Jövőre azonban — ha a földhivatal is úgy akarja — bátran megkezdhetik az ültetvény hasznosítását. De ha tanácsolhatunk valamit: ne a szürettel indítsanak. Üdvözlettel: Nyáregyházi Soma a Fructiferr Bt. ügyvezetője Beszélgetés Bogárdi Zoltán országgyűlési képviselőivel Az új kormány programja veszélyezteti falvainkat (Folytatás az I. oldalról) Az sem tisztázódott, hogy a szövetkezeti tulajdon miiven tulajdonformának felel iiieg az MSZP—SZDSZ koalíció szótárában. Enélkül az emberek nem érzik magukat biztonságban. Az a már megindult tudati változás, mely szerint csak beruházással lehel a saját megélhetésüket biztosítani, megáll, s újra a felélő típusú életforma kerül előtérbe. Ez pedig nem csak a magyar falvaknak, de az egész országnak csaknem életveszélyes. Sajnos a program egyáltalán nem tartalmaz konkrétumokat. hanem egyszerűen a jelszavak szintjére süllyed, például: „nem hárítható a munkavállalókra több teher”. vagy az önkormányzatok anyagi függetlenségének hangoztatása. A kormány, illetve a koalíció rövid ideje tartó működése még borúlátóbbá tesz. Az a törvény, mely szerint a polgármester parlamenti képviselő is lehet. nagyon nagy veszélyt jelent a falvakra. Eltűnhetnek a térképről — Miért kifejezetten a falvakra2 — Mert ez nemcsak olyan formában igaz. hogy a hivatalban lévő polgármester megválasztható parlamenti képviselőnek, hanem úgy is. hogy az adott képviselő is indulhat a polgármesteri választáson. Nyilván nagyon- sokan indulnak is majd, s főleg a nagy- és középvárosokban, nem pedig a kis falvakban. Ez azt jelentheti, hogy az ország ügyeit egy, már a város felé hajló parlament intézi. s ezáltal természetesen a városok érdekei előnyt élveznek. Az aprófalvak viszont nem kapják meg a több évtizedes lemaradás leküzdéséhez szükséges központi támogatást — az önkormányzatok anyagi függetlensége sajnos ezt is jelenti -—, s nemhogy továbbfejleszthetnék infrastruktúrájukat. oktatásukat, hanem a már meglévőket sem tudják majd működtetni. Magyarul, az a kedvező folyamat, amely az elmúlt négy évben megindult, most megtorpan, a falusi vállalkozó elbizonytalanodik. így újra felerősödhet az elvándorlás, falvaink pedig végérvényesen eltűnnek a térképről. — Ha ilyen tragikusnak látja a helyzetet, miért szólt annak idején visszafogottan? Eddig ha ön veszélyt látott. mindig sokkal keményebben- fogalmazott. — Azért voltam visszafogottabb a megszokottnál, mert megfogadtam: mindenben támogatom az új kormányt, amit a magyar falvak érdekében tesz. Azonban ahhoz. hogy ebben segíteni tudjam, először meg kellett értenem az egyébként nehezen érthető programját. Most már értem, s fel merem hívni a figyelmet az abban rejlő veszélyekre. — Lehet-e még ön szerint a vidék felemelkedéséért, fejlesztéséért valamilyen irányba lépni? — Már az előbb említettem, hogy nagypn aggasztó a helyzet, hiszen a központi költségvetésnek nem lesznek forrásai ahhoz, hogy az eddigi szinten támogassa a falvakat — felelte Bogárdi Zoltán. — Ugyanis a falvak ezt nem könyöradomány- ként várják, csupán^tz évtizedek óta elmaradt beruházásokat szerették volna pótolni. Hiába hangoztatják most, hogy önálló gazdasági alapokra kell helyezni az önkormányzatokat, s majd helyben marad a személyi jövedelemadó 50%-a, mert a semminek a duplája is semmi. A bőrükre megy a játék Tulajdonképpen nem kell valamit kimondani, elég azt csak érzékeltetni. Ha elbizonytalanodik egy vállalkozói réteg a falvakban, az már elegendő. Természetesen mindent meg kell tennünk azért, hogy az önkormányzati választásokon ez ne folytatódjon. Most már minden falunak rá kell jönnie arra, hogy az ő bőrére megy a játék, s olyan embereket kell megválasztaniuk polgármesternek, vagy a képviselő-testületbe tagnak. akik ezt a veszélyt átlátják, s össze tudnak fogni. Itt arról van szó, hogy régióknak kell összefogniuk, s ki kell verniük a kormányból azt a pénzt, amely nekik nem kö- nyöradomány, hanem jár. Pest megye, s főleg annak északi része most kilátástalan helyzetbe kerülhet. Eddig is hátrányos helyzetben voltak. Ezen a területen sok falunak nem volt iskolája. Az elmúlt négy évben ezek iskolákat, tornatermeket építettek, bevezették a vizet, elkészült a gázprogram, a telefonvonalak már épülnek. Azaz. plusz pénzekre lenne ahhoz szükségük, hogy a hátrányaikat leküzdjék. Enélkül nem tudnak élni, s ezért mondtam, hogy ez a program a veszély kormányprogramja. S ezzel csak akkor tudunk védekezni, ha fölismertük. — Mit tehetnek ezért az ellenzéki pártok? — Egyetlen lehetőséget látok: azt, hogy rá kell döbbenteni a parlamentbe jutott kormánypárti képviselőket, hogy a saját programjuk mit jelent. Ugyanis félek tőle, hogy nagyon sokan nem is tudják. A választóiknak is fel kell hívni a figyelmét arra, hogy kérjék számon a saját képviselőiktől az ígéreteiket. — Képviselő úr! Ön hogyan látja a mezőgazdaság- ban a szövetkezet. illetve a magántulajdon jövőjét? — Szintén nagy hiba a kormány részéről, hogy állandóan törvénymódosításokról beszél. Arról, hogy módosítani kell a földtörvényt. a szövetkezeti törvényt. a földkiadó bizottságokról szóló törvényt. Ez már önmagában is bizonytalanságot teremt. Az érdekeltek nem tudják, hogy vajon melyik részét módosítják, s vajon mi lesz az újban? Azt hiszem a világ egyértelmű választ adott arra a kérdésre: a mezőgazdaságban mindenütt a magántulajdon tudott versenyképes maradni, a nem magántulajdoni mező- gazdaság csak diktatúrákban tudott megélni. Persze szükség van szövetkezetekre, csak ezek ne termelő típusú szövetkezetek legyenek, hanem olyan érdekek mellett szerveződőek, amelyek a magántermelést segítik. Ám ez egészen más, ennek a szocialista szövetkezetekhez semmi köze. s a jogbiztonság miatt a kormánynak ezt egyértelműen ki kell mondania. A falvak mást vártak — Hogyan vélekedik a béís—nagymarosi építkezések esetleges folytatásáról? — Remélem, hogy az ország jelenlegi vezetése nem folytatja a másfél évtizeddel ezelőtti kormány elképzeléseit a vízlépcsővel, s nem akarják megépíteni azt, mégha ugyanazok ülnek is ott. Szomorúan hallottam felelős személyektől olyan nyilatkozatokat, hogy a térségnek a megépítés jót tenne. Egyértelműen állíthatom, hogy életveszélyes lenne. — Mi a véleménye a világkiállítás lemondásáról? — Tragikusan rossz döntésnek tartom, s alattomosnak is, hiszen politikai döntés született egy olyan időszakban. amikor a parlament ezt nem tudta ellenezni. Nyilván arra számít a Hom-kor- mány, hogy augusztus végére kész helyzet elé állítja az országot. Ma már tudjuk, hogy az ígéret, mely szerint szakértői kormányunk lesz, csak választási ígéret volt. Ám azéri azt mégiscsak nehezen tudom megemészteni, hogy kifejezetten gazdaságellenes döntések szülessenek. A világkiállítástól szólót pedig ilyennek tartom. Nagyon sok település — nemcsak a közvetlenül érintettek, akik már elkezdtek bizonyos beruházásokat — látott mentőövet, kiutat az expóban. Ha egy ország világkiállítást rendezhet, az azt is jelenti, hogy a világgazdaság főáramlatához tartozik, s abban az országban érdemes beruházni. A falvak úgy érezték, hogy valamilyen adottságukkal magukhoz. tudják vonzani majd a külföldi befektetőket, s ezzel az ő pangó gazdasági életük is fellendül majd. Sajnos az az érzésem, hogy ez végleg elúszott. Nádai László
